Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-27 / 297. szám, kedd
Ü SZÓ 2005. DECEMBER 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Sokkal szélesebb körben hallgatta le bírói engedély nélkül a telefonokat és az internetes forgalmat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), mint ahogy korábban a Fehér Ház elismerte - írta a tekintélyes napilap. Jelenlegi és korábbi kormányzati tisztviselőket idézve közölte, az információkat az amerikai telekommunikációs rendszer fő vonalait közvedenül megcsapolva gyűjtötték. A megkérdezettek elmondása szerint az NSA megszerezte a telekommunikációs cégek együttműködését ahhoz, hogy hozzáférjen mind a belföldi, mind a külföldi adatforgalomhoz bírói felhatalmazás nélkül. V Nagyszelmenc és Kisszelmenc közötti átkelő megnyitása felfokozhatja a lelki indítékok ösztönző erejét Határ és kisebbségközi kézfogás íz öröm és a fájdalom :önnycseppjei csillogtak a elevíziós kamerák látószögbe került szemekben a zelmenci határátkelő meg- lyitását megörökítő felvé- eleken. Az évtizedekig ket- észelt Nagy- és Kisszel- nenc lakosainak rokoni, laráti és embertársi össze- ilelkezései a mai kitáguló ilág dimenzióiban mozgó elképerejű üzenetekké te- ebélyesedtek. KISS JÓZSEF Az önmagáért beszélő tény, hogy határ mindkét oldalán egy falu- özösséghez tartozó magyarok élek, az egyetemes magyar lelki gyüvé tartozás szimbólumává ott. így, az egész magyarság fel- melő ünnepi eseményeként követ- ; nyomon a Duna televízió a határ- yitás szinte minden lényeges moz- anatát több mint tizenegy órás, árpát-medencei körkapcsolásos tűsorában. A budapesti ukrán agykövet minden bizonnyal az urópai struktúrákba kívánkozó krajnai politika igyekezetétől ajtva emelte európai, sőt világpo- tikai összefüggések közé a több vtizedes megalázó határzár felolását, amikor arról beszélt, hogy e :ttel végleg leomlott a Jaltában ovácsolódott egykori vasfüggöny, bben a televízió képernyőjéről radó légkörben úgy tűnhetett, ogy valamiképp háttérbe szondák a családi, a falubeli együttélés íméletlen megszakítását némi- épp enyhíteni hivatott államközi a tárrend és az európai integráció atóereje közötti kapcsolattartás lőmozdításának egyéb, úgymond, özbeeső síkjai. Csáky Pál szlovákiai minisz- trelnök-helyettes fontosnak tar- )tta, hogy a televíziónak adott nyi- itkozatában megemlítse: a határ íloldalán számottevő magyar ki- jbbség él, amelyre oda kell figyelünk. A tényleges helyzet azonban alószínűleg többet kíván és tesz Jietővé, műit a puszta odafigye- ist. A mostani határmegnyitás eben nyilván nem jelent valamiféle leghatározó tényezőt. Inkább >ak a lelki indítékok ösztönző ereit fokozhatja fel, lökést adva a dovákiai magyar és kárpátaljai tagyar kisebbségközi kapcsolatok [mélyítéséhez. A valós helyzet azonban sokkal inkább e kapcsolatok eddigi, ugyancsak fogyatékos vagy talán egyenesen hiányzó voltáról, magának a kibontakoztatásának lehet, hogy immár vétekszerű elhanyagolásáról vall. Nemzedéknyi évjáratok tudatában merült homályba az a történelmi tény, hogy a szlovákiai és a mai kárpátaljai magyarság Trianon utáni kisebbségi közösséggé formálódása egymással szorosan összeolvadva, egy nemzetrész egészeként a Csehszlovák Köztársaság keretei között ment végbe. Az új államalakulaton belül a közös egyetemes magyar nemzeti hagyományok szolgáltattak alapot a több tájegység Csehszlovákiához került részein és viszonylag körülhatárolt kárpátaljai régióban élő magyarok közösségi tudatának kialakításához. A kezdő lendületet a Petőfi születésének centenáriuma alkalmából tartott ünnepségek adták meg, az 1922-23-as évfordulóján. Innen „számítható