Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-17 / 13. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LIBERATION Politikusok, bírák és egykori rabok indítottak kampányt a börtönök túlterheltsége ellen Franciaországban. „Numerus clausus” megállapítását követelik, hogy egy férőhelyre csak egy elítélt kerüljön, s ne négyen szorongjanak egy kilenc négyzetméteres zárkában. A börtönök túlterheltsége a bandavezérek tünetének elterjedéséhez és ahhoz vezet, hogy a börtön az oda való visszatérésre készít fel. A túlterheltség elsősorban nem a veszélyes bűnőzöket érinti, hanem az előzetes letartóztatásban lévőket és a rövid idejű büntetést töltő elítélteket. Pierre-Victor Toumier kutató szerint a Franciaországban büntetését töltő 60 ezer elítélt 10 ezerrel több, mint ahány hely van a börtönökben, s megközelítőleg ez a 10 ezer fogva tartott tölt egy évnél rövidebb ideig tartó börtönbüntetést. A szervezők a börtön helyett az alternatív büntetések (közmunkák) gyakoribb kiszabására kívánnak ösztönözni.- Azt akarja, hogy feküdjek mellé, mert a törvény alapján már mindenki választhat magának nővért! (Peter Gossányi rajza) Náci és usztasa háborús bűnösöket menekítettek Dél-Amerikába, kincses konvoj érkezett a Szentszékhez Háborús bűnösök a Vatikánban Giovanni Battista Montini bíborosnak, a Vatikán helyettes államtitkárának, a későbbi VI. Pál pápának köze volt náci háborús bűnösök Dél-Amerikába menekítéséhez és a nácizmus áldozataitól rabolt javak tisztára mosásához - áhította egy hajdani amerikai hírszerzőtiszt, egy San Franciscoi szövetségi bíróság előtt tett tanúvallomásában. MT1/ANSA-HÁTTÉR William Gowen a túlélők által a Vatikán bankja, az IOR ellen indított jóvátételi perben tett tanúvallomást még decemberben. Azt állította, hogy Montini - aki később az első pápaként látogatott el Izrael államba - a háború végén a vatikáni államtitkárság helyettes vezetőjeként segített bújtatni és Dél-Amerikába szöktetni a körözött háborús bűnösöket, köztük Ante Pavelic horvát usztasa vezért, továbbá segített tisztára mosni a II. világháború idején Jugoszlávia területén a fasizmus zsidó, szerb, orosz, ukrán és roma áldozataitól rabolt anyagi javakat. A tanúvallomást a Háárec című izraeli lap ismertette. Gowen az amerikai kémelhárítás római csoportjának különleges ügynökeként olasz fasisztákra, náci háborús bűnösökre és kol- laboránsokra, köztük usztasákra vadászott Olaszországban. Megállapította egyebek közt, hogy Krunoslav Draganovic - Horvátország korabeli vatikáni nagykövete, egyben a Pápai Horvát Kollégium befolyásos személyisége - segített legalizálni az usztasák harácsolta vagyont a Vatikán bankja, az IOR segítségével. A pénzt részben vallási tevékenységének finanszírozására, részben az usztasa vezetők Dél-Amerikába szök- tetésére használta fel a bank. Az amerikai tiszt vallomásában elmondta, hogy Montini - tudomást szerezve az ő tevékenységéről - panaszt tett feletteseinél, azzal vádolva őt, hogy nyomozómunkájával megsértette azoknak a templomoknak és vatikáni egyházi intézményeknek, köztük a Pápai Horvát Kollégiumnak a területenkívüliségét, amelyekben gyanúja szerint náci háborús bűnösök bujkáltak álnéven. Gowen tanúként való megidé- zését a felperesek ügyvédei érték el a CIA és az amerikai hadsereg titkos dokumentumaiba való betekintés jogáért vívott szívós küzdelem eredményeként. Könnyen meglehet, hogy a mindent tagadó alperesek követelésére a bíróság Amerikában nemsokára betiltja a dokumentum publikálását. A San Franciscó-i bíróság elé tárt titkos dokumentumok tanúsága szerint közvetlenül a háború végén a brit titkosszolgálat vette szárnyai alá Pavelicet és a többi usztasa vezetőt, és megengedte nekik, hogy a rablott kincsekkel, egy tíz teherautóból álló konvojjal Ausztria brit megszállási övezetébe menjenek, később pedig Olaszországban, a Vatikán felügyelete alá tartozó kolostorokban, hamis iratokkal rejtőzzenek el. Rómába érkezve az usztasák Draganovic nagykövet gondjaira bízták a „kincses konvojt”, és az ő segédletével rejtőztek el vatikáni intézményekben és más biztonságos helyeken. Gowen azt állítja, hogy Draganovichoz fűződő kapcsolatai révén Pavelic a Vatikán oltalmát élvezte. Az amerikai hírszerzés azonosította az usztasa vezér rejtőzködési helyét, Gowen egy 1947 júliusában kelt bizalmas feljegyzése szerint azonban az amerikai nagykövetség azt az utasítást adta, hogy „el a kezekkel Pavelictől!”