Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-29 / 299. szám, csütörtök

» ISKOLA UTCA 2005. december 29., csütörtök 3. évfolyam 41. szám A Pedagógusfórum új számából tallóztunk Megjelent a tanárok lapja LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum decemberi számában olvashatnak arról, hogy e hónap másodikén Komáromban megalakult az Iskolavezetők Orszá­gos Társulása, melynek megválasz­tották a 15 fős vezetőségét is. Az el­nök Fibi Sándor, az alelnök pedig Hecht Anna lett. A pedagógusszövetség havilap­jának mellékleteként megjelent a szervezet tizenöt évének tevékeny­ségét bemutató igényes és színes kiadvány is, melyben képekkel és rövid írásokkal elevenítik fel a szerkesztők a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének eddi­gi történéseit. A lapban beszámolókat olvas­hatnak a regionális pedagógiai köz­pontok őszi programjairól, a szö­vetségben történt változásokról és új eseményekről. „Jó lenne, ha lát­nánk a gyermekben azt a felnőttet, aki lesz” - olvashatjuk Gyetvai Ju­dit oktatáskutatással foglalkozó cikkében. Varga Frigyes nyugalma­zott pedagógus arról számol be, hogy a pedagógusszövetség meg­alakulásának tizenötödik évfordu­lója alkalmából Dunaszerdahelyen kitüntették a tevékeny oktatókat. Deák László a Dalton-terv alkalma­zásának lehetőségeiről értekezik cikkében, bemutatja, hogyan alkal­mazhatóak a reformpedagógiai modellek a mai oktatásban. Tóth Ferenc, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskola tanára megosztja ve­lünk burgundiai élményeit. A lap szerkesztője Révész Angelikával, az ipolysági régió Közös Tanügyi Hi­vatalának vezetőjével beszélgetett az óvodák jövőbeli sorsáról és fej­lesztési lehetőségeiről. Csík Zoltán, a Comenius Peda­PEDAGÓGUS- “ GB FÓRUM gógiai Intézet munkatársa a IV. Gramma Nyelvészeti Napokról számol be, majd saját gondolatai­val zárja a tudósítást: „Úgy kellene felépíteni a tananyagot, hogy a gyermek a szabályokat generatív módon saját magának alakítsa ki. A pedagógus feladata pedig abban keresendő, ahol csiszolni, javítani lehet.” A lap decemberi számában foly­tatódik Duró Zsuzsa tehetségfej­lesztésről szóló cikke, melyben felsorolja a tehetséges gyermek alaptulajdonságait, a fejlesztés esetleges lehetőségeit és útjait, valamint bemutatja, hogyan se­gíthetjük hozzá a kivételes tehet­séggel bíró gyermekünket a sike­res élethez és az önmegvalósítás­hoz. „Egyre inkább rá vagyunk utalva azokra az értelmes és krea­tív emberekre, vezetőkre, akik ké­pesek a technikát továbbfejleszte­ni, képesek újat kitalálni, és akik átfogó szemlélettel, nemzetek fe­letti szempontokat is érvényesítő felfogással is rendelkeznek. Szük­ségünk van a tehetségesekre” - ír­ja Duró Zsuzsa, (he) A Katedra legutóbbi számában tallóztunk • • Ünnepi hangulatban LAPAJÁNLÓ Melyek az iskolai sikerekhez ve­zető út legjelentősebb állomásai, lehet-e a munkát játékká varázsol­ni, képesek-e a pedagógusok fel­kelteni a tanulókban a siker remé­nyét? - számos egyéb mellett ezek­re a kérdésekre is választ kapnak a Katedra legfrissebb, év végi ünnepi számából. „A nevelő tanítványai minden hibájának és vétkének okát önmagában keresse” - idézi Pénzes István a kétszáz évvel ez­előtt élt és alkotott, neves német pedagógus, Salzmann Christian Gotthilf Hangyakönyvecske vagy utasítás a tanítók ésszerű nevelésé­re című művét. Vajda Barnabás a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Lilium Aurum Kiadó közös gon­dozásában megjelent Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika című kötetet ismerteti. A kiadvány a 2004-ben megtartott debreceni tannyelvválasztásról rendezett konferencián elhangzott előadáso­kat gyűjti egybe. Egykori alma ma­terére Gál Sándor író, költő emlé­kezik. Jakab István a szerkesztői tájékozatlanság csapdáira figyel­meztet nyelvművelő