Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-19 / 292. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Ide parkoljanak az ajándékok... (Peter Gossányi rajza) Együttélés-fórum Csehországban: egyre nagyobb veszély a fokozatos beolvadás Elégedetlen kisebbségek TALLÓZÓ THE OBSERVER Kiugró, kilencpontos nép­szerűségi előnyre tettek szert egy tegnap közölt felmérés szerint az ellenzéki brit kon­zervatívok a kormányzó Mun­káspárt előtt azóta, hogy né­hány hete új, fiatal vezetőt vá­lasztottak miniszterelnök-je­löltnek. A legnagyobb balolda­li vasárnapi brit lap által elvé­geztetett országos közvéle­mény-kutatás eredményei sze­rint a brit választók azon 53 százaléka körében, amely tel­jesen biztosra mondta részvé­telét a parlamenti választáso­kon, a toryk decemberben 40 százalékos támogatottsággal bírtak, s ez 7 százalékponttal több a novemberi adatnál. Az 1997 óta kormányzó Munkás­párt támogatottsága egy hó­nap alatt 5 ponttal 31 száza­lékra zuhant. A harmadik leg­nagyobb parlamenti erőt adó Liberális Demokrata Párt két százalékpontos veszteséggel 21 százalékon áll a Mori köz­vélemény-kutató decemberi felmérése szerint. A Konzer­vatív Párt december 6-án je­lentette be, hogy többhavi vá­lasztási procedúra után a végső döntésre jogosult párt­tagság a 39 éves David Came- ront választotta az automati­kusan miniszterelnök-jelölti tisztséggel járó frakcióvezéri posztra. Cameron, aki a 64 éves Michael Howardot vál­totta a toryk élén, az ötödik konzervatív vezér azóta, hogy John Major kormánya 1997- ben, 18 évi konzervatív éra után katasztrofális vereséget szenvedett a Tony Blair vezet­te Munkáspárttól. AS-SARKAL-ASZUT A Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnök halála ügyében vizsgálódó ENSZ-megbízott biztos abban, hogy Szíria állt a Hariri ellen elkövetett merény­let hátterében. Dedev Mehlis a londoni székhelyű as-Sark al- Auszat szaúdi napilapnak nyi­latkozott erről. A szombaton megjelent interjúban Mehlis először vádolta egyértelműen Damaszkuszi azzal, hogy fe­lelősség terheli a politikus feb­ruárban bekövetkezett halálá­ért. A kérdésre, határozottan meg van-e győződve arról, hogy Szíria áll a Haríri-gyilkos- ság hátterében, Mehlis azt fe­lelte: „Igen.” Egy másik kérdés­re, hogy közvetlenül Bassár el- Aszad jelenlegi miniszterelnök kormányát vádolja-e, azt vála­szolta: „Mondjuk úgy, hogy a szíriai hatóságokat.” Elégedetlenek Prága hiva­talos nemzetiségi politiká­jával a csehországi nemze­ti kisebbségek. KOKES JÁNOS „Elméletileg a más nemzetiségű (nem cseh) személyeknek joguk van az anyanyelvű közszolgálati műsorokra, iskolákra, s a hivata­lokkal való érintkezésben is hasz­nálhatják nyelvüket. A gyakorlat­ban ezt azonban csak nagyon ne­hezen tudják megvalósítani” - je­lentette ki a hét végén Prágában Petr Uhl, a cseh kormány volt em­berijogi biztosa azon a nemzetközi szemináriumon, amelyet az Együttélés Politikai Mozgalom szervezett megalakulásának 15. évfordulója alkalmából. A rendez­vény felett Duka Zólyomi Árpád, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjá­nak európai parlamenti (Európai Néppárt-frakció) képviselője vál­laltvédnökséget. Uhl szerint a bürokratikus aka­dályok már a 2001-ben elfogadott kisebbségi törvényben is megta­lálhatók. „A lengyeleket, akik összefüggő területen élnek (É- szak-Morvaországban), ez a tör­vény szisztematikusan elnemzeti- etleníti” - állítja Uhl, aki a szocia­lista rendszerben majdnem egy évtizedet töltött el börtönben em­beri jogokat védő tevékenységé­ért. A neves cseh aktivista szerint ő, valamint a csehországi kisebb­ségek