Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-31 / 301. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 ÉV VÉG(R)E y r •• •• • t( 1 -í •• •• • ti 1 * Köszönjük, köszönjük! Köszönjük ezt az évet. Kö­FIGYELŐ Munkahelyek külföldre telepítése A következő három évben várhatóan folytatódik az a ten­dencia, hogy nyugat-európai vállalatok külföldre telepíte­nek munkahelyeket - állapítot­ta meg elemzésében a német Handelsblatt. A lap és a Droege und Comp tanácsadó cég kö­zös felmérése szerint az elmúlt három évben közel minden ötödik nyugati cég helyezett át külföldre valamilyen tevékeny­séget. A felmérésben 1212 vál­lalatvezetőt kérdeztek meg Né­metországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban és Nagy-Bri- tanniában. A megkérdezésből kiderült, hogy elsősorban a ter­melő ágazatokat érintette az áttelepítés, a legnagyobb mér­tékben Nagy-Britanniát: ott a brit cégek 28 százaléka helye­zett ki termelést egy másik or­szágba az elmúlt három évben, Németország 17 százalékkal a második helyen áll. A vállalat- vezetők nagyjából hasonló mértékű termeléskihelyezést terveznek a következő három évben: a brit vállalatok 38 szá­zaléka, a németeknek 17 szá­zaléka, ugyanakkor Franciaor­szágban és Olaszországban né­miképp lassul a folyamat. A né­met és osztrák vállalatok álta­lában az új EU-tagországokat, míg a brit cégek Kínát, illetve más ázsiai országokat részesí­tenek előnyben a munkahe­lyek külföldre telepítésekor. Kitette a repülő a részeg utast Egy angol repülőgép kitett egy kicsi szigeten egy részeg utast - írta a The Sun. A Monarch Airlines gépe turistá­kat vitt haza a Kanári-szige­tekről, amikor egy részeg utas randalírozni kezdett. A pilóta leszállt a Porto Santo nevű kis szigeten, amely Portugáliához tartozik, Észak-Afrika partjai­nál fekszik, területe alig 66 négyzetkilométer. Itt kitette a részeg utast, és már ment is tovább Manchesterbe. Az 53 éves ittas angol a helyi rendőr­őrs cellájába került, hogy kijó­zanodjon, majd átadták a brit rendőrségnek, s óvadék elle­nében szabadlábra helyezték. A légi közlekedés veszélyezte­tése miatt folyik ellene eljárás, kétévi szabadságvesztéssel is sújthatják. szönjük mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult: szórakoztatott vagy bosszantott, de hozzátett. MOLNÁR NORBERT Köszönjük Pavol Rusko hatlö­vetűjét, vádlija nevében is. Per­sze, köszönjük a vádliját is, meg a pártját, amelyik már nem a pártja, meg a zűrzavart a parla­mentben. Hála a váltókért és a bukásokért, a rejtett kameráért és a képviselőbizniszért. Köszö­net a Kiáért, a hozzá vezető uta­kért, az alatta levő telkekért. Koszi a Hankookot, tudjuk, nincs mit. Köszönjük Bushnak és Putyin- nak a részvételt, a biztonsági in­tézkedéseket, a bunkó rendőrö­ket. Egyben köszönet a rendőrtüntetésekért, Litváért, aki lapáton végezte, Palkónak hála. Hála Palkónak. Köszönjük Nyitrát, Belicát, minden érintettnek. Egyben a szociális otthonokat is. Meg a képviselő-testületeket, oh, azok a képviselő-testületek! És koszi a választónak, vagyis magunknak. Ügyesek voltunk! Köszönjük a Kiválasztottakat, a Nagy Testvért, Friderikuszt és a közép-európai sztárgyárakat. Már hülyülünk, már hülyülünk. Köszönet a Pospolitost’ért, a fej­be kólintott Kotlebáért, az utcai masírozásért, az