Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-29 / 299. szám, csütörtök
» ISKOLA UTCA 2005. december 29., csütörtök 3. évfolyam 41. szám A Pedagógusfórum új számából tallóztunk Megjelent a tanárok lapja LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum decemberi számában olvashatnak arról, hogy e hónap másodikén Komáromban megalakult az Iskolavezetők Országos Társulása, melynek megválasztották a 15 fős vezetőségét is. Az elnök Fibi Sándor, az alelnök pedig Hecht Anna lett. A pedagógusszövetség havilapjának mellékleteként megjelent a szervezet tizenöt évének tevékenységét bemutató igényes és színes kiadvány is, melyben képekkel és rövid írásokkal elevenítik fel a szerkesztők a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének eddigi történéseit. A lapban beszámolókat olvashatnak a regionális pedagógiai központok őszi programjairól, a szövetségben történt változásokról és új eseményekről. „Jó lenne, ha látnánk a gyermekben azt a felnőttet, aki lesz” - olvashatjuk Gyetvai Judit oktatáskutatással foglalkozó cikkében. Varga Frigyes nyugalmazott pedagógus arról számol be, hogy a pedagógusszövetség megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen kitüntették a tevékeny oktatókat. Deák László a Dalton-terv alkalmazásának lehetőségeiről értekezik cikkében, bemutatja, hogyan alkalmazhatóak a reformpedagógiai modellek a mai oktatásban. Tóth Ferenc, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskola tanára megosztja velünk burgundiai élményeit. A lap szerkesztője Révész Angelikával, az ipolysági régió Közös Tanügyi Hivatalának vezetőjével beszélgetett az óvodák jövőbeli sorsáról és fejlesztési lehetőségeiről. Csík Zoltán, a Comenius PedaPEDAGÓGUS- “ GB FÓRUM gógiai Intézet munkatársa a IV. Gramma Nyelvészeti Napokról számol be, majd saját gondolataival zárja a tudósítást: „Úgy kellene felépíteni a tananyagot, hogy a gyermek a szabályokat generatív módon saját magának alakítsa ki. A pedagógus feladata pedig abban keresendő, ahol csiszolni, javítani lehet.” A lap decemberi számában folytatódik Duró Zsuzsa tehetségfejlesztésről szóló cikke, melyben felsorolja a tehetséges gyermek alaptulajdonságait, a fejlesztés esetleges lehetőségeit és útjait, valamint bemutatja, hogyan segíthetjük hozzá a kivételes tehetséggel bíró gyermekünket a sikeres élethez és az önmegvalósításhoz. „Egyre inkább rá vagyunk utalva azokra az értelmes és kreatív emberekre, vezetőkre, akik képesek a technikát továbbfejleszteni, képesek újat kitalálni, és akik átfogó szemlélettel, nemzetek feletti szempontokat is érvényesítő felfogással is rendelkeznek. Szükségünk van a tehetségesekre” - írja Duró Zsuzsa, (he) A Katedra legutóbbi számában tallóztunk • • Ünnepi hangulatban LAPAJÁNLÓ Melyek az iskolai sikerekhez vezető út legjelentősebb állomásai, lehet-e a munkát játékká varázsolni, képesek-e a pedagógusok felkelteni a tanulókban a siker reményét? - számos egyéb mellett ezekre a kérdésekre is választ kapnak a Katedra legfrissebb, év végi ünnepi számából. „A nevelő tanítványai minden hibájának és vétkének okát önmagában keresse” - idézi Pénzes István a kétszáz évvel ezelőtt élt és alkotott, neves német pedagógus, Salzmann Christian Gotthilf Hangyakönyvecske vagy utasítás a tanítók ésszerű nevelésére című művét. Vajda Barnabás a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Lilium Aurum Kiadó közös gondozásában megjelent Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika című kötetet ismerteti. A kiadvány a 2004-ben megtartott debreceni tannyelvválasztásról rendezett konferencián elhangzott előadásokat gyűjti egybe. Egykori alma materére Gál Sándor író, költő emlékezik. Jakab István a szerkesztői tájékozatlanság csapdáira figyelmeztet nyelvművelő