Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-17 / 291. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 17. MINDENNAPI KENYERÜNK Pohárcsere ÉDES ÁRPÁD Ige: „Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja ? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vörösük, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül becsap, mint a kígyó, megmar, minta vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz. És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom... (Pld 23,29-35) Pozsonyból kifelé jövet az egyik útkereszteződésben várakozva egy nagy hirdető- táblára lettem figyelmes, melyen egy kérdés volt: „Valóban az egészségünkre iszunk?” Majd megdöbbentő számok következtek az alkohol számlájára írható baleseti és halálozási statisztikából. Ha az ember csak ezt tartaná szeme előtt, valószínű, sosem nyúlna a pohárhoz. De mint ilyenkor leírni szokott, azt hisszük, hogy ezek a számok és ezek a veszélyek valaki másra vonatkoznak, minket nem érintenek. Pedig az ünnepek előtti hajtás, feszültség oldásaként sokszor még az egyébként józan életűek is sokat lazítanak a gyeplőn. Holott a tartózkodás és mértékletesség megment a késő bánattól. Az alkoholizmus korunk egyik népbetegsége, amin az áremelések sem változtatnak. Egy kocsma sem ment csődbe amiatt, hogy emelkedett a sör vagy a szesz ára, legtöbbjük esetleg azért, mert az utca túloldalán másik három nyűt. (Ilyenkor is gyakran megmarad mind a négy!) Pedig a nóta szerint is, ha „megittuk a zab árát, ...együtt látjuk a kárát”. És nem csupán a ló, sokszor a család és a gyerekek is. Nem új keletű probléma ez. A háromezer éves kórrajz, amit bölcs Salamon hagyott ránk, minden betűjében ma is helytálló. Ajaj, a fájdalom, veszekedés, gond, a véresre veretés vagy a bukdácsolásból, elesésből fakadó sebek, végül a zavaros szem vagy tönkrement máj, egy-egy mérföldköve annak a lejtőnek, ami a pohár gyöngyözésénél kezdődik, és válik sikamlóssá. Mint a vipera mérge, amely végül halált okoz! A halálos csapda akkor zárul az emberre, amikor ugyanott folytatja, ahol előzőleg abbahagyta. Salamon kórképe ezt így írja le: „amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem”. Hiába próbáljuk szépíteni a dolgot, „bibliai magyarázatokat” keresni, miszerint Pál apostol is azt mondta, hogy ne vizet, hanem bort igyunk. A pontos idézet azonban így hangzik: „ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengeségedre való tekintettel - élj egy kevés borral.” (lTim 5, 23) A gyógyszert pedig, aki marékszámra fogyasztja, általában nem gyógyulni akar tőle. Jézust is megvádolták kortársai, hogy eszik, iszik és bűnösök barátja. Mindezt még azzal is igazolni véljük, hogy első csodatételeként a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, méghozzá nem is akármilyen mennyiségben. Csakhogy ott nem a bor szeretete, hanem a baj, a botrány elkerülése volt a cél. Nem is ismételte meg ezt így többször az Úr sem a kenyérszaporításkor, sem máskor. Ellenben merőben újat hozott egy másik „változtatásnál”, amikor nagycsütörtök éjszakáján az új szövetség megalapozásánál azt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,20) Ez a legfontosabb pohárcsere életünkben, amely lehetővé teszi, hogy fölébredve többé már ne ugyanazt keressük. Új szövetségben újonnan születve mi magunk is újjá legyünk. Itt már nem csak az alkoholról van szó, hanem az ősi kígyónak minden mérgéről, amely pusztít és kárhoztat. Ez a Megváltó