Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-21 / 294. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Ha sajnálodfejbe verni, gondolj arra, hogy a fiolátoktól előbb-utóbb úgyis megdöglene... (Peter Gossányi rajza) Közzétette éves jelentését az amerikai Freedom House emberjogi szervezet 122 demokrácia működik világszerte TALLÓZÓ ARAB NEWS Szaúd-Arábiában a tanulólányok tűz vagy egyéb veszély esetén is csak apjuk írásos engedélyével hagyhatják el az iskola épületét, a rendelkezésen most próbálnak változtatni, jóllehet a sivatagi királyságban mindmáig mereven tartja a társadalom a vallási előírásokat. Az iskolavezetők írásban kérték a tanulólányok szüleit: engedjék meg, hogy szükség esetén gyerekeik a polgári védelem vagy a Vörös Félhold felügyeletével elhagyhassák az intézményeket. A vitát, amely 2002 márciusa óta fel-fellán- gol, egy mekkai lányiskolában történt tűzeset váltotta ki. 14 lány halt meg, mert az erényőrök nem hagyták távozni őket az égő épületből, ugyanis nem viselték a nyilvánosság előtti megjelenéshez előírt fekete köntöst és fejkendőt. A tragédia nemcsak Szaúd-Arábiában, hanem más arab országokban is erős indulatokat kavart. LE FIGARO A francia iskolák biztonságának erősítése érdekében videókamerák és biztonsági kapuk felszerelését, valamint állandó rendőri ügyelet felállítását javasolja a francia oktatási miniszter. A múlt héten egy Párizs közeli külvárosi szakközépiskolában egy diák óra alatt megkéselte rajztanárát, akit súlyos állapotban szállítottak kórházba. A 18 éves Kevani Wansale-t gyilkossági kísérlet vádjával letartóztatták. Az Es- tampes-i szakközépiskola tanárai szerint az elmúlt években egyre nagyobb erőszak tapasztalható a diákok részéről. Néhány tanár elmondta, az igazgatóság bevezette a „csend törvényét” és „sztálinista módszerek” uralkodnak az intézményben. Az iskola jó hírének őrzése érdekében nyomást gyakorolnak a diákok agressziójának kitett tanárokra, hogy ne beszéljenek az eseményekről. Nőtt a demokratikus rendszerek száma a világon 2005-ben, a tavalyi 119-cel szemben már 122 országban működik képviseleti demokrácia - állapította meg az amerikai Freedom House (FH) emberjogi szervezet. MTI-HÁTTÉR A Freedom House minden évben kiadja a „szabad”, a „részlegesen szabad” és „nem szabad” országok listáját. Néhány éve még Szlovákiában is izgatottan vártuk a jelentés közzétételét, hiszen Vladimír Mečiar idején csupán a „részlegesen szabad” országok közt szerepeltünk. A tegnap közzétett jelentésében aggodalmának adott hangot az Egyesült Államokban tapasztalható „választási szalámitaktika” és a bevándorlók franciaországi integrációjának kudarca miatt. Mindazonáltal Arch Puddington, a Freedom House kutatási igazgatója úgy vélekedett, hogy „globálisan bátorító következtetéseket” vonhattak le, még akkor is, ha 2005-re különösen rányomták bélyegüket a terrorcselekmények, etnikai tisztogatások, polgárháborúk, természeti katasztrófák és a geopolitikai polarizáció. Pud- dington szerint lenyűgöző, hogy ilyen környezetben is felvirágozhatott a szabadság. Mind a három új képviseleti demokrácia Afrikában született meg: Burundiban, Libériában, és a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol az FH szerint valóságos teret engedtek az ellenzéknek, és teljesítették a választási ádáthatóság minimális követelményét. A szervezet emellett külön hangsúlyozta a közel-keleti országokban történt előrehaladást, különösen Libanonban, amely a „nem szabad” kategóriából ádépett a listán a „részlegesen szabad” országok