Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-17 / 291. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Hirtelen lefagyott az összes számítógépünk (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉ(G)RE Vannak még hősök TALLÓZÓ POLITIKA Nagyon ritkán olvasni szerb lapban horvátországi politikusokat annyira feldicsérő írást, mint amilyen a Politikában Ivó Sanader horvát miniszterelnökről jelent meg. Sanader 2000-ben lépett a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) élére, amikor a párt Franjo Tüdjman halála után minden lehetséges krízisben tengett: identitás-, káder- és tekintélyválságban, a párthoz korrupciós ügyek fűződtek. Modernizálta és megtisztította a pártot, a HDZ megerősödött, és fejlődésen esett át: az „usztasa, idegengyűlölő, antiszemita magatartáshoz és tömeges korrupcióhoz fűződő” pártból komoly, európai konzervatív párt lett, amely képes koalícióra lépni a horvátországi szerbek pártjával. A Zágráb-Split autópálya kiépítésével pedig Európa egyik legvonzóbb turistacélpontjává tette Horvátországot. BLIC Carla Del Ponte, a hágai törvényszék főügyésze Szerbia „legnagyobb hatalmú asszonya” a belgrádi lap által megkérdezettek szerint. A kritériumok között szerepelt a célok elérésének képessége, az ismertség, a tekintély, a pénzügyi és politikai befolyás, és a személyes karizma. Lepa Brena ismert szerb énekesnő és színész lett a második, a harmadüt Filip Zepter milliomos üzletember felesége, Madien. Az első tíz között van Caroline Jünger, a Vüágbank belgrádi irodájának vezetője, Piritta Sorsa, a Nemzetközi Valutaalap szer- bia-montenegrói felelőse és Vük Draskovic külügyminiszter felesége, Danica. „Az alig másfél méter magas svájci Carla Del Ponte legyőzte a Cosa Nostrát, az orosz és svájci maffiát, és eltökélt arra, hogy feltegyen koronájára két különleges drágakövet: Ratko Mladi- csot és Radovan Karadzicsot.” A lap szerint ellenségei „újges- tapósnak” csúfolják, a maffia lekurvázza, a svájci média „kóbor lövedéknek” nevezi, mert műidig mindent nagy felhajtással kezd, és sosem tudja, mi lesz a vége. Műid ellenlábasai, mind barátai állhatatosnak és keményfejűnek mondják, a belgrádi illetékesek rettegnek műiden értékelésétől. Az egyik zsolnai pénzintézetbe a minap belépett egy ügyfél. Valószínűleg a karácsonyi nagybevásárláshoz szeretett volna pénzt kivenni. Ám egy földön fekvő pénztároskisasszonyt, és egy símaszkos fegyverest talált a bankfiókban. KOCUR LÁSZLÓ Az ádagemberek többsége - valószínűleg e sorok írója is - berittyentett volna hasonló helyzetben. Nem így emberünk, aki nem volt rest, és rávágott egyet a haramia kezére. A briganti elejtette a fegyvert, s a harcos kedvű ügyféltől olyannyira megijedt, hogy futva távozott a bankból, zsákmány nélkül. Ez is jelzi, hogy nem egy Jesse James kaliberű gonosztevő volt, s a Dalton- fivérek nyilván forognak sírjukban a tőkédén utódok láttán, de mindezt az Ádagember nem tudhatta, nem is a saját tulajdonát védte, hanem egy multinacionális vállalatét, mely nem is a mindenki által összefogdosott, zsíros, gusztustalan bankókkal, hanem a számítógép monitoiján számoszlopok formájában megjelenő, tiszta, éteri pénzzel kereskedik, annyival, amennyit emberünk valószínűleg egész életében nem fog megkeresni. Mégis megtette, holott a lesújtó mozdulatban az is benne volt, hogy családjának koporsót fog vinni a Jézuska karácsonykor. Persze, heti hősünk mellé megvannak a heti hóhányók is. A korrupció akkor kellemetien, ha