. Washington kérte meg Pekinget, hogy terelje vissza a tárgyalóasztalhoz az észak-koreai kommunista vezért Kim (félig-meddig) titokban tárgyal Kínában MT1-F1GYELŐ A japán média szerint Kim Dzsong II észak-koreai vezető elhagyta Kína délkeleti Guangdong tartományát, és valószínűleg Pe- kingbe indult, ahol Hu Csin-tao kínai elnökkel tárgyal várhatólag Phenjan atomprogramjáról, az azzal kapcsolatos nemzetközi válságról és a válság rendezését célzó hatoldalú tárgyalások felújításáról. Japán lapok és televíziók jelentették tegnap, hogy gépkocsioszlop gördült erős őrizet alatt Sen- csen pályaudvarára attól a helyi luxusszállótól, amelyben a korábbi japán és hongkongi médiajelentések szerint megszállt a phen- jani kommunista vezetés első embere. Kevéssel később lefüggönyözött ablakú vagonokból álló különvonat indult el a sencseni pályaudvarról észak felé. (A Hongkonggal összetapadó Sen- csen a kínai reformpolitika „mintavárosa”, amely kis halászfaluból 25 év alatt többmilliós világvárossá vált. A japán és a hongkongi médiajelentések szerint Kim korszerű távközlési berendezéseket gyártó üzemeket tekintett meg a városban.) A múlt hét eleje óta újra meg újra felbukkannak hírek az északkoreai vezető kínai látogatásáról, de Peking hivatalosan ezt nem erősítette meg. (Kim kínai látogatásairól rendszerint utólag, azok lezárulása után szoktak hivatalos bejelentést tenni.) A japán NHK televízió mindenesetre részletes jelentést közölt vasárnap az észak-koreai vezető sencseni programjáról. Egy elmosódott, távoli felvételt is bemutatott, amelyen állítólag Kim látható. Észak-Korea a múlt ősszel felfüggesztette részvételét a két Korea, az Egyesült Államok, Kína, Japán és Oroszország részvételével tartott hatoldalú tárgyalásokon, tiltakozásul az ellen, hogy Washington pénzügyi szankciókat léptetett életbe észak-koreai vállalatok ellen. Kínának meghatározó szerepe volt 2003-ban a hatoldalú tárgyalások elkezdésében, s azóta is fontos szerepet játszik e tárgyalások újabb és újabb fordulóinak szervezésében. Az Egyesült Államok most is felkérte Pekinget: érvényesítse befolyását Phenjanban, próbálja visszaterelni az észak-koreaiakat a tárgyalóasztalhoz. A nagy, fekete autó, amely Pekingbe vitte Kim Dzsong lit (SITA/ AP-felvétel) KOMMENTÁR Balra sodródás JARÁBIK BALÁZS Chile neve aligha mondhatott többet mondjuk egy csallóközi magyarnak az 1990-ben megbuktatott diktátor, a valaha rettegett Augusto Pinochet nevénél. Talán valakinek beugrik, hogy a szlovák nyugdíjrendszert chilei modell szerint reformálták. Tegnap viszont Chile vezető hír volt az egész világon - először szavaztak bizalmat női jelöltnek az országban. A nyertes Michelle Bachelet több értelemben is nevezheti történelminek a vasárnapi elnökválasztást. Már az is meglepetést keltett, hogy egyáltalán ringbe szállt, ám egész eddigi pályafutása ellentmondások sorozata. Tábornok apját az 1973-as, Pinochetet hatalomra juttató puccs után megkínozták és megölték. Bachelet eredeti szakmája orvos, de nő létére volt védelmi miniszter is. Egyedül nevelte fel három gyermekét. Kampánya képes volt az ellentmondásokat kihasználva kiépíteni annak az erős nőnek az imázsát, aki modernizálni képes Latin-Amerika legkonzervatívabbnak tartott társadalmát. Chile tizenhat évnyi demokráciája rendkívül gyors gazdasági fejlődést hozott a Pinochetet megbuktatni képes balközép politikai erők koalíciója alatt. Jöttek a befektetők sorban, sikerült