érkezik hozzánk az ünnepben. Ne hagyjuk, hogy a világ bármilyen mérge megrontsa ünnepünket, hogy valami múló ajándék eltakarja ennek a legfőbb Ajándéknak a fontosságát. A szerző református lelkész Mióta ünnepük a karácsonyt? Először Krisztus után 336-ban ünnepelték - Rómában, de csak jó néhány évvel később lett egyházi ünnep. Az éjféli misét csak az V. század elején vezették be. A keresztény egyháznak az egész vüágon vannak hívei, de ahány ország, annyiféleképpen ünnepük a Megváltó születését. Norvégiában a madarakra is gondolnak: az ablakpárkányra morzsát és magot szórnak, hogy az ünnepen ne éhezzenek. Franciaországban az emberek meglátogatják a szomszédaikat, bocsánatot kérnek az egész évi esetleges félreértésekért. Éjfélkor misére mennek; a hagyományos karácsonyi menüt, a gesztenyével töltött pulykát csak másnap fogyasztják el. Írországban a szent család menekülésére emlékezve égő gyertyákat tesznek az ablakba, hogy a fény mutassa az utat Józsefnek és Máriának. Rómában az utcán és a templomokban ünnepelnek; az olaszoknál ismeretlen, hogy az ostyát megosszák másokkal. (A lengyelek ostyával kínálják egymást.) Az afrikai betlehem - az elsőt Assisi Szent Ferenc állította - merőben más, mint nálunk. Afrikában nincs hó, nincs fenyőfa, a jászolban fekete kisded fekszik. A templom is kevés, sok kilométert tesznek meg a hívek, hogy a Kisjézusnak hódoljanak, ajándékot visznek neki: ételt, virágot, díszeket. Ázsiában él a legkevesebb keresztény, ennélfogva arrafelé a karácsony nem annyira népszerű ünnep, de a hívek ott is éjféli misére mennek, betlehemet állítanak. Indiában, Goa államban viszont majdnem minden olyan, mint nálunk: betlehemesek járnak, beüehemet állítanak, éjféli misére mennek, fát díszítenek (nem fenyőfát, mert az ott nem honos), a hinduk a fenyőhöz hasonló fát öltöztetnek fel díszekkel, és havat jelképező vattát raknak az ágakra. Dél-Amerikában karácsony éjszakáján senki sem alszik, (k) Mind a tizenhármán megkapják azt, ami egyszer majd átsegíti őket a nehézségeken: a nagycsalád óvó szeretetét Óriási érték a karácsonyfa alatt A Nagy család, leszámítva a papát s a három legnagyobbat (Somogyi Tibor felvételei) Nevetéstől, sírástól, egymás rendre utasításától hangos Nagyék izsapi otthona. A legkisebbek a nagyobbak társaságát keresik, vannak alapiskolások, akik a szoba sarkában lévő asztal mellett a másnapi tanulnivalót böngészik. Az édesanya, Nagy Gabriella pedig csendesebbre állítja a tévét, de menet közben felnyalábolja az almát majszoló másfél éves Gabikát. PÉTERFISZONYA- Nemrég, öt hónapja költöztünk Izsapra Csüizradványról, de még sehol sem tartunk. A ház vásárlását kölcsönből oldottuk meg, de mert a bank csak úgy adott pénzt, ha az épületet bebiztosítjuk, nem négy, hanem több mint hatezer korona a térítendő havi részlet. Bűvészkednem kell ahhoz, hogy a havi összbevételünket, kb. 25-26 ezer koronát úgy osszam be, hogy a hónap végén is jusson kenyérre, élelemre. Jövedelemkiegészítésként évek óta állatokkal foglalkozunk, ennek ellenére a ház felújításával, komfortosításával várni kell. A konyha szét van verve, a fürdőszoba szintén, valami baj van a csövekkel, azok cseréje talán a legsürgősebb. Mosni ugyanis Radványra járok, egyelőre a régi házban kellett hagynom az automata mosógépet. Ennyi gyerek mellett, gyakran teszem meg az utat, szerencsére, a sógorom akkor visz, amikor kell. Most is sietek, a szakács fiam fehér munkaruháit kell ugyanis