Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-19 / 15. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Ablonczy Balázs a Fórum Intézetben Somoija. Holnap este 19 órától Ablonczy Balázs történész lesz a Fórum Kisebbségkutató Intézet vendége, akivel Simon Attila Teleki Pál vitatott életpályáról beszélget. Ablonczy Balázs történész 2002-től a Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa és a Pro Minoritáié című lap főszerkesztője. 2005-ben az Osiris Kiadónál nagy visszhangot kiváltó könyve jelent meg Teleki Pál életéről és munkásságáról, (ú) Áprilistól Brokeback Mountain Április 6-án tartják a szlovákiai bemutatóját a Brokeback Mountain című filmdrámának, amelyet Törthátú Hegynek és Tört gerinc-hegynek is fordítottak magyarul. Az amerikai-tajvani Ang Lee alkotása hétfőn tarolt az Arany Glóbus-gálán. A drámai kategóriában a legjobb filmnek bizonyult, ezenkívül megkapta a legjobb rendezésért, a legjobb forgatókönyvért, valamint a legjobb eredeti filmdalért járó díjat. Az Amerikai Filmintézet a 2005-ös év tíz legjobb filmje közé sorolta az Ang Lee-opust, amely a legjobb film és a legjobb rendezés kategóriákban megkapta a New York-i, a Los An- geles-i, valamint a San Franciscó-i fümkritikusok díját is. (tb) Szombaton állandó kiállítással nyitnak Szklabonyán Megújult a Mikszáth-ház ELŐZETES Szklabonya. A „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán szülőfalujában szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor a nevét viselő emlékház ünnepélyes átadására, valamint az Itt élte át... című állandó kiállítás megnyitójára. A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatása alá tartozó emlékház felújítása, valamint az állandó kiállítás létrehozása együtt 3,5 millió koronába került, és többek között a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a szlovák kormányhivatal anyagi támogatásával valósult meg. A rekonstrukciós munkálatok egy részének finanszírozására az építési és régiófejlesztési minisztérium Strukturális Alapjához nyújtott be sikeres pályázatot a múzeum. Az épületen teljes rekonstrukciót végeztek, „szinte csak a falak a régiek”, mondta Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója. A felújítást régióbeli - lukanyényei, apátújfalui szakemberek végezték, akiknek a hozzáállását az igazgató asszony példaértékűnek nevezte. Ugyancsak kiemelte a szklabonyaiak segítőkészségét: a polgármester asszony és a falubeliek is igyekeztek segíteni a munkájukat. A Mikszáth család háza, amelyben az író gyermekkorát töltötte - a szülőháza ugyanis ma már nem áll 2003-ban került a múzeum igazgatása alá, felújítását 2004- ben kezdték meg. Az emlékház négy helyiségében berendezett, az író életét, pályáját bemutató, most megnyíló állandó irodalomtörténeti kiállítás forgatókönyvét a múzeum munkatársa, Sipos Szilvia készítette. Az anyag összeállításában több magyarországi és szlovákiai múzeum is segítséget nyújtott. A szakkonzultáns szlovák és magyar részről két jeles irodalomtörténész, Karol Wlachowský és Praznovszky Mihály volt. A kiállítást Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, a NKÖM képviseletében Koncz Erika, valamint Bíró Ágnes kulturális államtitkár nyitja meg. (me) Hatezerötszáz szavazattal döntöttek a mozinézők Az év filmje 2005 UJ SZO-H1R A legolvasottabb szlovák internetes filmmagazin, a Kinema.sk első alkalommal adja át Az év filmje díjat. Az év fümje 2005 díjat egyrészt a Kinema.sk szakmai zsűrijének szavazatai, másrészt a mozinézők szavazatai alapján ítélik oda. A nézők november 28-tól január 15-ig adhatták le voksukat a www.kinema.sk internetes portálon, ahova 6500 szavazat érkezett. A díjat azzal a céllal hozták létre, hogy felhívja a figyelmet a világ filmtermésének legjobb darabjaira azok közül, amelyeket a szlovákiai mozik vetítettek, továbbá hogy ily módon is elismeréssel adüzzanak a forgalmazók és a mozitulajdonosok munkájának. A Kinema.sk tegnap nyilvánosságra hozta a szavazás eredményét, mely szerint Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino közös rendezése, a Sin City lett a tavalyi év legjobb filmje a nézők szavazatai alapján. A Kinema.sk szerkesztősége a 2005-ös év filmjének David Cronenberg thrillerét, az Erőszakos múltat választotta. Az év legjobb filmje a látogatottság alapján kategóriában a Madagaszkár című egész estés animációs fűm került az élre. Az év forgalmazója a Continental film lett. Az év legjobb szlovákiai