Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-10 / 285. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Akik a shoppingolást választották: - Én már a második fordulót teszem... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Vegytiszta korrupció KOMMENTÁR Uniós elektrosokk MOLNÁR IVÁN Hazudik az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat! Az 52 éves múltra visszatekintő, a világ egyik legjobban felszerelt és a leg­több szakemberrel dolgozó ilyen jellegű intézménye egyszerűen nem mond igazat - kiáltotta világgá a szlovák árszabályozási hiva­tal. Egy kis ország kis intézménye szembe mert szállni az uniós bü­rokratákkal. Dávid és Góliát harca - gondolhatnánk. A bibliai törté­nethez képest azonban esetünkben nem biztos, hogy Dávidnak van igaza. Mivel vonta magára az Eurostat a szlovák árak őrzőinek a ha­ragját? Nos, egyszerűen azzal, hogy kimondta: a szlovák villanyárak nemcsak a csehekétől és lengyelekétől magasabbak, de többet fize­tünk az áramért az osztrákokhoz képest is. Míg Csehországban és Lengyelországban az első negyedévben 72,9 eurót, Ausztriában pe­dig 96,4 eurót fizettek egy megawattóráért, nálunk 112,3 eurót. Összehasonlításképpen Németországban 133 eurót kémek ugyan egy megawattóráért, a német fizetések azonban összehasonlíthatat­lanul magasabbak, mint a szlovákok. Az igazság néha fáj, különösen akkor, ha az elmúlt években az ár­szabályozási hivatal és több politikus is kórusban szajkózta, hogy a többi európai országhoz képest nálunk vannak a legalacsonyabb energiaárak. Ebbe a harmonikus összhangba „kontárkodott” bele most az Eurostat - akkor, amikor már „majdnem” elhittük az ársza­bályozási hivatal legolcsóbb országról szóló meséjét. Nem csodál­kozhatunk azon sem, hogy az Eurostat elemzésére nem az áramter­melők, hanem az árszabályozási hivatal reagált elsőként. A hivatal­nak ugyanis az lenne a dolga, hogy a monopolhelyzetben levő ener­giatermelők árait a lakosság számára is elérhető szinten tartsa. Ha a környező országokhoz képest nálunk a legmagasabbak az energiaá­rak, a hivatal nem végzi jól a munkáját. Pontosabban a lakosság szempontjából nem végzi jól a munkáját, hiszen az energiatermelők számára ideális egy olyan árszabályozási hivatal, amely csendesen tudomásul veszi az általuk szabott árakat. Tevékenysége ma nagyjá­ból abban merül ki, hogy az általa tartott sajtótájékoztatókon beje­lenti az új díjakat, gondosan hozzátéve, hogy a folyamatos áremelés ellenére még mindig mi vagyunk a legolcsóbbak. Ugyanezt azonban megtehetnék az energiaszolgáltatók is. A probléma ezzel csak az lenne, hogy egy csomó hivatalnoki hely szűnne meg, ez pedig Szlo­vákiában megengedheteden. így inkább szidjuk az Eurostatot, és re­ménykedjünk benne, hogy a lakossággal sikerül elhitetni: nálunk a legolcsóbb az elektromos energia! JEGYZET FIGYELŐ Lefizethető politikai pártok A politikai pártokat világ­szerte a legkorruptabb intéz­ményeknek tekintik - közölte tegnap a Transparency Inter­national (TI) civil szervezet az ENSZ korrupcióellenes világ­napja alkalmából. „A politikai pártokat a legkorruptabbak- nak tekintették a 55 ezer fő részvételével készített felmérés által érintett 69 ország közül 45-ben” - nyüatkozta Huguet- te Labelle, a TI elnöke a Kor­rupciós világbarométer 2005 című jelentést ismertetve. A TI szerint a politikai pártokat a társadalom legkorruptabb in­tézményeinek tartó országok száma nőtt. 2004-ben 62 or­szág közül 36-ban osztották ezt a véleményt. „Márpedig a kor­rupció annál nagyobb hatással van az egyének életére, minél szegényebbek” - állapítja meg a Transparency International. Az alacsony jövedelműek 42, a magasabb jövedelműek 36 szá­zaléka állítja azt, hogy a kor­rupció közepesen vagy nagyon érinti őket, az alacsonyabb