Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-10 / 285. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 10. Családi kör - hirdetés 13 Écsi Gyöngyi mesemondó a deáki óvodakonferencia hallgatóit is megmozgatta Egy felnőtt igenis tudjon játszani A nagykövetség kultúrattaséja, Szesztay Ádám mint az Angyalbárányok Janója (Szőcs Hajnalka felvételei) Az óvó nénik nem átallották fülön fogva megtáncoltatni a Co- menius Intézet igazgatóját, az oktatási miniszter tanácsadóját Féltucatnyi óvónőt is megtáncoltatott a mesemondó Az óvoda nem arra való, hogy az iskolára készítse fel a gyerekeket. A gyereknek értelmes játékra van szüksége, amellyel nem az iskolára, hanem az életre készül. Erről is szó volt a nemrég Deákiban megtartott országos óvópedagógiai konferencián. GAÁL LÁSZLÓ Ám ahhoz, hogy a gyerekkel értelmesen májon játszani, a felnőttnek is játékosnak kell lennie, de legalábbis mánia kell értelmesen játszani. És a legtöbb óvónő tud is. Egyikük félig komolyan, félig tréfásan megjegyezte: „Néha már szellemi fogyatékosnak tekintenek bennünket, mert annyira beleéljük magunkat az óvodások helyzetébe, mintha magunk is egy hároméves ember szellemi szintjén lennénk.” De éppen ez a jó, mert ezt értik meg, ezt fogadják el a gyerekek. És hogy a felnőttek valóban mának játszani, arról a konferencia résztvevői saját szemükkel is meggyőződhettek, mégpedig Écsi Gyöngyi egyszemélyes Árgyélus Színházának előadásán. Mert a népdalénekes-mesemondó ezúttal is bizonyította, rendkívüli tehetsége van ahhoz, ahogy a közönséget is bevonja a játékba, és a felnőtt néző is úgy beleélje magát a mesébe, akár a gyermek. Ezúttal az Angyalbárányok című mesejátékhoz volt szüksége néhány közreműködőre, minek során elsőként a kisszámú férfiközönség nagyobb része esett áldozatul, hogy a pásztorlegényeket szimbolizáló bábuk helyett élő pásztorok legyenek. Például a díszvendégként jelen lévő Szesztay Ádám, a pozsonyi magyar nagykövetség kultúrattaséja sem úszta meg, hogy ő legyen Janó, a legidősebb pásztorfiú. Aztán Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója lett a másik testvér, a Miklóska pásztorgyerek. Őt már a konferencián elmondott előadása előtt úgy mutatta be a házigazda, Vankó Terézia helyi igazgatónő, hogy Attila az óvónők kedvence. Az Árgyélus Színházban nyújtott színészi teljesítménye után ez csak fokozódott. A helyi polgármester Bukovský János sem maradt csak a nézőtéren, neki jutott a leghálá- sabb szerep, a legkisebb testvérként ő nyerte el a legbátrabbnak és legigazabbnak járó jutalmat, a zsák arany mellé a hercegkisasszony kezét, aki ezúttal egy győri előadó, Antal Judit mentálhigiénés szakember volt. Mellettük még vagy féltucatnyi óvónő is részt vett a játékban. Mindannyian nagyon természetesen játszottak, még azok is, akik nem gyakorolják ezt naponta az oviban. Kiderült ismét, hogy a felnőttek igenis tudnak és szeretnek is játszani, csak néha elfelejtik. Pedig nem kellene, mert megvan érte a jutalom. Az Árgyélus Színházban a közönség tapsa, az óvodában vagy otthon a gyerekek csil- logó szeme. És ez az utóbbi bizonyára a legnagyobb öröm. Écsi Gyöngyi egy személyben is csodálatos színházat tud csinálni SZÓ MI SZÓ Mikulás-napi csalódás FIALA ILONA Színhely a ligetfalui Carrefour áruház, az időpont december ötödiké, délután. Mikulás! - mondta csillogó szemekkel, de azért visszafojtott, szégyenlős izgalommal az ötéves Sebestyén. S Mikulás nem kérette magát, az angyal és az ördög kíséretében odalépett a gyermekhez, s miközben a zsákjában kotorászott, megkérdezte tőle, jó volt-e. Sebestyén, mivel nem beszéli a szlovák nyelvet, segítséget kérőn nézett az őt kísérő édesanyjára és annak ismerősére, s ők mondták is gyorsan: Mondd, hogy jó voltál! Ő pedig, szerénykedve, némi gyermekies bizonytalansággal ismételte utánuk: Jó voltam! A Mikulás tovább kotorászott a hatalmas zsákban, növelve a várakozás izgalmát. Verset tudsz-e? - kérdezte. Édesanyja és barátnője pedig, akik felnőtt létükre szintén beleélték magukat a Mikulással való találkozás örömébe, lelkesen biztatták: Na, mondj el egy versikét! Sebestyén gondolkodni kezdett: De hogyan mondjam? - kérdezte, s két kísérője tudta, mi a gondja. Anyanyelve magyar, apanyelve német, óvodanyelve angol. Nem is csoda, hogy nem tudta eldönteni, milyen nyelvű versike illene leginkább a szlovák nyelvű Mikuláshoz. Hát ahogy te akarod! - biztatták. - Akár magyarul, akár németül, akár angolul. Erre a Mikulás felfigyelt. Ő nem beszél szlovákul? - kérdezte. Mondták neki, hogy bizony nem, de az anyanyelvén kívül nagyon jól beszél németül és angolul. Erre a Mikulás kikapta a kezét a zsákból, a zsákot a hátára vetette, s egy „tyhhh” kíséretében azonnal to- vábbállt. Vele együtt az angyal és az ördög is - némi megvető tekintettel illetve a kővé dermedt gyereket. A két felnőtt zavartan próbálta menteni a helyzetet, de a történtekre nem találtak sem mentséget, sem magyarázatot. A gyerek szólalt meg először, az édesanyjától kérte számon, miért nem hallgatta meg a Mikulás a versmondását, s hogyhogy elment, miért nem kap tőle ajándékot? A vidámnak indult délután kudarcba fulladt. Sebestyén csalódása felmérhetetlen volt. Magába zárkózott, s ki tudja, mi forgott kicsi fejében. Meghallva az esetet, nagyon sajnáltam, hogy nem voltam ott Mikulás előestéjén a nagyáruházban. Az ilyen helyzetek engem is kibillentenek az egyensúlyomból, de az első pillanatnyi elképedés után hamar visszanyerem lélekjelenlétemet, s ki tudom eszközölni a helyreigazítást. így csak annyit tehettem, hogy felhívtam az áruház illetékes osztályát, és panaszt tettem. Nagyon sajnálkoztak az eset miatt, s ígérték, hogy ez többé nem fordul elő. A rosszul végződött találkozás után hazafelé menet Sebestyén egyre csak azt kérdezgette, hogy miért nem kapott csomagot a Mikulástól. Édesanyja azzal vigasztalta, hogy mert ez nem volt igazi Mikulás. Az igazi Mikulás majd éjszaka jön, s biztosan telerakja a csizmáját finomságokkal. Nem tudom, mennyire kárpótolta őt a másnap reggel talált sok édesség. Csak sejtem, hogy öröme nem múlta felül az előző napi csalódást, az igazinak vélt Mikulással való talákozás kudarcát. Sebestyén, higgy édesanyádnak, a carrefouri Mikulás nem az igazi volt, az csak szemfényvesztés, egy áruházi báb! csaladivilag@ujszo.com A karácsonyi fénylő fenyő valóban igazi csodafa, mely egy közeli, bensőséges élet élményét nyújtja felénk, a bennünk élő gyermek vágyát egy békésebb, szebb világra Életfa, világfa, a paradicsomi tudás fája a fénylő, karácsonyi fenyő ADVENTI KALENDÁRIUM Ilyenkor advent tájékán már nagyon rövidek a nappalok, s az ember ebben a korai sötétségben talán hajlamosabb nemcsak elgondolkodni a mindennapok gondjain, hanem kicsit felülemelkedni is rajtuk, hogy igazán átélhesse életének szépségét. Ez az erős vágy hozta talán létre az ünnepeket, köztük a legjelentősebb egyházi és családi ünnepünket, a karácsonyt, amelynek kevésbé ismert, népi gyökereivel is érdemes megismerkednünk. A legtöbben a Kr. u. 300 körüli időszakra teszik a karácsony első felbukkanását. A niceai zsinat Krisztus születésnapját 325-ben helyezte december 25-ére, a római napisten (a perzsa Mithras) születésnapjára. A nap sugarai tél felé elveszítik melegítő erejüket, így a nappalok rövidebbek és sötétebbek lesznek. Ebben a szomorú időszakban aztán igencsak természetes, hogy ki vagyunk éhezve a világosságra, a fényre, a csillogásra. A természet minden évben megajándékozza az embert bőséges javakkal, s a karácsonyi ajándékozást a jótett helyében jót várj mintát követő gondolkodás hívta életre. Eszerint, ha megajándékozzuk egymást, akkor a természet is megteszi az elkövetkező új évben a magáét. Ez a gondolkodás érhető tetten az ismert népi szólásban: Segíts magadon, s az Isten is megsegít. A fenyőfa jelkép már a germánok által is igen jól ismert volt. Ők ugyanis november elején ünnepelték újév napját, s otthonaikba a szellemek ellen védekezésül örökzöld fenyőágat vittek. Ez az örökzöld faág az életfa, a világfa, a paradicsomi tudás fája, és tálán a kollektív tudatalattiba került fénylő fa képzetével összekapcsolódva elevenedett fel a középkorban a karácsonykor feldíszített fenyőfa. A fenyő kozmikus jelkép volta, ha tudattalanul is, mindig jelen van a karácsonyokban. Maga a feldíszített karácsonyfa a világfa istennőt jelképezi, gyümölcs- és gömbdíszei pedig gyermekeit, az égitesteket. A karácsonyi, fénylő fenyő valóban igazi csodafa. Nem csupán szívünk, hanem történelmünk mélyébe is fénylőn bevilágít, s onnan egy nagyon közeli, bensőséges élet élményét nyújtja felénk, a bennünk élő gyermek vágyát egy békésebb, szebb világra. Ez a fa csodálatos módon teljesíti igaz rendeltetését, hogy megújítsa az emberiség bensőséges kapcsolatát a világegyetemmel, és kellő kitartást és erőt adjon nekünk egy szebb, jobb, nemesebb, szeretetteljesebb világ felépítéséhez. (méri) Holnap advents, vasárnapja! BP-5-14542