írásában. Csáky Károly Nógrád megye tan- felügyelőjére, Komjáthy Anzelmre emlékezik. Ág Tibor bodrogközi névnapi köszöntőkkel ismerteti meg olvasóit. Stredl Terézia folytatja az érzelmi intelligenciáról és a nevelésről három lapszámmal korábban megkezdett sorozatát. A lapban találhatók még felhívások és jövő évi falinaptár is. (-cz-e) Harmincán szabadultak meg a ruháiktól Meztelenül az egyetemen ÖSSZEFOGLALÓ Meztelenül futott körbe a diák- szövetség néhány tucat tagja a manilai egyetemen. A hagyományos pucér rohangálás nem kötelező, abban önként lehet részt venni, ha elég bátor valaki. Idén 30-an gondolták úgy, hogy megszabadulnak ruhájuktól, majd maszkot öltve körbefutnak a kíváncsi tekintetek és a sikoltozó lányok előtt. A figyelemkeltő alkalmat felhasználták arra, hogy az állami egyetem költségvetésének növelését követeljék. Az esemény neve különös módon az Áldozat, amely valójában egy széttárt karú, meztelen férfit ábrázoló szobor az egyetemnél, (rtl) A főiskolás diáklányok 6,4 százaléka előrehaladott anorexiától vagy bulimiától szenved Csontig soványodó egyetemisták Legtöbbjük jogi vagy társadalomtudományi szakra jár A spanyol kutatások szerint több mint 11 ezer női egyetemi hallgató áll nagyon közel ahhoz, hogy táplálkozási zavarai - bulimia vagy anorexia - alakuljanak ki. ISMERTETÉS A Barcelonai Egyetem kutatói 18-25 éves tanulólányokat kérdeztek meg egy anonim weboldal segítségével, tizenegy katalán egyetemről. A kampányban részt vesz egy fiatal baszk írónő, Espido Freire is, aki egyetemistaként maga is bulimiától szenvedett, vagyis az elhízástól való félelem következtében étkezés után állandóan hányni járt. A rangos irodalmi elismerést birtokló írónő könyvet is írt a témában, Fagyott őszibarackok címmel. Bár a táplálkozási zavarokról a pszichiáterek mentális problémaként írnak, a társadalom egy része kéüi, hogy valóban betegség lenne. „Sokan úgy tartják, hogy az anorexiások azért nem esznek, mert nem akarnak. Tinédzserkori butaságnak, vagy a női élet szerves tartozékának tekintik az állandó diétázást” - foglalta össze Freire. A kutatások alátámasztják, hogy az egyetemista lányok 6,4 százaléka előrehaladott anorexiától vagy bulimiától szenved, 11,2 százalékuk pedig a határon egyensúlyoz, magyarán már félreérthetetlen jeleit mutatják valamelyik betegségnek. A férfi testét tiszteletben tartják Ezek a lányok nem érzékelik mennyire soványak, s állandóan attól rettegnek, hogy elhájasod- nak, ezért lelkifurdalást éreznek minden étkezés után. Legtöbbjük jogi vagy társadalomtudományi szakra jár, bár az összefüggést egyelőre még nem tudták felderíteni. „A férfi testét tiszteletben tartják. A nőkét állandóan minősíCKéparchívum) tik, összehasonlítják, mérlegelik” - panaszolja Freire. „Egy híres nő kizárólag vékony, szép és figyelemreméltó lehet, hogy páija, mint egy dísztárggyal, büszkélkedhessen vele.” A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dr. Hadas Katalin pszichológus Zsarolja a szüleit Az unokám 8 éves, és azzal zsarolja a szüleit, hogy mobiltelefont, számítógépet, s mindenféle drága játékokat vetet velük, azzal az indokkal, hogy mindenkinek van az osztályban, és nem akarja, hogy csúfolják, hogy neki nincs. De ha így folytatódik, milyen felnőtt lesz belőle, ha semmiről nem tud lemondani? Jelige: Anyagiasság Csak azt a szülőt lehet zsarolni, aki hagyja magát. A gyereknek lehetnek vágyai, amiket el szeretne érni, ám ha ezek ütköznek a szülő véleményével, nem kell feltétlenül asszisztálnia hozzá. Sőt! Határt kell szabni az olyan dolgoknak, amik szerinte megengedhe- tetlenek. A gyerek általában kis dolgokkal kezdi a zsarolást, aztán rájön, hogy egészen jól tudja manipulálni a szüleit, ezért fokozatosan egyre nagyobb és egyre drágább