Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-14 / 11. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (ArartyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2006. január 14., szombat 10. évfolyam 2. szám Mi vagyunk gyermekeink tanítói Egyik legfontosabb kötelességünk az, hogy megtanítsuk őket gondolkodni, együttérezni 12. oldal Szegényház, hajlék laké nélkül Az emberek legtöbbje, amíg fiatal, gyakran elérhetetlen célokért elhagyja a szülői házat.. 13. oldal Majdok, egyszerek, legközelebbek Azt hittem, aki kilencvenévesen fára mászik, biciklivel jár, csak kivárja, míg elérek hozzá 13. oldal A AAÁNCSE tagja a Lisszabonban megalakult Európai Nagycsaládosok Szövetségének, és igyekszik személyes kapcsolatokkal is erősíteni az együttműködést A nagycsaládosok ténykedéséről és idei terveiről Tavaly Budakalászon nézték meg az „egri várat”, idén tavasszal erdélyi körútra szeretnének eljutni, nyáron félezer nagycsalád találkozóján vesznek részt Győrben, de dédelgetett terveik között szerepel egy lisszaboni utazás is. Mindezt a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének (MÁNCSE) tavalyi ténykedéséről és idei terveiről tájékoztató Pásztor Csabától, az egyesület elnökétől tudtuk meg. GAÁL LÁSZLÓ „Azt a várat is megnéztük Budakalászon, amelyben annak idején az Egri csillagok filmváltozata készült. Igaz, bemenni nem lehetett, mert éppen egy amerikai filmet forgattak ott” - idézi augusztusi élményeit Pásztor Csaba, aki az egyesület harmincöt tagjával együtt a budakalászi nagycsaládosok meghívására töltötte Magyarországon a tavalyi Szent István-ünnepet. Számvetés A peredi székhelyű MÁNCSE már régebben jó kapcsolatokat ápol a budakalásziakkal, és most az ottani önkormányzat és jószívű emberek támogatásával tölthettek el három napot Budakalászon és Budapesten. Az első napon gu- lyásfőzős ismerkedőestet tartottak, mert bár sokan rég ismerik egymást, mindig kerülnek újabb és újabb családok a szövetségbe. A következő napot Budapesten töltötték, a vártáborban volt mindenféle érdekes program a gyerekeknek, aztán az István-napi esti tűzijáték is nagyon nagy élményt jelentett nekik. A budakalászi hegyekbe is kirándultak, itt nézték meg Eger várát. „A vár alatt, amit a budakalásziak is Eger várának hívnak, a mostani filmhez felépítettek egy egész parasztfalut - meséli Pásztor Csaba -, s még a helybeli kísérőink is meglepődtek, hogy hogyan lett itt egy televeleket csináltathassanak, és végre a teljes család kiutazhasson Szlovákiába, a nagyszülők szülőhelyére.” A magyarországi és az erdélyi, kézdivásárhelyi vendégeket a deá- ki termálfürdőben szállásolták el, innen utaztak Máriavölgybe, ahol szentmisén vettek részt. Egy pozsonyi városnézés következett, amelynek volt egy rendkívüli érdekessége: a koronázótemplomba látogatván, ott éppen egy nagycsaládos esküvő zajlott, a Szlovák Nagycsaládosok Klubja alapítóinak, a 11 gyermekes Trnovec házaspárnak az egyik lánya ment éppen férjhez. Nem mindennapi látvány volt, amint a nyíregyházi 14 gyerekes család gratulált a 11 gyerekes család egyik tagjának az esküvőjéhez. „Az is érdekes volt, amilyen fegyelmezetten viselkedtek ezek a nyíregyházi gyerekek. A városnézés Falovon egy nagycsaládos nyári gyerektáborban pülés, ahol három hete még semmi nem volt.” Mivel a nagycsaládosok általában hívő emberek, a hegyi túrán sem hagyták ki a vasárnapi szentmisét. Es mivel a hegyen nincs templom, hát saját maguk építettek oltárt