Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-22 / 295. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ BELGRÁDI SAJTÓ Szélsőséges és újnáci szervezetek betiltását kérte a szerb hatóságoktól a vajdasági parlament, amely egyben javasolta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tevékenységének korlátozását, és gyakorlatilag eltanácsolta a politikai vezetőket az olyan rendezvényeken való részvételtől, mint amilyen a vajdasági magyar háborús veteránok összejövetele. A parázs vitában elfogadott „záradék” gyakorlatilag záróakkordja volt a tartományi koalíciós partnerek, pontosabban a Vajdasági Magyar Szövetség és a többi szerb párt között kibontakozott vitának, amely kisebb koalíciós válsággal fenyegetett.- Bárcsak megérhetném ahúsvétot... Pontykívánság (Gyenes Gábor rajza) / i j Viszonylag rossz hír az Egyesült Államok számára az indián származású Evő Morales államfővé választása Bolíviai bőszítgetés - kokainnal Evő Morales bolíviai elnökké választása nem a legjobb hír az Egyesült Államok számára, nem szabad azonban túlértékelni sem az új bolíviai államfő személyét. ONDREJCSÁK RÓBERT Bár elhangzanak Venezuela- Kuba-Bolívia-tengely létrehozását jövendölő értékelések - a vadabb fantáziájúak még Brazíliát is hozzáteszik -, a latin-amerikai helyzet azért ettől valamivel bonyolultabb. Latin-Amerika már néhány évtizeddel az USA megalakulását követően központi jelentőségre tett szert az amerikai külpolitikában. A Monroe-elv 1823-as kihirdetésétől számítva az egész amerikai kontinens az USA befolyási övezetének számított, legalábbis a deklarációk szintjén. Ez utóbbi megjegyzés azért fontos, mert a 19. század végéig nem az USA ereje garantálta a Monroe-elv betartását, tehát hogy az európai gyarmattartó hatalmak nem avatkozhatnak be a „két Amerika” ügyeibe. Az USA ugyanis a 19. század végéig nem volt „világhatalmi” szinten, ezért a brit haditengerészet biztosította az adanti „cordon sanitaire-ť. Nagy-Britanniának mint vezető világhatalomnak ugyanis a status quo bármilyen nagyobb változása komolyan sérthette érdekeit. Washington az 1800-as évek végétől kezdett intenzíven beavatkozni a latin-amerikai helyzetbe, és egyre inkább hajlandónak mutatkozott katonai intervenciók végrehajtására is politikai, stratégiai és gazdasági érdekeinek védelmében. Az USA a teljesség igénye nélkül vonult be például Mexikóba, a Dominikai Köztársaságba, 1898-ban elvette a spanyoloktól Puerto Ricót, és protektorátusa alá helyezte Kubát. Az USA még inkább érdekelt lett a dél-amerikai történésekben, miután az amerikaiak sikeresen végrehajtották a Panama-csatorna tervét. Dél- és Közép-Ameri- ka tehát fokozatosan az Egyesült Államok kizárólagos befolyási övezete, „hátsó udvara” lett. Latin-Amerika sajátos geopolitikai helyzetéből következően kimaradt a hidegháborús vetélkedés fő vonalából is. Bár előfordulnak helyi konfliktusok, műit például Peru és Ecuador között, mégis a Föld egyik legkevésbé müitarizált térsége. Brazília globális mértékben is komoly hatalom, és befolyása a jövőben csak növekedni fog. Argentína követi, s bár esetenként féltékenyen tekint- get északi szomszédjára, mégis rendkívül kedvező stratégiai helyzetben van, hiszen egyedüliként Latin-Amerikából Buenos Aires megkapta a „nem NATO-szövetsé- ges” státusát az USA-tól. Brazília és Argentína egyébként a kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően lemondott nukleáris fegyverek előállításáról is, ami ismét csak arra utal, hogy nem érzékelnek létüket fenyegető veszélyforrást. Latin- Amerikában más jellegűek a biztonsági kihívások, mint a Föld többi térségében, és sokkal inkább a lokális instabilitás, gerillaháborúk, szociális feszültségek és kábítószerek problémakörében összpontosulnak. Ehhez igazodik az amerikai jelenlét is, amely sokkal kisebb katonai értelemben, mint arra a térség méreteiből és fontosságából következtetni lehetne. Washington sokkal inkább politikai és gazdasági eszközökkel szüárdítja meg befolyását. Washington legfontosabb partnere biztonsági szempontból jelenleg Kolumbia. Az ország ugyanis a térség fő kábítószer-termelőjének számított. Bár az USA-nak hivatalosan nincsenek közvetlenül harcoló katonai egységei Kolumbiában, a központi kormány drogellenes törekvéseit több ezer amerikai katonai tanácsadó támogatja. Ezenkívül a bogotái kormány anyagi támogatásban is részesül, továbbá az USA fegyvereket szállít az országnak, és részt vesz a fegyveres erők kiképzésében. Kolumbia az amerikai katonai segélyek egyik legfontosabb célországa is. A gond csak az, hogy bár a központi kolumbiai kormány komoly eredményeket ért el a kábítószer-előállítók elleni harcban, a termesztők áttették székhelyüket és termelési bázisaikat a szomszédos országokba. Ezek közül is kiemelkedik például Venezuela, amelynek vezetője, Hugo Chávez így is megpróbál borsot tömi az USA orra alá. Ismerve az amerikaiak érzékenységét, kétségkívül rossz hír Washington számára, hogy az új bolíviai elnök legalizálni akarja a kokatermesztést. Márpedig ha ezt megteszi, ez sokkal veszélyesebb lesz az amerikai érdekekre, mint valamiféle Kuba-Bolívia-Venezue- la-tengely, amely nem annyira hozza izgalomba a stratégákat. Bolívia ugyanis végrehajthat „stratégiai fordulatokat”, de az ország olyan szegény, és geopolitikai szempontból - amerikai szemszögből - annyira jelentéktelen, hogy nem képes komoly fejfájást okozni az USA-nak, akármennyire szeretnék is egyesek. Ha viszont beváltja a kokával kapcsolatos fenyegetéseit, jogosan bőszíti fel nemcsak Washingtont, hanem az egész civilizált világot is. A szerző külpolitikai elemző Fokozatosan az Egyesült Államok amolyan hátsó udvara lett. Alois Eliášnak, a cseh-morva protektorátus miniszterelnökének urnáját Tomáš Pasák történész őrizte Előkerültek a kivégzett kormányfő hamvai KOKES JÁNOS Több mint hatvan évvel halála után a prágai katonai történeti intézetnek sikerült megszereznie Alois Eliáš tábornoknak, a cseh- morva protektorátus egykori miniszterelnökének földi maradványait. Eliáš tábornokot 1942-ben a nácik azért végezték ki, mert együttműködött az antifasiszta ellenállással. A nemzeti hősnek tekintett Eliáš hamvait Tomáš Pasák történész, a család egykori barátja őrizte. Pasák az urnát a tábornok feleségétől, Jaroslavától kapta, aki a tégelyt haláláig nem akarta kiadni a kommunista hatalomnak. A volt protektorátusi miniszterelnök földi maradványainak méltó eltemetéséről a kormánynak kell döntenie. Karel Kühnl védelmi miniszter azt mondta, hogy Alois Eliášt a prágai Vitkov hegyi nemzeti mauzóleumban kellene a legmagasabb katonai tiszteletadás mellett örök nyugalomra helyezni. Kühnl megjegyezte, a javaslatot a kormány elé terjeszti. Évtizedeken keresztül általános