Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-25 / 20. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 25. Tudomány - hirdetés 15 Heisenberg termékeny munkássága folyamán alapvető felfedezéseket tett az atomburok, atommag, elemi részecskék és a magreaktorok területén Az emberek felöltözve mennek az uszodába, de... Az immár Nobel-díjas Heisenberg a katedrán (Képarchívum) Isaac Rabi, Magyarorszá­gon született amerikai No­bel-díjas tudós úgy jelle­mezte az elméleti fizikust, hogy még a cipőfűzőjét sem tudja megkötni. OZOGÁNY ERNŐ Ez pontosan ráillett Werner Heisenbergre, aki huszonkét éve­sen doktori értekezését igyekezett megvédeni. A bizottság elnöke, a német kísérleti fizika egyik büsz­kesége, Wilhelm Wien, ugyancsak Nobel-díjas, mentve a menthetőt - mivel a dolgozatot megle­hetősen zavarosnak találta -, fel­tett az ifjú doktorjelöltnek né­hány, egyetemi alsó tagozatosok­nak szóló mentőkérdést. Heisen­berg egyiket sem tudta megvála­szolni. Wien felháborodása nem ismert határt. A bizottság másik tagja, a témavezető Arnold Som­merfeld - a róla elnevezett atom- modell megalkotója - viszont ki­állt ifjú kollégája mellett. Wien megkegyelmezett az ifjúnak: hagyta átmenni. Nem kellett dön­tését megbánnia: néhány év múl­tán Heisenberg már át is vehette a Nobel-díjat. Igaz, egy olyan elmé­leti kérdés tisztázásáért, aminek megoldásával Wien haláláig nem értett egyet. Werner Heisenberg egyidős a huszadik századdal: 1901-ben született, a világhírű Bizánc-kuta- tó, August Heisenberg fiaként. Apjával ellentétben őt a matema­tika és a fizika érdekelte, így a kor jeles elméleti szakemberénél, Ar­nold Sommerfeldnél végzett a müncheni egyetemen. Mivel az if­jú fizikus tehetségére Sommer­feld, a mai modern atommodell megalkotója korán felfigyelt, munkatársául fogadta, sőt tanít­ványa évtizedek múltán az utóda is lett az egyetemi katedrán. Oly korban éltek ők, amikor minden megváltozott, amikor egy sihedernek is lehetett saját véle­ménye az elismert szaktekin­téllyel szemben. Erre legjobb pél­da Niels Bohr 1922-es előadása, amelyben az épp frissen kitünte­tett dán fizikai Nobel-díjas saját atomelméletéről adott elő. A lel­kes hallgatóságban azonban he­lyet foglalt Werner Heisenberg is, aki tanárát, Sommerfeldet kísérte el az eseményre. A vitában rámu­tatott a Bohr-féle atommodell hiá­nyosságaira. Fejtegetése abból in­dult ki, hogy a részecskék világá­ban nagy bizonytalanság uralko­dik: részben soha nem tudjuk eze­ket közvetlenül megfigyelni, rész­ben nem viselkedhetnek eddigi elképzeléseink szerint. Érvelésé­nek lényege: az atom részeit és a burkot alkotó elektronokat követ­kezetesen részecskéknek tekint­jük, holott nem biztos, hogy így van. A korra jellemző, hogy a hu­szonegy éves egyetemista felszó­lalása nem okozott botrányt, az előadó pedig szívébe fogadta ifjú pályatársát. Heisenberg Sommerfeld tanít­ványaként vallotta, hogy az atom­mag körül keringő elektron nem lehet részecske. Mert ha az lenne, akkor minden eddigi ismereteink szerint keringése közben elektro­mágneses sugárzást kellene kibo- csátania, ugyanúgy, mint amikor a villamos vezetőben halad. Vi­szont ha ezt megtenné, energiát veszítene, ennek következtében folyamatosan közelednie kellene a maghoz, míg bele nem zuhan. A megoldást valójában nem ő, ha­nem tanára, Sommerfeld találta meg, aki bebizonyította, hogy a mag körül elektronhéj van, ilyen­kor az, amit eddig részecskének gondoltak, hullámburok alakot vesz fel. Heisenberg fő érdeme annak meghatározása, hogy mi­ként viselkednek a mikrovilág ré­szecskéi, közöttük az elektronok. Négy évvel az ominózus doktori disszertáció megvédése után jut el a róla elnevezett határozatlan­sági tényezőhöz. Kiderítette, nemcsak a részecskék jellege, de állapotuk között is nagy a bizony­talanság. E forradalmi korra jellemző, hogy nemcsak a többé-kevésbé beavatottak, de még a Nobel-díjas fizikusok egyes generációi is összetűzésbe kerültek egymással. A fénykibocsátás szakaszosságát Max Planck fedezte fel. Amikor