Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-30 / 300. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 30. Születésnapi albumot jelentetett meg a Mozaik Kiadó Kass János - Triptichon MTI-HÍR II Divo: a világ tizenhárom országában ötmillió eladott album. Legközelebb Amerikában és Kanadában lépnek fel A klasszikus pop lovagjai A Kossuth-díjas grafikusművész 78. születésnapjára Kass János - Triptichon címmel, az alkotó neve­zetes illusztrációsorozatait tartal­mazó kötetet jelentetett meg a Mo­zaik Kiadó. A háromszáz számo­zott példányban, díszdobozos kivi­telben elkészült, elsősorban gyűj­tőknek szánt míves kötet a grafikus három, világot járt illusztrációso­rozatát tartalmazza - mondta a ki­adványt művészeti vezetőként jegyző Munkácsy-díjas Deák Fe­renc grafikusművész. A Madách Imre Az ember tragé­diája, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára és Kodály Zoltán Psal­mus Hungaricus című művéhez készült Kass-munkák sok elisme­rést szereztek már alkotójuknak, de ilyen szép kivitelben sohasem jelentek meg még együtt - fogal­mazott Deák Ferenc. Szavai szerint a „magyar könyv­Kass János: Kékszakállú her­cegvára, 1970, szitanyomat (Képarchívum) MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órától fél 12-ig Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinunk szilveszteri különki­adását, Évről évre címmel hallhat­ják. A tartalomból: értékeljük a ha­táron túl élő magyarok kapcsolatát az anyaországgal, majd stúdióbe­szélgetés hangzik el a 2005-ös esz­tendőről. Politológus vendégeink­kel megpróbáljuk megvilágítani, mik is játszódtak le év közben a fontosabb belpolitikai események hátterében. Az esztendő utolsó szombatján is jelentkezik a Délidő, Miklósi Péter társalgóműsora, melynek vendége a dunaszerdahe- lyi Banyák zenekar prímása, Ba­nyák István lesz. A déli híreket a Nótacsokor követi, majd 13 órától egészen 18 óráig Szilveszter 2005 címmel vidám évbúcsúztató műso­runkat hallhatják. Egy kis ízelítő a tartalomból: Takács Izabella A macska szőrös és nem borotválko­zik - rádiójáték, továbbá kabaréje­lenetek, álinteijúk, paródiák, tele­fonos játék, kívánságműsor, baki­parádé és sok zene. Ezzel ér véget szombati közvetítésünk. Vasárnap reggel 7 órakor Ünne­pi reggellel, benne hírekkel, jegy­zettel, évfordulónaptárral indul a műsor. A Világosság katolikus fél­órájában, amely 8 órakor kezdő­dik, Kovács László szőgyéni espe­res-plébános újévi gondolatait halljuk. 8.30-tól Puccini Pillangó- kisasszony című operáját ismerteti a szerkesztő. A Kossuth rádió nép­szerű sorozata, az Aranyemberek 9 óra 30 perces kezdettel jelentke­zik. 10 órakor hírek, sport, majd röviddel 10 óra után Randevú. A műsor vendégei ezúttal Zupko Ta­művészet és grafika legnagyobb élő mesterének” szánt ajándék a gyulai Dürer Nyomdában készült. A teljes album a kiadó honlapján - www.mozaik.info.hu - pdf- formátumban bárki számára meg­tekinthető. Kass János Szegeden született 1927-ben. 1949-ben kapott diplo­mát az Iparművészeti Főiskolán, majd 1951-ben a Képzőművészeti Főiskolán. 1960-61-ben a Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főis­kola aspiránsa lett. 1968-tól az Iparművészeti Főiskola tanára. Grafikáival, tipográfiai terveivel, illusztrációival, bélyegeivel több nemzetközi és hazai díjat nyert. Ér­demes és kiváló művész, Kossuth- és kétszeres Munkácsy-díjas, a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Tisz­ti Keresztjének a birtokosa, Szeged díszpolgára. A világ számos orszá­gában volt önálló kiállítása. Művei 1985 óta a szegedi Kass Galériában láthatók. Kass János: Kékszakállú her­ceg vára - Judit, 1970, szita­nyomat más és Neszméri Csilla a Magyar If­júsági Közösség képviseletében, va­lamint a Trrr... együttes két tagja, akikkel az óévet értékeljük. A zene sem maradhat el, felidézzük az el­múlt év legnagyobb slágereit. A dé­li híreket követően a Nótacsokorral kedveskedünk a műfaj kedvelői­nek. Kacagó Kárpát-medence - ez­zel a címmel jelentkezik 13.30-kor a Térerő újévi különkiadása - min nevettek 2005-ben Erdélyben, a Vajdaságban, a Muravidéken és a Felvidéken. Lesz a műsorban kaba­ré, csujogató és bakiparádé. 