volt a vélemény, hogy Eliášt kivégzése után Prágában eltemették. Sírhelye is ismert volt. Eduard Stehlík történész szerint szakmai és politikai körökben az utóbbi években olyan információk kezdtek keringeni, hogy Eliášt mégsem temették el. A történészek végül kiderítették, hogy a hős tábornok hamvait egyik kollégájuk, Tomáš Pasák családja őrzi. Pasák végül mindezt beismerte, s az urnát kiadta. A katonai történeti hivatal már koráb- vánt állást foglalni. Jin' Paroubek ban beadvánnyal fordult az ál- miniszterelnök azt mondta, hogy lamfőhöz és a kormányfőhöz az ügyet egy bizottság megvizs- Eliáš földi maradványainak méltó gálja, majd annak javaslata nyo- eltemetése érdekében. Václav mán a kormány is foglalkozik a Klaus államfő egyelőre nem ki- kérdéssel. KI VOLT ALOIS ELIÁŠ? Prága. Alois Eliáš (1890- 1942) a protektorátusi cseh kormány elnökeként részt vett a cseh antifasiszta ellenállás megszervezésében, s titkon kapcsolatot tartott a Londonban székelő volt csehszlovák emigráns vezetéssel is. A nácik 1941 szeptemberében letartóztatták, majd 1942 júniusában Prágában kivégzőosztag elé állították, (kj) A tábornok (Képarchívum) KOMMENTÁR Izzadságszag MAUNÁK ISTVÁN EgyegésznuUahárom vagy egyegésznullanegyvenöt. Pitiáner, ez- reléknyi különbségek, valóban kínosan nevetséges lenne, ha csupán erről szólt volna az a késhegyig menő vita, amelynek végén a huszonöt állam- és kormányfő kiizzadta a következő hétéves költségvetést. Még akkor is, ha az elenyésző ezrelékek gyakorlatilag sok pénzt, 13,2 milliárd eurót jelentenek. Csak egy összegben sok pénz ez. Azok, akik összeadják, meg sem érzik, azok, akik kapják, nem lesznek tőle gazdagabbak. (Fel se tételezzük, hogy ami könnyen jött, majd ebül vész el.) De jól eladható a propagandában, s nem véletlen, hogy Dzurinda szlovák, Paroubek cseh koronában, Marczinkie- wicz zlotyban, Gyurcsány pedig kemény forintokban számolva - így sokkal többnek hangzik - adja el odahaza a nagyérdeműnek, menynyit sikerült Brüsszelben kiharcolnia. A lényeg tényleg nem ezekben a számokban van. A kiizadott kompromisszum 862 milliárd euró- ként jelenik meg, ennyiből gazdálkodhat hét évig a közös Európa, de az igazi tétet tekintve a kompromisszum pillanatnyilag döntetlent jelent. Ebben az ezrelékháborúban két koncepció, két Európa-jövőkép csapott össze. Az egyiket a baloldali Tony Blair képviseli a maga keményen liberális-jobboldali gazdasági elképzeléseivel, amelyek nagy általánosságban talán a konzervatív George Bush politikájára hajaznak. A másikat pedig, jobb híján, a szociális Európa címkével lehetne ellátni, ennek gyakorlati érvényesítését az unióban a baloldali Schröder kutyulta össze a jobboldali Chirackal, akinek az egész koncepcióból - például a svédekkel ellentétben - csupán egy volt a fontos: ne a francia adófizető tartsa el a francia parasztot. A brüsszeli csúcs után e két tábor harca áll döntetlenre Európában. Hogy a jelenlegi világkonkurencia feltételei között melyik az életképesebb, nem kell bizonygatni. Az objektivitás kedvéért ne vegyük figyelembe a tíz szegényt, az új tagországokat, s akkor is megállapítható: a nyugat-európai gazdaság annyival van lemaradva az amerikai mögött, amennyivel a tengerentúlon többet költenek oktatásra, s főleg tudományra, kutatásra, technikai fejlesztésre. Blair elsősorban ezekbe a területekbe akarja ölni a pénzt, Kelet-Európa