Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-30 / 300. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Bush már csak vizet iszik A Bush családban már szinte hagyomány a férfiak körében az alkohol szeretete. Id. George Bush akár moszkvai is lehetne kedvenc itala alapján, a vodkát szereti ugyanis, ám fia nemcsak, hogy nem kedveli ezt az itókát, hanem a többinek is hadat üzent. Ha nem is lett absztinens, de ma már csak ritkán nyúl a pohár után. Minderről most a legszélesebb közvélemény is értesülhetett, mert megjelent egy újabb könyv. A jelenlegi elnök régen nagyon szerette a röviditalt. De aztán, mivel Laura Bush válással fenyegette meg a tivornyázó urát, leszokott róla. (mr)- Viszlát, öreg... (Peter Gossányi rajza) Amikor a bolsevikok eltörölték a karácsonyt, avagy Hašek és Švejk itt van közöttünk, csak vegyük észre A múlt visszaköszön a mában... Váratlanul, alighanem mai polgárpukkasztóként tűnt fel Jaroslav Hašek szeretett városa európaiságával (ugyan leplezve) hivalkodni hajlamos közegében. KISS JÓZSEF Az év végi ünnepi készülődés hangulatában kiadói szenzációnak számított Prágában Hašek könyvalakban eddig napvilágot nem látott írásaiból vett válogatás megjelentetése, az ugyancsak jó érzékkel időzített címmel: Když bolševici zrušili Vánoce (Amikor a bolsevikok eltörölték a karácsonyt). A nyilvánvalóan olvasói csaléteknek is szánt köteteim egyébként joggal élt a hašeki életmű szövegkezelésében meglevő hézagok és visszásságok kínálta lehetőséggel. A rendszerváltás előtti években egyebek között nem kerülhetett be az 1955 és 1973 között megjelentetett Hašek-sorozatba a mostani válogatás címadó tárcája. Igaz, Zde- nék Horení, a Rudé právo akkori főszerkesztője az 1983-ban készült, Hašek újságírói szerepét elemző kismonográfiában utal rá, mint olyan írásra, melyet a csehszlovák légió kijevi lapjának, a Čechoslo- vannak a hasábjain még bolsevikellenes éllel tett közzé, de már azon az úton haladva, mely hamarosan a Vörös Hadsereg szibériai hadtestcsoportjának kötelékébe vezetett, ahol politikai biztosként és lapszerkesztőként politikai-szervező munkát végzett. A rendszerváltást megelőző évtizedekben ez mind zaklatott, önpusztító életmódja békés nyugvópontra kerülésének, mind pedig eszmei fejlődése kicsúcsoso- dásának számított. Persze az már korai halála után, a polgári Csehszlovák Köztársaság kommunistáinak is gondot okozott, miként magyarázza az 1920-ban történt hazatérése utáni, eufemisztikusan megtorpanásnak nevezett „dezertálást”, amikor a Szovjet-Oroszor- szágban kapott pártutasítás helyett visszatért a kocsmai bohémvilágba, megjelent kedvenc kocsmájában, és ezzel vége szakadt a forradalmi hevületnek - ahogy ezt egyes kortársai látták. A bolsevikok vágyálmainak vonzereje nyilván nyomot hagyott Hašek szemléletében, melynek meghatározó vonása az antimilitarizmussal párosuló humanizmus és a demokratikus, a kisembert is felemelő viszonyok óhajtása volt. Viszont alighanem ennek nyomába eredve ábrándult ki sorra mihamar minden újabb eszmei áramlatból. Vannak, akik azt állítják írásai alapján, hogy tulajdonképpen egyetlen eszmében sem hitt, sőt mások szerint egyszerűen könnyedén hozzáigazította tollát a mozgalmas idők politikai széljárásaihoz. így a bolsevikok világának forradalmi igézete is csupán egy eszmei kiruccanást jelentett számára. De mi is volt az 1917-es kijevi karácsonyról szóló tárcában? Hašek ugyancsak helyesli benne, hogy a bolsevikok eltörölték a karácsonyt, mely ahogy úja, az örvendezés ünnepe. „Márpedig manapság a bolsevikok malma vajmi kevés okot ad az örvendezésre és vidámságra.” Tételesen sorolja fel - némi szándékosság ihlette teátrális kioktató pózban - a bolsevikok „hozadékát” a sajtó és a