Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-14 / 11. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 14. www.ujszo.com Kedves Gyerekek! Mivel nekem is téli szünetem volt, sokáig nem tartózkodtam a szerkesztőségben, no, de amikor visszajöttem, szemem-szám tátva maradt. Annyi levél, annyi ajándék, annyi kedvesség, figyelmesség várt, amennyit egyszerre én talán még soha nem láttam. Nagyon megleptetek, halljátok-e! Sajnos, Megály Dávid gyönyörűséges szalvétaképei a különösen gondos csomagolás ellenére is ripityára törtek. Nagyon sajnáltam, mert látom bennük az odafigyelő alapos munkát, a kezek ügyességét, a szív jóságát. Akárcsak Jakab Veronika és Annabella ajándékaiban, Vankó Zsófia és Szabó Ildikó meseszép rajzaiban, és a tömérdek hálás és köszönőlevélben, a jókívánságokban. Üdvözlök hát újra mindenkit én is, köszönöm, hogy üyen csodás évkezdést biztosítottatok nekem, s remélem, módomban lesz valahogy viszonozni idén is ezt a felőletek áradó sok-sok szeretetet. Lassan visszatérünk a régi kerékvágásba, ne feledjétek SZAVAZZATOK a meseíró verseny legjobbjára! És álljatok mellettem idén is, segítsetek, készítsetek szép színes rejtvényeket, küldjétek rajzokat, meséket, verseket, vagy bármit, ami Titeket érdekel, adjatok ötleteket, tippeket, s ha lehet, megvalósítjuk együtt mind. Köszönlek Valamennyiőtöket, akik gondoltatok rám, s akik vagytok nekem: KÓPÉ-MESEÍRÓ VERSENY A pórul járt Kópé Zimankós reggel, mikor Kópé felkelt és kinézett az ablakon, látta, hogy hull a hó. Ennek nagyon megörült. Gyorsan elővette a télikabátját, magára öltötte, meg sapkát, sálat, csizmát, s ment kijátszani. Mikor kilépett az ajtón, egy kicsit elment a kedve a játszástól, mert a hó ugyan hullott, de még bokáig sem ért. Azt mondta: - Ejnye, a minde- nit. Nem baj, ha nincs elég hó, a szánkó akkor is fog csúszni - s elrohant. Nemsokára futott is vissza egy létrával. Nekitámasztotta a ház falának, s felmászott rajta a padlásra. Keresgélte a szánkót, de nem találta. Mikor már éppen készült el, meglátta a sarokban. Nagyon megörült neki. Felkapta s már ment is vele. Félúton megcsúszott az egyik lába, s kiesett a kezéből a szánkó, mely a földre érve darabokra tört. Kópé egy kicsit sajnálta, de gondolta, Huncutka biztosan kölcsönadja az övét.- Jaj, Kópé! Még alig hull a hó, s te már most akarsz szánkózni? Várd meg a holnapot! Holnap már derékig érő hó lesz.- Kérlek, Huncutka - kérlelte őt Kópé -, mégis csak nem adnád kölcsön nekem a szánkódat?- Hát jó, nem bánom - sóhajtott Huncutka. Nem mintha nem akarta volna odaadni neki, csak féltette Kópét, nemhogy valami történik vele.- Te nem akarsz jönni? - kérdezte Kópé.