14 óra­kor hírek, majd a Kaleidoszkópot közvetítjük. Műsorunkban azokból a beszélgetésekből és interjúkból válogatunk, amelyek 2005-ben hangzottak el a Kaleidoszkópban. Ismét megszólal dr. Kubassek Já­nos, az érdi Magyar Földrajzi Mú­zeum igazgatója, Darázs Rozália Ógyallán élő éremművész, Nagy János szobrászművész, Szpiska Gi­zella, a pozsonyi Liszt Ferenc Társa­ság egyik alapító tagja, Mács Ildikó szerkesztő és riporter, s felidézzük a túlságosan korán elhunyt dr. Szénássy Árpád hangját is, aki a vele készült beszélgetésben még terveiről és a rá váró feladatokról beszélt. Szabadulj ki, fogolyma­dár! -jelentés az udmurtok földjé­ről. 15 órától a Nevelők fóruma kü­lönkiadásában nyelvrokonainkat, az udmurtokat, ezt a végveszély­ben levő, identitását kereső népet mutatja be Kozmács István docens, a nyitrai magyar nyelv és irodalom tanszék magyarországi vendégta­nára. Fél négykor jelentkezik a Ha­zai tájakon című néprajzi műso­runk, ezt követően a Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor fejeződik be közvetítésünk. (Nyit.) Szem nem marad szárazon, a szívnek megint (majdnem) meg kell szakadnia. De még mielőtt könnyekben fiirde- ne, vagy orvosért kiáltana az ember, az II Divo nyolc kéz­zel repíti a magasba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Második albumával, az Anco- rával ugyanis ugyanazt teszi, mint az elsővel, amelyből a vüág tizen­három országában összesen ötmil­lió darabot adtak el: időben és tér­ben mindent átállít, az „itt és most” elveszti jelentőségét. A zene s hoz­zá ez a négy hang, ez a négy külön­böző szín, egymástól merőben elté­rő karakter úgy forr össze, olyan egységet, olyan harmóniát alkot, amely ünneppé varázsolja a leg­lucskosabb hétköznapot is. Hatalmas zenei fogás! Jön egy ember, Athole Still, a ze­neipar egyik nagy guruja, és kita­lálja: jól képzett operaénekesek ad­janak elő immár klasszikusnak szá­mító popdalokat, olyanokat, mint például a Toni Braxton által sláger­ré énekelt Unbreak my heart, vagy Frank Sinatra örökzöldjét, a My Wayt, és ha az arcukkal, a megjele­nésükkel is lenyűgözik a közönsé­get, nemcsak a hangjukkal - a siker nem marad el. Innentől fogva pe­dig már üzleti fogásról is beszélhe­tünk. A meghallgatások London­ban zajlottak hosszú heteken át, és több száz jelentkező közül válasz­tották ki azt a négyet, akik most ugyanúgy hódítanak a vüág rangos zenei színpadain, mint az elmúlt években a Pavarotti, Domingo, Carreras trió. Más műfaj, más kva­litások, gondolják most sokan. Bi­zonyos fokig talán igazuk is van, hi­szen egy Verdi-áriához vagy egy Puccini-szerephez mégiscsak mé­lyebb torok, magasabb „rezgés­szám” kell. De az II Divo négyes fo­gata: a holland Urs Buhler, a fran­cia Sebastian Izambard, a spanyol Carlos Marin és az amerikai David Miller eddig sem a könnyűzene ol­tárán áldoztak, hanem jó nevű ope­ratársulatoknál, vagy a Broadway és a párizsi Olympia színpadán. Énektudásuk valóban csillogó. Ha csak az elmúlt hetek történéseit nézzük: Londonban a Queen és a Royal Variety Show színpadán lép­tek fel akkora sikerrel, mint Pa­varotti és barátai annak idején a Modenában. A spanyolországi Mérida arénájában római kori osz­lopok előtt teremtettek olyan han­gulatot, mint operabeli kollégáik a Scala vagy a Metropolitan falai kö­zött. Ezt a koncertjüket most, a ka­rácsonyi piacra meg is jelentették DVD-n. No, nem az egészet, csupán öt dalt énekelnek rajta a második albumukról, de ezt az öt dalt kettős tálalásban kapja a közönség. Elő­ször egészben, aztán részleteiben, mert a DVD egyórás dokumentum­anyaggal kedveskedik az II Divo ra­jongóinak. A négy fiú, a méridai koncertet megelőzően, olajfák lombjai alatt idézi fel a meghallga­tás nehézségeit, majd az első kon­cert, az első videoklip örömét, egy­másról és önmagukról vallva iga­zán rokonszenves módon. Fellépé­sük most sem hagy maga után sem­mi kívánnivalót. Az