egyenruhákért. Külön hála az erőszakért, a gyilkosságért. Szép volt, fiúk! Köszönjük Cupert, a bájos Cu- pert, azzal a babatintássággal, az ártatlan kis koccanásával, retori­kai fordulataival. És köszönjük Simonnak az ag­rártámogatásokat. Köszönjük Ficót, a legnép­szerűbbet, és Čaplovičot. Ő érte külön köszönet. És a Sólymot. Szili nevében is. Miklósnak és Dzurindának há­lásak vagyunk az ERM-II-ért, a korai euróért. Mi másért? Koszi az ŠtB-listákat, a sok ár­tatlant, aki véletlenül került a névsorba. Lexa nevében köszönet az ítéle­tekért, meg Kariin nevében is. Koszi a magyar konzulátus le­hallgatását, vagy nem lehallgatását. Mindenesetre, illik megköszönni. Köszönet Szelmencért, a nyitá­sért, az élő közvetítésért. Drámai volt; mármint a műsorvezető meg a beszédek, meg az ukrán kataszt­rófavédelmi miniszter, ott, a hatá­ron. Köszönet érte. Köszönjük az új pápát, kár a ré­giért. Kézcsók az első nőért a kor­mányban, éppen itt volt az ideje. Kaníknak kösz a sokéves fárado­zást. És köszönjük az erdőtüzeket, úgyis régen történt valami a Tát­rában. Köszönet a két taroló csajnak, Katrinának és Ritának, hogy elfúj­ták a dzsesszt. Itt köszönjük a benzinárakat is. Köszönet Mečiarnak Kramplo- váért, hogy visszahozta őt, már körteelvonási tüneteink voltak. És köszönet a madaraknak az influenzáért. Majd megfésüljük a tollúkat. Hála, hála szabad mada­rak! Danke Lothar, a magyar váloga­tott hengerléséért. Ugyanitt kö­szönet az Artmediának. Na és a Celticnek! Koszi a központi érettségiket, az előre gyártott megoldásokat, az ismétléseket. A diákok külön csókolják Frone bácsit! Köszönjük a románoknak az 01- tenitát, küldtük a Pol’anát - nagy- nagy szeretettel. Persze, koszi az EU-bővítést, Romániát, Bulgáriát, Horvátor­szágot és Törökországot. Voltak már itt vagy 150 évig, legalább tudják, hova jönnek. Hála a londoni merényletekért; szóljon a dal az al-Kaidának! Mindezekért, köszönjük, hogy vége, köszönjük! JEGYZET Abszolút szilveszter TALLÓSI BÉLA Illene legalább ilyenkor, szil­veszterkor, óévbúcsúztatóként valami örömkönnyfakasztó dur- ranósat, vidámat, humorosat mondani, írni. Hiszen egész év­ben úgyis volt annyi nyűg a nya­kunkon - gond, bánat, tragédia, természeti és légi katasztrófa, miegymás... hát most kellene úgy istenigazából felengedni és dőlni a nevetéstől. De nem tu­dom, miért, ebben a megállítha­tatlan hószakadásban csak egyetlen humoros dolog jutott eszembe; Szegeden a tanárképző főiskola egyik elmés, nagy tudá­sú professzora mondta valame­lyik klasszikus irodalmi mű alko­tójának zsenialitását dicsérve, hogy: „Az emberek olyanok, mint a krumpli. A földben van a java.” Tetszett e megállapítás, ám most rádöbbentem, hogy volt professzoromnak nincs teljesen igaza, mivel a hasonlat egy kicsit sántít. Vannak azért még idefent is nagy koponyák, akik újfent és újfent bizonyítják, hogy az ihlet teljességgel korlátlan. Az emberi elme már megint kipattintott va­lami újat, valami dörgedelmes, fene nagy csodát: az abszolút szilveszter ötletét. Úgyhogy ne­sze neki, vigadjunk, durrogtas- suk a különféle pirotechnikai ter­mékeket, fújüuk torokszakadtun­kig a papírtrombitát, tekerjük csuklódagadásig a kereplőt, és kerekedjünk fel, látogassunk el abba a szállodába, amelynek munkatársai azt ígérik, náluk egy tökéletes, abszolút