Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-22 / 295. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2005. december 22., csütörtök 3. évfolyam 40. szám Drámapedagógiai előadás gyerekeknek Azt mondják, az udvariatlanságot elsősorban a korszellem, a rohanó életmód bátorítja Apró törvények, melyek a hétköznapokat segítik UNDESSER TÍMEA Dunaszerdahely. Drámapedagógiai előadást tartottak december közepén a helyi városi művelődési központban. Három órás foglalkozás zajlott 5-6. osztályos gyerekeknek a budapesti Kerekasztal Színházi-Nevelési Központ jóvoltából, akik összesen hat ilyen előadást tartanak, Komáromban, Dunaszer- dahelyen és Nyárasdon. A gyerekek a helyi Szabó Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskolából jöttek pedagógusaikkal, s vettek részt a foglalkozáson. A társulat két indián mesét játszott el nekik színházi előadásban, majd a meséhez kapcsolódóan játszottak a gyerekekkel együtt. Az első történet főszereplője Szarvas Szív, aki miután meghal a kedvese, elindul utána a holtak országába, s megtapasztalja, hogy oda csak az juthat, akinek több a jó cselekedete, mint a rossz. Az előadás címe Kő Kenu, ezzel a hajóval utaznak át a holtak szigetére, s akinek sok a bűne, annak kő formájában a bűnei lehullanak a kenu aljába. A gyerekek végül közösen találják ki, hogy milyen törvényeket, vagy szabályokat kell betartaniuk ahhoz, hogy a kenujukba minél kevesebb kő legyen. Három csoportra osztották a közösséget, s mindenki a saját csapatában alkotott törvényeket. A Kerekasztal Társulat 1993- ban alakult, jelenleg hat állandó tagjuk van, és sajátosságuk, hogy minden nap más osztállyal foglalkoznak úgy, hogy semmilyen információjuk nincs az adott osztályról. Életkortól függően választanak mesét, az előadásaik is kis- színházi jellegűek. Fő céljuk, hogy olyan problémákat vessenek fel az üyen foglalkozásokon, amelyek az adott korcsoportot érintik. Ezeket a problémákat minden szemszögből körüljárják, és nemcsak szavakban beszélik meg, hanem játékban ki is próbálják őket. Az előadás-sorozat a Magyar Drámapedagógiai Társaság indítványával és anyagi támogatásával jöhetett létre. Az előadások helyi szervezője, Jarábik Gabriella, a pozsonyi Kisebbségi Kultúrák Múzeumának igazgatónője, Komáromban Jókai Tibor, a Szlovák Pedagógusok Szövetségének vezetőségi tagja. A karácsonyi JózsefAttila-verset el is játszották a gyerekek Verset mondtak, portékát kínáltak Karácsonyi műsor és vásár ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Deáki. A „kellemeset a hasznossal” - ehhez a jelszóhoz tartották magukat a helybeli óvodások, amikor a karácsonyi kultúrműsorral „egy füst alatt” karácsonyi vásárt is tartottak a helyi kul- túrházban. A gyerekek az alkalomhoz illően elsősorban karácsonyi énekeket, köszöntőket adtak elő, de a nagycsoportosok egy másik évforduló, József Attila születésének 100. évfordulója kapcsán a nagy költő gyermekverseiből összeállított kis műsort is bemutattak. Az előadást követően bárki vásárolhatott az óvodások szülei által - esetleg a gyerekekkel közösen - készített portékából. Saját készítésű sütemény, karácsonyfadísz, plüssál- latka stb. talált gazdára. A bevételt természetesen az óvoda működésére, segédeszközök, játékok vásárlására fordítják majd. (gl) Gazdag kínálat az alkalmi karácsonyi vásárban (Szőcs Hajnalka felvételei) Divatját Naponta lépten-nyomon tapasztaljuk, mennyire ragadós az udvariatlanság. Halljuk-látjuk magunk körül, s nem elég, hogy lassan megszokjuk, de ha valaki durva velünk, sokszor mi is késztetést érzünk, s továbbadjuk a sértést. SZEBERÉNYIZ. JUDIT Azt mondják, az udvariatlansá- got elsősorban a korszellem, a rohanó életmód bátorítja. A szomszédok is alig ismerik egymást, az idegenek között pedig végképp isme- reüenek azok a lényegében semmitmondó, ám igen udvarias párbeszédek, amelyek nagyapáink hétköznapjaiba színt és kedvességet vittek. Udvariassági körök nélkül Valljuk be, számos áldása ellenére a modern technika sem kedvez a kifinomult kommunikációnak. A drága mobütelefonon igyekszünk mondanivalónkat rövidre fogni, beszélgetéseinket „udvariassági körök” nélkül lebonyolítani, s a faxot és az e-mailt szintén villámgyors üzenettovábbításra használjuk. Az internetes párbeszéd, a chatelés szabályai még épp csak kialakulóban vannak, de az elsődleges szempont ez esetben sem a jó modoré. Hogyan tehetünk az udvariatlanság ragályának terjedése ellen? ♦ Először is elhisszük, hogy