meggyőződés szabadságától az intelligencia üldözésén át annak az állapotnak a megszüntetéséig, amikor még a Kerenszkij-féle negyvenrubelessel a zsebben az embert nem érte vád, hogy eleget vedelt már az osztályellenséggel együtt. „Szerencsére ez Ukrajnára nem vonatkozik, így hát megjelenhet ez a tárca. Ukrajna megmentette számunkra a maga köztársaságán belül a karácsonyt, sőt az ukrajnai urak addig mennek, hogy a karácsonyi ünnepek tiszteletére háromszorosára emelték a megvásárolható cukoradagot, úgyhogy minden polgár megvehet hat font cukrot, ha van rá pénze, ezenkívül még mindenki vehet darás lisztet. Hogy minek, nem tudom, de ha mindenki veszi, én is vettem belőle. Ami a cukrot illeti, hajszolom azt a hat fontot már a rendelet kiadása óta, de mindenütt az a felirat fogad, hogy Szachari nyet! Ha karácsonyig nem szerzem be ezt a hat fontot, nem tudom, mi lesz velem, mert Ukrajnában kezdenek rendet teremteni.” A prágai polgárnak - otthonában elterpeszkedve a kényelmes fotelban és a napokon belül szétkapkodott Hašek-válogatást lapozva - lehet, hogy azonnal nem ugrott be: Hisz Hašek švejki csavarásokkal kifogott rajta, az írások többsége róla magáról szól. S ha szilveszter után helyrebillen a humorérzéke, s ha netalán a Vencel tér közelében egy főtt kukoricára támad kedve, valószínűleg gondolkodóba esik. Az utcai pult fölött ugyanis turistacsábí- tóan ott díszeleg a nyugatiak számára talán viccnek szánt ár: 1 (azaz egy) euró. Mellette alig látható a hazaiaknak szóló „kedvesség”: 30 (azaz harminc) cseh korona! S ekkor már műiden bizonnyal fontolóra veszi: ne inkább egy másik bódénál adja ki ezt a pénzt (a Csehországban a szlováldainál egyébként tudvalevőleg magasabb fizetések ellenére is), ahol az egykori hagyományos és minden időben olcsó szafaládé helyett sorakozó hamburgerek halma mögött egy pofa legolcsóbb sört is ugyanennyiért csapolnak. A most közzétett Hašek-váloga- tásban természetesen vannak az első vüágháború előtt született írások is. S ezekből ki-kiloccsan a mai politikára freccsenő marólúg. Például abban az 1911-ből származó tárcában, amelyben a neveket csak maiakkal kellene felcserélni: bizonyos dr. Braxa képviselő miatt, mivelhogy átállt a konkurens párt parlamenti frakciójába és kizárták a pártjából, az a tagtársa is pórul járt, aki nemcsak hogy szóba állt vele, hanem ugyanabban a városrészben lakik, ugyanazt a kocsmát látogatja és ugyanolyan keménykalapot visel. így ő is „politikai munkanélküli” lett. Nos, tájainkon napjainkban a képviselők védelmében mégiscsak nagyvonalúbbak tudnak lenni a politikusok. Érdekes módon a kötetben nem szerepel egyetlen magyar vonatkozás, illetve magyar szavakat tartalmazó közlemény sem. Pedig ezek bőségesen előfordulnak mind korai írásaiban, mind azokban, amelyek úgy születtek, hogy a honorárium minél gyorsabban elfolyhasson a csapszékekben. Ebbéli életvitele Hašeket leginkább Rejtő Jenővel rokomthatja, akiről nem alaptalanul terjedt el, hogy többre tartotta az ötleteit, mint a tehetségét, és jobban ragaszkodott kalandjaihoz, mint az élethez. E nyugtalan csavargó hajlama csábította még diákként az akkori Felvidék területére, s tulajdonképpen első írása is a morva határon táborozó cigányokról szóló életkép volt. Hašek, ahogy ez megállapítást nyert, tudott - ha nem is hibátlanul - magyarul, hisz a kereskedelmi akadémia diákjaként tanárától, Petőfi, Madách és Arany fordítójától jelest kapott magyar nyelvből. Dobossy László két monográfiát is szentelt Hašeknek, s gondolatokban és eredeti felismerésekben roppant gazdag az a vizsgálódása, amely a Hašek-múvekben előforduló magyar szavakat, kifejezéseket, családneveket és mondatokat vette górcső alá. Dobossy László szerint ezek alkalomszerűen kerültek Hašek írásaiba, fantasztikus emlékezőtehetségére hagyatkozva. Többször is szinte már cseh mondatelemmé válik bennük a katonai közegben gyakori, alighanem csak a magyar nyelvben meglevő káromkodás, mely a közösülés népnyelvi keresetlenséggel megnevezett földi körülményeit összefüggésbe hozza a Teremtővel. Dobossy László végül is arra a megállapításra jutott, hogy a magyar szavak stílusszínező szerepükkel is esztétikai minőséget nyertek Hašeknél, a groteszk abszurditás érzékeltetésének az eszközévé váltak, kiváltképp vüághírű művében, a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban harmadik, végleges változatában. Švejk- kel kapcsolatban már közhellyé vált a magyarosan hirtelen haragú öreg árkásszal folytatott diskurálá- sa arról, vajon minden magyar tehet róla, hogy magyar. A kijevi változatban Švejk még ezt a nézetet vallotta. A végleges szövegben viszont Vodičkának azt az esetét kommentálva, amikor a magyar huszárokkal történt összeakaszko- dás után a „maródi szobán” kötött ki, ez a kijelentés egyaránt tekinthető a másság tisztelettartása iránti ragaszkodásnak és válhatott, úgymond, az internacionalizmus szinonimájává is. Érdekesképpen a múltban éppúgy, mint napjainkban figyelmen kívül reked Švejk ama megjegyzése, hogy barátjának nem kell különösebben csodálkoznia azon, hogy a huszárok, miután megkergették a kertek között, még alaposan helyben is hagyták, alaposan begurulva, hogy a borukat a kocsmában közben mások megvedelik. „Inkább mindjárt ott a kocsmában kellett volna, hogy elintézzenek, és azután dobjanak ki téged. Nekik is jobb lett volna, neked is, ha az asztalnál végeznek veled” - adott utólagos tanácsot Švejk. A múltban ugyancsak zavarhatta a hatalmat és ma sem lehet kellemes a politika számára a Švejk szavaiban rejlő képzettársítás a kisember kiszolgáltatottságáról és a nemzetek egymás elleni kijátszhatóságának a közép-európai népsorsra oly jellemző lehetőségéről. Hašek és Švejk itt van közöttünk. Csak észre kell vennünk. Ebbéli életvitele Hašeket leginkább Rejtő Jenővel rokoníthatja. KOMMENTÁR Keresd a matricát! WHHKKRHŠ molnár ivAn IMNHMflli Pár nappal ezelőtt még úgy gondolhattuk, hogy végre megtörtént a csoda. A Nemzeti Autópálya-társaság nemcsak hogy nem emeli a személyautók számára a jövő évi autópálya-matricák árát, de még időben hozzáférhetők is lesznek. Úgy tűnt, hogy a társaság végre okult az elmúlt évek melléfogásaiból, és többé nem követ el olyan hibát, mint idén nyáron, amikor a turistaszezon kellős közepén eltűntek a matricák... Mára azonban kiderült, a társaság hű marad régi önmagához, vagyis az autósok többségét ezúttal is szlovákiai matricakutató körútra kényszerítik. A legfrissebb felmérések szerint a benzinkutak jelentős részén még nem kaphatók, és a Szlovák Posta kiemelt hivatalai is csak a napokban jutnak hozzá. Ha a matricák hiányát nem sikerül napokon belül orvosolni, akkor már a jövő héten problémáik lehetnek azoknak, akik egynapos vagy heti matricát szeretnének vásárolni, hogy eljussanak kedvenc turistaközpontjukba. Az autópálya-társaság és a matricákat forgalmazó cégek azonban már erre az eshetőségre is felkészültek. Valószínűleg ugyanazt a forgatókönyvet követik majd, mint nyáron, vagyis a másikra kenik a hibákat. Az autópálya-társaság már most megfenyegette a forgalmazókat, hogyha nem biztosítják időben a matricákat, súlyos büntetésekre számíthatnak. A társaság szerint a nyári hiány például azért következett be, mert a forgalmazók nagyobb raktárkészleteket jeleztek, hogy az eladott matricákból befolyt pénzt hosszabb ideig forgathassák. Ezzel szemben a forgalmazók azt állítják, az állam kevesebb matricát nyomtatott a kelleténél, ráadásul anyagilag sem motiválja őket