csoportjába, a politikai gyilkosságok ellenére. Ugyancsak üdvözli a Freedom House az iraki, az egyiptomi és palesztin választásokat, a szavazati jog megadását a kuvaiti nőknek, valamint a szaúd-arábiai médiahelyzet javulását. „Ezek az új tendenciák arra hívják fel a figyelmünket, hogy az e térségben élő férfiak és nők osztoznak a szabad társadalmak iránti egyetemes vágyban” - jelentette ki Thomas Melia, a Freedom House ügyvezető igazgatója. Három demokrácia született ebben az évben, mindhárom Afrikában. VISSZHANG Sok alapító közt elvész az egyetem Az Új Szó november 29. számában jelent meg Vrabec Mária írása ezzel a címmel. Mint egyik - szavai szerint - „főszereplő”, kénytelen vagyok néhány állítását helyreigazítani, mert csupán féligazságok leírása, közlése további félreértésekre és gyanúsítgatásokra adhat és ad okot. Véleményem szerint ha valaki valamiről hitelesen akar tudósítani, akkor „szorgalmatosán jáijon utána”, hosszabban beszélgessen el az „érintettekkel” is, akiknek nevét beleegyezésük nélkül leírja. „Sok alapító”? Amikor a királyhel- meci városi egyetem alapításának gondolata megszületett, engem két ember keresett meg, akiknek nevét ma már nem is említik. Gondolom, akkor a képviselő-testület tagjai voltak és ők is megszavazták, hogy városunknak is legyen egyeteme. Megkérdezték, támogatná-e a református gyülekezet, hogy az akkor még a járási iskolaügy használatában levő volt református iskolában működjön a felsőfokú intézmény? Kérdésük jogos volt, mert akkor már érvényes volt az egyházi ingatlanok visszaigényléséről szóló törvény. A presbitérium támogatta a városi képviselő-testület döntését, amit én örömmel közöltem az engem ismételten megkeresőkkel. Csupán ennyire került kapcsolatba nevem az alapítókkal. Nem igaz tehát, hogy lelkészkollégámmal és a cikkben említett másik két személlyel létrehoztam a Királyhelme- ci Városi Egyetemért Alapítványt, amely „Magyarországról szerezte az induláshoz szükséges pénzt”. Nem tudom honnan szerezték, de nem is érdekelt. Örültem, hogy működik az egyetem. Kicsit büszke is voltam, hogy bár akkor még nem került vissza a gyülekezet tulajdonába a volt iskola épülete, de valahol mégis mi adtunk otthont az intézménynek. így, mint erkölcsi támogató, talán két alkalommal részt vettem az egyetem vezetésének ülésén. Amikor aztán a politikai hatalom és az állami törvények lehetetlenné tették, hogy az egyetemet alapítvány működtesse, és mentem kellett az intézményt, az igazgató kért fel - nyilván azzal a megfontolással, hogy az épület, melyben az egyetem működik, véglegesen visszakerül a gyülekezet tulajdonába -, hogy legyek a Királyhelmeci Kereskedelmi Akadémia Kft. egyik alapítója, amely majd működteti az egyetemet. Segítem akartam, mint ahogy a római katolikus lelkésztestvérem is, ezért vállaltam. Azonban ez továbbra is inkább erkölcsi segítség akart lenni, mögöttünk a gyülekezetekkel. Ezért szinte természetes, hogy amikor egy saját épületben akarták működtetni az intézményt, a megvásárolt épület a KKA Kft. nevére, illetve alapítóinak nevére került. Hogy „miből telt az árra”, tudtommal nem „fedi sűrű homály”, csak éppen attól kellett volna megkérdezni, aki akkor irányította az intézményt, és nem csupán gyanút keltőén ismételten azt leírni, amit kívülállók mondanak, esetleg aminek alapján vádolhatnak és rágalmazhatnak - ahogyan a választások előtt megtörtént -, hogy ellopták az épületet. Én egy jó ügy mellé álltam, és erkölcsileg azt támogattam, amikor a nevemet adtam hozzá. Azonban fáj, hogy egy talán nem