írásában. Csáky Károly Nógrád megye tan- felügyelőjére, Komjáthy Anzelmre emlékezik. Ág Tibor bodrogközi névnapi köszöntőkkel ismerteti meg olvasóit. Stredl Terézia foly­tatja az érzelmi intelligenciáról és a nevelésről három lapszámmal korábban megkezdett sorozatát. A lapban találhatók még felhívások és jövő évi falinaptár is. (-cz-e) Harmincán szabadultak meg a ruháiktól Meztelenül az egyetemen ÖSSZEFOGLALÓ Meztelenül futott körbe a diák- szövetség néhány tucat tagja a manilai egyetemen. A hagyomá­nyos pucér rohangálás nem köte­lező, abban önként lehet részt venni, ha elég bátor valaki. Idén 30-an gondolták úgy, hogy meg­szabadulnak ruhájuktól, majd maszkot öltve körbefutnak a kí­váncsi tekintetek és a sikoltozó lá­nyok előtt. A figyelemkeltő alkal­mat felhasználták arra, hogy az állami egyetem költségvetésének növelését követeljék. Az esemény neve különös módon az Áldozat, amely valójában egy széttárt ka­rú, meztelen férfit ábrázoló szo­bor az egyetemnél, (rtl) A főiskolás diáklányok 6,4 százaléka előrehaladott anorexiától vagy bulimiától szenved Csontig soványodó egyetemisták Legtöbbjük jogi vagy társadalomtudományi szakra jár A spanyol kutatások sze­rint több mint 11 ezer női egyetemi hallgató áll na­gyon közel ahhoz, hogy táplálkozási zavarai - bulimia vagy anorexia - alakuljanak ki. ISMERTETÉS A Barcelonai Egyetem kutatói 18-25 éves tanulólányokat kérdez­tek meg egy anonim weboldal se­gítségével, tizenegy katalán egye­temről. A kampányban részt vesz egy fiatal baszk írónő, Espido Freire is, aki egyetemistaként maga is bulimiától szenvedett, vagyis az elhízástól való félelem következtében étkezés után ál­landóan hányni járt. A rangos iro­dalmi elismerést birtokló írónő könyvet is írt a témában, Fagyott őszibarackok címmel. Bár a táplál­kozási zavarokról a pszichiáterek mentális problémaként írnak, a társadalom egy része kéüi, hogy valóban betegség lenne. „Sokan úgy tartják, hogy az anorexiások azért nem esznek, mert nem akarnak. Tinédzserkori butaságnak, vagy a női élet szer­ves tartozékának tekintik az állan­dó diétázást” - foglalta össze Freire. A kutatások alátámasztják, hogy az egyetemista lányok 6,4 százaléka előrehaladott anorexiá­tól vagy bulimiától szenved, 11,2 százalékuk pedig a határon egyen­súlyoz, magyarán már félreérthe­tetlen jeleit mutatják valamelyik betegségnek. A férfi testét tiszteletben tartják Ezek a lányok nem érzékelik mennyire soványak, s állandóan attól rettegnek, hogy elhájasod- nak, ezért lelkifurdalást éreznek minden étkezés után. Legtöbbjük jogi vagy társadalomtudományi szakra jár, bár az összefüggést egyelőre még nem tudták felderí­teni. „A férfi testét tiszteletben tartják. A nőkét állandóan minősí­CKéparchívum) tik, összehasonlítják, mérlegelik” - panaszolja Freire. „Egy híres nő kizárólag vékony, szép és figye­lemreméltó lehet, hogy páija, mint egy dísztárggyal, büszkél­kedhessen vele.” A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dr. Hadas Katalin pszichológus Zsarolja a szüleit Az unokám 8 éves, és azzal zsarolja a szüleit, hogy mobilte­lefont, számítógépet, s minden­féle drága játékokat vetet velük, azzal az indokkal, hogy minden­kinek van az osztályban, és nem akarja, hogy csúfolják, hogy neki nincs. De ha így folytatódik, mi­lyen felnőtt lesz belőle, ha sem­miről nem tud lemondani? Jelige: Anyagiasság Csak azt a szülőt lehet zsarolni, aki hagyja magát. A gyereknek le­hetnek vágyai, amiket el szeretne érni, ám ha ezek ütköznek a szülő véleményével, nem kell feltétle­nül asszisztálnia hozzá. Sőt! Ha­tárt kell szabni az olyan dolgok­nak, amik szerinte megengedhe- tetlenek. A gyerek általában kis dolgokkal kezdi a zsarolást, aztán rájön, hogy egészen jól tudja manipulálni a szüleit, ezért fokozatosan egyre na­gyobb és egyre drágább dolgokat követel. Az