arra, hogy nagyobb raktárkészleteket halmozzanak fel. A forgalmazó cégek és az elárusítóhelyek együttesen a matrica árának hét százalékát kapják az árusításért; ez például egyheti matrica esetében 10 korona. Még mielőtt azonban az egyik vagy a másik felet elítélnénk, meg kell jegyezni, ha a jövő év elején hiányozni fognak a matricák, azért a legnagyobb mértékben ezúttal a közlekedési tárca lesz a felelős. A jövő évi áljavaslat ugyanis már néhány hete készen volt, a minisztérium azonban a végsőkig kivárt, és csak a legutolsó, december 21-i kormányülésre terjesztette be. A nyomdai munkálatokkal együtt a forgalmazóknak csak pár napjuk maradt arra, hogy idejében eljuttassák a matricákat az árusokhoz. így ha az új évben a tizedik töltőállomásnál is azt mondják, hogy nincs matricájuk, gondoljunk „szépen” a minisztériumra, és ne a benzinkutast verjük meg. JEGYZET Antiajándék karácsonyra JUHÁSZ KATALIN A karácsonyt követő első munkanapon minden normális dolgozó kissé le van lombozód- va, és titkon vagy kevésbé titkon irigyli azokat a szerencséseket, akik szabadságot vehettek ki a két ünnep közötti napokra. Én is így voltam ezzel. Mindaddig, amíg munkahelyemen részese nem lettem az év legtanulságosabb vitafórumának. Érkezésemkor munkatársaim épp a leghasználhatatlanabb karácsonyi ajándékok tízes listáját igyekeztek összeállítani. Sosem hittem volna, mekkora humorérzék és empátia bújik meg mindig rohanó kollégáimban. Egyikük például egy ugyanolyan CD-állványt kapott a fa alá, mint amüyet egy hete rendszeres felborulás okán kidobott. Legyenek párban, fiam, mondta a részletekre ügyelő mama, aki évente háromszor látja gyermekét, ám akkor alaposan feltérképezi a lakást. Tavaly tőle kaptam a hintaszék alakú mobiltelefon-tartót, tette hozzá kollégám mosolyogva. A mama szentül meg van győződve, hogy azóta nem kell az egész lakást felforgatni, ha cseng a telefon. Pedig dehogynem. A tartó ugyanis rikító zöld színű, az ilyennek pedig a fiók mélyén a helye. Istenem, mennyire nem ismerjük egymást, gondoltam, pedig akkor még csak egy történetet hallottam. Egy fiatal nő ugyanazt a blúzt kapta férjétől, amelyet egyszer a jelenlétében dicsért a vele szembe ülő kolléganőn. Ha neked ez tetszik, drágám, akkor megveszem, ezen ne múljék a boldogságod. Ennyit tudnak a férfiak a nőkről. Lefogadom, hogy az illető sosem veszi fel azt a blúzt, mert inkább járna fürdőköpenyben, mintsem „egyenruhában”. De azért mi, nők sem vagyunk az ajándékozás Einsteinjei. A számomra legszimpatikusabb kolléga például két karton exkluzív cigarettát kapott feleségétől. Ez önmagádban még nem lenne nagy baj, feltéve, hogy nem „Egészségedre!” feliratú zacskóba csomagolja. A derék férfiú azonban kemény újévi fogadalomra készül: januártól le akar szokni a dohányzásról. Érdekes, hogy ezt a dolgot idebent mindenki tudja, a kis feleség azonban valamiért nem. A rangidős kolléganő sokáig hallgatott, érezni lehetett, hogy titkolni próbál valamit. Hosszas unszolásunkra kiderült, egy osztrák síparadicsomba fizette be menedzser fia, dacára annak, hogy életében nem volt sítalp a lábán. Nos, nem arról van szó, hogy meg akaiják őt tanítani erre a szép téli sportra, hanem a két rakoncátlan unoka számára biztosítottak állandó felügyeletet ily módon. Amíg a szülők sik- lanak az osztrák lankákon, a mama majd vigyáz a gyerekekre a kis dombon. Arról azonban valószínűleg elfeledkeztek, hogy a mama komoly gerincbántalmak- kal küzd, és inkább lenne szüksége egy wellness-hétvégére, mint egy hét fagyoskodásra az Alpokban. Anevetgélés abbamaradt, mindannyian éreztük, ez több a soknál. Haragos morgás töltötte be az irodát. Az unokákért bármit. Mondta az önfeláldozó nagymama. Mi meg gyorsan elcsendesedtünk.
