Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-12 / 286. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ Csalódtak az osztrákok Az évtizedekig semleges Ausztria lakossága szerint alig vagy egyáltalán nem ho­zott előnyöket az országnak az immár tízéves EU-tagság - állapította meg a linzi Market közvélemény-kutató intézet. Az osztrák rádió fel­kérésére végzett felmérésben a megkérdezettek 70 száza­léka válaszolt így, 77 száza­lék pedig úgy fogalmazott, hogy csak kevés, illetve sem­miféle bizalommal sem visel­tetik az EU és szervezeti iránt. Ursula Plassnik, a janu­ár 1-jétől az unió soros el­nökségét átvevő Ausztria külügyminisztere hangsú­lyozta, hogy az ország veze­tése komolyan veszi a közvé­lemény által megrajzolt ké­pet az EU-val kapcsolatban. Annak fontosságát hangsú­lyozta, hogy az unió ne csak kinyilatkoztasson, hanem a napi döntések szintjén is le­gyen átlátható. Kifejtette, hogy nagyobb lendületre és érthetőségre lenne szükség az unióban. A tábornok megfigyelése és letartóztatása úgy zajlott le, akár a kémfilmekben Gotovina a cseheknél is bujkált „Végül is meg kellett tör­ténnie” - mondta Ante Gotovina horvát tábornok, amikor szerda éjszaka kat­tant a bilincs a kezén a tenerifei Bitacora nevű szálloda éttermében az El País szerint. MTI-HÁTTÉR A spanyol napilap részletesen beszámolva a történtekről meg­írta, hogy kilenc rendőrtiszt vet­te körbe az asztalt, ahol két ven­dég éppen végzett egy üveg Marques de Caceres márkájú borral. „Ante Gotovina?” - kér­dezték. „Igen, én vagyok” - vála­szolta a tábornok, aki meglepőd­ve pillantott fel ausztrál barátjá­val egyetemben a vacsora fo­gyasztásából. (A horvát sajtó szerint Jozo Grgic, egykori hor­vát emigráns társaságában va­csorázott, aki tíz éve tért vissza hazájába Ausztráliából.) Gotovina, aki jól ért, de törve beszél spanyolul, belenézett az egyik rendőrtiszt kezében lévő vidokamerába, és szinte moso­lyogva azt mondta: „végül is meg kellett találniuk” - írta az El País. Kezét hátul keresztbe téve, hogy megbüincseljék, még megkérdez­te, magára öltheti-e zakóját. Gotovina nem tudta, de a letartóztatása előtti na­pon minden lépését figyel­ték. Három rendőr tartóz­kodott a szállodában, hogy figyelje mozgását, megtud­ja, van-e társa, visel-e fegy­vert. A három rendőr szerda este az étterem vendégeiként a hozzá legközelebbi asztalnál foglalt he­lyet. A spanyol lap szerint a horvát tábornokot őrizetbe vevő ügynö­kök egyfajta megkönnyebbülést ol­vastak le a férfi arcáról. Gotovina két hamis útlevél bir­tokában nyolc országban fordult meg, mielőtt letartóztatták a Ka­nári-szigeteken, ahol októberben már eltöltött két vagy három na­pot. A Kristijan Horvát és Stjepan Senicic neveket használta. Járt Ta­hitin, Ghilében, Argentínában, Oroszországban, Kínában, Csehor­szágban, Mauritániában és Mauri- tiuson. Az útlevelekből nem derül ki, mikor és hogyan érkezett Spa­nyolországba. Az információ előző kanári-szi­geteki tartózkodásáról a horvát hatóságokkal való többhónapos együttműködésnek köszönhető. A horvátok lehallgatták Gotovina te­lefonhívásait feleségének, egyik barátjának és egy bizonyos Hrovje Petrac üzletembernek, akit au­gusztusban vettek őrizetbe Görög­országban, és aki állítólag anyagi­lag támogatta őt. A