jö­vedelműek 54 százaléka és a magasabb jövedelműek 62 szá­zaléka szerint nem vagy csak alig. A TI részére a Gallup által májustól októberig elvégzett felmérés eredményei szerint a megkérdezettek többsége (57 százaléka) véli úgy, hogy a kor­rupció nőtt az elmúlt három évben, 27 százalékuk azt mondja, nem változott, 10 szá- zaléuk szerint pedig csökkent. A borúlátás a jövőre vonatkozó kilátásokra is vonatkozik: a vá­laszadók 44 százaléka véli úgy, hogy a következő három évben a korrupció nőni fog, 30 száza­lék szerint ugyanolyan marad, 19 százalék pedig azt mondja, csökkeni fog. Paradox módon Afrika kitűnik .viszonylagos derűlátásával - mutat rá a TI. „Márpedig ha az emberek bo­rúlátóak, nem lesz olyan érzé­sük, hogy tehetnének valamit a korrupció ellen” - közölte Hu- guette Labelle. Afrikát leszá­mítva a világ egyetlen más tér­sége sem jelent kivételt: Afriká­ban - Kamerunnal, Ghánával és Nigériával az élen - a rendőrség megelőzi a politikai pártokat. A világ többi régiójá­ban a politikai pártokat felvált­va a parlament, illetve a rendőrség követi, ezután kö­vetkezik az igazságszolgálta­tás, a vámhivatal és az adóhi­vatal. A jelentés nem kíméli a fejlett demokráciákat sem. A magas jövedelmű országokban is a politikai pártok a legkor­ruptabb intézmények. A doku­mentum egyebek között Né­metországot, Kanadát, Spa­nyolországot, az Egyesült Álla­mokat, Finnországot, Francia- országot, Izraelt, Olaszorszá­got, Japánt, Luxemburgot, Svájcot és Nagy-Britanniát em­líti meg. Kelet-Európábán a po­litikai pártokat a törvényhozás, az üzleti szféra és a média kö­veti. A civil és egyházi szerve­zetek a legkevésbé korrupt szervezetek között szerepelnek -jegyzi meg a jelentés. „A hal a fejétől bűzlik - jegyezte meg a jelentést kísérő közleményé­ben David Nussbaum, a berlini székhelyű szervezet ügyvezető igazgatója. - Amikor a kor­mány korrupt, az alapvető re­formokhoz szükséges hatalom annak a kezében van, akiben a legkisebb a hajlandóság a vál­toztatásokra.” (m) A Transparency 55 ezer em­bert kérdezett meg 69 or­szágban, és a felmérésből kiderült, a pártok a legkor­ruptabb intézmények. Fellé­legezhetnek a parlamentek, de csak egy kicsit: a máso­dik helyen végeztek. A rendőrségnek csupán né­hány afrikai országban si­került az élre kerülnie. HOLOP ZSOLT Korrupció van sokféle, de ha a pénzt vizsgáljuk, alapvetően két cso­portra osztható. Amikor az adókból, illetékekből és miegyébből beszedett pénzekben turkálnak azok, akik hoz­záférnek, és amikor az adófizető zse­bében maradt pénzt veszik ki azok, akik megtehetik. (Szerencsés eset­ben a kettő találkozhat.) Az utóbbi esetek azok, amikor egy zsírosképű, bunkó hivatalnok elvakkantja ma­gát: tízezer, és meglesz a pecsét... Eh­hez nem kell semmi ész, elegancia, és nálunk jobbára az ilyen esetek ke­rültek nyilvánosságra az utóbbi idő­ben. Nevetséges tízezer koronán bu­kik le a frissen megválasztott megyei képviselő, pedig micsoda lehetősé­gek álltak még előtte ezen a téren... Vagy újságpapírba, tízórás esetben a kettőiszacskóba csomagolva adnak át pénzkötegeket, hát már egy ro­hadt aktatáskát se lehet beszerezni? Semmi színvonal, semmi kultúra. Ha az ember annak megértésére vá­gyik, hogyan, milyen szépen és jól működhet a korrupció, az első cso­portban kell körbeszimatolnia, pél­dául az Állami Benzinbűz Megállapí­Több orosz lap gyanúja szerint a főügyészség azért rendezett iratkutatást két moszkvai bank­ban rohamrendőrös felhajtással, hogy elrettentse vezetőiket Miha­il Kaszjanov volt miniszterelnök demokrataegyesítő terveinek fi­nanszírozásától. Az orosz ügyé­szek csütörtökön a Nyeftyanoj Bankban kutattak, amelynek egyik igazgatója Borisz Nyemcov, aki a Borisz Jelcin elnöksége alat­ti neoliberális zűrzavarban mi­niszterelnök-helyettesként