az embert kihagyják belőle, vagy ha kiderül. Megszokhattuk már, hogy szinte hetente van valamilyen kisebb-nagyobb borítékos- aktatáskás ügy. A héten is lefüleltek egy ügyvédet, aki a helyi ügyésszel együttműködve 100 ezer koronás kenőpénzt kért. Ennek legalább volt esze, mert tízszer annyit kért, amennyi egy megyei képviselő taxája Zsolnán... Ha egy ügyész korrupt ügyvédekkel bratyizik, az nem használ az igazságszolgáltatási rendszer tekintélyének. Csak ez lehet az oka annak, hogy az emberek önkezükbe veszik a törvényt. Egy magyarországi faluban egy juhászember meggyanúsította ismerősét, hogy az elorozta a kam- pósbotját. (Figyelem, ez nem egy részlet Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényéből, hanem egy csütörtöki hír!) Mivel a koma nem akarta elismerni, hogy nála van a rézfejű birkaterelő eszköz, a dühödt juhász a nyakába kapta, mint egy szépreményű kost miskárolás előtt, hazacipelte, megláncolta (!) és megruházta. A botnok csak reggelre tudta levedleni láncait, a juhász ellen pedig vádat emeltek önbíráskodás miatt, tehát happy end nincs. Valószínű, hogy az atyafinak nem volt ötszázezer forintja, hogy egy, a mi losoncink- hoz hasonló ügyvédet tudjon fogadni, esetleg - árukapcsolásként - egy ügyészt is hozzá. Aztán persze van úgy, hogy többen keverednek korrupcióba. Például egy egész rendőrőrs. Volt már üyenre példa, az ipolysági határállomás szolgálattevői szívesen pecsételtek bélelt román údevelet, s ugyanúgy tömegesen buktak le, mint a felsőnémetiek. Itt tizenhét közeg ellen indult eljárás, akik némi baksis vagy egy karton cigi át- nyújtása után nem kekeckedtek a szerencsétlen utazóval, hogy miért van az autójának háromszor akkora benzintankja, mint a szabvány gépjárműveknek, meg hogy valóban saját fogyasztás céljából szál- lít-e át a határon egy csomó ukrán cigit, meg tiyesmi. Az őrizetbe vettek között olyan is van, aki már 31 éve dolgozott a testületben. Ó nyü- ván már a nyugdíjra gyűjtött. így karácsony előtt az adhat nekik reményt, hogy az ipolysági rendőrök közül sem ítéltek senkit ténylegesen letöltendő szabadságvesztésre. A lesújtó mozdulatban az is benne volt, hogy koporsót hoz a Jézuska. JEGYZET Hívhatok papot? TALLÓSI BÉLA Nem vettük komolyan a nyelv- tanulást. Az orosszal kapcsolatban nem volt apelláta. Akartuk, nem, hatodikban az azbuka miatt újra kellett tanulnunk az írás-olvasást. Középiskolai szinten pedigjöttek a világnyelvek: a német meg az angol. Választani lehetett, de inkább a németet javasolták, azzal indokolva, hogy vasfüggöny ide vagy oda, a bécsi tévé átjön a határon. Nem beszélve arról, hogyha az NDK-ba (a fiatalabbak kedvéért Német Demokratikus Köztársaság) megyünk, könnyebben megértetjük magunkat. Elég gyenge motivációs ok volt ez, mert mi onnan az isten háta mögöttről mikor jutottunk volna el akár az NDK-ba is! De egyesek már akkor is sejthettek valamit a jövőt illetően, mivel német magánórákra jártak valamilyen furcsa nevű, nagyon idős hölgyhöz, akit csupa sejtelem vett körül, és titok övezett. Óriási fákkal körülnőtt villaszerű nagy házban lakott, és ritkán lépte át a küszöböt. Csak később derült ki számomra: a titka az volt, hogy nem munkás-paraszt felmenő ággal rendelkezett. Hozzájártak magánórára néhányan, akiknek anyagilag jobban ment. Középiskolánkban azonban nem vették olyan komolyan a németoktatást. Csak hogy ecseteljem az oktatási metódust: a tollbamondást úgy írtuk, hogy tanárunk felírta a szöveget a táblára, és azt be kellett