nagyon jó érv, hogy már mindenkinek van az osztályban, csak nekem nincs, vagy engem rö­högnek testületileg, hogy ilyen ócs­ka cuccokban járok. A szülő szíve ezekre a varázsszavakra általában meglágyul, s rohan az üzletbe meg­venni a hőn óhajtott dolgot, hogy gyermekében csökkentse a kisebb­ségi érzést. A gyerek pedig megta­nulja, hogy mindent elérhet, ha eléggé kitartóan követelőzik. Sok­kal jobb lenne, ha a tanulásban vagy a sportban lenne ennyire ki­tartó, s olyan eredményeket érne el, aminek hallatán tátva maradna a haverok szája. Sokkal könnyebb viszont olyan dolgokkal kitűnni, amikért elég a szülő fülét rágni, mást neki nem kell tenni értük. Ar­ra kell nevelni a gyereket, hogy a kitűzött céljaiért neki kelljen meg­harcolnia, bizonyítania, esedeg le­mondania valamiről. A másik veszély sem kisebb az előzőnél: az ugyanis, hogy mások véleménye, ízlése, elképzelése sze­rint éli az életét. Olyan ruhát visel, mint a többiek, olyan játékokkal ját­szik, mint a többiek, neki is az kell, ami a többieknek van. Ebben is meg kell találni a mértéket, hogy med­dig érdemes követni a csoportmér­cét, s hol az a pont, ahol meg kell állni, s egy tapodtat se menni to­vább. Fiatalok körében, ha olyan csoportnormákat alakítanak ki, hogy csak az tartozhat hozzánk, aki mindenben követ minket, s nincs az egyénnek szabad választási lehető­sége, könnyen vezethet félresiklá- sokhoz, lezülléshez, kábítószere­zéshez. Ilyen csoportban a gyerek nem tanulhatja meg, hogy lehet sa­ját véleménye, ami különbözhet a többiekétől, sőt, ezeket a vélemé­nyeket meg is kell tudnia védeni. Nem tanulhatja meg, hogy nem kell a másik ember minden gondolatát, véleményét azonnal elfogadnia, mindennel egyetértenie, nem ta­nulhat meg értelmesen vitatkozni. Ezért ajánlanám a kis unoka szü­leinek, próbálják meg úgy nevelni a gyereküket, hogy az óhajait ne „ad­jad uram, de máris” alapon teljesít­sék, hanem beszélje meg a család a gyerek jelenlétében, hogy ezt most miért nem vesszük meg, miért tart­juk fölöslegesnek, hogy ilyen tár­gyat birtokoljon. Azt is meg lehet beszélni, hogy most nem kapod meg, de idővel, ha nagyobb leszel és valóban szükséged lesz rá, akkor majd megvesszük neked. Vagy: megegyeznek, hogy majd megve­heti ő saját magának a spórolt pén­Oktatással és neveléssel kapcsolatos kérdéseiket vár­juk az iskolautca@ujszo.com e-mail címre vagy az Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. pos­tai címre. zéből. Ha kap a gyerek zsebpénzt, nem kell mindent az utolsó fillérig elköltenie, tanuljon meg takarékos­kodni egy cél eléréséért. A gyerek­nek is más lesz a hozzáállása játé­kaihoz, technikai eszközeihez, ru­házatához, ha időnként ezt-azt a saját pénzéből kellett megvennie, s más kellemes dolgokról kellett le­mondania azért, hogy most ezt bir­tokolhassa. Jobban fog rá vigyázni, jobban megkíméli majd, mert tud­ni fogja, hogy ha újat kéme, annak megszerzése is lemondással járna. Ebül szerzett pénz ebül vész el - tartja a közmondás, s mint minden bölcseletben, ebben is sok az igaz­ság. Akit nem tanítanak meg rá, az nem tanulhatja meg becsülni a má­sok által előteremtett pénzt. Mesél­jék el a gyereknek, hogy ezért vagy azért a dologért, hány napot kell le­dolgoznia az édesapjának, hogy megvehesse. Vagy mi mindent ve­hetnének ezért a pénzért, amit most erre költenek. A gyerekben így lassan egy reálisabb kép alakul­hat ki az életről, ami elősegítheti őt abban, hogy ne követeljen olyan fe­lesleges dolgokat, amikre talán szüksége sincs, de kell, mert a töb­bieknek már van. Igaz ugyan, hogy néha nehéz ne­met mondani a gyereknek, de ha a szülő látja a veszélyt, akkor nem ri­ad vissza tőle. Ha tudatában van annak, hogy engedékenységével sokat árthat a gyereknek, akkor biztosan könnyebben meggyőzi a saját igazáról.

Next

/
Thumbnails
Contents