ebből a feltevéséből öt év múltán Albert Einstein kibontotta a kvan­tumelméletet, ő ezt badarságnak tartotta. Einsteint is utolérte a sorsa: bár a kvantumelmélet felfe­dezése az ő nevéhez fűződik, ami­kor Heisenberg a részecskék visel­kedésének leírásával megalkotta a kvantummechanikát, hevesen tiltakozott ellene. A bizonytalan- sági tényező kapcsán mondta hí­res replikáját: Isten nem lehet kockajátékos. Heisenberg - a val­lási körök nem kis megrökönyö­désére - azzal válaszolt: a tények azt mutatják, hogy mégiscsak az. Egyébként ő maga a bizonyta­lansági állapotot úgy jellemezte, hogy egy külső szemlélő csak annyit lát, hogy az emberek felöl­tözve bemennek az uszodába, ahonnan ugyanígy jönnek ki. Ebből a hagyományos gondolko­dásmód szerint az következne, hogy odabenn is felöltözve csinál­nak valamit. De azért néhány jel arra mutat, hogy mégsem. A körülötte kitört vihart a No- bel-díj bizottság azzal zárta le, hogy neki ítélte 1932-ben a leg­rangosabb tudományos kitünte­tést. Hogy a világi dolgokban ke­vésbé jártas ifjú tudós ne tévedjen el a Svéd fővárosban, anyukája kí­sérte el a Nobel-díj átadására. Tudományos pályafutásához hasonlóan egyéni élete is rendha- gyóan alakult: elmúlt harmincöt éves, amikor megismerkedett az ifjú Elisabeth Schumacherrel. Há­zasságuk első évében megszület­nek ikreik: Wolfgang és Maria, majd további öt gyermekük. A harmincas-negyvenes évek folyamán Einstein megkísérli összehangolni az általános relati­vitáselméletet a kvantummecha­nikával, kidolgozni a természet minden jelenségét leíró világ­egyenleteket. A fő gond az volt, hogy minden erőhatást, vagyis az elektromost, az atomokban működő gyenge és erős kölcsön­hatást részecskék közvetítenek. Csupán a tömegvonzás részecs­kéjét nem sikerült megtalálni. Pedig már neve is van: graviton. Einstein egyre reménytelenebb küzdelmet vívott ezért. Hogy mekkora szenzációról van szó, pontosan jelzi, hogy később meg­cáfolt képleteit a New York Times a címlapján közli. Heisenberg is megkísérelte megalkotni a természet minden jelenségét leíró, a relativitáselmé­letet és a kvantummechanikát egyesítő nagy „világegyenletet”. A Columbia Egyetem nagytermé­ben telt ház előtt megtartott előadását a következő szavakkal zárta: „Attól félek, hogy túl őrült ez az elmélet”. Az első sorban ülő nagy klasszikus, az immár har­minc éve legendás barát Niels Bohr hangosan megjegyezte: „Én meg attól, hogy nem az”. Neki lett igaza: akárcsak Einstein, Heisen­berg sem tudta a két tudományá­gat összekötő kapcsot megtalálni. Azóta sem sikerült senkinek az elég „őrült” elméletet felállítania. Heisenberg termékeny mun­kássága folyamán alapvető felfe­dezéseket tett az atomburok, atommag, elemi részecskék és a magreaktorok területén, az ő ne­véhez fűződik a ferromágnesek elmélete és az atommag neutron­elmélete. Harminc éve, február elsején hunyta le örökre a szemét. Tevékenységével gyökeresen megváltoztatta a világ arculatát. FUND PARTNERS CSOB Europe Click Plus 2 Csak február 10-ig van lehetősége befektetni, és pénzét jövedelmeztetni az új bebiztosított alapban. A fizetési határidőig, 2010. 6. 30-ig: • biztosította befektetett összeg megtérülése • az egész időtartam alatt előre biztosított 4%-os hozam, tehát 0,91% p.a. • lehetőség az egész időtartam alatt a 24% elérése, ami 5,09% p.a., a részvénypiac fejleményétől függően ČS0B VONAL 24:0850 111 777 Profesionáli pracujú pre vás Figyelmeztetés a 594/2003 számú a csoportos befektetésről szóló törvény értelmében: A részesedési alapba történő befektetéssel kockázat jár, és a jelenlegi hozam nem garantálja a jövőbelit. Az alapok gazdálkodása az alapszabályzat, és azon részletes, ill. egyszerűsített kereskedelmi á íj egyzé k-táj é koztató k alapján történik, melyeket a felügyeleti szervek Luxemburgban fogadnak el, s amelyek rendelkezésre állnak a ČS0B minden kereskedelmi kirendeltségén és a társaság alábbi székhelyén: ČS0B Asset Management, správ, spol., a. s., Kolárska 6,815 63 Bratislava BP-6-10207

Next

/
Thumbnails
Contents