O Holy Night már a várva várt ünnep varázsát idézi meg, az Isabel érzelmekkel te­li, de nem egy málnapudingos sze­relmes dal, az All by Myself egyszer már sláger volt, most újra az lesz, de már „ildivós” sláger. Áll a szín­padon négy komoly énekes, négy jeles egyéniség, négy nyelv, négy kultúra, négy külön vüág: egy „csü- lagháborús” lovag (David Müler), egy latín szerető (Urs Buhler), egy született gentleman (Sebastian Izambard) és egy rendíthetetlen amorozó (Carlos Marin), de abban a pülanatban, ahogy felcsendül a muzsika, szemmel láthatóan eggyé válnak, négy hangból lesz egy hang. S az az elegancia, az a külső­belső harmónia! Éjfekete szmoking hármójukon fehér inggel, nyitott gallérral, de a negyedik, a spanyol, a primo bariton ingből is feketét vi­sel. Aztán a három tenor később fe­hér, ületve fekete nyakkendőt ölt, de a hangszín, a hév, a tűz marad. A közönség pedig minden dal végén úgy tombol, mint sok ezer évvel ez­előtt, amikor ugyanezen a helyen gladiátorok vívták élethalálharcu­kat. A végén tűzijáték is van, de csak annyi, amennyi illik az alka­lomhoz. Olvasom a hírt: Pavarotti, a het­venéves Maestro már búcsúkon­certjével járja a vüágot, s hongkongi feüépése előtt bejelentette: három évvel az angliai koncertjük után még egyszer, utoljára összeáü a le­gendás trió. Aztán vége. Soha töb­bé. Majd meglátjuk! Vagy nem. Egy biztos: Athole Stilljól időzített. Túd- ta, mikor kell elindítania párosán is páratlan csapatát. Az II Divo ugyan­azon az úton halad, amelyen a nagy triumvirátus: Pavarotti, Domingo és Carreras milliós tömegeket hódí­tott az értékes zenének. Az Ü Divo- fiúk igazi poplovagok. Túdják, amit Frank Sinatra tudott, s nem kisebb hatást gyakorolnak a közönségre, mint napjaink egyik legnagyobb rocksztárja, Robbie Williams. Idő­sek és fiatalok, tinik és nagymamák egyformán imádják őket, a közép- nemzedékről nem is beszélve! Új al­bumukon Céline Dionnal éneklik az I believe in you-t (Je crois en tói). Hihetetlen, mire képesek! Ennyi fény, ennyi lélek ritkán ragyog be egy dalt. S ezt követi Schubert Ave Mariája, majd Rodrigo Aranjuezi concertója En aranjuez con tu amor címmel. „Minden nap boldogok va­gyunk, hogy énekelhetünk” - lel­kendezik a négy fiú, s aki látja-haü- ja őket, nem kételkedhet a szavaik­ban. Ez itt, kérem, igazi örömének­lés! Még akkor is, ha a dal, mint pél­dául a Mama esetében, fájdítóan szomorú. Hat II Divo-videoklip járja a vüág televíziós csatornáit, köztük az, amely most a legújabb DVD-jükön is helyet kapott. A Mamához forga­tott fekete-fehér képsorok. Egy ten­gerparti kisváros fövenyén kopor­sót visz a váüán négy fiatalember. Utánuk lépdel az idős férfi, aki fele­ségét temeti és négy felnőtt gyere­ke, alak az édesanyjuktól búcsúz­nak. Közben rövid snittek a család­ról: rózsafüzérrel az ujjain a papa, egy kápolnában imádkozik, a négy fiú egymástól távol, különböző helyzetben kapja hírül a mama ha­lálát. David egy elegáns étterem­ben, Sebastian egy száüodai szobá­ban, Urs a borbély székében, Carlos egy szerelmi ölelés pillanataiban. Aztán ismét a gyászmenetet látjuk, előbb egy sikátorban, aztán egy meredek sziklafal tövében, szűk, kanyargó úton. Elöl az apa, mögöt­te négy fia. Megindító képsorok, szívbemarkoló zene. De sem a kép, sem a zene nem billen át a giccsbe. Addig megy el, ameddig elmehet, tovább egy picit sem. Az első album után a második mindig nagy kihívásnak számít. Megtartani sokkal nehezebb a si­kert, mint kivívni. Vüágviszonylat- ban pedig ez utóbbit sem könnyű elérni. Az II Divo célba ért. Másod­szor is. Az Ancora egy hónap alatt aranylemez lett Angliában. És bizo­nyára ez lesz a sorsa másutt is, az­tánjöhet a platina, mint az első CD esetében szerte a vüágban. 2006 első két hónapjában Bostonban, Washingtonban, Atlantic Cityben, Torontóban és Montrealban lép fel az együttes. Nincs megáüás. Ebben a négy torokban valódi arany van, nem hamis. S az érzel­mek is igazak, amelyekből a dalok fakadnak. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents