Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-02 / 1. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 2. Riport - hirdetés ll „Minden jövőbeni döntésem meghozatala során az ország lakosságának érdekeit fogom szem előtt tartani” - ígérte újfent a köztársaság elnöke Születésnapi mese - habbal Mikor állt meg fölöttünk az Idő? Január 1-jei csendélet Pozsony­ban. (A szerző felvétele) Mindhalálig szeretve va­gyok - tudatta velem az új esztendő első napján két államfő is (a többi egyelőre nem jelzett), ami meg­nyugtat. Részben azért, mert szeretetlenségben él­ni nem lehet; egyébként meg jó tudni, hogy mind­két országban - amelyben élek, és amelyben élni sze­retnék - számolnak velem. LŐRINCZ ADRIÁN Változnak az idők - kapok ész­be 2006. újév hajnalán. Nemrég, alig másfél évtizede még egy Vác­lav Havel nevű, számomra na­gyon szimpatikus, de főképp sza­vahihető drámaíró (mellesleg el­nök) köszöntött az új év első nap­ján a királyi tévécsatornán. Ne csüggedjünk, hiszen most kezdő­dik életünk hátralévő része - mondta, persze nem így, szóról szóra, hanem drámaíróhoz mél­tón, körülbeszélve a témát, és va­lahogy elhittem neki, hogy jó útra tértünk. Hogy tanúi lehetünk akár egy kisebb gazdasági csodá­nak is - kiváltképp, hogy bizo­nyos Forbes úr (civilben multi­milliárdos és amerikai sajtómág­nás) a mesés Távol-Kelet kis tigri­seihez hasonlított bennünket. Majd jött egy zavaros korszak, amikor az ország népe úgy gon­dolta, ideje lesz kilépnünk a cse­hek árnyékából, s 1993. január 1- jétől lön Szlovák Köztársaság. Tizenharmadik születésnapját ünnepelte tegnap ez az ország - bár elnökünk ünnepi beszédé­ben tizenkettőt említett, és nem feledkezett meg annak méltatá­sáról sem, hogy végre igazságos társadalomban élünk. Olyan­ban, melyben a becsülettel el­végzett munkáért mindenki megkapja a jutalmát. Olyanban, mely méltó társa a többi európai államnak, és ahol a tehetségek kibontakozhatnak. Olyanban, melyben a nemzetiségi kisebbsé­gek jelenléte is emeli a kulturális és szellemi gazdaságot, „ezért” - szólította fel az ország népét - „becsüljük meg ezeket az értéke­ket!” Hogy ezt a kitételt törvénybe cikkelyezik-e, vagy várnak vele néhány évet, míg a kisebbségek maguktól felmorzsolódnak, nem említette. De ez részletkérdés. Boldogtalan szülinap Szilveszter utáni bágyadt han­gulat a fővárosban, szülmapi ké­szülődésnek se híre, se hamva. Néhány hajléktalan meg tavalyról itt rekedt utas őgyeleg csak a főpá­lyaudvar épületében. Az utasváró­ban néhány, számomra ismeretlen szlovák tájszólással kiabáló roma orrba ütöget egy illuminált álla­potban lévő polgártársat, rendőr­nek persze se híre, se hamva. Bol­dog Új Évet! Feszületre szegezett Krisztus­ként lóg az egyik fűtőtestre ta­padva Sándor, régi jó ismerősöm, a pozsonyi hajléktalanok koroná­zatlan királya, aki - mint egyszer nagyon találóan megjegyezte - olyan hajléktalannak született, hogy talán anyja sem volt. Az ő helyzetében az önirónia arra jó, hogy segítsen túlélni az egyik na­pot a másik után. Jó tizenöt éve él a pozsonyi utcákon; az első kávé­tól és cigitől mindig transzba esik, és mesél... „Önálló Szlovákia? Hát arra kár a szót pazarolni - vezeti fel a témát, amitől az a sejtésem támad, hogy nem az elismerés hangján fog nyi­latkozni. - Szerintem jó volt ne­künk a csehekkel, mert a cseh gaz­daság legalább hasznot tudott