másolnunk a füzetbe. Kötelezően két hibát kellett ejtenünk, mert azzal még egyes volt. Egyszer előfordult, hogy figyelmetlenségből harmadik hibát is elkövettem. A következő órán tanárom elém tette a füzetem, hogy az egyiket javítsam ki kékkel, mert ő nem ad kettest senkinek. Nem csoda, hogy érettségi után egyetlen összefüggő mondatra nem futotta a szókincsünk. Kellemetlenül is érzem magam világnyelvtudás nélkül. Nem csak azért, hogy ki se mozdulhatok a világba, hiába nyíltak meg előttünk a határok. Hanem már néha idehaza is elég furán érzem magam. Mint legutóbb a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon, amelyet immár a hetedik alkalommal rendeztek meg. Az első pár évben hosszú sorokat kellett végigállni, amíg az ember kivette meg leadta a tolmácskészüléket. Három évvel ezelőtt észrevettem, hogy kevesebben állunk sorba, tavaly még kevesebben, az idén meg... Pár régi bútor. Ma alig valakinek kell tolmácskészülék. A nem angol nyelvű filmeket angol feliratozással vetítik, s a mai fiatalok azt úgy olvassák, mint jómagam a szlovák vagy a cseh feliratot. Aggódom, hogy világnyelvtudás nélkül úgy járok, mint nagya- nyámék és anyámék nemzedéke gyerekkoromban. Ha pecsétes papírt kaptak valahonnan, mentek vele a paphoz, hogy fordítsa le, mert csak ő tudott a faluban szlovákul. Hacsak nem hasalok neki az angolnak, idővel a film- fesztiválra nem mehetek majd pap nélkül. Párunkért ugyanis nem lesz kifizetődő tolmácskészüléket üzemeltetni. KOMMENTÁR Beteg betegbiztosítás LOVÁSZ ATTILA Rudolf Zajacot meneszteni szeretné Robert Fico és az ellenzék néhány pártja. Eltekintve Ficóék immár kötelező politikai rituális táncaitól, Zajacot rengeteg dologért hibáztatják, sokan úgy gondolhatnánk, joggal. A komoly bajok ott kezdődnek, hogy az egészségügyi miniszter és reformátor bűnlajstromát alapvetően rosszul fogalmazzák meg, ami csak azt sejteti, hogy Fico választási győzelme még nagyobb tragédiák felé vezeti a közegészség- ügyet, mint amilyet egyáltalán elképzelhetünk. Zajac legnagyobb problémája nem az, hogy reformálni akar és teszi is, hanem az, hogy nem hajtott végre valódi reformot. Rövidre fogva: nem biztosítás alapú, kommersz finanszírozási modellt hozott létre, hanem megdrágította a szocialista, kiróvó-felosztó modellt. Az állami (sok esetben valóban szocialista) egészségügy úgy működik, hogy a gazdaságilag aktív emberektől az állam (büntetés terhe mellett) beszedi a járulékokat, amelyeket a rendszer a betegek kezelésére használ fel. A járulék mértékét a törvény, és nem a piac határozza meg, míg a kezelés mértékét rendelet szabályozza. Tehát szó nincs biztosításról, szolidáris alappülé- reken nyugvó, adójellegű elvonásokról beszélhetünk. Tekintettel arra, hogy Szlovákia gazdasági teljesítőképessége még mindig nem a franciák vagy a németek referenciakerete, a közegészség- ügyre ilyetén módon összegründolt pénz kevés. Minden piaci árus tudja, hogy száz koronából csak akkor lesz százhúsz, ha megforgatjuk. Az igazán komoly hozzáadott értéket képviselő, szakképzett terület, a gyógyítás viszont olyan modellben jut pénzhez, ahol a száz koronából jó, ha hetven marad a valódi tevékenységre. Akármilyen lesz is a rendszer szabályozása, akárhány kórház csukja be kapuit, akárhány húsz- és ötvenkoronás fordul meg a rendelőkben, a száz koronából nem lesz százhúsz, a reszort meg százharmincat is el tudna költeni - hasznosan. A megoldás nem a módosítások módosítása, hanem a rendszer teljes átalakítása. A német szakszervezet, a francia civü szféra úgymond lehetetlenné teszi azt, amit olyan kis országok, mint Szlovákia (Magyarország, Csehország) lényegesen gyorsabban megtehetnének. A rendszer alapja a pontosan megfogalmazott közegészségügyi szolgáltatás a mai elvonások lényegesen kisebb összegéből (vulgo: ne fagyj és ne dögölj meg az utcán, kedves polgár), a maradéknak pedig a tisztességes biztosítási, tehát szerződéses alapokra való helyezése, méghozzá fakultatív módon. Akkor a biztosított dönti el, milyen típusú biztosítást köt és müyen ellátást vár érte a későbbiekben, a gazdaságilag nem aktív rétegek pedig kapják meg azt a pénzt, amit az állam teljesen fölöslegesen és rosszul költ a közegészségügyre, és fizessék abból a maguk biztosítását. Akkor jelenne meg a piaci harc a konkurenciával (vesszőcsapásra múlna el az immár kibírhatatlan mértéket öltő paraszolvencia), s egyben megszűnne a mutyizás az orvosok erkölcseivel, mert mindegy lenne, hogy a műtőasztalon a sarki fűszeres felesége vagy éppen Rothschild kövér bankigazgatója fekszik. A doki pontosan tudná, hogy a biztosító mennyit fizet a beavatkozásért, és nem lennének hosszú várólisták, korrupciót termelő gyógyszerkatalógusok és hiánygazdaságra emlékeztető intézmények. Ha a rendszer alapjaiban nem változik meg, kár volt reformokról papolni, és a Zajac-Pažitný tanulmány szép emlékké válik a továbbra is ködös közegészségügyben. Ami ugyanis most zajlik, sem nem humánus, sem nem ésszerű. Csak félreértett, pszeudoli- berális gyakorlat. Ami egyébként ma Szlovákia egyik jellemzője. FIGYELŐ Klaus: haldoklik a kommunizmus Václav Klaus cseh államfő szerint a „klasszikus értelemben vett”’ kommunizmus napjainkban már haldoklik, s nem számít reális politikai erőnek. „Az, hogy valanülyen párt ezt az elnevezést még meghagyta a nevében, az az ő dolga” - jelentette ki a cseh államfő a Lidové No- vinynak adott interjúban. Klaus nyilvánvalóan az ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjára (KSČM) célzott, amelynek neve szálka a jobboldal egy részének szemében. Miután a pártot betiltani nem lehet, mert a hatályos törvények szerint működik, néhányjobb- oldali politikus kezdeményezést indított annak érdekében, hogy rákényszerítsék a kommunista jelző elhagyására. Klaus szerint, aki az államfői bársonyszékben is megtartotta a jobboldali Polgári Demokratikus Párt tiszteletbeli elnökének tisztségét is, ezek a politikusok „elaludtak”, s elfelejtették, milyen korban élnek. Klaus megjegyzi, hogy most olcsó antikommunizmusról van szó, s a mai harcos anti- kommunisták, a hetvenes és a nyolcvanas években, amikor ez aktuális volt, mind hallgattak. Ugyanakkor Klaus úgy véli, hogy Csehországban létezik egy „nem kis számú” lakossági csoport, amely nem bízik a szabadságban, a demokráciában és a piacban. „Ezek mindig meg fogják próbálni nézeteiket érvényesíteni. Másodlagos, hogy müyen neve lesz a pártnak” - jegyezte meg az államfő. A cseh kommunisták ideológiája Klaus szerint nem sokban tér el azoknak a pártoknak az ideológiájától, amelyek más posztkommunista országokban a kormányban vannak, de ennek ellenére sem vezették be a kommunizmust. Megjegyezte, hogy személyesen nem lát különbséget például Horn Gyula és Vojtech Füip (a KSČM elnöke, képviselőházi alelnök) között. A cseh kommunisták részvételét a kormányban azonban Klaus nem tartja elfogadhatónak, mert a kommunizmus kifejezés és a kommunista rendszer szerinte Csehországban nagyon lejáratták magukat.