kövekből, fából az Üröm-hegyi kálvárián. „Itt Andrásfalvy János mondott tábori misét, amit a nagycsaládosok családtagjaiért ajánlottunk fel, akik már nincsenek közöttünk, meg Rosé atyáért, akinek a meggyilkolásáról az Új Szóban is olvashattunk.” A Mikulást is Magyarországon ünnepelték. Egy autóbusznyi mátyusföldi és csallóközi nagycsaládos utazott az Esztergom és Komárom közötti Nyergesújfalura, ahol az ottani és a budakalászi cserkészek adtak műsort. A múlt év egyik legjelentősebb rendezvénye az őszi nagytalálkozó volt október 8-9-én itt a Mátyusföldön, amikor is erdélyi és magyarországi vendégeket, köztük a 14 gyermekes nyíregyházi Mészáros családot látták vendégül. „Az apa, Mészáros Ferenc tulajdonképpen földink, mivel a szüleit Taksonyból telepítették ki Nyíregyházára - tájékoztatott Pásztor Csaba. - Ott feleségül vett egy szlovák lányt, és született 14 gyerekük. Éppen azért nem tudtak eddig hazautazni Taksonyba, mert sosem volt pénzük arra, hogy egyszerre 16 útleve- let csináltassanak. Most, hogy az Európai Unióban vagyunk, köny- nyebb a helyzet, de a gyerekeknek még mindig kell údevél, úgyhogy egy taksonyi vállalkozó segítségével tízezer forinttal megtámogattuk a Mészáros családot, hogy útlealatt is szépen együtt sétáltak, nem kellett tartani attól, hogy valamelyikük elveszik.” A családban az egyetemistától az egyévesig szinte műiden korosztály képviselve van. A legkisebb gyereket - az ősök faluja után - Taksony névre keresztelték, úgyhogy Taksony végre hazalátogathatott Taksonyba. Tervek A MÁNCSE idén is több közös akciót tervez a külföldi társszervezetekkel. Tavasszal két- vagy háromnapos erdélyi kirándulásra készülnek, nyáron, július 23-25-én pedig európai nagycsaládos találkozó lesz Győrben, amelyen Pásztor Csabáék is szervezőkként vesznek részt. Hatalmas akcióról van szó, hiszen nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a nyugati és a balti országokból is várnak vendégeket, összesen mintegy 500 családra számítanak. így aztán a közeli komáromi nagycsaládok - merthogy a MÁNCSE-nak ott is vannak tagjai - elszállásolást is biztosítanak a messziről Győrbe érkezőknek. A nagycsaládos egyesületek nyári gyerektáborokat is szerveznek, ilyen lesz például idén Orosházán, de voltak már a mátyusföldi gyerekek a Vajdaságban is táborban. A MÁNCSE tagja a nemrég Lisszabonban megalakult Európai Nagycsaládosok Szövetségének (ELFAC), és igyekszik személyes kapcsolatokkal is erősíteni az együttműködést. Az ELFAC elnökének meghívására egy lisszaboni kirándulást is szeremének megvalósítani. „Útközben megállnánk Lourdes-ban, Lisszabonban találkoznánk azzal a katolikus közösséggel, akikkel egy korábbi budapesti találkozón ismerkedtünk meg, és ők elvinnének bennünket Fatimába” - árulta el terveiket Pásztor Csaba. Az utat már tavaly nyáron szerették volna nyélbe ütni, de az anyagi fedezetet nem sikerült biztosítani. „Pályázaton is szerettünk volna pénzt szerezni az útra, de választ sem kaptunk, ezért úgy döntöttünk, hogy az idei évre halászijuk, és addig, aki részt akar venni, megpróbál maga is összeku- porgatni valamit az útiköltségekre. És reménykedünk, hogy akad még támogató is, aki együtt érez velünk, és tud segíteni” - mondja a társulás elnöke. A MÁNCSE azon szervezetek közé tartozik, amelyeknek felajánlható a jövedelem- adó 2 százaléka. A tagok automatikusan a szövetségnek ajánlják fel az adórészüket, de ezt bárki megteheti, aki a nagycsaládosoknak szeremé segítem. Hiszen