képviselői is a kilencvenes évek végén a magyar nemzetiségi törvényt javasolták mintának a cseh jogi normához, de azt a prá­gai politikai vezetés lesöpörte az asztalról. „A cseh nemzetiségi törvény így a valóságban csak a hatályos ki­sebbségeket is érintő rendelkezé­sek gyűjteménye, amely további több mint húsz törvényre hivatko­zik” - mondta Petr Lipták, a cseh­országi szlovákok egyik legerősebb szervezetének, az Obec Slovákű- nak az elnöke. Kocsis László, az Együttélés elnöke is a csehországi nemzeti kisebbségek fokozatos be­olvadásának a veszélyére mutatott rá. „A legutóbbi (2001. évi) nép- számlálás szerint jelentősen csök­kent a nemzeti kisebbségekhez tar­tozó személyek száma, kevés az is­kola, s a kisebbségek nyelve kive­szik a közszolgálati médiából” - je­lentette ki Kocsis, aki május óta áll a lengyeleket, magyarokat és az ukránokat képviselő politikai moz­galom élén. „Az asszimiláció nem az együttéléshez vezető út” - szö­gezte le a politikus. A mai helyzet­tel való elégedetlenségüknek ad­tak hangot a fórumon a lengyel és ukrán felszólalók is. Petr Uhl kijelentette, a nemzeti kisebbségek lassú eltűnése a cseh kultúra számára is veszteség. Sze­rinte az állam a kisebbségeket in­kább csak érdekes néprajzi jelen­ségnek, semmint egy önálló nem­zeti közösségnek tekinti. „Csak ak­kor tűrik meg őket, ha asszimilá­lódnak” - szögezte le Uhl. Duka Zólyomi Árpád felszólalásában be­mutatta az Európai Uniót, az Euró­pai Parlamentet, s rámutatott, egyelőre a kisebbségvédelem az európai fórumokon nem elég erős. A tanácskozáson ismételten el­hangzott a csehszlovákiai néme­teket, magyarokat sújtó Beneš- dekrétumok hatályon kívül helye­zése, illetve az, hogy Prágának bocsánatot kellene kérnie a ki­sebbségek II. világháború utáni meghurcolásáért. A nem gyűlölködő társadalom eszméje Prága. Az Együttélés 1990 elején alakult meg, s legfőbb célja az akkori csehszlovákiai nemzeti kisebbségek érdekvédelme és érde­kérvényesítése volt. Szellemi atyja és első elnöke Duray Miklós, a szlováldai Magyar Koalíció Pártjának mai alelnöke volt. „Az Együtt­élés eszméje nem a hatalomvágy, hanem egy élhető, nem gyűlöl­ködő társadalom keretei kialakításának az eszméje, amelyben le­hetővé válik a nemzetek együttélése” - jelentette ki a fórumon Duray Miklós. Hangsúlyozta, hogy ez olyan eszme, amelyet érdemes megőrizni. A mozgalom Szlovákiában 1998 nyarán a Magyar Koalí­ció Pártjának megszületésével megszűnt. A csehországi Együttélés a szövetségi Csehszlovákia kettéválása óta önállóan működik, (kj) LEVELBONTAS Ki áll ki ezután a Bodrogközért? A Selye János Egyetem király- helmeci nappali tagozatának megszűntetése késztetett arra, hogy véleményemnek hangot ad­jak. Nem tudok szó nélkül elmen­ni a Bodrogközt, a kelet-szlováki­ai magyarságot sújtó újabb prob­léma mellett, és felmerül bennem a kérdés: minek kell még történ­nie ahhoz, hogy az itt élő magyar­ság teljesen hitehagyott legyen? Csalódva láttam, hogy ezt a leépí­tést - a híradások szerint - Albert Sándor rektor neve fémjelzi. Az 1991 és 1996 közötti években a Kassai Magyar Tannyelvű Közép­fokú Ipariskola (MTKI) padjait koptattam, s erre máig nagyon büszke vagyok. Különösen büszke voltam arra, hogy Ön mint akkori iskolaigazgató nemcsak az iskola problémáit, hanem a felvidéki magyarság oktatási gondjait is egységesen és szakszerűen pró­bálta kezelni, s felismerte, hogy akkor lehet a legeredményesebb, ha „az oktatás megy a diákok után”. Nagyra becsültem az okta­tási stílusát is, mert hatékonynak és gyakorlatiasnak találtam (még most is jól emlékszem óráira). Amikor a 4. osztály