ter­melni. Jómagam is dolgoztam né­hány évet a boleslavi gyárban, csakhogy egy idő után mindenkit, aki Szlovákiából származott, egy kalap alá vettek, és hazaküldtek. Mert részegeskedtek, randalíroz­tak, ahogy ma is teszik. Itthon ak­kor nem igazán volt munka, Szlo­vákia önállósulása után pedig még úgy sem. Miért? Sok gyárat, üze­met leállítottak, a gyártósorokat le­szerelték, és hazavitték a csehek. Övék volt-e vagy sem, nem tudom. Ez a sok balga meg elhitte, hogy itt majd kis Svájc lesz, hogy megélünk az idegenforgalomból, ez lesz a legfelkapottabb hely egész Közép- Európában. Hát a mentalitásunk miatt úgy kerülnek bennünket, mint a bűnt.” Mondom, közben azért fölöt­tünk is felragyogott az Európai Unió kék alapon sárga csillagokkal tQlehintett ege, de Sándor leint. „Sokára lesz még itt Európa, test­vérkém...!” Sokszorosan elnyomottak Az nem úgy van, hogy majd egy hajléktalan tör pálcát a Szlovák Köztársaság fölött, száll be a be­szélgetésbe Michal K. úr Szénéről, aki szerint óriási történelmi je­lentősége volt és van annak, hogy az önálló Szlovákia nagy kínke­servvel megszületett. „Ha csak egy kicsit is ismerné a történelmünket, tudná, hogy ez a nép mindig elnyomatásban élt - mondja egy szuszra, és gyorsan össze is számolja, kik ültek a szlo­vákság nyakán. A magyar hordák­tól egészen a csehekig jut, miköz­ben futólag érinti a törököket és az osztrákokat is; a tatárokat kihagy­ja. -Az egészet úgy kell felfognunk, mint egy természetes folyamatot, mely 1993-ban csúcsosodott ki. Az­zal, hogy kivívtuk az önrendelke­zést, számos lehetőséget kaptunk. Csehországot a szlovák munkáskéz építette fel, mint ahogy a monar­chia idején szlovákok dolgoztak Bécsben és Budapesten is. Most itt az ideje, hogy magunkért is te­gyünk valamit, ám ez a kormány nem képes felállítani a fontossági sorrendet. Még mindig előbbre va­ló nekik, hogy a kisebbségeket szol­gálják, vagy hogy egy fiktív, élet­képtelen közösség, az Európai Unió szolgálatába álljanak. A jó kezde­ményezéseket közben sorra elfojt­ják - ilyen volt a Mečiar-kormány által elkezdett gazdasági átrende­zés, és erre a dicstelen sorsra fog jutni minden elképzelés, amely eredeti, szlovák ötletre épül. Ez a nép egyelőre önmaga legnagyobb ellensége.” Ha már az önrendelkezésnél tar­tunk, megkockáztatom a kérdést: mit szól az országban élő kisebbsé­gek, elsősorban a magyarok hason­ló igényére? „Van saját országuk, ott azt csi­nálhatnak, amit akarnak. De hajói hallottam, a mi magyarjainkról odaát sem akarnak tudni.” Valóban nem, idézem fel ma­gamban a tavalyelőtti, kettős ál­lampolgárságról szóló népszavazás eredményét, hagyva a jövő év első napjáig nyugodni a témát. Hátha találok addig egy embert, aki végre elmagyarázza, miért is jó nekünk. . Ez is a mai Szlovákia, csak egy másik arca (Ján Krošlák felvétele) Csatlakozzon a T-Mobile-hoz Ön is! Fizesse elő az ajánlott programcsomagok egyikét, és három hónapig nem kell érte fizetnie! Nálunk világian érezheti magát! Az ajánlat érvényes, ha 2006.1. íjétól II. 15-éig előfizeti a Relax 60-as vagy az 55Viac csomagot, és aláírja a szerződéséhez csatolt akciós függeléket 24 hónapra, illetve a Relax 60-as esetében 12 hónapos futamidőt is választhat. Az ajánlat a havi előfizetésekre vonatkozik. Ügyfélszolgálati vonal: 12345 ’ www.t-mobile.sk T- ■ -Mobile Pre váš lepší svet. BP-5-15765

Next

/
Thumbnails
Contents