Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-21 / 294. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 21. Riport - hirdetés 19 Vontatottan halad az egészségügyi intézmény ügye, mintha érdekek fűződnének a megoldás késleltetéséhez; vajon mi van a háttérben? Bonyolódik a zselízi kórház ügye HPW Bakonyi Pál: „A háttérben kialakulóban van egy csoport, melynek tagjai tudatosan irányítják a történéseket” Úgy vélem, a zselízi városi kórház körül kialakult és a nyilvánosság fokozott érdeklődését bíró helyzet semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint az ország több száz, harmadik kategóriás kórházában. Jelen esetben sincsenek konkrét felelősök, de az egészség- ügyi tárcavezetőtől kezdve a kórház fűtőjéig egy kicsit mindenki gyanús. Való világ korhatár nélkül, hazai kiszerelésben... LŐRINCZ ADRIÁN Ahhoz, hogy tisztán átlássuk ezt a szerintem tudatosan bonyolított helyzetet, és valamelyest eligazodjunk az elferdített tények tömkelegében, a történetet 2003 elején kell kezdenünk, amikor is a harmadik kategóriába sorolt közegészségügyi intézmények az államéból az önkormányzatok hatáskörébe kerültek. Ezt a mozzanatot a köztudatban kompetenciatörvényként rögzült, a hatáskörök átviteléről szóló jogszabály irányította. További fontos mozzanat az ügyben a jelenlegi tárcavezető, Rudolf Zajac által szorgalmazott egészségügyi reform, melynek .jótékony” hatását főképp a páciensek és az önkormányzatok érzik, de ez egészség- ügyi alkalmazottak is megkapták a magukét a .jóból”. A reform hatása természetesen csak évek/év- tizedek múltán lesz igazán felmérhető és érzékelhető, ám addig is bizonyára sokan felróják még a hazai törvényhozó és végrehajtó szerveknek, hogy megfelelő le- giszlatív háttér nélkül kezdtek eme reform megvalósításába (is). Egy másik, a zselízi kórház esetében nem mellőzhető mozzanat az a passzivitás, mellyel a lakosság, választott képviselőik, illetve az orvostársadalom az ügyhöz éveken át viszonyult (a kis kivételtől most kérek elnézést). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a rendszer 1989-ben megbukott, de a módszerek maradtak; ez főképp azért jó, mert a kollektíván elkövetett hibákért valójában senkit sem lehet felelősségre vonni. Ez teszi igazán bonyolulttá a zselízi ügyet. Valakik a háttérből? „A parasztész azt diktálja, hogy tanuljak meg gondoskodni magamról és a közösségről, amelyben élek, és tanuljak a múlt hibáiból” - vezeti fel a témát Bakonyi Pál mérnök, a városi képviselő- testület tagja. Értesüléseim szerint ő az egyik tagja annak a hétnyolc főt számláló, képviselőkből és civilekből álló csoportnak, akik a válságos időkben menedzserek, üzemeltetők, befektetők után néztek. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ennek vállalása ma jó ajánlás Zselízen. „Komoly problémával állunk szemben - mondja az egykori ara- nyosmaróti főépítész. - Képtelenek vagyunk megszokni: nincs kollektív felelősségvállalás, nincsenek felülről jövő direktívák, hanem magunknak kell irányítani a sorsunkat. Erről szól az önigazgatás, önkormányzatiság, ám a lakosság nem tudja, mert nem érdekli őket, miképp működik az önkormányzat. Viszont szívesen hárítanak rá minden hibát, magyarán: az önkormányzat felelős mindenért, a lakosság semmiért. Pedig a képviselőket, a polgár- mestert ők választják. Ezt egyféleképp lehet kivédeni: a felelősségek megosztásával. Annak idején, amikor megalakult a zselízi parlament, javasoltam, elsősorban is határozzuk meg, ki miért felel. Ekkor azt a választ kaptam, hogy a képviselőknek csupán politikai felelősségük van, minden jogi felelősség a polgármesteré. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy soha senki nem dolgozta ki Zselízen az egészségügy koncepcióját, még csak egyeden megbízatási időszakra sem; így a kórház menete esedeges volt. Ez okozta a vesztét.” Bakonyi elmondása szerint azonban számos más homályos pontja is van a kórház ügyének. „Megmagyarázhatatlan számomra, miképp tarthatott meg a város vezetése egy olyan embert a kórház élén (Dr. Ondrej Veis egykori igazgatóra kell gondolnunk), aki a képviselő-testület felszólítása ellenére sem dolgozta ki az egészségügy megújításának koncepcióját, aki bizonyíthatóan a város rovására gazdálkodott, privatizált, halmozta az adósságot. Nincs értelmes magyarázat arra sem, hogy miért csak 2004 novemberében írta alá a város első embere a kórház átvételéről szóló jegyzőkönyvet, holott az 2003. január 1-jétől a város tulajdonát képezte; miért nem tett feljelentést Veis doktor ellen, holott a képviselő-testület ezt határozatba foglalta és folyamatosan szorgalmazta? A testület számlájára írható, hogy mereven elutasította azon emberek bevonását, akik menedzserként más kórházakat is talpra állítottak, és a kórházi alkalmazottak első szavára leállíttatta a tárgyalásokat más üzemeltetőkkel. Hadd tegyem fel a kérdést: milyen címen engedi meg magának egy állami alkalmazott - jelen esetben a kerületi tiszti főorvos -, hogy végzés nélkül bezárjon egy majdnem ötvenezer lakost kiszolgáló intézményt, és milyen jogon jelenti ki, hogy bárki üzemeltetheti ezt a kórházat - a magyar befektetők kivételével? Végezetül pedig: kinek az érdekeit szolgálják a főorvosok, amikor lemondanak funkcióikról, lehetetlenné téve így a kórház menetét?” Még egy gondolat Bakonyi képviselő úrtól, mely - megjegyzem - legérzékletesebb leírása a Zselízen kialakult helyzetnek: „A háttérben kialakulóban van egy csoport, melynek tagjai meghatározzák, ki mikor és mit mondjon és tegyen, és tudatosan irányítják úgy a történéseket, hogy az elképzeléseiknek nem megfelelő szubjektum ne árthassa magát az ügybe.” Ez, möndjuk, sok érthetetíen eseményt és lépést megmagyaráz... Küldjék ide Columbót! A zselízi kórház 2003. január 1- jét megelőzően, tehát még állami kórházként mintegy 67 millió koronás adósságot halmozott fel. Ennek kiegyenlítését a hatáskörök átvitele alkalmával az állam magára vállalta. A jelenlegi adósság 55 millió körül mozog; a pontos adat nem ismert, mivel a legutóbbi két hónap még nincs lezárva. Az összeg legnagyobb részét a Szociális Biztosítóval szembeni társadalombiztosítási illeték elmaradása teszi ki több mint 20 millió koronás nagyságrendben. A másik jelentős tételt a ki nem egyenlített energiaszámlák képezik - a gáz esetében ez 7 millióra, a víz esetében 1,2 millióra rúg. A gyógyszerekért, egészségügyi ellátásért való tartozások csupán százezres nagyságrendekben mérhetők. Az összeg nagy részének felhalmozódása Ondrej Veis nevéhez fűződik, aki 2005. június 30-áig, kerek két és fél évig állt a kórház élén. Őt bizonyos Kúdela úr követte, aki már 2005 januáijá- tól élvezhette az alkalmazottak bizalmadanságát mint az üzemeltetés iránt érdeklődő Sanamed cég kihelyezett munkatársa. Máig megmagyarázhatadan, leváltását követően miért álltak ki mellette egy emberként a kórház alkalmazottai, annak ellenére is, hogy a polgármester rá nézve nem kötelező érvényű ígéretét is felrúgva húsz embert elbocsátott, levélben kommunikált a felettes szervvel, tehát a városi hivatallal, és a kórházba rángatta a kerületi tiszti főorvost. Érdemei a kórház tönkretételében elévülhetedenek, összefonódásai bizonyos külső érdekcsoportokkal kifürkészhetet- lenek. A Veis doktort és Kúdela urat követő igazgatók már nem igazán tehettek érdemben semmit az intézmény megmentéséért. A zselízi helyzet azért is kriminális, mert az intézmény kapuin belül - melyet legutóbbi látogatásom alkalmával a biztonsági szolgálat korosodó veteránja egy bősz oroszlán elszántságával védett, különös tekintettel az orrukat mindenbe beleütő firkászok- ra - több bűncselekmény is történt. Mondhatnám: az ügy Co- lumbóért kiált. Veis doktor látván, hogy a kórház valóságos kincsesbánya, átjátszotta annak egy részét a felesége által alapított, 2003. október 6-án bejegyzett WESPA kft.