végén szem­élyesen Öntől vehettem át a Veres József-díjat, akitor úgy éreztem, hogy az elismerés mellett az isko­lától kapott eszmét, szellemiséget is követnem kell. Azóta eltelt egy kis idő, de ennek az eszmének a gyakorlati megvalósítása napja­inkban még sürgetőbbé és fonto­sabbá vált (amint a jelen példa is mutatja). Számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan okból az Ön véleménye, életfilozófiája, oktatási koncepciója 180 fokot fordult! Éppen ezért többszörö­sen is becsapva érzem magam, és a bodrogközi emberek is így érez­nek. Nem erre a politikára sza­vaztunk, amikor kiálltunk a ma­gyar párt képviselői mellett és bi­zalmat szavaztunk nekik, én személyesen Önnek is. Ki áll ki ezentúl a Bodrogközért, a kelet­szlovákiai magyarságért? Miért szakad szét mesterségesen kelet­re és nyugatra az így is egyre erőtlenebb magyarság? Hol van a magyar összetartás, és hol van az általam megismert és elismert Al­bert Sándor? Úgy érzem, ebben a helyzetben úgy tudom tiltakozá­somat leginkább kifejezni, hogy az 1996-ban a kassai MTKI-ban Öntől személyesen kapott és álta­lam átvett Veres József-díjat a ki- rályhelmeci tagozat bezárása esetén visszajuttatom egykori is­kolámba. Ez az Ön szemében je­lentéktelen dolog lehet, de szá­momra ez a díj nagyon sokat je­lentett, és büszkeséggel őriztem eddig. Bízom benne, a helyzet nem reménytelen, és Ön rácáfol véleményemre. Dócs István Kiskövesd KOMMENTÁR Se pénz, se posztó? BARAK LÁSZLÓ Húsz óraadó oktatótól kellett megválnia a múlt héten a komáromi Selye János Egyetemnek. Albert Sándor rektor szerint a vonatkozó szerződéseket ideiglenesen kellett felfüggeszteni, mert az egyetem, úgymond, nem kapta meg az oktatási minisztériumtól az ez évi, „speciális rezsim” szerint járó normatív támogatást... Holott több ob­jektív információ épp azt a tényt erősíti meg, hogy volt Komárom­ban bőven pénz idén is. Hiszen, ugyancsak a rektor szerint, több mint százmillió - Budapestről származó - forintot költöttek ingat­lanvásárlásra, valamint előadótermek és „egyéb helyiségek” felsze­relésére. Lucia Dobrodenková, a pozsonyi oktatási tárca sajtóosztá­lyának munkatársa pedig arról tájékoztatott, hogy még szeptember­ben hétmillió korona előleget folyósítottak Komáromba. A napok­ban pedig átutalták a normatív támogatás teljes összegét is, amely az ún. fejkvóta, azaz a hallgatók létszáma alapján jár egy-egy oktatá­si intézménynek. Nem kell ahhoz rosszindulat, hogy az objektív szemlélő minimum elgondolkodjon e hírek kapcsán. Főként ha az is köztudott, hogy a Királyhelmeci Kereskedelmi Akadémia Kft. 1993- tól, majd 2002-től a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője, a volt királyhelmeci polgármester, Pásztor István által alapított Ló- rántffy Zsuzsanna Társulás több százmilliós nagyságrendben ke­mény magyar forintokat inkasszált Budapestről egyetemalapítási és fenntartási célokra. Ezekből a pénzekből szerezték meg és újították föl állítólag azt a két ingatlant, amelyeket a Selye Egyetem használt volna ez idáig... Ám az oktatók szerződéseinek felfüggesztéséről szóló hírekkel szinte egy időben napvüágra került, hogy a városban megszűnik az egyetemi képzés, mert nincs hol oktatni az egyetem kihelyezett tagozatának alig ötven (!) közgazdásznövendékét. Lé­vén, bizonyos jogviták és személyi jellegű érdekellentétek miatt, az oktatásra most már csak a városháza dísztermét képesek felajánlani Királyhelmecen... Ilyen viszonyok között aztán igencsak vitatható, sőt tragikomikus dolog, hogy a minap a tagozat felszámolása miatt hirdetett meg éhségsztrájkot az a Paholics