a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság, hogy úgy mondjam, kisebbségi öntudatának, közösségérzésének fogantatása. Ez az első egységes és országos megmozdulás támasztotta fel a lelkekben az országos szervezkedés, a biztos alapokra fektetett kultúrmunka szükségérzetét...” - írta a „kisebbségi Kazinczynak” is nevezett kassai Sziklay Ferenc. A Medvetánc könyvsorozatban 1988-ban megjelent, a határon túli kisebbségek helyzetéről első ízben átfogó képet nyújtó kiadványban Balia Gyula a kárpátaljai magyar irodalommal kapcsolatban leszögezi, nem választható külön a kárpátaljai (ruszinszkói) és a szlovákiai (szlovenszkói) magyar irodalom. S ehhez nyomatékosan hozzátette: „Kétségtelen, hogy a mai kárpátaljai magyar irodalom a két háború közti magyar irodalomban gyökerezik, s akkor tette meg az első lépéseket a viszonylagos önállóság felé, akkor alakultak ki jellegzetes táji-regionális színei. (Még ha ezt egy időben egyesek meg is kérdőjelezték.)” Jellemző, hogy 1936-ban a Budapesten megrendezett első „kisebbségi irodalmi esten” Szlovákiát és Kárpátalját együttesen a nagykaposi plébánosként a szlovákiai magyar irodalomról az elsők között életjelt adó, s Ungvár közelében és vonzerejében alkotó Mécs László és a beregszászi születésű, kárpátaljai kötődésű Tamás Mihály képviselte. A Két part közt fut a víz című regényt, melyet Tamás Mihály 1936-ban a budapesti Franklin Társulatnál jelentetett meg, s melyet Túrczel Lajos a kisebbségi élet alakulását tükröző és kárpátaljai álcázott önéletrajzi elemekben gazdag alkotásként jellemzett. Ugyanakkor a szerzőt a legolvasottabb szlovákiai magyar íróként aposztrofálta, akinek műveire az egész magyar nyelvterületen figyeltek. Egyben megállapította, hogy Tamás Mihály életműve közös, szlovákiai és kárpátaljai számontartásra egyaránt jogosult szellemi hozadék. A szlovákiai és kárpátaljai egybefonódó szellemi szálakhoz tartozik a korai, még demokratikus szemléletében nyitott Sarló mozgalom kibontakozása is, mely a szociográfiai kutatások kezdeményező előhírnökeként épp a kárpátaljai „kirajzás”, a munkácsi református püspök fiának részvételével végzett adatgyűjtés során került, a kárpátaljai nyomorról látleletet szerezve, politikai válaszút elé. Az irányváltást, a kommunista párt felé tartó tájékozódást, mint ismeretes, azonban csak a Sarló élgárdája volt képes követni, s az ígéretes, Kárpátmedencei kisugárzású kezdeményezés zátonyra futott. A Pozsonytól a kárpátaljai „Técsőig kiterített nemzettesten” (ahogy a kiemelkedő szlovákiai esszéista, Vas László írta) a kisebbségi önfenntartás pótolhatatlan alkotóelemeit jelentette a középrétegek művelődési befogadókészsége. Sokrétű, már a maga idejében hagyományteremtő erőt villantott fel a szlovákiai és kárpátaljai magyar szellemi együttlét. Egyes nézetek szerint a kárpátaljai szellemi megnyilvánulások a Kassáról és más szlovákiai városokból kiinduló hatások puszta leképeződésének tekinthetők. Fedinec Csilla a so- morjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent kárpátaljai dokumentumgyűjtemény és külön krónikakötet előszavában közli, hogy kutatásai során a szlovákiai-kárpátaljai együvé tartozás összefogó erejének és a kárpátaljai regionális önállóság tendenciáinak váltakozó egymásnak feszülésével találkozott. Nos, önmagában is izgalmas feladat lehetne e sajátos szellemi szimbiózis mindkét mai kisebbséget gazdagító természetrajzának feltárása. Sajnos, úgy tűnik, Kárpátalja részéről nem mutatkozik túl nagy érdeklődés e közös hagyomány mai kisebbségi önérték- tudatot erősítő szerepe iránt, ami pedig a szülőföldön maradás szellemi kapaszkodójának, a magyar- országi, főként értelmiségi átköltözés csábító hatásának ellensúlyozó elemeként is éreztethetné hatását. Kárpátaljai személyiségek és alkotók számottevő szlovákiai magyar fórumon még mindmáig nem mutatkoztak. Úgy tűnik, a kárpátaljai magyar vezetők sűrű pesti megnyilatkozásaiban sokkal erősebb az anyaországi támogatás miatti elégedetlenség, mint az önépítkező otthon maradás érdekében kifejtett, valamennyi forrást kiaknázó igyekezet láttatása. Volna hát bőven kölcsönös megismerni való. Vajon eszébe jut-e ez a Selye Egyetem vezetőinek és tanárainak? Ha netalán mégis, akkor viszont ne feledjük, hogy az ilyen irányú kutatások meghaladják a műhelymunka kereteit. Az egyetem létrehozásában tiszteletre méltó érdemeket szerzett szlovákiai magyar politika igyekezetéhez a szlovákiai társadalmi támogatás és szolidaritás szolgáltatta a hátszelet. Annak a sokrétű és sajátos szerepnek a betöltése, amelyre az egyetem vállalkozott, széles körű közösségi együttgondolkodást kíván. így hát alighanem további szimbólum jegyeit viseli a Szelmencen felállított, kettévágott, együvé tartozó székely kapu. A székelyföldi relikvia ezen a tájon azt a felismerést erősítheti, hogy a magyar kisebbségeknek az anyanemzethez kötődve az egymás közötti szálak fenntartásába is kapaszkodniuk kell. A szelmenci határátjáró közelebb hozza azt az empire stílusú épületet, az 1809-ben épült egykori ungi megyeházat, amely több állam hatalmi szerkezetébe kerülve is a kárpátaljai magyarság megmaradásának történelmi letéteményese lett. Talán a róla készült fénykép lehetne a címlapján egy olyan közös folyóiratnak, mely nemcsak a szlovákiai és kárpátaljai magyarságnak, hanem a több országban szétszóródott magyar kisebbségek egymás közötti, az egyetemes magyar együvé tartozást szolgáló eleven kapcsolattartásának is fórumává válhatna. Az egymás közötti szálak fenntartásába is kapaszkodniuk kell. KOMMENTÁR Gázos orosz új év JARÁBIK BALÁZS Az óév utolsó hónapja az orosz diplomáciai és gazdasági nyomulás jegyében telt el. Moszkva először az iráni atomkonfliktusiba szállt meg, felajánlva orosz területen történő urándúsítást, majd - hogy szavainak nyomatékot adjon - cirka egymüliárd dollárért rakétavédelmi rendszert is eladott Iránnak. Közben az orosz állami Gazprom benyújtotta a (gáz)számlát Ukrajnának. A december elején kezdődött tárgyalásokon az oroszok vagy az eddigi ár háromszorosát, vagy az ukrán gáztranzitvállalat feletti ellenőrzést kérték, egy kvázi ukrán-orosz konzorciumon keresztül. Ezzel párhuzamosan a Belarusszal aláírt gázszerződésen éppen csak megszáradt a tinta. Minszk, jó szövetségesként, természetesen az eddigi árért veheti a földgázt. Ez kevesebb, mint egyharmada az Ukrajnától követelt - világpiaci - árnak. Ráadásul a Gazprom a németországi BASF céggel közösen decemberben hivatalosan is megkezdte az Észak- Oroszországból Németországba vezető, Balti-tenger alatti gázvezeték építését. Moszkva szeretne ugyanis olyan összeköttetést Európával, amelyet sem a lengyelek, sem az ukránok nem befolyásolhatnak, és amelyért nem kell fizetnie senkinek. Ha Ukrajna világpiaci árat fizet a gázért, ez egy év alatt nagyjából annyi pluszbevételt jelent az orosz kincstárnak, mint amibe a balti-tengeri földgázvezeték kerül. Az észak-európai gázvezetéket üzemeltető konzorcium részvényeseinek bizottságát Gerhard Schröder volt német kancellár vezeti majd, s meg nem erősített hírek szerint Don Evans volt amerikai gazdasági minisztert, Bush személyes jó barátját szeretnék megnyerni az orosz állami olajóriás, a Rossznyeft felügyelőtanácsának elnöki székébe. Egyértelmű, hogy az orosz állami cégek piaci imázsán szeretnének javítani. Mert miközben az orosz