Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-25 / 20. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 25. Kultúra 9 Az Adagio is - nemzetközi mintára - bebizonyította: a klasszikus zene és a pop közötti határ átjárható A popopera magyar zászlóvivője Simon Cowell és Környei Attila - a brit úriember ze­nész, producer, magyar kollégája zenész, mene­dzser. Cowell bizonyára nem tud arról, hogy karri­erje több hasonlóságot mutat Környei pályájával. Szerintem utóbbi tudja. Sőt, megkockáztatom: fi­gyeli, mit művel, és ötlete­ket „kölcsönöz” tőle. Nincs ezzel baj, amíg a végered­mény profi. És egyelőre minden rendben. PUHA JÓZSEF Környei tudja, ami a nagyvi­lágban bejön, és a magyar pia­con is arany- meg platinastátust ér el, azt honosítva is kajálni fog­ja a nép. Tudják ezt a BMG ber­keiben is - pontosabban az egye­sülés óta a Sony&BMG berkei­ben a kiadó előszeretettel ha­rap rá a magyarosításokra. Miu­tán Vanessa Mae Magyarorszá­gon is hatalmas sikerre tett szert, Környei összehozta a Princesst, és a cég szerződtette - a hegedűtrió az egyik legsikere­sebb produkciója lett, ráadásul a lányok mindhárom albuma profi munka volt. Környei a közel­múltban ismét kopogott a kiadó ajtaján, és előállt új ötletével. Amely eredetileg Simon Cowell agyából pattant ki. A producer a múltban számos fiúcsapat - pél­dául a Five és a Westlife - felett bábáskodott. 2001-ben, amikor unalmában a tévéjét kapcsolgat­ta, egy tévéshow-ban meglátta Sarah Brightmant és Andrea Bocellit, amint éppen a Time To Say Goodbye című dalt énekelték. Ekkor fogant meg az agyában az ötlet: hogy popslágereket kell ad­ni operaénekeseknek, és ők a fan­tasztikus hangjuk révén megtöltik érzelemmel. Mindenképp szük­ség van ilyen formációra - gon­dolta -, és belevágott. Biztos volt abban, a végeredmény pillanatok fű- z ő - dik, majd jött a Prin­cess. Szóval - ahogy említettem - Környei ismét kopo­gott a Sony&BMG ajtaján, ahol öt­lete, az II Divo magyarosítása táp­talajra talált. Nem csoda, ebbe képtelenség belebukni, sőt, jelen­tős pénzköteg rejlik mögötte. Per­sze a hivatalos reklámanyag sze­rint másképp történt az Adagio megalakulása. Ezzel sincs gond, kell a körítés, ez irányítja az em­berek figyelmét a produkcióra, s nem a pénzszagú tények. Nos, a reklámszövegben az áll, hogy Homonnay Zsolt és Nagy Sándor régóta ismerik egymást, már évekkel ezelőtt megfogalmazó­dott bennük, jó volna a klasszikus zene és a pop ötvözésére épülő énekegyüttest alapítani. Aztán az ödetet mellékvágányra tették, mindketten sikeres és elismert musicalszínészek, nem jutott ide­jük a kivitelezésre. (Ez azért sán­tít, mert akkor megelőzték volna Cowellt...) Tavaly egy rendezvé­nyen futottak össze Környeivel, és megosztották vele elképzelései­ket. Rögtön támogatásáról bizto­sította őket. Gyorsan rátalált a harmadik tagra, a Grazban tanuló fiatal debreceni operaénekesre, Balczó Péterre. Állítólag így jött létre a trió. Bizonyára sosem de­rül ki, hogy a történetnek van-e valóságalapja, vagy teljes egészé­ben a képzelet szülte. Az Adagio bemutatkozó albu­ma ugyanazon recept alapján ké­szült, mint az II Divo korongjai - ötvözi a klasszikus zenét a vokális pop könnyedségével. Re­pertoárján nép­szerű magyar és nemzet­közi ro- manti- k u s slá- g e - r e k á t - d o 1 - gozá­sai sze­repelnek teljes zeneka­ri kísérettel. Pél­dául 'A szabadság vándo­rai, az Utolsó érintés vagy a Szállj fel magasra, magyar szöveget ka­pott a Have You Ever Really Loved A Woman?, a From Sarah With Love, a Spanish Guitar és a Love Changes Everything az Aspects Of Love című musicalből, míg a The Great Pretender angolul szólal meg, a Belle a Notre-Dame de Pa­ris című musicalből pedig franciá­ul. Hol felváltva viszik a prímet, hol erőteljes kórust alkotnak. A CD a klasszikus és a modern zene zseniális találkozása, romantikus utazás az opera szárnyán a pop vi­lágába. A trió egyszerűen sikerre van ítélve. Az október végén megje­lent albuma már karácsony előtt bearanyozódott. Gondolom, a fi­úk rövidesen (színház) turnéra is indulnak, zenéjük szinte ordít a színpadért. Legalább