kimosnom. Reggelig minden készen lesz - közölte velünk, de a beszélgetésnél asszisztáló gyerekekkel is. - Elnézést - mondta, és máris perdült a kályha irányában bátran totyogó csöppség elé, nehogy megégesse magát. Mialatt nyugtatta, körbetekintettünk a szobában. Fekhely fekhely hátán, majd a szekrényekben, polcokon ruhahegyek. Hiába számolom az ágyakat, elképzelni sem tudom, hogyan fér el a 13 gyerek és a két szülő. Amikor rákérdezek, Kati, a 11 éves nagylány nagyokat kacagva világosít fel, majd felsorolja testvéreinek névsorát. - Az egyetemista 19 éves Edvina kollégiumban lakik és mindig csak a hét végét tölti itthon. A vizsgákra pedig, érthető okokból, a radványi házban készül. Nem is tudom, mi lesz, ha majd eladjuk...- ráncolja össze a homlokát. Mindegy, anyu majd megoldja valahogy. A szakács Gyuszi bátyám, 18 éves, ő sincs idehaza, itt lakik ugyan a faluban, de a nagymamánknál. Zsolti 17 éves, gépszerelőnek tanul, a 13 éves Attila hetedikes. Következem én, 11 éves vagyok, hatodikos és Kati a nevem. A 9 éves Mariann harmadik osztályos tanuló, a 8 éves Peti másodikos. Az iskolások sorát a 7 éves elsős Pityu zárja. Vivi 5, Gyurka 4. Viki 2 és fél, Gabriella másfél éves, Mária Rozália pedig öt hónapos. Apuka meg egy hete Németországba utazott, legalább egy évig ott dolgozik hentesként. Jóval magasabb lesz a fizetése, mint eddig volt. A mama veszi át a szót, ott folytatja, ahol lánya abbahagyta. - Nem volt más kiút, ha boldogulni akarunk, vállalnunk kell ezt is. Nem lesz egyszerű gondoskodnom a gyerekekről, az állatokról, a kertről, de a nagyok megígérték, segítenek. Disznókat hizlalunk, vannak kecskéink, nyulaink, bárányok, hajnali négykor etetem meg őket, és úgy hat óra körül érek haza. Elkészítem a reggeüt, felébresztem a gyerekeket, a nagyobbak iskolába, az ötéves Vivi oviba megy. A ház mégsem üres, a négy legkisebb itthon van velem. Az öt hónapos Mária Rozália nyugodt baba, nem za- vaija a többiek rajcsúrozása, kiságyában végigalussza a napot. A 41 esztendős 13 gyermekes édesanya a rengeteg napi teendőről derűsen számol be. Ha a kötelesség elszólítja, anyósa segít neki. Naponta két kenyérre van szükségük, a hét végén eggyel többre. Szerencsére, a húst megtermelik, a zöldség, gyümölcs, befőtt sem hiányzik az asztalukról, de arról, hogy mennyi erőfeszítés rejlik e mögött, Gabriella asszony nem beszél. Amikor rákérdezek, vajon házasságkötéskor, 21 évesen ennyi gyereket terveztek-e a páijával, nemet rnt. - Mi heten voltunk testvérek, Gyuláék négyen. Tudtuk, hogy gyerekektől hangos otthont akarunk, de hogy ennyien lesznek... Belőlünk vannak, nem foglalkoztam az abortusz gondolatával soha. A féljem is azért vállalta az 1200 kilométeres távolságot, a nehezebb hentesmunkát külföldön, hogy előbbre jussunk. Ha elmondanám, micsoda terveink vannak... Szépen berendezett és felszerelt konyha, kényelmes fürdőszoba, műiden gyereknek egy parányi kis zug, ahová elvonulhatnának. Érdekes, annyira megszoktam, hogy a két kicsivel alszom a kihúzhatós re- kamién, hogy nem is vágyom külön fekhelyre.- Anyukának most kényelmesebb, mint régen, hiszen apu is velük aludt - jegyezte meg Kati, majd a nyakleves elől az asztalon szétrakott füzetei mellé menekült. Onnan sopánkodott, hogy meg kell írnia a leckét német nyelvből, holott inkább tévét nézne. - Tanulj csak rendesen, majd ha januárban az apa hazajön szabadságra, beszélgethettek. És mi majd egy kukkot sem értünk az egészből. A család anyagi helyzetével a gyerekek is tisztában vannak, tudják azt is, hogy az idei karácsony másképp alakul, mint az eddigiek. - Állítunk karácsonyfát, valami apróság, meglepetés is lesz a fa alatt, de az igazi ünnep akkor lesz, ha januárban az apa hazalátogat. Feltételezem, ajándékot is hoz mindenkinek, bár én abban reménykedem, hogy sikerül félretennie annyi pénzt, amiből üzembe helyezhető lesz a fürdőszoba. Úgy tervezi, hogy egy hétig marad, ezalatt az idő alatt, ha a család, barátok ösz- szefognak, sok mindent elvégezhetnek. Mi pedig segítem fogunk, amennyire csak tudunk. A legkisebbeket leszámítva mindenki kiveszi részét a munkából. A nagyobbak felügyelik a kicsiket, aki éjjel felébred, rak a tűzre. Szerencsére, az idén kerüli őket a betegség..., gyorsan kopogjuk le - kiabálják szülte egyszerre. S hogy elevenek? Igen, egészségesek, vidámak, szeretik egymást. Igaz, Nagyék nem dúskálnak anyagijavakban, de ahhoz, hogy tisztességes emberekké váljanak, elsősorban nem pénzre van szükség. A félkész otthonukban pezseg az élet, nagy a felfordulás, de ennek dacára mind a tizenhármán megkapják azt, ami egyszer majd átsegíti őket a nehézségeken: a nagycsalád támaszát, óvó szeretetét. Óriási érték. Az idei karácsony másképpen alakul, mint az eddigiek. Köszönjük A Carissimi jótékonysági alap több mint három éve próbál különféleképp segíteni azoknak a családoknak, melyek súlyosan egészségkárosodott gyermeket nevelnek, s azoknak az érdekvédelmi szervezeteknek, amelyek ilyen családoknak szociális szolgáltatásokat nyújtanak. Idén is több kérést sikerült teljesítenünk. Hozzájárultunk egy halmozottan sérült ötéves kisfiú gyógyfürdőjének költségeihez, egy hatéves agydaganatos kislány kezelési költségeihez, pénzbeli támogatást juttattunk egy halmozottan sérült tizenegy éves ikerpár számára gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre. Sérült gyermekek nevelését segítő, továbbá jogi és orvosi tanácsokkal szolgáló szakkönyveket ajándékoztunk két civil szervezetnek. Az Európai Néppárt (EPP-ED) támogatásával a dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulással közösen a szülőknek a felnőtt életre való felkészítést szolgáló előadást, a fiataloknak a témával kapcsolatos foglalkozást szerveztünk két neves magyarországi szakember, Kálmán Zsófia gyermekgyógyász és Pajor András pszichológus részvételével. Szervezetünk támogatásával egy szakember eljutott az Eperjesen tartott nemzetközi gyógypedagógiai konferenciára. Mivel a Carissimi saját tőkével nem rendelkező civil szervezet, csak akkor tudunk segítséget nyújtani, ha nekünk is segítenek. Áprilisban a dunaszerdahelyi városi művelődési központban jótékonysági gálát szerveztünk, melynek bevétele 11 750 korona volt. A rendezvény megvalósításáért Ibolya Ildikónak, a művelődési központ igazgatójának és a fellépőknek tartozunk köszönettel és hálával. Köszönjük az Új Szó Családi Kör mellékletének, hogy tevékenységünkről rendszeresen hírt ad. Köszönjük azoknak is, akik adójuk 2%-ával támogattak bennünket: így 10 915 koronához jutottunk; és hasonlóan hálásak vagyunk mindazoknak, akik kisebb-nagyobb pénzösszeggel segítették munkánkat. Nélkülük, a jó szándékú, segítőkész emberek nélkül mi sem tudtuk volna teljesíteni célkitűzéseinket. Támogatóinknak, minden tőlünk segítséget kérő családnak, a segítő szervezetek tagjainak és a jóakaratú embereknek áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk. A Carissimi vezetősége