tábornok le­tartóztatásában fontos szerepet játszott az az űrlap, amelyet a Bitacora szállóba bejelentkezve töltött ki. Kristijan Horvát néven jelentkezett be saját születési dá­tumával és helyével. Őrizetbe vé­telekor 24 darab 500 eurós bank­jegy volt nála, ezek a bankjegyek csak ritkán láthatók a mindennap­okban, és csak azok az emberek használják, akik nagy értékű kész­pénzzel utaznak. Az El País a nyomozókra hivat­kozva tudni véli, hogy a tábornok nagyon vallásos személy lehet, mi­vel szállodai szobájában több ró­zsafüzért és Szűz Mária számos képét találták meg. A szobában volt még egy laptop, amelynek adattartalmát még vizsgálják. Az adatok kulcsfontosságúak lehet­nek Gotovina utazgatásainak meg­állapításához, a vele kapcsolatban állók, illetve segítői nevének feltá­rásához. Őrizetbe vételekor 24 darab 500 euróst találtak nála a luxusszállóban. Belgrádra még nagyobb nyomás nehezedik majd Mladics és Karadzsics kézre kerítése érdekében Szerbia nem örül a horvát tábornok elfogásának MTI-FIGYELŐ A Politika című belgrádi napi­lap vezércikkében rámutatott, hogy csak Belgrádban nem örül­tek annak a világszenzációnak, hogy a Kanári-szigeteken elfogták a leginkább keresett horvát felté­telezett háborús bűnöst, Ante Gotovinát, akit krajinai szerbek legyilkolásával és elűzésével vá­dolnak. A Gotovina elfogásáról szóló hír visszahozta a mosolyt Carla Del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyészének arcá­ra, Horvátországnak pedig leg­alább két oka volt arra, hogy elé­gedett legyen: egyrészt bebizo­nyította, hogy Gotovina nem a térségben bujkál, - amit szeptem­berben állított Del Ponte asszony -, másrészt pedig letartóztatása szélesre nyitja a kapukat a NATO­ba és az Európai Unióba való belé­pés előtt. „A szerbia-montenegrói fővá­rosban azonban nem volt ujjongás a világszenzáció miatt. Ellenkező­leg, az volt a benyomás, hogy az aggodalom fejeződött ki legin­kább amiatt, hogy Hága várható­an fokozni fogja a nyomást Belg­rádra” - úja a Politika, emlékez­tetve arra, hogy Carla Del Ponte a jövő héten az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa előtt tesz jelentést Belgrad együttműködési készségéről, és Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok kiadatása hí­ján alaptalannak tűnik az a re­mény, hogy a főügyész értékelése kedvező lesz. Carla Del Ponte csak azután tá­jékoztatta az EU-t arról, hogy Zág­ráb maradéktalanul együttműkö­dik a bírósággal, hogy a horvát ha­tóságok konkrét lépésekkel bebi­zonyították: mindent megtesznek Gotovina elfogásáért, és még „operatív tervet” is kidolgoztak er­re. Először is augusztus végén Gö­rögországban megtalálták és el­fogták Hrvoje Petracot, akiről azt feltételezték, hogy finanszírozza Gotovina bujkálását. A belgrádi lap a londoni Guardian értesülése­ire hivatkozva írja, hogy Petracot kihallgatta a horvát rendőrség, és már szeptember végén, október elején a horvát kormány kulcsfon­tosságú információkat juttatott el a hágai nyomozókhoz — meg­mondták tartózkodási helyét, és még mobütelefonjának számát is megadták -, amelyek elvezettek Gotovina elfogásához. A belgrádi hatalom ugyanakkor váltig azt állítja, hogy minden tőle telhetőt megtesz, de még az sem tudni, hogy létezik-e operatív terv Mladics elfogására, és nem ismert azoknak a neve sem, akik pénzelik a tábornok bujkálását. A Hágával való együttműködésért felelős kormánytanács elnöke, Rasim Ljajics azt sem tudja, hogy ki rejte­gette a Mladics-dosszié egyes, el­tűntnek vélt kivonatait. A belgrádi lap szerint ennek ellenére a belg­rádi hatalom azt reméli, hogy Carla Del Ponte december 15-i je­lentése kedvező lesz, a főügyész megelégszik azzal, hogy a hatósá­gok megnyitják a hágai nyomozók előtt a levéltárakat, kezdés gya­nánt átadták a Mladics-dosszié hi­ányzó hét oldalát. „A tapasztalat azonban azt mu­tatja, hogy a dokumentumok át­adása általában nem elégíti ki a hágai ügyészséget. Legalábbis nem sokáig. Talán jobb lenne, ha a hatóságok igyekeznének megtud­ni Mladics mobütelefonjának szá­mát” - írta a Politika. KOMMENTÁR A nagy népi csőd BARAK LÁSZLÓ Nem történt csoda szombaton a megyei választások másodi for­dulójában sem. Amint várható volt, az elsőhöz képest is tökéletesen alulmúlták magukat a választók, hiszen országosan alig több mint 11 százalékuk járult az urnákhoz. A dél-szlovákiai járások most is csúcsot döntöttek, hiszen itt még az országos átlagnál is jóval alacso­nyabb volt a választási részvételi arány. Ebben sincs semmi szenzá­ció, hiszen a megyei elnökök sorsát eldöntő másodüt fordulóra az egyetlen MKP-s megyeielnök-jelölt, Szigeti László is csöndben letette a fegyvert. Aligha lehetett egyébként komoly fegyvere, hiszen párt­beli koüégái olyan fiaskót szenvedtek el két héttel ezelőtt a keüőkép- pen felhecceit surányi és általában a Nyitra megyei mélyszlovák vá­lasztók, valamint saját lehetséges választóik jóvoltából, amely vajmi kevés eséllyel kecsegtetett, hogy egymaga sikeres legyen. Azzal az útszéli sovinisztákkal is lepaktáló Müan Belicával szemben, aki vi­szont nyüván sehol sem lett volna, ha a Magyar Koalíció Pártja képviselői az elmúlt négy évben nem viselkednek úgy a megyei ön- kormányzatban, műit elefánt a porcelánboltban... A legmarkánsabb önsorsrontást mégis a Dunaszerdahelyi járásban jegyezhetjük, hi­szen a részvételi arány alig haladta meg a nyomorúságos 4 százalé­kot! Pedig ebben a járásban, amely ez idáig az MKP törzsszavazói bázisának számított, lett tolna még keresnivalója a pártnak, sőt a vá­lasztóknak is. Az nevezetesen, hogy a KDH nagyszombati megyeiel- nök-jelöltjét, Jozef Kloknert hatékonyabban támogassák, az ellenfél­lel a végül - elsősorban a kevés dunaszerdahelyi járásbeli választó miatt - győztes HZDS-jelölttel szemben. Ez sem jött össze... Meg az sem, hogy a kormánykoalíció pártjai a másodüt fordulóban is le­győzzék az eüenzéket, persze bármüyen győzelmes dumát ad is majd le az egyre vörösebb jelmezben ágáló Robert Fico (Smer), mindenképpen sovány vigasz számára, hogy pártja győztes megye- elnökeinek a kormánypárti képviselőkkel szemben kell majd kormá­nyozniuk majdnem minden megyében. A helyzet tehát elég remény­telen. Elsősorban azért, mert egészen biztosan ezután is csak egy­másra fenik majd a fogukat a politikusok. Megszokhattuk már, hogy a politika sajnos egyáltalán nem a köz­érdek érvényesítéséről szól. Ugyanis főként az öncélúság és holmi kabinetérdekek jellemzik. Vagyis, sokkal inkább a suta politikusi magakelletés uralja a közéletet, mintsem a választók akaratának