egy lemezre még biztosan számíthatunk tőlük, aztán a divathullám lecsengésével majd mindenki megy tovább a sa­ját útján. Ahogy mondtam, nincs ezzel baj. Ha ez kell a népnek? Márpe­dig az eladási adatok alapján kije­lenthetjük: most ez kell a népnek! És a nép szerencsére tökéletes produkciót kap. alatt rabul ejti a közönséget, hi­szen az operaénekesek úgy tud­nak érzelmeket közvetíteni, ahogy senki más. A csapat létre­jöttét a tagok hosszas, közel két évig tartó, szinte az egész világra kiterjedt keresése előzte meg. Ki­választott négy különböző tempe- ramentumú srácot: amerikait, franciát, spanyolt és svájcit, ösz- szerázta őket, mint a koktélt, és erős egységet kapott. A harmin­cas éveikben járó operaénekesek II Divo néven 2003 végén kezdték meg küldetésüket - egyesítik a klasszikust a populárisabb zené­vel, operastílusban énekelnek popdalokat. Az elmúlt két évben az egész világot meghódították, lemezeiket Magyarországon is vi­szik, mint a cukrot. Környei Attilát az R-GO basz- szusgitárosaként ismerhettük meg, majd zenei háttérember­ként is letette a névjegyét. 1991- ben, amikor egy-két menő fiúcsa­pat mellett világviszonylatban egyre több bontogatta a szár­nyát, létrehozta a Manhattant. Emlékszem, miután elárulta, hogy Vilmányi Gábor, az Exotic gitárosa lesz az egyik ugribugri fiú, kollégám jót nevetett rajta, mondván, ez halva született pró­bálkozás. Nagyot tévedett. A Manhattanre ugyan már csak ke­vesen emlékeznek, ennek ellené­re a kilencvenes évek meghatáro­zó csapata volt. A V.I.P. együttes ’97-es létrehozása is az ő nevéhez Bereményi Géza író, drámaíró, dalszövegíró, dramaturg, színházi és filmrendező ma hatvanéves Egy nemzedéki érzés krónikása TALLÓSl BÉLA Neki köszönhettük, hogy felfe­deztük a fekete lyukat, vagyis megtudtuk, hogy „a fekete lyuk egy nem létező égitest”. Annak idején a gimnáziumban a felfede­zés erejével hatott ránk Cseh Ta­más Budapest című dala, s benne ez a bizonyos fekete lyuk, amely­ről mindaddig nem hallottunk. Mint a fekete lyuk, olyan korong volt számunkra Cseh Tamás nagy­lemeze, a Levél nővéremnek. E le­mezzel három nevet tanultunk meg egyszerre: Cseh Tamásét, Másik Jánosét és Bereményi Gé­záét. És megtanultunk vele egy új műfajt is. A tánc-, pop- és rockdalok, na meg a diszkózene mellé ezzel a lemezzel robbant be az addig nem létezett, ismeretlen, fura, sejtelmes, titokzatos, felturbózó erővel ható dal műfaja. Az addig nem létező „fekete lyuk”, amely sistergőén közvetí­tette a társadalmi-politikai háttér- hangulatot, és minden addiginál jobban kifejezett bennünket, min­den addiginál pulzálóbban hatott érzéseinkre. Ilyen „fekete lyukak” lettek számunkra Bereményi Gé­za szövegei dalban elbeszélve. Bereményi Géza Budapesten született, az ELTE magyar-olasz szakán diplomázott. Cseh Tamás­sal egy albérletben hozta őt össze a sors - s ez a találkozás egy sor si­keres nagylemezt eredményezett: a már említett Levél nővéremnek címűn kívül az Antoine és Desirét, a Műcsarnokot, a Frontátvonu­lást, a Nyugati pályaudvart, a Jós­latot, az Utóiratot. 1971-ben került a Pannónia Filmstúdióhoz. Számos átütő sike­rű filmnek lett a forgatókönyvíró­ja, köztük A nagy generációnak, amelyet András Ferenc rendezett. Ebből egyrészt - a szereplők nosz­talgiázása révén - a régi szép, dü­höngő idők hangulatába ízlelhe­tünk bele, másrészt megtudhat­juk, hogy a lázadó nagy generáció bizony nem olyan reményteljes jö­vőt épített ki, mint amilyet óhaj­tott és eltervezett. Ugyancsak nemzedéki kérdésekkel, az ’56-os forradalom utáni ifjú generáció életérzésével foglalkozik követke­ző forgatókönyve, melyből Megáll az idő címmel Gothár Péter rende­zett filmet. Még néhány cím, ame­lyet forgatókönyvíróként jegyez: A nagy postarablás, A szárnyas ügy­nök, Meteo, Potyautasok, Veri az ördög a feleségét. Egy idő után forgatókönyvét az­tán rendezőként is megvalósíthat­ta. A nyolcvanas évek közepén ugyanis Nemeskürty István, a Bu­dapest Filmstúdió igazgatója fel­ajánlotta neki a rendezés lehető­ségét. Legendás forgatókönyvírói- rendezői alkotása, a sodró cselek- ményű Eldorádó, amely