állami kincstárjócskán gazdagodik Európa energiabiztonság utáni igyekezetén, az orosz duma elfogadta a nem kormányzati szervezetről szóló új törvényt. Ennek néhány paragrafusát mintha Minszkből importálták volna. A 2006-ban esedékes belarusz elnökválasztások időpontját pedig - ahol a fehéroroszok harmadszor választhatják meg Lukasenkót elnöknek - a Putyin-Lukasenko találkozó után egy nappal hirdette ki a belarusz parlament. Megvárták a jelet. Minden jel arra mutat, hogy Moszkva a hatalmas olaj- és földgázbevételt kihasználva leporolta régi-új szuperhatalmi terveit. Félő, hogy az új orosz birodalom módszereiben talán nem különbözne annyira szovjet elődjétől. Könnyen megeshet, hogy Moszkva azzal próbálja nagyhatalmi státusát a világ tudomására hozni, hogy - legalábbis részben - megvalósítja a volt szovjet birodalom területi visszaállítását a régóta tervezett Orosz-Belarusz Unión keresztül. Mindezt már 2006-ban. Gázos évnek nézünk elébe. JEGYZET Emberközeli rendőrség KOCUR LÁSZLÓ Egy ismerősöm, nevezzük Ferinek, más járásba költözött, így autójára új rendszámot kellett szereznie. „Oda se neki! - gondolta. -Végül is az egész nem tarthat tovább negyedóránál. A régi táblát leadom, felcsavarozom az újat, és kész.” A biztonság kedvéért azért kivett egy nap szabadságot, és valamivel fél nyolc után megjelent a járásüag illetékes közlekedésrendészeten. Amikor belépett a keskeny folyosóra, azt hitte, rosszul lát. Utoljára akkor találkozott ilyennel, mikor a létező szocializmusban banán érkezett a helyi zöldségeshez. Az emberek végeláthatatlan kettes sorban álltak, többen voltak, mint a megyei választások előtti kampányrendezvényeken. Feri „félpályáig” sem jutott, holott becsülettel álldogált a pállott emberszagot árasztó, levegőtlen folyosón. Az irdatlan tömeggel ugyanis csak két közeg foglalkozott. Az előtte álló, nyugalmazott művezető benyomását keltő öregúrtól azonban - mint a mesékben - kapott egy jó tanácsot: hétfőn legalább fél hatkor álljon be a sorba. Feri hétfőn nagy nehezen összeszedte magát, hatra sikerült is odaérnie. Ám ez csak a huszonkettedik hely megszerzéséhez volt elegendő. Sorstársai egyre többen lettek, a félnyolcas nyitáskor már vagy hatvanan fa- gyoskodtak a kapitányság előtt. Noha Feri múltkori próbálkozásához képest előkelő helyen, valahol a sor közepén álldogált, az csaknem akart fogyatkozni. Tíz órakor még szinte ugyanott állt, mint reggel. Délig sem került rá a sor, kénytelen volt betelefonálni a munkahelyére, hogy kellene még egy nap szabadság. A harangszóra az iroda ajtaját is becsukták, a várakozókat pedig kiterelték az épületből, ezzel sem növelve a rendőrség népszerűségét a lakosság körében. Elvégre ebédszünetjár mindenkinek... így Feri egy órát tölthetett a hóesésben. Ez idő alatt jócskán bővült szociális hálója, és a rendőrség népszerűségi mutatóiról kialakult képét is sikerült árnyaltabbá tenni. Végül aztán délután kettőre - egy teljes munkanapnyi, idegőrlő várakozás után - került rá a sor. Nem fájt, és mindössze tizenöt percig tartott. Pedig ha a belépéskor sorszámokat osztottak volna, és Feri megkapja a huszon- kettest, akkor nyugodtan hazamehetett volna, intézhette volna ügyes-bajos dolgait, vásárolhatott volna karácsonyra stb. Arról már nem is beszélve, hogy ha, mondjuk, telefonon vagy e-mailben előzetesen lehetne időpontot kérni, akkor nem kellene hajnalban kelni senkinek. Vagy ne várjunk el racionális működést az adóinkból fenntartott rendőrségtől? Az egészben az a legszomorúbb, hogy ez már huszonöt éve - mikor Feri apja használtan vett „Zsigáját” íratta át a nevére - is ugyanígy működött, s azóta sem tett ellene senki semmit.