az udvariasság nem felesleges sallang, ami ellen lázadni kell, hanem olyasmi, ami az életet kellemesebbé teszi. ♦ durvaságra soha nem reagálunk durvasággal, csak az lehet célravezető, ha inkább megértést tanúsítunk. ♦ Elgondolkozunk azon, milyen bánásmódot tudunk elfogadni másoktól, és azt alkalmazzuk, lehetőleg mosolyogva! múlta az udvariasság? Elgondolkozunk azon, milyen bánásmódot tudunk elfogadni másoktól, és azt alkalmazzuk, lehetőleg mosolyogva! (Képarchívum) Ragályos a jó modor? És lám, kiderült, udvariassággal még a legmorcosabb embert is lefegyverezhetjük, sőt reménykedhetünk abban is, hogy a jó modor lehet ragályos... Illemtan fiataloknak ♦ Beszélgetés közben ne vágj a másik szavába! ♦ Add át a helyedet az idősebbeknek és az arra rászorulóknak! ♦ Ha koccintunk, nézzünk szembe a partnerünkkel! ♦ A bemutatásnál szólítsd nevén azt, akinek bemutattak! ♦ A bemutatás szabályai, ha te vagy a harmadik: férfit a nőnek, fiatalabbat az idősebbnek, kisebb rangút a magasabb rangúnak, fiatal lányt idősebb férfinak mutatnak be. ♦ Mindig szentelj elegendő időt arra, hogy ruházatod ízléses legyen! ♦ Igyekezz mindig az alkalomhoz megfelelően öltözni! Munkahelyre, iskolába az egyszerű, kényelmes Az udvariasság nem felesleges sallang, ami ellen lázadni kell hald e nem szakadt!) ruha illik. nem olyasmi tani az életet kellemesebbé teszi (Képarchívum) Elemezték azokat a lehetőségeket, amelyeket az oktatási intézmények kínálnak a felnövekvő generáció számára A nevelés nem csak az iskola feladata ÁLLÁSFOGLALÁS A Katedra Társaság 2006. december 9-én tartott ülésén a tanulók szabadidős tevékenységét vette górcső alá. Elemezte azokat a lehetőségeket, amelyeket az iskola, az iskolai intézmények (iskolai klub stb.), oktatási háttérintézmények (pl. szabadidőközpontok), a család, az iskolán kívüli nonprofit ifjúsági szervezetek és egyházi közösségek kínálnak a felnövekvő generáció tagjai számára. A tagok egyetértettek abban, hogy a tanítási órán, illetve az iskolán kívüli szabadidős tevékenység megkülönböztetett célja a tanulók érdeklődésének kielégítése, készségeik fejlesztése élményszerű, kellemes, felüdülést jelentő formában. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy ez a főként szakközi formában szervezett tevékenység ne a tanulók leterhelésének legyen egy további formája, amelyet a szervező formálisan-direktíven rájuk kényszerít, hanem adjon a résztvevők számára lehetőséget az aktív pihenésre, az érdeklődésükkel összhangban lévő szórakozásra, amely során alkalom adódik képességeik kibontakoztatására, a sikeres pályaorientáció elősegítésére, érze- lemvüáguk fejlesztésére. Tehát a jól szervezett szabadidős tevékenység a személyiség nevelésében, az „emberré” nevelésben szinte nélkülözhetetlen. ' A fiatalok érdeklődése nagyon sokrétű és változó. Ezért a szabadidős szakköri tevékenység sem lehet kizárólag az iskola feladata, ahol a jogi normák, előírások még mindig tartalmaznak bizonyos korlátokat, megkötéseket. A Katedra Társaság fontosnak tartja, hogy az ifjú nemzedék jelenéért és jövőjéért felelős intézményeknek, szerveknek - mindenekelőtt az ön- kormányzatoknak - legyen vüágos, perspektívát mutató ifjúságpolitikai koncepciójuk, amelynek kidolgozásába és megvalósításába következetesen belevonják az iskolákat és oktatási intézményeket, de a megfelelő szakembergárdával rendelkező és tenni akaró nonprofit szervezeteket is. Ugyancsak fontosnak tartja, hogy fokozatosan növekedjen az iskolai klubok, a szabadidőközpontok és az iskolán kívül működő társadalmi, ifjúsági szervezetek szerepe a nevelésnek ezen a részterületén, váljék végre rendszeressé és hatékonnyá az együttműködés minden segítem, tenni tudó és akaró között. A Társaság képtelen ugyanis elfogadni azt a gyakorlatot, hogy napjainkban egyre több magánintézmény, vállalkozás, sőt magánszemély a meggazdagodás, a profit utáni vágytól sarkallva szervez „gyermek- és ifjúsági programokat”, képzéseket, felkészítéseket, sőt „szelíd belenyugvással” engedélyezi az iskoláskorú gyermekek számára a szórakozóhelyek játékautomatáinak használatát is. Ebből a szempontból pedig a szülő szerepe pótolhatadan, hiszen ő ismeri a legjobban saját gyermekét, neki kell tehát döntenie. Döntésével ne fokozza az amúgy is túlterhelt gyermek kényszerű feladatait; olyan foglalkozást, szakkört, szabadidős tevékenységet válasszon a számára, amely hatékonyan segíti személyisége fejlődését, s leginkább érdekli gyermekét.