a Teleki téren piacozó, dúsgazdag Bere­ményi nagypapa emlékét dolgoz­za fel. Ez az alkotás történetével és a bravúros színészi teljesítmé­nyekkel mélyen bevésődött a film­rajongók vizuális emlékezetébe. Rendezői műhelyéből ezenkívül olyan mozgóképek kerültek ki, mint a Szabadság tér 56 vagy a Széchenyi-film, A Hídember. A hetvenes évek elejétől írt drá­mákat is. A Pesti Színházban 1978-ban mutatták be Légköbmé­ter című színművét. Ám színházi rendezőként is alkotott több dara­bot. A szolnoki Szigligeti Színház­ban az ő rendezése nyomán tap­solhattak a Bolha a fülbe című bo­hózatnak, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban pedig egye­bek között az Indul a bakterház, a Régimódi történet és a Lear király című előadásoknak. Munkásságát 2000-ben Kos- suth-díjjal ismerték el. A dalszövegekkel, filmjeivel, drámáival Bereményi Géza egy nemzedéki érzés krónikása lett. (Fotó: Peti Péter, terasz.hu) RÖVIDEN i ~ r n i i|i .<i>>iHHiwwBTFTPT"11 •»» ifl'itniiiiinwitiiwnii iiim m imw' Magyar filmek francia fesztiválon Több magyar filmet is műsorra tűznek a franciaországi Angers- ban a napokban kezdődött és január 29-ig tartó európai első- és második filmesek fesztiválján. A rövidfilmversenybe Kenyeres Bá­lint Before Dawnja, míg a filmfőiskolások versenyébe Kocsis Ágnes A vírus című munkája kapott meghívást. Tóth Barnabás Kiállítás című rövidfilmjét a fesztivál információs programja tűzi műsorra. A „Premiers Plans”-on, a fiatal filmkészítők nemzetközi sereg­szemléjén idén 52 film mutatkozhat be. (MTI) A köd Egy isten háta mögötti óceán­parti kisvárosban, a sűrű ködön túl felismerhetetlen gonosz erő terrorizálja a helybelieket. A kör­nyéken még élnek azok, akik se­gíthetnének kiderítem, ki az, hi­szen a legöregebbek még emlé­keznek nagyszüleik történetére: száz évvel ezelőtt a partiak szán­dékosan úgy irányítottak egy ha­jót, hogy az zátonyra fusson. A város lakói meg sem próbáltak segíteni a segítségért könyörgő utasoknak - csupa leprásnak. A hullámsír azonban megnyílt, a rég halott hajósok visszatérnek, hogy a köd mögül bosszút állja­nak a városon. Rendezte: Rupert Maggie Grace a film női fősze- Wainwright (Kanadai-amerikai) replője A Büszkeség és balítélet sikere Hat kategóriában lehet díjnyertes a Brit Filmakadémia londoni, februári díjkiosztóján a Jane Austen azonos című regényéből készült filmadaptáció, a Büszkeség és balítélet. A jelölések szerint Joe Wright versenghet majd a legjobb angol rendező címért, Brenda Blethyn pe­dig a legjobb mellékszereplő díját veheti majd át - remények szerint - a Bennett lányok édesanyjának megformálásáért. A film forgató­könyvírója, jelmeztervezője, sminkese is kiválót alkotott a szakmai megítélés szerint. (MTI) Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetről forgatja új filmjét Bemutató jövő tavasszal TASR-HÍR Új filmjének forgatását Juraj Jakubisko még decemberben el­kezdte. Ám hogy a főszerepet ki alakítja, annak a napokban kellene kiderülnie, mert a forgatást azzal kezdték, hogy ezzel a hírrel majd később rukkolnak elő, január végé­ig szeretnék titokban tartani. A készülő történelmi dráma a 16. század véres grófnőjének, Bá­thory Erzsébetnek az életét dol­gozza fel. A forgatást a Liptószent- miklós melletti prybilinai skan­zenben kezdték, de számtalan más helyszínt is kiválasztottak már, például Bytčát, a prštejni és a krivokláti várat, ezenkívül Lednice és Pardubice történelmi helyein is feltűnik majd a stáb. A szereplők között van Bólék Polívka, Lucie Vondráčková, Eva Elsnerová, Monika Hilmerová, Mi­chaela Drotárová, Hana Vágnero- vá, Jan Vlasák, Jaromír Nősek, Re­né Štúr és Andrej Hryc. De a film­ben feladatot kapott Jirí Mádl hódeszkázó is. A tízmillió eurós költségvetéssel készülő mozgókép forgatásának befejezését júniusra tervezik, a be­mutatót pedig 2007 áprilisában vagy májusában szeretnék megtar­tani. Ez lesz Juraj Jakubisko tizen­ötödik nagyjátékfilmje. Karel Bélohradský és Jana Olhová az egyik januári forgatási napon a Doudleby nad Orlicí-i vár udvarán (ČTK-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents