Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-02 / 1. szám, hétfő

12 Nagyszünet - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 2. VIGY0RG0 Az ügyes képzőművész Móricka későn jön haza az isko­lából. A papája szigorúan kérdő­re vonja, hol csavargóit:- Egy bácsi elvesztett az úton egy százast, és eddig kereste.- És mi közöd neked ahhoz?- Rajta álltam. Ünneplőben, nagy csokor virág­gal állít be az ifjú Grün Kohnékhoz. A szobában csak Mórickát találja.- Hol a nővéred? - kérdezi tőle.- A másik szobában. Fel-alá jár­kál a tükör előtt, és tanulja a szö­veget: „Ah, Grün, az ön ajánlata olyan váratlanul ért, hogy nem is tudom, mit válaszoljak rá.” A kis Móricka egyórás késéssel (vicclap.hú) érkezik haza az iskolából. Persze megkérdezik:- Hol maradtál ilyen sokáig?- A tanító úr megbüntetett, be­zárt az osztályba.- Biztosan rosszul feleltél!- Dehogy! Éppen én voltam az egyeden, aki meg tudott felelni a kérdésre!- Hogy ki öntött málnaszörpöt a kalapjába. Új tanár kezd tanítani az iskolá­ban. Délután megkérdezi a papa Mórickát:-Na, milyen?- Kedves ember, de nem tud semmit.-Hogyhogy?!- Mindent tőlünk kérdez... Még ilyen hidegben is melegem van (funpic.hu) Megjelent az Alma Mater második száma Egyetemisták lapja A legtöbb tanuló nem tudást, csak egy kis szeretetet, sikerélményt, elfogadást vár az élettől Nem hiányzik senki Odafigyeléssel és szeretettel sokkal többre megyünk, mint a mérhe­tetlen szigorral és erőszakkal (Somogyi Tibor felvétele) LAPAJÁNLÓ Megjelent az egyetemisták lapjá­nak, az Alma Maternek a második száma. „A lap nemcsak információt szolgáltat, hanem nevel is, de ami még ennél is fontosabb, értékfor­máló ereje van. Egy lap nemcsak igényekre reagál, hanem igényeket is hoz létre: értékrendjével, szem­pontrendszerével, formai és tartal­mi követelményeivel, nyelvével for­málja azt a közeget, amelyben él, amelyért van, és amely élted is egy­ben” - úja Tóth Károly a folyóirat bevezetőjében. Prohászka Viktória, a nagyszom­bati Cirill és Metód Egyetem hallga­tója Ingmar Bergmanról, a svéd film királyáról ír. Beszámolót olvas­hattok a Deja vu prágai koncertjé­ről, valamint a csehországi magyar civil szervezetekről. A lap szerkesz­tői megismertetik az olvasókkal, főleg az elsős hallgatókkal a rész­képzés fogalmát, és elmondják, mi­ért érdemes erre a képzési formára jelentkezni, milyen papírokat kell beszerezni ahhoz, hogy Magyaror­szágon töltsünk el egy vagy két sze­mesztert. Jankovic Nóra, a Selye János Egyetem hallgatója a színját­szás kezdeteiről ír, Elek József tör­ténelemtanár pedig az amerikai álom végéről osztja meg velünk gondolatait. Szabómihály Gizella a felsőokta­tásban használt kifejezések magyar megfelelőiről tesz közzé pár szót. Az Ajánló rovatban a szerepjátékok történetéről és játékszabályairól ol­vashatunk, megtudhatjuk, mire is jó ez a szórakoztató elfoglaltság, s mennyire fogadja el a társadalom. Az a fiatal, akijövő nyáron Ameri­kában szeretne dolgozni és tanulni, hasznos tanácsokat talál a lapban. Juhos Melinda Riszdorfer Mihály kajakozóval beszélgetett. „A lap azokhoz szól, akik pár év múlva intézmények sorát hozzák majd létre, vagy dolgozni fognak a már létező intézményekben: isko­lákban, tudományos műhelyekben, könyvtárakban stb. Ők fogják alakí­tani, formálni, megújítani, olykor újrateremteni az intézményi lét, a kisebbségi megmaradás megannyi formáját, melyek nélkül olya keve­sen vagyunk, de melyek révén na­gyon erősek tudunk lenni” - úja Tóth Károly, (he) „Tanár néninek tisztelettel jelentem: az osztály létszá­ma huszonhárom, nem hi­ányzik senki.” A szám cse­rélhető tizennégyre, tizen­ötre, ez természetesen at­tól függ, hogy melyik osz­tályban van éppen jelené­sem. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy négy évet tanultam azért, hogy napi rendszerességgel hall­jam ezt a mondatot, és csak az én füleimnek és személyemnek szóljon. KINCSES JUDIT Az utolsó vizsgaidőszakon is túl voltunk. így egyre sürgetőbbé vált, hogy mihamarabb állást találjunk. Az alapiskola, ahonnan kilenc éve elballagtam, tárt karokkal foga­dott. És mit tehet az ember olyan­kor, ha fejlesztő pedagógusi mun­kakörbe alkalmazzák, holott mind­össze két félévet tanult speciális pe­dagógiát, azt is felejthető szinten? Nem maradt hát más lehetőségem, mint a lehető leghamarabb alkal­mazkodni az új helyzethez, felke­resni a könyvtárban az összes eh­hez a témához kapcsolódó