műkö­dött; szerdán az MDM Bankban mutattak be iratelkobzó show-t, tó Állomás környékén. Az olvasó, aki nem jártas az intézmények rengete­gében, fejcsóválással fogadja e ritkán szereplő hivatal nevét. Pedig ott van, Pozsonyban, egy Szép utcai bérház­ban, melyet az állam kizárólag e hi­vatal céljaira bérel egy parlamenti képviselőtől. Létrehozását annak idején egy magáncég, a Bernát és Társai Egyenruha Vegytisztító Rt. kezdeményezte, mégpedig a követ­kező okból. Bernát egy napon rájött, hogy vállalatot alapít a Pozsonyban lakó összes egyenruhás állami alkal­mazott, postás, rendőr, vasutas, vámszedő stb. egyenruhájának tisz­títására. Hiszen a sok ezer szegény embernek nem telik minden héten ruhatisztítóra, az államnak viszont érdeke, hogy makulátlan legyen a ruhájuk. A cég tehát hajlandó ezt a rengeteg uniformist vegytisztítani, amiért az államtól fizetséget kér. Nem telt bele három hónap, dr. Gur- nemancz képviselő kijárta a dolgot, annak idején a pártkassza csinos összeget kapott tőle. Gumemancz a cégjogtanácsosa lett, az állam pedig megbízta a céget, egyelőre 15 millió tisztítással, próbaképpen. A tisztítás igen egyszerű, modem elv szerint folyt. A ruhákat beszedték a BE­ADÁS feliratú helyiségben, s másnap kiadták a KIADÁS feliratú helyiség­ben. Ezért a műveletért a cég - az ál­lami díjon kívül - maguktól a tulaj­donosoktól személyenként csupán tíz korona díjat szedett, és szavatos­ságot vállalt a tisztításnál tönkre­ment ruhákért is, de ilyesmi sose tör­tént. Minden nagyszerűen műkö­dött, mindenki gazdagodott, a pos­tást pedig, aki egyszer panaszkodni mert, hogy az ételfolt benne maradt az uniformisában, úgy rúgták ki állá­sából, hogy soha többé nem mert se­amelynek igazgatótanácsi elnöke Kaszjanov kebelbarátja, Alek- szandr Mamut volt - mutatott rá a Nyezaviszimaja Gazeta. A Nyef­tyanoj egyik menedzsere meg­osztotta a Kommerszanttal azt a véleményét, amely szerint a ható­ságok figyelmeztetni kívánták Mamutot és Nyemcovot: eszükbe ne jusson finanszírozni Kaszjanov terveit, aki kedden bejelentette, hogy széles liberális koalíciót akar létrehozni, feltámasztva a je­lentéktelenségbe süllyedt De­mokrata Pártot. Egy piaci elemző annak a Kremlből vezérelt kam­pánynak a folytatását látja az ak­cióban, amely a Jelcin idején hova panaszra menni. Egyébként is, állami alkalmazott munkaidőben ne egyen, másrészt mit akar tízkoronás tisztításért. így ment ez évekig, míg a cég egyik elbocsátott alkalmazottja nemtelen bosszúból feljelentést tett, azt mondván, semmiféle tisztítás nem folyik, a cég soha egy ded tisztí­tóbenzint nem vett. A Bernát és Tár­sai nem ijedt meg ettől az aljas rága­lomtól, hanem kétszáz korona fejé­ben rábírta két szomszédját, hogy te­gyenek feljelentést a telepről kiáram­ló orrfacsaró benzinbűz miatt, és az ügy el volt intézve. Ekkor azonban Agyafurtovics közismert nálamtitkár magához hívatta Bemátot, és közöl­te, hogy a bűz-feljelentések miatt cé­gét ki kell helyezni egy gyártelepre. Hacsak... Nos, mivel a közelgő vá­lasztások valóban közelegnek, Ber­nát bácsi fizet a pártkasszának, Agyafurtovics pedig kijárja az Állami Benzinbűz Megállapító Állomás lét­rehozását. Szerény működtetési költségeit Bernát állja majd. A hiva­tal minden hónap elején kimondja, hogy a tisztításhoz használt benzin szaga olyan kismérvű, hogy az elle­ne emelt vagy emelendő panasz épp az állami véleményre való hivatko­zással automatikusan elutasítandó. Cserébe a vegytisztító rt továbbra sem enged be telepére egy ded ben­zint sem, és megkapja az államtól a tisztításra szóló kizárólagos szer­ződést. Nyolcvan évre. Sajnos, az öt­let nem tőlem származik. Egy klasszikus történet egy klasszikus szerzőtől, a múlt század elejéről. És semmi mást nem bizonyít, csak két közhelyet, hogy már eleink mindent tudtak, és hogy megéri olvasni ma­gas funkdóban is. Mennyivel elegán­sabb lehet az ember az .Aggyá tízez­vadprivatizált stratégiai eszközök visszaszerzésére, s a Jelcin alatt vagyont és befolyást szerzett sze­mélyiségek politikai semlegesíté­sére irányul. Ennek keretében ál­lamosították vissza a Jukosz olaj­birodalom egy részét, s ítélték nyolc évre a volt cégvezért, Miha­il Hodorkovszkijt - írta a The Moscow Times. Mindenesetre a főügyészség azzal indokolta az iratelkobzásokat, hogy pénzmo­sással gyanúsítja a két bank egyes ügyfeleit. A jobboldali Nyemcov 2004 februárjában kapott igazga­tói állást a Nyeftyanoj Banknál, miután a meggyengült liberális párt nem jutott be a dumába. Kell a zene most is! PUHA JÓZSEF Tudtam, baj van, de azt nem, hogy ekkora. Nekem a CD mun­kaeszköz, ellátnak vele a kiadók, ezért nem igazán voltam tisztá­ban a piaci helyzettel. Is­merősöm a brit gitárzene elköte­lezett híve, gondoltam, születés­napján meglepem egy bizonyos zenekar albumával. Kiderült, a mi - állítólag egyre európaiabb - fővárosunkból eltűntek a lemezboltok. Alig ma­radt meg mutatóban néhány. Régebben működött egy, a zene­rajongók körében népszerű bolt, ahol maxi CD-ket (kislemeze­ket) is be lehetett szerezni. Foko­zatosan kisebb helyiségbe költö­zött, most hiába kerestem, leg­utóbbi helyén utazási iroda kí­nálja a szolgáltatásait. Egy, vala­mikor szintén szebb napokat lá­tott boltban kötögető asszonyság fogadott. Kértem. Mondta, hogy olyat nem tartanak, mostanában a „SuperStať’-ok lemezeit ve­szik, válasszak közülük. Ér­deklődésemre elárulta, az utób­bi években jelentősen visszaesett a forgalmuk, ő nyugdíjas, amíg lehet, elüldögél itt, a tulaj már amúgy is húzza a vészharangot a vállalkozás felett. Végül egy áruházlánc üzletében sikerrel jártam, bár ott sem ment simán a vásárlás. Először is elárusítót kellett előkeríteni. Hosszas vára­kozás után a szemközti részleg kasszájából egy fiatal hölgy sie­tett a segítségemre. Sosem hal­lottam ilyen vicces nevű zenéről - mondta. Elpirultam, valóban vicces az együttes neve, csak most gondoltam bele. Mindegy. A lényeg: közösen megtaláltuk a CD-t az összevisszaságban. Mi­vel kérdeztem, készségesen el­mondta, náluk is egyre kevesebb hanghordozó fogy. Főleg a kö­zépkorosztály vásárol. A fiatalok inkább másolnak, égernek. Egy külföldi CD hét-nyolcszáz koro­nába kerül, az ő öccse ennyiből tizenötöt „gyárt” odahaza. Rá­adásul első látásra nem is tűnik fel, hogy hamisítványok. A suli­ban ezzel kereskedik, á minap egy tanár is rendelt tőle - meg­döbbenésemre még ezt is meg­osztotta velem. Nem válaszol­tam. Nem az én feladatom felvi­lágosítani, hogy a testvére bűncselekményt követ el. Távo­zásomkor még megjegyezte - nagy sóhaj közepette -, hogy már csak holnap kell idefutkos- nia, aztán visszakerül eredeti munkahelyére, a hentesáru-ke­reskedésbe. Tehát olyan valaki szolgált ki, akinek fogalma sincs a zenéről. Olyan, mintha a hen­tesnél az eladó nem tudná meg­különböztetni a disznóhúst a marhától. Szóval, nem arról van szó, hogy a zene a háttérbe szorult volna. Sőt! Nemrég készült egy összeurópai közvélemény-kuta­tás, kiderült belőle, hogy a cél­közönség, a mai tizen- és hu­szonévesek jóval járatosabbak a könnyűzenében, mint elődjeik tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt. A zene továbbra is kell. Talán jobban, mint bármikor. Csak nem mindenáron. Felme­rül a kérdés: miért olyan drá­gák a hanghordozók, ha az em­lített suhanc az eredeti árából tizenötöt állít elő? Ez már egy másik jegyzet témája lehetne. Maradjunk annyiban, hogy sok embert tart el a zeneipar, azért. Persze ennél jóval összetettebb rá a válasz. rét!” elvakkantásánál. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK

Next

/
Thumbnails
Contents