kulcsfontosságú gazdasági reformokat sikeresen végrehajtani. Talán a legnevesebb és legradikálisabb éppen a nyugdíjrendszert szinte teljesen a magánszektorra bízó reform volt. A társadalom azonban mintha kissé belefáradt volna a befektetők által mintaországnak tartott Chile egyre fokozódó „kapitalista” légkörébe. Ebbe a légkörbe robbant bele az eredetileg esélytelennek tartott szocialista Bachelet, aki az eddigi gazdasági növekedés és demokratikus intézményrendszer megtartását ígérte, de szociális programját sokkal hitelesebben tudta képviselni a konzervatív nagyvállalkozó Sebastian Pinera ellenében. Szociális modernizációs fordulatot hirdetett, és a chileiek vevők voltak rá. Fidel Castro Kubája és Hugo Chavez Venezuelája után azonban elsősorban Washington tart másfajta fordulattól az eddig erős szövetségesként számon tartott Chilében. Latin-Amerikában ugyanis a baloldal nem utolsósorban antiamerikanizmusáról híres. Ebben az évben tizenkét latin-amerikai országban tartanak választásokat, amelyek átrajzolhatják az amerikai kontinens politikai térképét, és az eddigi túlnyomórészt jobboldali kormányokat egy új baloldal válthatja fel, amely sokkal több fejtörést okozhat a Fehér Háznak. Bár Bachelet elnökké választása tovább erősítheti a baloldal fel- emelkedését a kontinensen, nem biztos, hogy Chile új baloldali elnöke rossz hír Amerikának. Bachelet valóban tervezi - a többi között - a nyugdíjrendszer átfogó reformját. Ám ha politikája képes lesz a demokratikus intézményrendszer szociális dimenzióját erősíteni, és folytatni az együttműködést az Egyesült Államokkal, akkor Fidel Castro kubai vagy Hugo Chavez venezuelai kommunista politikájának fontos ellensúlyozását is jelentheti. Valószínű, hogy éppen a nyugdíjrendszer reformjának milyensége lesz az első lépés balra, vagy a centrum felé. JEGYZET Kotkoda nevében RÁCZ VINCE Én nem tudom, de egy ideje már nagyon böki valami a csőröm. A televíziók szinte napi rendszerességgel, és már az unalomig sugárzott képsoraira gondolok, amelyeken tudományos-fantasztikus filmbe illő, tetőtől talpig fehér színű védőruházatba bújt, a védőmaszk miatt arctalan emberek többnyire Törökország, Ukrajna és Kína távoli zugaiban megbúvó faluszéli tyúkketrecekben, békésen kapirgáló csirkéket ragadnak meg és dobálnak egy mély gödörbe, hogy aztán a nagy sietségben élve eltemessék őket. A hivatásos taknyoscsirke-fogók könyörtelen módszerére gondolok hát, amellyel megszabadítják a világot az emberiségre veszélyes vírust hordozó rettegett tikoktól. A világ olyannyira fél a madárinflu- enzátóí, hogy úgyszólván nem válogat a kór ellen folytatott kétségbeesett harc eszközeiben. Ne értsenek félre, nem vagyok elszánt állatvédő, sem tyúkprókátor - ha ez a szó valóban azt jelenti, amire én gondolok -, nem szimpatizálok a Greenpeace aktivistáinak gyakran vitatott módszereivel, az ökoterroristák ambícióival sem azonosulok, pusztán arról van szó, hogy egész egyszerűen nem bírom nézni, ha egy élőlényt élve elföldelnek, még akkor sem, ha csupán - és itt bizony idézőjel szükségeltetnék - szárnyasokról van szó. Szóval, én nem tudom, de nem lehetne humánusabb módszereket alkalmazni, már ha beszélhetünk humánumról, amikor élet - még ha nem is emberi - kioltásáról van szó. Mit tudom én, altassák el őket, vagy bármi - azaz a torkukat azért mégse vágják el, mert akkor ott vagyunk, ahol a part szakad - de ne kelljen a rájuk nehezedő föld súlyától megfulladniuk. Mi ez, ha nem kínzás?! Valóban nincs szándékomban az álszent szerepére vállalkozni, tényleg nem: a legyeknek én is kegyetlen ura és gyilkosa vagyok, de mégis. Az nem lehet, hogy ennek ez legyen a módja. Hát senkit sem irritál mindez? Vélhetőleg igen, csak éppen a cél lebeg a szemünk előtt, az eszköz megválasztása másodlagos egy pánikhelyzetben. Tudom, fontosabb dolgokról van szó, mint néhány százezer göthös csirke élete, de a tükörbe holnap is bele kell néznünk.