szilvesz­teri hétvégében lehet része bárki­nek! A minden kényelemmel el­látott lakosztályaikban saját edzőterem található, s a vendé­geknek korlátlan mennyiségben szolgálnak fel pezsgőt és kaviárt. Arról nem is beszélve, hogy a la­kók rendelkezésére bocsátanak egy limuzint, természetesen so­főrrel. Ott aztán a szilveszter es­ti-éjszakai szórakozással sem lesz gondja a vendégnek: a szál­loda biztosítja az alkalomhoz illő gyémánt nyakéket és karkötőt, amelyeket - ha viselőjének tet­szenek, magával viheti. Áldom az eszét az abszolút szilveszter ötletadójának, és aranyba fogla­lom a nevét: a mögöttünk lévő hét szűkös esztendő után ugyan­is ezt a csekélyke kis luxust iga­zán megérdemeljük! De meg ám! Az a gyanúm azonban, hogy erről néhányan megint lecsúsz­tunk. Előbb ugyanis a minden abszolút abszolútját, az abszolút bérezést kellene egy hasonlóan csillogó elmének feltalálnia, hogy le tudjuk gombolni azt a hárommillió dollárt, amennyit az abszolút szilveszter kóstál. Nem baj, majd jövőre... Külön­ben is, szédülök a limuzinban. Ugyanez a tanárom mesélt egy sztorit is. A legény bálba készül, kicicomázza magát, indul nagy vehemenciával, amikor az anyja figyelmeztetőn és fegyelmezőn utána szól: aztán vigyázz, fiam, ne vedeld a bort, mértékkel igyál. Úgy lesz, anyám - válaszol a legény-, mivelhogy a liter is mérték. Legyen így az új esz­tendőben: bort, búzát és békes­séget csak mértékkel. De nagy- gyal, a legnagyobbal kívánjunk és kapjunk. KOMMENTÁR Tudjuk tartani az irányt? SIDÓ H. ZOLTÁN Az utóbbi napok szakadó hóesésében, az üzembiztosán összeomló tömegközlekedésben szinte alig hisszük el, hogy a búcsúzó esztendő 1860 óta globálisan a legmelegebb év volt. Valami hasonló ellentmondást érezhetünk akkor is, amikor a januári fájdalmas áremelések sorozatának ismeretében kije­lentjük: Szlovákia 2005-ben, ami a gazdaságot illeti, kimagas­lóan jó évet zárhatott, sőt jövőre szintén biztatóan alakulhat­nak dolgaink. Az infláció ugyan megugrik, ami a reálbérek cammogó növekedését engedi csupán, azonban mindent egybevetve maradunk a felfelé ívelő pályán. Ha ez a nem túl sok bátorságot igénylő prognózis valóra vá­lik, akkor a korona fokozatos erősödése révén nyáron, a külföl­di kirándulások idején legfeljebb 37,50-et adunk majd az euró­ért. Ami különösen fontos, hogy a tartósnak tűnő felívelés nem mesterséges injekciókon, állami nagyberuházásokon, túlkölte­kezésen alapul, mint a Mečiar-korszakban, hanem valós pillére­ken, a fokozatosan egészségessé váló gazdasági szerkezeten. A lakosság szintén érzékeli a pozitív irányú fejlődést. A napok­ban közzétett közvélemény-kutatási adatok szerint hosszú évek után először fordult elő, hogy 10 megkérdezett polgárból 6 azt válaszolta, háztartásának pénzügyi helyzete idén nem romlott, sőt egyenesen javult. Persze, az összességében pozitív kép ellenére Szlovákia még mindig a sereghajtók közé tartozik az Európai Unió nagy, sok­szor civódó családján belül. Még ha tartjuk is a mostani lendü­letünket, és ezt az ütemet kivetítjük a jövőbe, akkor elméletileg csupán 2031 és 2033 között érjük el a régi, tizenöt tagú unió átlagos életszínvonalát. Kellemetlen tény, hogy amikor Szlovákia lendületes gazdasá­gi növekedéséről, 17 ezer korona körüli átlagbérről beszélünk, akkor rögvest hozzá kell tenni: ez igaz, viszont döntően a nyugat-szlovákiai régióra, azon belül is a tágabban értelme­zett fővárosra korlátozódik. Az említett átlagbér is csalóka, hiszen a munkaviszonyban lévők közel kétharmada ennél keve­sebbet keres. Ráadásul a szlovák futurológiái társaság szerint napjaink át­lagfizetésének vásárlóértéke alig éri el a rendszerváltás évében, azaz 1989-ben kapott javadalmazás 90 százalékát. Továbbá kirívó ritkaság, hogy ilyen kis területű országon belül ekkorák legyenek a regionális különbségek, mint éppen nálunk. A legkézenfekvőbb különbség a bérek terén mutatkozik: míg Pozsonyban az átlagfizetés már 22 ezer 500 korona körül mo­zog, addig az e téren leginkább elmaradott Eperjesi kerületben az átlag alig 12 ezer 500 korona. Ráadásul úgy tűnik, a leszakadó térségekből a leginkább képzett, fiatal munkake­resők elvándorolnak a megyeszékhelyekre, a fővárosba, esetleg külföldre. Mivel parlamenti választási év előtt állunk, ezért természete­sen autópálya-szakaszok látványos átadásainak sem leszünk hí­ján, a kultúra iránt vonzódó választópolgár szívét pedig már a 20 éve épülő Szlovák Nemzeti Színház átadásával dobogtathat­ják meg. Az előttünk álló év egyetlen kiszámíthatatlan és komoly bel­politikai fejleménye az őszi parlamenti választás lesz. Egy bizo­nyos, hogy ha a voksolás eredményeképpen valóban a minden­kinek mindent megígérő Smer alakíthat kormányt, és annak vezére, a díszzsebkendős savanyú uborka lesz a miniszterelnök, akkor az eddigi fáradozások, megszorító intézkedések jórészt értelmüket veszthetik, és zsákutcával végződő tévútra léphe­tünk. Reméljük, nem így történik, és végre a húzd meg, ereszd meg időszak, az atipikus megoldások korszaka lezárul, és lassan betagozódunk a bár kissé unalmas, ám normális or­szágok családjába. FIGYELŐ Nincs titkos börtön Krétán Cáfolta pénteken az Egye­sült Államok athéni nagykö­vetsége az Európai Parlament (EP) egyik görög szélsőjobbol­dali képviselőjének állítását, miszerint az amerikai Közpon­ti Hírszerző Ügynökség (CIA) titkos börtönt működtet Kréta szigetén. Igaztalannak nevez­te az amerikai nagykövetség szóvivője Georgesz Karacafe- risz vádját, amely szerint - ál­tala meg nem nevezett időpontban - huszonnégy sze­mély érkezett a Görögország­hoz tartozó földközi-tengeri sziget északnyugati részén működő haditengerészeti tá­maszpontra, ahol az amerikai­ak kihallgatásnak vetették alá őket. A támaszponton állomá­sozó amerikai flotta egyik tisztje szintén cáfolta a híresz­telést. Karacaferisz szerdán robbantotta ki az ügyet azzal, hogy levélben értesítette a do­logról Petrosz Moliviatisz gö­rög külügyminisztert, azt állít­va, hogy információi egy brit újságírótól származnak. Az at­héni külügyminisztérium csü­törtökön azt közölte, „vizsgál­ják” a görög EP-képviselő állí­tásait. „A kormány semmiféle információval nem rendelke­zik az ügyről” - közölték. Az Európai Parlament december 15-én ideiglenes vizsgálóbi­zottság felállításáról döntött, a testület feladatául szabva, hogy járjon utána annak: érin­tették-e állítólagos illegális rabszállítások az Európai Ünió tagállamainak, illetve a jelölt országoknak a területét, illet­ve tartott-e fogva terrorizmus­sal gyanúsított személyeket a CIA titokban az említett orszá­gokban.

Next

/
Thumbnails
Contents