szak­könyvet, és bízni abban, hogy a gyerekek semmit nem vesznek ész­re tapasztaladanságomból. Mert sajnos a könyvekben sincs válasz arra, hogy mit tegyünk, ha... a kis ötödikesnek október végén sincs felszerelése, és ha üzenünk haza, akkor a szülő jól elveri, de is­kolai kellékekkel továbbra sem lát­ja el. Azt sem közlik e szakirodal­mak, hogy mi a teendő, ha a nyol­cadikos inkább körmöt szeret lak­kozni órán, s nem Babitsot olvasni. Azt ígértem még év elején a „gyere­keimnek”, hogy osztályonként ket­tő nebulót, aki a legtöbb kis egyest összeszedi december közepére, azt a téli szünetbe elviszem moziba. Ez a gyerekek többségére ösztönzőleg hatott, de még így is akadt, akit nem tudtam, s a mai napig sem mindig tudok motiválni. Ilyen Laci­ka. Ötödik osztályba jár Lacika, egy roma származású fiú, akinek édes­apja a börtön pszichiátriáján van, mert megölte feleségét, azaz Laci­ka édesanyját. A kisfiút unokanő- vére neveli, aki nem igazán törődik a kis srác iskolai teljesítményével. Lacika amúgy nemcsak az osztály, hanem az iskola egyik hivatalos réme. Nevét hallva mindenki csak a fe­jét fogja. Be kell vallanom, sokáig én sem bírtam vele. Óra közben a leghátsó sorból a padok alatt kimá­szott a tábláig, a mennyezetet tele­köpködte nyálas papírgalacsinok- kal, telefirkálta a padlót, és még millió olyan dolgot tud, amitől a tanárnak égnek áll a haja. Megpró­báltam én minden lehetséges módszert: kértem szépen, elbe­szélgettem vele négyszemközt, el­vettem az ellenőrzőjét, végső két­ségbeesésemben már azzal fenye­gettem, hogy viszem az igazgató­hoz. Semmi. Egyszerűen semmi eredménye nem volt egyik kísérle­temnek sem. Egyik órán, ahol szintén tőle volt hangos az osztály, mellé álltam és megsimogattam a fejét. Ő pedig hagyta. Csodálkoztam, hiszen ezt megelőzően mindig el­szaladt előlem, ha közeledtem felé, akkor még arra is képes volt, hogy felállt a helyéről, és elszaladt a te­rem másik felébe. Mivel engedte, ezért tovább simogattam a kis buk­siját. Aztán eltelt egy-két tanóra, amikor Lacika felállt és az egész osztály előtt közölte: Tanár néni, ma olyat teszek, amit még soha! Már előre féltem, hogy mi fog kö­vetkezni, mire a kisfiú folytatta: írok órán. A minap pedig azt kér­dezte tőlem, hogy ha nagyon igyek­szik, elviszem-e őt is oda, ahová a jobbakat. S Lacikáról azt is tudni kell még, hogy sajnos nincs egyedül. Osz­tálytársai legtöbbje mind fizikáli­sán, mind lelkileg elhanyagolt. Az én csoportjaim különösen, hiszen azokat tanítom, akiket a két pár­huzamos osztályból kiemeltek, mert diszlexiások, diszgraphiá- sok, magatartászavarosak vagy egyszerűen csak a szüleik nem foglalkoznak velük, ezért a tanu­lásban lassabban tudnak haladni. És ők leginkább nem tudást, csak egy kis szeretetet, sikerélményt, elfogadást várnának az élettől. Nekem pedig az a dolgom, hogy ezeket adjam nekik. 4? A Petit Press Rt. Lapkiadó Petit Press területi üzletkötőt keres az Új Szó és a Vasárnap számára. Munkahely: Komárom Jelentkezési feltételek: «*• legalább középfokú végzettség, érettségivel, <» a reklámfelületek eladásában szerzett gyakorlat előny, "• a beszélt, írott magyar és szlovák nyelv ismerete, "■*- számítógép-felhasználói ismeretek - Word, Excel, Outlook, Internet. Elvárásaink: kreativitás, fokozott erőbevetés, »*■ nagyon jó kommunikációs készség és üzleti érzék, a Komáromi régió feletti áttekintés. Kínálatunk: «*■ Szlovákia egyik legnagyobb lapkiadójánál végzett perspektív munka, provízió formájában történő bérezés, «*■ jó munkafeltételek, további előnyök megegyezés szerint. Belépés: azonnal. Kapcsolatfelvétel: Az írásbeli pályázati kérelem megindoklását (motivačný list) rövid életrajzzal és az elérhetőségével 2006. I. 18-áig a job_ba@petitpress.sk címre küldje. Az e-mail tárgyának (predmet) rovatába kérjük, tüntesse fel: obch. zastupca Komárno. Csak azoknak a jelentkezőknek válaszolunk, akiket kiválasztunk és meghívunk bemutatkozó beszélgetésre. Nem kell feltétlenül Pozsonyba utaznia! Vasárnap Közvetlenül Dunaszerdahely központjában adhatja fel hirdetését fenti lapjainkba! Január 2-ától új címen: Akadémia Könyvesház épületében Hlavná ulica 37/19 'wfc 929 01 Dunajská Streda J tel.: 031/551 1323 e-mail: inzercia.ds@ujszo.com W munkanapokon nyitva: 8-tól 12 és 12.30-tól 15 óráig. örülünk látogatásának! létében Az első 50 ügyfelünk, aki 300 Sk felett hirdet, ajándékot kap!

Next

/
Thumbnails
Contents