sokuknak csak így van lehetőségük arra, hogy az egyesülettel közösen családi kiránduláson vegyenek részt. A felajánlásokat a következő számlaszámra lehet megtenni: 4230128200/ 3100 Ľudová banka, IČO 37869434. Az őszi nagytalálkozón Deákiban (Képek: a MÁNCSE archívuma) Pihenés az Üröm-hegyen a Szent István-napi kiránduláson (jobbról Pásztor Csaba) Nagycsaládos Mikulás Nyergesújfalun Szóval, kedves Gyerekek, várjátok csak jövőre is a Télapót vagy a Mikulást, a Jézuskát és angyalkáit, az ajándékhozó tündéreket vagy nem is tudom, ki mindenkit Ki kicsoda decemberben? B. MÁNYA ÁGNES A hó idén is kínosan ügyelt rá, hogy ne hulljon karácsonykor, szakadt előtte, nagy pelyhekben hullott utána, az ünnepek alatt meg nézhettük, hogy válik vízzé, latyakká, bizonytalan színű löttyé. No, az ünnepi hangulat fényét nem segített emelni, az biztos. Márpedig decemberben gyermekszíveket dobogtató ünnepből kettő is van. Nincs egyszerű helyzetben az a szülő, pedagógus, akinek rendet kell tennie a nagy decemberi ki kicsodában és a gyerekfejekben. Hogy is van ez? Ki is hoz ajándékot december 6-án? A dalocskából is ismerős „kedves, öreg Télapó”, a piros ruhás Mikulás (merthogy ilyen hófehér szakállú, piros ruhás, „szantaklauszosított” mikulásokat lámi mindenfelé), vagy az, amelyik püspöksüveget visel? Aztán meg Pom-Pom meséinek december hatodikén sugárzott adása is belekavart egy kicsit az ajándékozó személye körüli amúgy is zavaros dolgokba: Picur a legszebb ünneplő ruháját öltötte magára, úgy várta a karácsonyfa mellett (sic!) a Télapót!!! Gyönyörű iskolapéldája ez a múlt rendszer meseírók irányában támasztott elvárásainak, s az elvárások beteljesedésének. Igazándiból sejtelmem sincs arról, milyen korú gyerekek azok, akiket ilyen kegyes hazugságokkal traktálunk, csakhogy még misztikusabb, még varázslatosabb legyen számukra ez a két izgalmakkal teli nap, kik azok, akik még hisznek a mesékben. Magam is sokat vívódtam azon, mit is mondjunk, hogyan is tálaljuk az akkor még kétéves, nyiladozó lelkű lányunknak mindezt. Szívem szerint megmondtam volna „az igazat és csakis az igazat”, persze, szép, emészthető formában, de hál’ istennek van az én gyerekemnek egy apja meg két nagyanyja (a többi felmenőről most nem beszélve), akik véget vetettek az önmarcangoló fejtegetésemnek: ne fosszam, ne fosszuk meg Adélt a Mikulás- meg Jézuska-várás izgalmától. így aztán volt ám cipőpucolás és mindennemű rosszaíkodástól való tartózkodás. Előbb a Mikulás járt nálunk, itt is hagyta a püspöksüveges és -ruhás csoki képmását, aztán megjött a Jézuska, karácsonyfát is hozott, no meg ajándékokat! A karácsonyi vacsora is jól sikerült, Adél végigette becsülettel az egészet. Mielőtt az ostyaevéshez fogtunk, elmagyaráztam, milyen érdekes dolog, hogy az ostyát a Jézuska testéhez hasonlítják - Adél erre közölte, hogy szerinte az (összetekert) ostya inkább a fiúk csövecskéjére hasonlít... Kétségtelen, van benne valami. Vége lett a karácsonyi meg egyéb ünnepeknek, elraktuk az ünnepi térítőt, el az Adél által meseszépnek titulált tányérokat. A karácsonyfánk még egész jól tartja magát, de egyre több üres szaloncukros papír fityeg rajta. Szóval, kedves Gyerekek! Várjátok csak jövőre is a Télapót vagy a Mikulást, a Jézuskát és minden angyalkáit, az ajándékhozó tündéreket vagy nem is tudom, ki mindenkit még - biztosan eljönnek -, és ne törődjetek a hozzám hasonló felnőttek aggályaival! Ja, de azért legyetek jók, ha tudtok!