dolgokat követel. Az nagyon jó érv, hogy már mindenkinek van az osztályban, csak nekem nincs, vagy engem röhögnek testületileg, hogy ilyen ócska cuccokban járok. A szülő szíve ezekre a varázsszavakra általában meglágyul, s rohan az üzletbe megvenni a hőn óhajtott dolgot, hogy gyermekében csökkentse a kisebbségi érzést. A gyerek pedig megtanulja, hogy mindent elérhet, ha eléggé kitartóan követelőzik. Sokkal jobb lenne, ha a tanulásban vagy a sportban lenne ennyire kitartó, s olyan eredményeket érne el, aminek hallatán tátva maradna a haverok szája. Sokkal könnyebb viszont olyan dolgokkal kitűnni, amikért elég a szülő fülét rágni, mást neki nem kell tenni értük. Arra kell nevelni a gyereket, hogy a kitűzött céljaiért neki kelljen megharcolnia, bizonyítania, esedeg lemondania valamiről. A másik veszély sem kisebb az előzőnél: az ugyanis, hogy mások véleménye, ízlése, elképzelése szerint éli az életét. Olyan ruhát visel, mint a többiek, olyan játékokkal játszik, mint a többiek, neki is az kell, ami a többieknek van. Ebben is meg kell találni a mértéket, hogy meddig érdemes követni a csoportmércét, s hol az a pont, ahol meg kell állni, s egy tapodtat se menni tovább. Fiatalok körében, ha olyan csoportnormákat alakítanak ki, hogy csak az tartozhat hozzánk, aki mindenben követ minket, s nincs az egyénnek szabad választási lehetősége, könnyen vezethet félresiklá- sokhoz, lezülléshez, kábítószerezéshez. Ilyen csoportban a gyerek nem tanulhatja meg, hogy lehet saját véleménye, ami különbözhet a többiekétől, sőt, ezeket a véleményeket meg is kell tudnia védeni. Nem tanulhatja meg, hogy nem kell a másik ember minden gondolatát, véleményét azonnal elfogadnia, mindennel egyetértenie, nem tanulhat meg értelmesen vitatkozni. Ezért ajánlanám a kis unoka szüleinek, próbálják meg úgy nevelni a gyereküket, hogy az óhajait ne „adjad uram, de máris” alapon teljesítsék, hanem beszélje meg a család a gyerek jelenlétében, hogy ezt most miért nem vesszük meg, miért tartjuk fölöslegesnek, hogy ilyen tárgyat birtokoljon. Azt is meg lehet beszélni, hogy most nem kapod meg, de idővel, ha nagyobb leszel és valóban szükséged lesz rá, akkor majd megvesszük neked. Vagy: megegyeznek, hogy majd megveheti ő saját magának a spórolt pénOktatással és neveléssel kapcsolatos kérdéseiket várjuk az iskolautca@ujszo.com e-mail címre vagy az Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. postai címre. zéből. Ha kap a gyerek zsebpénzt, nem kell mindent az utolsó fillérig elköltenie, tanuljon meg takarékoskodni egy cél eléréséért. A gyereknek is más lesz a hozzáállása játékaihoz, technikai eszközeihez, ruházatához, ha időnként ezt-azt a saját pénzéből kellett megvennie, s más kellemes dolgokról kellett lemondania azért, hogy most ezt birtokolhassa. Jobban fog rá vigyázni, jobban megkíméli majd, mert tudni fogja, hogy ha újat kéme, annak megszerzése is lemondással járna. Ebül szerzett pénz ebül vész el - tartja a közmondás, s mint minden bölcseletben, ebben is sok az igazság. Akit nem tanítanak meg rá, az nem tanulhatja meg becsülni a mások által előteremtett pénzt. Meséljék el a gyereknek, hogy ezért vagy azért a dologért, hány napot kell ledolgoznia az édesapjának, hogy megvehesse. Vagy mi mindent vehetnének ezért a pénzért, amit most erre költenek. A gyerekben így lassan egy reálisabb kép alakulhat ki az életről, ami elősegítheti őt abban, hogy ne követeljen olyan felesleges dolgokat, amikre talán szüksége sincs, de kell, mert a többieknek már van. Igaz ugyan, hogy néha nehéz nemet mondani a gyereknek, de ha a szülő látja a veszélyt, akkor nem riad vissza tőle. Ha tudatában van annak, hogy engedékenységével sokat árthat a gyereknek, akkor biztosan könnyebben meggyőzi a saját igazáról.