fokozatos felzárkóztatása mellett. Igen a britek szemére lehet vetni, hogy a Thatcher által kiharcolt visszatérítés keretében milyen sokat kapnak, s többről is lemondhatott volna. De arról szinte alig cikkeznek a szakértők, akiknek nem bántja az igazságérzetét, hogy e visszatérítés nélkül a britek tiszta befizetése tízszer annyi lett volna, mint a franciáké a jelenlegi agrártámogatási rendszer mellett. Igen, a régi Európa is önző volt. De tudomásul kell venni: nem abba az unióba léptünk be, amelybe a kilencvenes évek elejétől fogva akartunk. Ä sült galambok elfogytak. Még egyet ne feledjünk: erre a költségvetésre nekünk volt a legnagyobb szükségünk. Olyannyira: a sikertelen júliusi csúcson az újak azzal akarták megmenteni a büdzsét, hogy bejelentették, hajlandók lemondani a nekik járó támogatások egy részéről. Hát most a szavunkon fogtak. JEGYZET Lassan siessünk! PUHA JÓZSEF Nekem nyűg a karácsonyi vásárlás, a minap egy újságtesztből ez derült ki. De nem halogathatom tovább. Muszáj indulni. Hirtelen eszembe jutnak gyermekkorom decemberei. Milyen boldogan császkáltam a környék egyetlen áruházában! S eldöntöttem, ha nagy leszek, sok pénzem lesz, és már hetekkel az ünnep előtt vásárolni fogok. Még karácsonyi hangulatom is volt. Ennyi év távlatából nem emlékszem, milyen az, de volt, az tuti. Na, elég a nosztalgiázásból, indulok, hiszen holnap megint dolgozom. De vajon hol siklott félre az életem? Mindegy, hagyjuk. Szerencse, hogy időközben az egyetlen áruház mellé sok bevásárlóközpontot építettek, az egyikben majd letudom a kötelességemet. Két és fél órám van rá. A bejáratnál nagy hirdetés fogad, rajta a felirattal: minél nagyobb az ajándék, annál boldogabb a karácsony. Való igaz, például egy háznak jobban örülnék, műit egy autónak... Idebent ember nagyságú Mikulás énekel és tándkál. - Apa, mit hajlong itt ez a köcsög? - kérdi egy öt év körüli kisfiú. Úristen, ez a kölyök nem tiszteli a Nagyszakállút! ? Sok az ember, tülekednek, virít róluk, hogy a csoportomból valók. Biztos ők is tesztelték magukat. Végre találok egy hasznosat, na, ezt megveszem, fizetek. Jézusom, hol van a sor vége? Ez ilyen lassan halad? Közben már harmadszor hallom a hangszóróból a Last Christmast. Gyermekkoromban valahogy ez is szebben szólt. Azt hiszem, felnőttem. És ezt itt, sorban állva kell megállapítanom? Végre sorra kerülök. Jó nehéz a szatyor. Nézem az órám, letelt a vásárlásra szánt idő. Még betérek egy ajándékboltba. - Vannak szép exkluzív kulcstartóink - mondja a hölgy, aztán kéri, soroljam, hogy hívják a szeretteimet. Sorolom. Még (kereszt) névre szóló tollat is csomagoltatok melléjük. Ez ilyen karácsony lesz, mindenki kulcstartót és tollat kap tőlem. Kifelé menet teszek egy pillantást a gumivárban önfeledten játszadozó gyermekekre. Egy apa kérleli a kislányát. - Tímea, lassan siessünk, maminak még nem vettünk semmit - mondja. Hát igen, lassan siessünk! Hiszen már csak egy-két nap van hátra karácsonyig. Mennyi is pontosan? Odaszólok a, .köcsög Mikulásnak”, hogy jövőre, veled, ugyanitt, ám ő csak énekel és táncol tovább. A bejáratnál ismét elolvasom a hirdetést. A kulcstartó és toll ugyan nem számít nagy ajándéknak, ennek ellenére remélem, boldog karácsony vár rám. Végre nem az ajándékozásról fog szólni. Sietek, mindjárt kezdődik az esti film. Francba, a szatyrom füle is most szakad el.