Gábor nevű királyhelmeci tanárember, aki a Selye János Egyetem kihelyezett közgazdasági ta­gozatának működtetéséért is felelt. Ezek, az enyhén szólva furcsa események is azt a közhelyet látszanak alátámasztani, hogy egy ok­tatási intézmény normális, tehát színvonalas működtetéséhez ko­rántsem elegendő holmi lokálpatrióta nekibuzdulás s a mégoly cél­irányos politikai akarat és cselekvés sem. Pedig ez utóbbiakban sem volt hiány eleddig. Lévén, az MKP politikusai - kétségkívül komoly fegyvertényként - képesek voltak kieszközölni a „magyar egyetem” megalapítását. Sőt még a bel- és külföldi finanszírozási csatornák is megteremtődtek e nagyszabású projekthez. Csakhogy a működteté­séért felelősök, sajnos tipikusan, előbb csak ama „kabátra” való „gomb” megszerzésére, vagyis az ingadanok megvásárlására össz­pontosítottak... A kabát, vagyis a gyakorlati oktatói munka ésszerű megszervezése és annak hosszú távú pénzügyi biztosítása helyett. Bár, amint a királyhelmeci ábra mutatja, tulajdonképpen nincs meg pillanatnyüag a gomb sem... Magyarán, egyelőre se pénz, se posztó! Holott egyre jobban sürget az idő. Annál is inkább, mivel az egyetem cirka másfélezer hallgatójával jelenleg az égvilágon senki nem tudja hitelt érdemlően közölni Komáromban sem, hogy mikor és hogyan lesznek akkreditálva a Selyén azok a karok, amelyeken magiszteri, azaz teljes értékű egyetemi diplomát szavatolhatnak nekik... Kellő számú, kvalifikált, azaz megfelelő egyetemi rangú oktató nélkül pe­dig ez nem is nagyon fog menni! JEGYZET Külszíni fejtés JUHÁSZ KATALIN Ünnep közeleg. A jónép mu­szájból vásárol, tülekszik, anyag­beszerez. Ha körülnézünk, lát­hatjuk, szinte mindenki gépie­sen ezt teszi. Megint a jó időzíté­sen fog múlni. Hogy beletrafá- lunk-e a hangulatba azon a bizo­nyos estén. (Nálam egyelőre ki­csi az esély). Sorban állnak élő halért. Jut mindenkinek. Sza­loncukorból zavarba ejtő a kíná­lat, emlékszem, amikor hiány­cikk volt, úgy kellett átcsempész­nem az „anyaországból” a zselé­sét és a gesztenyéset, volt is sike­rem. Karácsonyfából idén szeré­nyebb a kínálat, vigyázni kell, át ne verjenek a dörzsölt fenyődüe- rek. Meg kell számolni az ága­kat, mondja egy nagyokos bácsi. Hiszek neki. Közben szívemből szánom a hipermarket fiatal el­adóit, akik szentestére hányni fognak a Jingle Bellstől, annyit csilingelt a fülükbe. Már novem­ber óta tart a vevőcsalogatás. Jé­zusom, de szánalmas! Abba a díszzacskóba csomagolok majd a szüleimnek, amit tavaly tőlük kaptam. Csak nem szúrják ki?! Indulok a plázába, hátha a pol­cokat mustrálva ihletet kapok, ki minek örülne legjobban, vagy mire lenne leginkább szüksége. Persze szálh'thatónak kell lennie, a DVD-lejátszó ugrik, szimpla lustaságból, elvégre nem fogok megszakadni a cipelésben. Meg aztán az újságok szerint min­denki ezt veszi. Márpedig én egykor különbözni akartam .mindenkitől”. Vajon miért nem sikerült, mit rontottam el? Az egyik tévécsatorna nemrég csi­nált egy ankétot arról, mit is ün­nepelünk. A gyerekek zöme nem igazán tudta, leginkább azt so­rolták, mit kértek karácsonyra. Remélem, direkt így vágták meg az anyagot. Elrettentő célzattal. Mert feladatuknak érzik, hogy mesterségesen felnagyítsák a problémát, így sürgetve valami­lyen megoldást. Hát, aki erre ta­lál, azt megsüvegelem. Évtize­dekkel ezelőtt így, december tá­jékán képzeltem el, milyen lesz, ha nagyieszek. Micsoda boldog­ság lesz. Talán mostanáig sem nőttem fel. Menekülök valami­be. Már amikor sikerül elhitet­nem magammal, hogy jó irány­ba kanyarodtam...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents