Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-17 / 291. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 17. Családi kör - hirdetés 13 Egy kis leleménnyel sokkal közvetlenebb hangulatot varázsolhatunk otthonunkba, mint sok pénzzel SZÓ MI SZÓ Ruha teszi az - üveget is ÖTLET-TÁR Az ünnepi asztalra mindig kerül üveg, csak éppen nem minden családban futja márkás italra. Ám néhány ötletes megoldással a szerényebb árfekvésű borok is felértékelődnek. Arról nem is beszélve, hogy így ajándékozásra is alkalmasabbak. Lássuk, hogyan! * Ez a régi palack ükapai örökség, teljesen ép darab. Oly különleges, hogy semmilyen cicomát nem igényel. Csak bort-fpálinkát) kell beleteltem. * A padlásról származó üveg nyakára vékony aranyszalagokat kötöttünk. * Ez az üveg is régi - de a kivételes alkalomra odakölcsönöztük igazgyöngysorunkat... * A metszett likőrösüveget a dédnagymama kapta nászajándékba. Az utódok megőrizték és nagy becsben tartják a kecses lila üveget. Ünnepi alkalomra pici rózsákat erősítettek az üvegdugóra. Egy fehéret és egy sárgát. * A borospalackot felöltöztettük. Meleg sapkát horgoltunk a dugónak - két pomponnal. * Találtunk a kamrában egy szép formájú fiaskót. Megtöltöttük vörösborral, és a dugóba fenyőtobozt szúrtunk - ezüstzsinórral. * Tetőtől talpig szalagba burkoltuk a palackot, és a dugóba gombostűvel legyezőt szúrtunk - arany csomagolópapírból. * A pezsgőhöz egyszerű, de elegáns ruha kell. Elég a fehér tüll- masni. (k) (Képek: Vári) Karácsonyi varázslatok benkő Tímea Az ember gyermekkorának karácsonyai különleges csodák: szerető szívvel várjuk a Jézuskát. Azt hittem, azok a régi karácsonyok már sosem ismédődnek meg. Merthogy a gyermekkorral azok is elszálltak. Nem így van. Amikor az embernek gyereke születik, visszatér a régi varázs is. Az első karácsony lányunkkal azért is felülmúlt minden korábbit, mivel már hármasban ülhettünk a fa alatt. „Csak” ennyi volt a csoda. A következő évben kinyílt a szája, s teli tüdőből fújta a Mennyből az angyalt, amikor megpillantotta a feldíszített fenyőfát. Először csak tátott szájjal bámultuk, majd hirtelen észbe kaptunk, de az izgalomtól képtelenek voltunk remegő kezünkben megtartani a kamerát... A harmadik. Nos, az a tavalyi. Enikő délutáni szundijából ébredezve angyalszárnyak suhogását vélte hallani, rohantunk hát az ablakhoz. És „láttuk” is az ide-oda röpködő angyalokat, hónuk alatt a rengeteg kis csomaggal. Ez már önmagában is igazi csoda, nem? Vacsora után nála egy fejjel magasabb játékbaba várta őt angyalruhában a fa alatt, akit ő egyből kézen fogott, körbetáncolta vele a szobát, elhalmozta puszijaival, így köszönve meg az ajándékokat... Idén már október végén fogta az egyik áruház szórólapját, és kissé ügyedenül ugyan, de módszeresen kivágta belőle az összes játékbabát, műanyag, plüss- és falovat, felragasztotta egy üres papírlapra, s levelet diktált a Jézuskának. (Az apja aztán kis híján őrületbe kergetett 50 km-es körzetben minden eladót, mert a nagymamák és keresztszülők is megbízták az ajándékvásárlással, s ő ment is rendületlenül boltból boltba lobogtatva az univerzum legfontosabb iratát.) A fát mi közösen szoktuk díszítem. Enikő már egészen pici korában is éjjeli bagoly módjára virrasztóit, így kénytelenek voltunk az ő társaságában hozzáfogni a fenyődíszítéshez. 