körültekintően megfogalmazott írás félmondatai alapján, mint pl. „az események későbbi alakulása szempontjából az sem mellékes, mi minden történt a főszereplők között azelőtt”, vagy „ezért nem volt mindegy a helmeci érintetteknek, hogy a jövőben az ő számlájukra érkezik-e a pénz, vagy más fog rendelkezni vele”, az olvasók olyan következtetésre jutnak, hogy mint „érintettnek”, „főszereplőnek” valamilyen anyagi hasznom lett volna. Mert így értelmezték, hiszen az írás megjelenése után megszólítottak, és megkérdezték, mi is van az egyetemmel? Minden „főszereplő” és „érintett” tudja, hogy mi, lelkészek csak 1998-tól kerültünk ténylegesen kapcsolatba az egyetem vezetésével. Azóta pedig minden ellenszolgáltatás nélkül, csak erkölcsüeg támogattuk, és hogy az úgynevezett működtetők civódásai idején a különböző forrásokból kinek mennyi érkezett a számlájára, azt mire költötte, nem foglalkoztatott, nem kértük számon. Az újságíró a munkáját végzi, azonban - véleményem szerint - neki is szem előtt kell tartania, amit egyik nagy bölcselőnk mondott: „csak az a szép, ami igaz”, mert különben írásával alaptalanul megbánt, meggyanúsít vagy inkább meggyanúsíttat másokat. Tény, hogy probléma van az egyetem körül. Azonban féligazságok leírásával az nem oldódik meg, sőt még inkább összekuszá- lódik. Én igyekszem mindent megtenni azért, hogy az épület visszakerüljön a város tulajdonába, és mint az induláskor, az önkormányzat működtesse az egyetemet, az oktatást pedig biztosítsa a Selye János Egyetem. Molnár Elemér KOMMENTÁR Egyetemes fejetlenség BARAK LÁSZLÓ Ahogy mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Tipikus példa erre a Selye János Egyetem és az MKP vezetőinek esete Királyhelmeccel... így fordulhat visszájára, válhat kontraproduktiv politikai afférrá akár a legkiválóbb kezdeményezés is. Éhségsztrájk, utcai demonstráció, petíciók, nyílt levelek fogantak, amidőn az egyetem rektora, Albert Sándor - nem mellékes, hogy az MKP parlamenti képviselője is - bejelentette, februártól megszüntetik Királyhelmecen az egyetem nappali tagozatát. Albert szerint azért, mert a városban nincs hol oktatni... A döntésnek azonban nyilván komoly gazdasági okai vannak. Ellenkező esetben biztosan nem kellett volna Komáromban szerződést bontani húsz óraadó tanárral - akut pénzhiány miatt! Kézenfekvő tehát, hogy butaság lenne fenntartani egy olyan nappali tagozatot, amelynek mindösszesen 39(!) diákja van, még ha Albert Sándor tegnap ijedtében a megtartás mellett döntött is. Tetszik, nem tetszik, vaskos csacsiság volt már a királyhelmeci tagozat megnyitása is. Ha anno nagyon-nagyon akarták is azt bizonyos emberek ott, meg az MKP-n belül... Akkor is helytelen volt a döntés, ha most forradalmárokra játszottak a csalódott hallgatók és lokálpatrióták. A kialakult helyzetért azonban a legkevésbé sem ők felelősek. Nekik ugyanis méltán nem tetszett, hogy egy olyan „megszerzett jogról” kell lemondaniuk, amellyel az egyetemi vezetés önszántából toborozta őket annak idején. Vélhetően elsősorban politikai okokból, azaz kampánycélból. Hiszen a mindenkor rövid távú aktuál- politikai számításból cselekvő politikusokon kívül normális szakembereknek soha nem jutott volna eszébe bárkit azzal hitegetni, hogy kellő szintű kulturális és egyéb infrastruktúra, hallgatói létszám, meg biztonságos gazdasági háttér híján létrehozható és működtethető egy felsőoktatási tagozat. Tulajdonképpen a „zöld mezőn”, akár egy ipari park...! Most pedig, amikor kiderült, hogy többe kerül a leves, mint a hús, vagyis gazdasági