- nek. Persze a jól működő, nyereséggel dolgozó részlegekről volt szó, ami érthető is, hiszen ki privatizálna ma veszteséges vállalkozást? Ezt követően ügyesen egybemosta az egyik magánosí- tott részleg és a városi kórház adminisztrációját oly módon, hogy az egészségbiztosító a WESPA- nak fizetett. Helyettesét, illetve az osztályok főorvosait nem nevezte ki hivatalosan, ami főképp árra volt jó, hogy a markában tarthassa őket. Bölcs előrelátással nem fizette be alkalmazottai társadalombiztosítási illetékeit, miáltal húszmillió koronás kárt okozott. A szerződéseket nem látta el dátummal, hogy szükség esetén „antidatálni” lehessen ezeket, a menesztését követő napon pedig felmondott az anesztezio- lógiai részleg két orvosának (maga különben főorvos volt itt), akiket azonnal átvett a WESPA. Több mint érdekes, hogy leváltását követően a nyitrai Általános Egészségbiztosító egyre keményebb feltételeket szabott a kórháznak; mintha csak az ellehetetlenítésére törekedett volna. Hasonló lapot játszott ki a kerületi tiszti főorvos is - például egy olyan új oxigénelosztó kiépítésére kötelezte a kórház üzemeltetőjét, mely a legtöbb intézményben hiányzik, és melynek kivitelezésére versenypályázatot kellett a városnak kiírnia. Ilyen esetekben a pályáztatói a törvény által meghatározott határidők kötik, ami teljességgel lehetetlenné tette, hogy időben eleget tegyenek a felszólításnak. A kórház bezárását indokló, a helyszíni vizsgálat eredményeire támaszkodó végzést a város vezetése különben a mai napig nem látott. Mindezek után az olyan kérdések, hogy lefizette-e a Sanamed a városi képviselő-testületet vagy sem, csupán másodlagos jelentőséggel bírhatnak. Ha üt a féligazságok órája... Bár még nem derült ki, hogy több féligazság végül is felér-e egy egésszel, a város első emberével, Nagy Géza polgármesterrel december 14-én folytatott beszélgetés után sem lettem okosabb ez ügyben. „A képviselő- testület nem kötelezhetett engem, hogy tegyek feljelentést a kórház egykori igazgatója, Veis doktor ellen, ez ugyanis nem tartozik a hatáskörébe. Viszont felkértek, hogy tegyem ezt meg, és én ennek 2005. december 12-én eleget is tettem” - közölte a polgármester, majd kéziratból felolvassa az öt pontot, melyek az egykori igazgató főbenjáró bűneit tartalmazzák; egyebek között az alkalmazottak társadalombiztosítási illetéke befizetésének elmulasztását, a hivatali jogkör többrendbeli túllépését, valamint hibás számlázásokat az egészségbiztosító felé, melyek felérnek egy-egy gazdasági bűn- cselekménnyel. Majd - derült égből villámcsapásként - két nappal később kollégám tudatja velem lapunk hasábjain (Új Szó, 2005. december 16-i szám, 5. oldal: „Feljelentik Ondrej Veis volt igazgatót?”), hogy „a képviselők végül 2005. december 16-át jelölték meg a feljelentés határidejéül.” Megjegyzem: a hivatal valóban három hónapja képtelen lépni ez ügyben, miképpen képtelen volt lépni az átvételi jegyzőkönyv aláírása során is. Nem csoda, ha a nagyközönség - mely végül úgy döntött, mégis érdekli a kórház sorsa - nem hiszi már el a befektetőkkel folytatott tárgyalásokról szóló történetet. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bezárjuk a kórházat - idézem Tóth Sándornak, a kórház ügyvédjének szavait -, mert januártól megszűnik az egészségügyi intézményekre vonatkozó behajtási moratórium, és Zseh'zen is megjelenhetnek a végrehajtók. Ha viszont üzemelni fog az intézmény, nem nyúlhatnak a működtetéshez szükséges berendezésekhez. Legfőbb dolgunk tehát, hogy ennek hátterét biztosítsuk.” December 15-e óta ismét van igazgatója a kórháznak, és a tisztségükről lemondott főorvosok is meggondolták magukat. A józan ész vagy a köz érdekében vállalt áldozat győzelme ez? Rövidesen kiderül. Mindenesetre jó volna, ha az új esztendő békésebb időkkel köszöntene Zselízre. ___T1?**«....... _I______■__ A zselízi kórház jelenlegi adóssága 55 millió korona körül mozog (A szerző felvételei) Ankét - Ki 2005 szlovákiai magyarja? Keresse december 27-én a szavazószelvényt és a játékszabályt BB Karácsonyi hangulat • Karácsonyi Vasárnap • Rengeteg olvasnivaló • Rengeteg tanács • Keresse a standokon!