egy vetítőtermes mozija címet a kassai Capitol, s végül a 2005-ös év legjobb filmklubja címet a pozsonyi Nostalgia filmklub nyerte el. (tb) Bruce Willis az év filmjében, a Sin Cityben (Képarchívum) Felsőoktatásunk számára, félő, mindössze két út marad: a regresszió és a kontraszelekció Lesznek-e a kételyekből válaszok? Zeman László, Öllős László, Fazekas József és Mészáros András (Somogyi Tibor felvétele) Aki eljött A Fórum Társadalomtudományi Szemle hét éve című rendezvényre a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetébe, nem egészen azt kapta, mint amire az est címe szerint számíthatott. A folyóirat átfogó értékelése helyett ugyanis a pozsonyi magyar tanszék oktatóinak írásaiból összeállított utolsó lapszám és a nagy múltú katedra jelenlegi helyzete került a figyelem középpontjába. H1ZSNYA1 ZOLTÁN Egyedül Fazekas József, a tudományos folyóirat főszerkesztője szólt röviden a lap struktúrájáról és szerkesztőinek törekvéseiről. Előadásának második részében a friss lapszám részletesebb bemutatása helyett a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének múltjáról, a többkultúrájú szellemi közegben működő intézmény oktatási és kutatási koncepciójának sajátosságairól, pótolhatatlan értékeiről beszélt. A magyar nyelvű szlovákiai felsőoktatás közelmúltban megtörtént bővülése kapcsán Fazekas azon reményének adott hangot, hogy az új helyzet idővel ....ösztönzően hat majd ezen intézmények munkájára, s a kezdeti időszak heves megnyilvánulásait a koordinált együttműködés váltja fel. A szlovákiai magyarság ugyanis nem engedheti meg, hogy a nehezen kiharcolt intézményei közül akár egynek is a léte veszélybe kerüljön.” A főszerkesztő nem beszélt ugyan a lapszám kiadásának közvetett, a tudományos értékközvetítést meghaladó céljáról, idézett szavai azonban nyilvánvalóan azt jelzik, hogy a lap a pozsonyi magyar tanszék szellemi műhelyében létrejött értékek reprezentatív válogatásának felmutatásával legrangosabb oktatási intézményünk pozícióját kívánja erősíteni a politikai/anyagi támogatásért folyó küzdelemben. A pozsonyi magyar tanszék képviseletében először Zeman László emelkedett szólásra. A nyugdíjas egyetemi oktató - aki a szlovákiai magyar értelmiség számos nemzedékének képviselőit oktatta tudományos gondolkodásmódra és emberi bölcsességre - nem csupán a múltidézés feladatát vállalta magára. Amit a magyar tanszék szellemi körének széles körű tájékozódásáról, a szlovák és a cseh tudományos műhelyekkel való együttműködéséről mondott, az a mához is szólt. Egyetemi oktatókhoz, diákokhoz és politikusokhoz egyaránt. Gazdag, számtalan filológiai ténnyel alátámasztott érvrendszere annak bizonyítására irányult, hogy a szlovákiai magyar tudomány fogalma fából vaskarika, hiszen a tudományos élet - ha mesterségesen nem korlátozzák - nem ismer sem etnikai, sem nyelvi, sem államhatárokat. A rendezvény nem zárult azonban olyan bizakodóan, mint kezdődött. A végkifejletet már Öllős László bevezető szavai is előrevetítették, aki vitavezetői minőségben azt mondta, reméli, „az est végén még erőteljesebb kételyekkel távozunk, mint amilyeneket eddig tápláltunk a világ egészével és különösképpen a mi kis szlovákiai magyar szemétdombunkkal szemben”. Aztán még hozzátette: „A kétely nagyon egészséges és hasznos dolog, hiszen kérdések megfogalmazásához vezet, és válaszokat csak kérdésekre lehet adni.” Mészáros András professzor, aki korábban évekig állt a pozsonyi magyar tanszék élén, mindent megtett azért, hogy szendergő vagy önös érdekből elfojtott kételyeinket felbolygassa. Először a tanszék jelenlegi színvonaláról adott szemléletes képet. Az oktatók publikációs tevékenységéről - amely jobb helyeken legfontosabb fokmérője egy tanintézmény szellemi állapotának - például megemlítette azt a kevesek által ismert tényt, hogy a nyolc oktatót foglalkoztató magyar tanszék „a pozsonyi egyetem bölcsészettudományi karán belül e tekintetben hosszú évek óta az első három hely valamelyikét foglalja el”. „Ez az eredmény különösen akkor figyelemreméltó - tette hozzá -, ha azt is tudjuk, hogy egyetemünknek ez a kara rendszeresen jó néhány hellyel az összes szlováldai bölcsészkar fölött helyezkedik el.” Az eredményesség felvázolt tényei alapján az ember tehát azt gondolhatná, a tanszék „politikai és társadalmi erőterével” nem lehet különösebb gond. Mészáros három pontba foglalt helyzetértékelése azonban lesújtó és a történések fényében, sajnos, nehezen cáfolható: „1. a tanszéknek valószínűleg nincs meg a kellő társadalmi megbecsültsége; 2. rangja talán van, legalábbis azok körében, akik ismerik tevékenységét és fel tudják mérni annak súlyát; 3. egészen biztosan van azonban politikai alábecsülése, el nem ismerése és megalázása.” A harmadik pont indoklásaként így érvelt: „Gyalázatos dolog, hogy amikor három szlovákiai magyar felsőoktatási intézmény közösen pályázik a Szülőföld Alapnál, a szintén pályázó komáromi egyetem - az MKP közreműködésével - 27 milliót kap, és másfél milliót kap az említett három intézmény együtt.” „Mit remélhetünk?” - tette fel a kérdést Mészáros, majd ezt a választ adta: „Ha ez így fog működni, akkor nem csak a mi tanszékünk, hanem az egész szlovákiai magyar felsőoktatás számára mindössze két út marad: a regresszió és a kontraszelekció.” Fentiekre reagálva a professzor előadása végén a következő nyilatkozatot tette: „A szlovákiai politikai gyakorlatot általában, az MKP oktatáspolitikáját pedig konkrétságában véve és ezzel mélyen egyet nem értve ezennel visszavonulok a szlovákiai magyar oktatáspolitikában való mindenfajta részvételtől mindaddig, amíg ez, az iskolaügy szempontjából igno- ráns politikai garnitúra fogja bitorolni a szlovákiai magyarság képviseletijogait.” Nos, akinek eddig nem lettek volna kételyei felsőoktatási intézményeink pártmenedzselési koncepcióját illetően, az Mészáros András szavait hallva minden bizonnyal számos kérdést fogalmazott meg magában. Az igazi kérdés azonban az, hogy az illetékesek is eljutnak-e egyszer kételyeik kérdésekké transzformálásáig. Meg hogy e kérdésekre találnak-e aztán kielégítő válaszokat. Nyolcvanöt éve született a legújabb kori magyar irodalom folyamatainak egyik meghatározó alakítója Mészöly-érintések N. TÓTH ANIKÓ Idő lopakodik bennünk, mi meg zavartan gyanakszunk, vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő s nem a jövő derít-e fényt az emlékeinkre. Milyen áthallás, eldöntöttség, rögtönzések világában élünk? Nyolcvanöt éve született Mészöly Miklós, a legújabb kori magyar irodalom folyamatainak egyik meghatározó szerzője, alakítója. Fél évszázadot átívelő életműve egyrészt érzékeny, pontos krónikája közelmúltunknak, másrészt egyéni megközelítésmódjával, eszköztárával új poétikai utakat jár be. Elsősorban prózaíróként gondolunk rá; szikár regényei közül talán a szenvedélyes érdekeltség drámáját feldolgozó Saulus, a Históriát vallató és az elbeszélés lehetőségeit szélsőségekig tágító-szűkítő Film, az áttetsző tudatokat tettenérő Megbocsátás a legemlékezetesebb olvasmány. Kisprózája rendkívül változatos térképet rajzol regénynyi anyagot magában hordozó elbeszéléstől (Magyar novella, Fakó foszlányok nagy esők évadján, Sutting ezredes tündöklése) egészen a néhány mondatos történetforgácsig (Negyvenhat videoclip). Sajátos prózaegyüttesei: a Volt egyszer egy Közép-Európa vagy a Hamisregény újraolvastatják és átrendezik az életművet. A valóság tény- törmelékei (Pontos történetek, útközben) és a képzelet gazdagon rétegzett ráfogásai (Családáradás) egymásra íródnak ebben a tágas prózában. Mészöly elégikus kirándulást tesz a líra átható tájain, valamint a dráma világa sem hagyja érintetlenül (Az ablakmosó, Bunker). Az írást lelki higiéniának tartja, erről tanúskodnak (akár műhelytanulmányként olvasható) esszékötetei is: A tágasság iskolája, az Érintések, A pille magánya, az Otthon és vüág. Az önfeltárulkozást olyany- nyira elutasító író olykor személyesebb vizekre is elvisz a szabadság kiszolgáltatott árterületén; ilyen Az én Pannóniám sajátos Mé- szöly-antológia vagy a Párbeszédkísérlet mélyinterjú. A Mészöly-mondatokban egyszerre szikrázik a könyörtelen tömörség és a gondolatok mágiája. Mögöttük pedig az önmagával és környezetével szemben rendkívül szigorú, a viszonylagosság válságában megalkuvást nem tűrő, mindenféle hamis ideológiát következetesen elutasító ember áll. A Mészöly-opust kultusz és csend övezi. Több író mesterének és mércének, a szakma az irodalomtörténések tárgyalásakor megkerülhetetlennek tartja. Ugyanakkor a nem profi olvasók közül alighanem kevesen vállalkoznak a nagyobb befogadói munkára, az elidőző- lassú-törprengő olvasásra. Pedig érdemes belépni a Mészöly- szöveglabirintusba. Az újraolvasás igazi szellemi kaland, mert újabb viszonyítási pontokat jelöl ki. Problémáinkat újra és újra jelenbe forrósítja. Mindig válaszol. Érintve lehetünk. (Prikler László felvétele)