csőd fenyegeti a Selyét, nem akad felelős ember, aki őszintén megmondaná: „Elfogyott a pénzünk, mert nem gazdálkodtunk okosan”. Más lapra tartozik, hogy miért is nincsen most pénz? Holott, nyűt titok immár, hogy Albert Sándor tavaly húszmillió (!) koronát volt kénytelen visszautalni az államkincstárnak, mert, úgymond, nem tudta kimerítem az egyetemnek folyósított célirányos állami támogatást...! Nem beszélve arról az idén is megküldött százmilliós magyarországi forinttámogatásról, amelyet viszont állítólag épületek, tantermek és „egyéb helyiségek” vásárlására és korszerűsítésére költöttek. A működtetésre történő bespájzolás helyett... Egyébként meg, csak a jóisten a megmondhatója, mennyi, de mennyi további pénz gurult el és hová ezidáig - egyetemalapítás fedőnév alatt! Enyhén szólva is tisztességtelen tehát olyasmit sugallni, hogy már megint valami „külső ellenség fenyegeti itt a magyar népességed’... Amint az is vitatható, hogy az MKP-nak kell-e mindezért elvinnie a ' balhét. Bár nyilván komoly hiba volt, hogy miután megteremtették az egyetemalapítás törvényes lehetőségét, nem szálltak ki az „akadémiai terepről”, ahol semmi keresnivalójuk nincs a politikusoknak. Ha ezt annak idején nem csupán a kinyilatkoztatások szintjén teszik meg, eszébe nem jut senkinek most - saját alapszervezeteikkel együtt - ezt a kétségkívül komoly ballasztot is a nyakukba varrni... JEGYZET SADizmus felső fokon MOLNÁR IVÁN Pozsonyi buszpályaudvar, péntek délután. Első hét. Ideges emberek, benzingőz, minden busznál hosszú sorok, néhány tolakodó, káromkodás. De a pokoli áradatban van egy nyugodt sziget: a Nyitrai Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat (közismert nevén SAD) Pozsony-Nyit- ra járata. Félig üres Ikarus, 100 koronás jegy, mosolygó sofőr. Gondolkodás nélkül szállók fel. Csak később derül ki, a sofőr azért mosolygott, mert hülyének néz. Fűtetlen roncs a tömegközlekedés hőskorából. Pozsonyban fél órát bolyong, mert egy állomáson még felvesz három utast. Útközben több faluban is megáll, egy-két ember leszáll, emiatt az út Nyitrára csaknem két óra. Péntek délután, pozsonyi buszpályaudvar. Második hét. Inkább egy szlovák magáncéget választok. Az út száz koronába kerül. Cserébe légkondicionált német autóbusz visz Nyitrára kerek egy óra alatt. Útközben nem kell megismerkednem a szlovák falvak nevezetességeivel, végig autópályán megyünk, a cég óránként indítja járatait. • Péntek délután, pozsonyi buszpályaudvar. Harmadik hét. Egy cseh magáncég Prága-Nyit- ra közti járatára szállók. A legmodernebb német márka, a jegy száz korona. A sofőrön kívül utaskísérő, egy fiatal hölgy fogad. Az egyórás úton mindenkinek ingyen szolgálnak fel egy kávét, teát vagy ásványvizet. De rendelhetünk alkoholos italokat és ennivalót is, miközben a legújabb mozifilmeket vetítik. Álom? Az SAD számára biztos, az utasoknak már nem. És a két utóbbi cég is kedvezményeket nyújt a diákoknak, mint az SAD. Mégis minden elismerésünk a nyitrai SAD-é. Az elmúlt háromnegyed évben helyközi járatain „csak” 20 millió korona veszteséget könyvelt el, az utasok száma pedig „csak” pár százezerrel csökkent. Mindez persze a vállalat vezetőit nem érdekli. A 2001-ben magánosított cég veszteséges járatait - a többi SAD-hoz hasonlóan - mi, adófizetők megtérítjük. Bolondok lennének törni magukat az utasszám növeléséért. Számukra épp elég, hogy néha-néha azzal fenyegetőznek, törlik a járatokat, ha az állam vagy az ön- kormányzat nem fizet. Halgas- sunk rájuk! Ha nincs más választás, utazzunk az SAD-val!