- En nem, megvárom a holnapot - válaszolta Huncutka, s ezzel becsukta az ajtót. Kópé nem tétovázott. Felment a legmagasabb dombra, felült a szánkóra s lecsúszott. Csakhogy az a hó, amely lehullott, nem takarta be a nagyobb köveket, s a szánkó megakadt bennük. Felborult. Kópé leesett róla s eltört az egyik karja, a szánkó meg darabokra esett. Másnap, mikor Huncutka ment a szánkójáért, csak a törött darabjait találta az ajtó előtt. Bekopogott Kópé ajtaján, de ajtót nem nyitott senki. Belesett az ablakon, hát ott látta a kandalló előtt bekötött kézzel Kópét. Látta, hogy alszik, úgyhogy inkább be sem kopogott még egyszer. Huncutka nagyon sajnálta, de nem tehetett semmit. Mikor már jól eltelt az idő, Kópé felébredt s kinézett az ablakon. Csalódott volt, hogy neki bent kell ülnie, pedig olyan szívesen játszana a többi gyerekkel kinn a hófehér, csillogó hótakaróban. Taksonyi Szilvia, 14 éves, Nagymácséd Kovács Julianna, 10 éves, Alistál m pgMám VERSELŐ ÍGY RAJZOLTOK TI Vendégvárás Vendégeket várunk, nagy dolog van nálunk, a kéményből füst támad, sült hús illata árad. Az emberek dolgoznak, egyszer-kétszer isznak, bort isznak, ha szomjasak. A malac, az várhat. Hintáztatják láng felett:- Siess, Pityu, hozz vizet! A malacot vágják, húzzák, a kutyák a fülét rágják. A konyhában Bözsi, Maris sütnek, főznek, dalolnak is. A masinán megfőtt a víz, belemártják a baromfit. A tollától megfosztják:- Eredj, cseléd, mossad át! Besegít a szomszéd asszony, ő a nyulat pácolja. Erzsi néni sepreget, dolgos kezek végeznek. A malac is készen, Kópéhoz Egész évben velünk voltál, ajándékot osztogattál. Igaz barátunk lettél, hisz te mindenkit szerettél, nem nézted, hogy kicsi-nagy, ki teneked írogat. Csak annyit kérünk tőled, szeress továbbra is minket! Kívánunk hát neked gyönyörű szép évet. Fodor Csilla, 13 éves, Izsa megsült a kalács, megfőztük a levest is, jöhet a mosogatás. Az ebéd már tálalva, a vendégek fogadva. Az asztalon tyúkhúsleves, nyúlpörkölt a kalács mellett, malachús és finom bor. Nagymami csak ennyit mond: - Jó étvágyat, vendégek, máskor is eljöhetnek!” Kusnyír Melinda, 14 éves, Mátyóc KÓPÉSK0DJ A csicsói Megály Dávid keresztrejtvénye 1. Téli csapadék, 2. Időmérő, 3. Melengető innivaló, 4. Az egyik nagyszülő, 5. Rács mögött ül, 6. A hét 2. napja, 7. Zokog. A december 31 -ei megfejtés: Egy ember ment Piripócsra, Fajankó, a többiek szemben jöttek vele. AI .ilium Aurum ajándékát nyerte: Halász Lilla, Ekecs, Németh Anikó, Kamocsa. A december 17-ei ünnepi nagy rejtvény nyertesei valamennyien, akik beküldték a helyes megfejtést, összesen 83 gyerek. Rengeteg csomagot küldtem szét, sőt egy részét még mindig csomagolom. Névsort nem közölhetek, nincs arra annyi hely, de hogy tudjátok, felsorolom, az Új Szó ajándékait. Könyvjutalom (9), Mobiltartó (10), Zsebnaptár (9), Ceruzacsomag (13), Bálint Tomi kokárdája (4), Jakab Veronika horgolt díszei (3), Megály Dávid kulcstartója (1), Kópé-matricák (34). Jó volt veletek játszani, tartsatok velem továbbra is! Ilyen volt a karácsonyunk Vankó Zsófia, 9 éves, Fülekkovácsi Tóth Máté, 8 éves, Ekecs Megály Dávid, 10 éves, Csicsó Jakab Veronika, 10 éves, Mátyóc Jakab Annabella, 6 éves, Mátyóc Grünfeld Diana, 12 éves, Eél Elek Pityuka, 8 éves) Ekecs Elek Cyntia, 12 éves, Ekecs Nagy Klaudia, 8 éves, Nyárasd Nagy Regina, 10 éves, Nyárasd Nagy Boglárka, 12 éves, Alsószeli