23-án este elkészült a karácsonyfa, csak az ajándékok kerültek alá titokban szentestére. Az óvodai szülői értekezleten most azt mondták, ne beszéljünk Jézuskáról a gyereknek. A gyermek Jézus születésnapját ünnepeljük, ezért ajándékozzuk meg egymást. Tulajdonképpen én ebben az elméletben sem látok az égvilágon semmi kivetnivalót. Azt tartom, ha egyházi óvodába adtam a gyereket, minden feltétel nélkül elfogadom az intézmény nevelési módszerét is. Nem fogok neki mást mondani otthon, mint amit az oviban hallhat. Négy évvel ezelőtt alig aludtunk azon a novemberi éjjelen, amikor lázas szorgalommal összeszereltük a gyerekkocsit (idén már egy rózsaszín-kék babakocsival bajlódtunk nagy titokban az idő tájt). Korábban megvettük (prózai oka volt: a villanyelszámolásnál visszakaptunk hatezer koronát), pedig a kicsit az ünnepek utánra vártuk. Most látom csak: nekünk már akkor karácsony volt... Karácsonyra ajándékozza meg magát és szeretteit Új Szóval! Fizesse elő az Új Szót, és januárban az előfizetési díj többszörösét nyerheti vissza! Legyen az igazi meglepetés! Az éves előfizetés összege 2827 korona. Azok közül az olvasók közül, akik megrendelik lapunkat, 15-en visszakapják az előfizetési díj teljes összegét. Öt szerencsés olvasónkat 8481 koronával, azaz az évi előfizetés háromszorosával lepjük meg. Hárman 14 135 koronával, tehát az előfizetés ötszörösével kezdik a 2006-os évet. Egy olvasónk pedig örülhet a 28 270 koronás jutalomnak, azaz az évi előfizetési díj tízszeresének. Név: ................ Ut ca/házszám . Inkasszó/SIPO szám . Bankszámlaszám: . Postai irányítószám . Aláírás Település:.............................................................................. Kérjü k, a szelvényt olvashatóan kitöltve december 23-áig elküldeni: PETIT PRESS, a. s., Odbyt, Nám. SNP 30,811 01 Bratislava, címre vagy a 02/592 33 339-es faxszámra. A sorsolásba azok a régi és új előfizetők kerülnek be, akik 2006. január 15-éig megtérítik az előfizetési díjat is. CSALÁDI TESZT Tudunk-e ünnepelni? Az ünnepekkel úgy vagyunk, hogy várjuk őket, de tartunk is tőlük. A pihenés reménye, a békés családi együttlét, a varázslatos hangulat lebeg a szemünk előtt, egyúttal félünk az ünnepeket megelőző próbatételektől. Ólvassák el az alábbi állításokat, s amelyekkel egyetértenek, karikázzák be. Amelyik csoportba esik a legtöbb szavazat, az az értékelés a legjellemzőbb az illetőre. 1. Minden nap fontos, de az ünnep kiemelt jelentőségű számomra. 2. Szeretem megadni a módját mindennek. 3. Az ünnepekben az a legjobb, hogy ajándékot kapok. 4. Manapság a praktikus ajándék a legjobb. 5. Legszívesebben mindennap ünnepelnék. 6. Az ünnepekben az a legjobb, hogy nem kell menni dolgozni, és sokat lehet enni-inni. 7. Hónapokkal előbb megveszem az ajándékokat, amikor éppen valami megfelelőt találok. 8. Az ünnepek alatt szeretek pihenni, zenét hallgatni, elmondani egy fohászt. 9. Nem szeretem az ünnepeket, mert csak munkát jelentenek, és rengeteg kiadást. 10. Félek az ünnepektől - mert sosem úgy sikerülnek, ahogyan elterveztem. 11. Az ünnepek alatt (legalább olyankor) az ember a jobbik énjét mutassa... 12. Az ünnepek nálunk nem múlnak el veszekedés nélkül. 13. Örülök, ha az ajándékaimmal meglepetést szerzek. 14. Előre megbeszéljük, ki mit szeretne, hogy elkerüljük a csalódást. 15. Az ünnepek alatt mindig valami új ételt próbálok ki. 16. Az ünnepekben az a legfontosabb, hogy mind együtt vagyunk. 17. Szeretek vendégeket fogadni. 18. A legfontosabb, hogy az ünnepek békében, egyetértésben teljenek. 19. Vannak saját ünnepeink is. 20. A téli ünnepek a gyerekkoromat idézik. 21. Az igazi ünnep számomra látni a szeretteim örömét. Értékelés: I. csoport: 2,6,11,13,15,16,17 Ön az ünnepek hagyományos felfogásának híve. Legyen együtt a család, csak jó történjen velünk, legyen jobb, mint egész évben volt. Ha mindent megtesz ennek érdekében, sikerülni fog. II. csoport: 3, 4, 7, 9,10,12,14 Ön az ünnepeket legszívesebben letudja, túl sok a vesződség, a fáradság, de azért az ajándékozást még fontosnak tartja. Ne feledje: jobb adni, mint kapni. ül. csoport: 1,5,8,18,19,20,21 Az ön számára fontos az ünnepek igazi jelentése; lelki békéje is azon múlik, képes-e a mindennapokból ünnepet varázsolni. Ünnepen az ember a jobbik énjét mutassa (Benkő Tímea felvétele)