ér­vényesülése. A siralmas választói részvételt szemlélve azonban kije­lenthető, hogy „választói akarat” mint olyan, most tulajdonképpen nem is létezik Szlovákiában! Ha azonban bárki azt hiszi, hogy ezért bármely politikusnak nyugtalanok az álmai, akkor bizony igen nagy tévedés áldozata. A hatalomra került mindenkori politikusnak ugyanis tök mindegy, hogy hány darab szavazócédulának köszönhe­ti a hatalmát! Értelmetlen hát, mi több, nevetséges a moralizálás, amely arról szólna, hogy mostan bizony igencsak meg lettek büntet­ve a politikusok... A truccból vagy tudatlanság, esetleg szimpla tre- hányság miatt hiányzó választók ugyanis most az ég vüágon senki másnak nem ártottak távolmaradásukkal - csak önmaguknak! JEGYZET Jegyzet a dugóból PUHA JÓZSEF A táskámban van a hordozha­tó számítógépem. Leírom, mi történt velem az elmúlt két órá­ban. Ha megindulna a sor, majd rám dudálnak. Délután négy óra. Először já­rok itt. Furcsa, de ez is Budapest. Külváros, látszólag megáüt az idő. Errefelé nem épülnek új há­zak, a régiek többsége romos, omladozik. Az egyik házaljban élelmiszerbolt. Átfestésre szoru­ló cégtábláján a következő olvas­ható: ABC. Az áruházláncok itt még nem vetették meg a lábu­kat. Kicsit odébb, egy kis köny­vesbolt kirakatából kiderül, az újdonságok azért ide is eljutnak. Két könyvet, két DVD-t és egy CD-t állítottak ki. Elöl az új Har­ry Potter angolul, hátul a Győ- zikéről szóló könyv, két oldalt a két DVD: egy nemrég kiadott ré­gi magyar film és egy német sze­relmes alkotás, amolyan light pornó. A középütt lévő CD alap­ján valami valóban nincs rend­ben az itteniek időérzékével. Egy legalább tíz éve eltűnt mula­tóssztár albuma. Már régóta a kirakatban lehet, borítóját ki­szívta a nap. S hozzá a körítés: műanyag angyalkák, élő fenyőre akasztott csiricsáré függelék. Kí­vülről is jól átlátható a kivilágí­tott, fürdőszobányi helyiség. Könyvek, DVD-k, CD-k ősrégi fa­polcokon, meg zöldséges ládák­ban a padlón. Antikváriumnak tűnik, mégsem az. Bemegyek, nyikorog a lábam alatt a fapad­ló. Nem hiszek a szememnek! Egy küencvenes évek derekán megjelent CD-ritkaságra bukka­nok. Legalább öt éve próbálom megszerezni. És nemcsak én. Ha létezne Magyarországon zenei feketepiac, ott az eredeti ár sok­szorosát adnák érte. Nem is né­zem, mibe kerül, a pultra te­szem. És még két könyvet. Az egyiket szintén évek óta kere­sem, a belvárosban azt mond­ták, beszerezhetetlen, a kiadója csődbe ment, és a jogok körüli hercehurca miatt belátható időn belül nem lesz új kiadás. Még egy könyvet választok, mert azt fél áron kapom. Karácsonyi ak­ció. Fizetek. Most meg a fülem­nek nem hiszek! A hölgy kétezervalahány forintot kér! Nézem a CD-t, ötszáz, legalább háromszor leárazták. Már nem is zavar, hogy giccses a kirakat. Elhatározom, mostantól ide fo­gok járni. Elégedetten ülök be az autómba. Úgy érzem, semmi sem ronthatja el a kedvemet. Tévedtem. Egy órája áüok a dugóban. Nem elég a délutáni csúcsforgalom, valami külföldi delegáció miatt megint lezárták a fél belvárost. Ez már Budapest ismert oldala. Hát írom ezt a jegyzetet, a sor egy centit sem haladt előre. A mi ókori demokráciánkban is a bölcs kevesek döntöttek J (Gyenes Gábor karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents