Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-10 / 285. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Akik a shoppingolást választották: - Én már a második fordulót teszem... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Vegytiszta korrupció KOMMENTÁR Uniós elektrosokk MOLNÁR IVÁN Hazudik az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat! Az 52 éves múltra visszatekintő, a világ egyik legjobban felszerelt és a legtöbb szakemberrel dolgozó ilyen jellegű intézménye egyszerűen nem mond igazat - kiáltotta világgá a szlovák árszabályozási hivatal. Egy kis ország kis intézménye szembe mert szállni az uniós bürokratákkal. Dávid és Góliát harca - gondolhatnánk. A bibliai történethez képest azonban esetünkben nem biztos, hogy Dávidnak van igaza. Mivel vonta magára az Eurostat a szlovák árak őrzőinek a haragját? Nos, egyszerűen azzal, hogy kimondta: a szlovák villanyárak nemcsak a csehekétől és lengyelekétől magasabbak, de többet fizetünk az áramért az osztrákokhoz képest is. Míg Csehországban és Lengyelországban az első negyedévben 72,9 eurót, Ausztriában pedig 96,4 eurót fizettek egy megawattóráért, nálunk 112,3 eurót. Összehasonlításképpen Németországban 133 eurót kémek ugyan egy megawattóráért, a német fizetések azonban összehasonlíthatatlanul magasabbak, mint a szlovákok. Az igazság néha fáj, különösen akkor, ha az elmúlt években az árszabályozási hivatal és több politikus is kórusban szajkózta, hogy a többi európai országhoz képest nálunk vannak a legalacsonyabb energiaárak. Ebbe a harmonikus összhangba „kontárkodott” bele most az Eurostat - akkor, amikor már „majdnem” elhittük az árszabályozási hivatal legolcsóbb országról szóló meséjét. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az Eurostat elemzésére nem az áramtermelők, hanem az árszabályozási hivatal reagált elsőként. A hivatalnak ugyanis az lenne a dolga, hogy a monopolhelyzetben levő energiatermelők árait a lakosság számára is elérhető szinten tartsa. Ha a környező országokhoz képest nálunk a legmagasabbak az energiaárak, a hivatal nem végzi jól a munkáját. Pontosabban a lakosság szempontjából nem végzi jól a munkáját, hiszen az energiatermelők számára ideális egy olyan árszabályozási hivatal, amely csendesen tudomásul veszi az általuk szabott árakat. Tevékenysége ma nagyjából abban merül ki, hogy az általa tartott sajtótájékoztatókon bejelenti az új díjakat, gondosan hozzátéve, hogy a folyamatos áremelés ellenére még mindig mi vagyunk a legolcsóbbak. Ugyanezt azonban megtehetnék az energiaszolgáltatók is. A probléma ezzel csak az lenne, hogy egy csomó hivatalnoki hely szűnne meg, ez pedig Szlovákiában megengedheteden. így inkább szidjuk az Eurostatot, és reménykedjünk benne, hogy a lakossággal sikerül elhitetni: nálunk a legolcsóbb az elektromos energia! JEGYZET FIGYELŐ Lefizethető politikai pártok A politikai pártokat világszerte a legkorruptabb intézményeknek tekintik - közölte tegnap a Transparency International (TI) civil szervezet az ENSZ korrupcióellenes világnapja alkalmából. „A politikai pártokat a legkorruptabbak- nak tekintették a 55 ezer fő részvételével készített felmérés által érintett 69 ország közül 45-ben” - nyüatkozta Huguet- te Labelle, a TI elnöke a Korrupciós világbarométer 2005 című jelentést ismertetve. A TI szerint a politikai pártokat a társadalom legkorruptabb intézményeinek tartó országok száma nőtt. 2004-ben 62 ország közül 36-ban osztották ezt a véleményt. „Márpedig a korrupció annál nagyobb hatással van az egyének életére, minél szegényebbek” - állapítja meg a Transparency International. Az alacsony jövedelműek 42, a magasabb jövedelműek 36 százaléka állítja azt, hogy a korrupció közepesen vagy nagyon érinti őket, az alacsonyabb jövedelműek 54 százaléka és a magasabb jövedelműek 62 százaléka szerint nem vagy csak alig. A TI részére a Gallup által májustól októberig elvégzett felmérés eredményei szerint a megkérdezettek többsége (57 százaléka) véli úgy, hogy a korrupció nőtt az elmúlt három évben, 27 százalékuk azt mondja, nem változott, 10 szá- zaléuk szerint pedig csökkent. A borúlátás a jövőre vonatkozó kilátásokra is vonatkozik: a válaszadók 44 százaléka véli úgy, hogy a következő három évben a korrupció nőni fog, 30 százalék szerint ugyanolyan marad, 19 százalék pedig azt mondja, csökkeni fog. Paradox módon Afrika kitűnik .viszonylagos derűlátásával - mutat rá a TI. „Márpedig ha az emberek borúlátóak, nem lesz olyan érzésük, hogy tehetnének valamit a korrupció ellen” - közölte Hu- guette Labelle. Afrikát leszámítva a világ egyetlen más térsége sem jelent kivételt: Afrikában - Kamerunnal, Ghánával és Nigériával az élen - a rendőrség megelőzi a politikai pártokat. A világ többi régiójában a politikai pártokat felváltva a parlament, illetve a rendőrség követi, ezután következik az igazságszolgáltatás, a vámhivatal és az adóhivatal. A jelentés nem kíméli a fejlett demokráciákat sem. A magas jövedelmű országokban is a politikai pártok a legkorruptabb intézmények. A dokumentum egyebek között Németországot, Kanadát, Spanyolországot, az Egyesült Államokat, Finnországot, Francia- országot, Izraelt, Olaszországot, Japánt, Luxemburgot, Svájcot és Nagy-Britanniát említi meg. Kelet-Európábán a politikai pártokat a törvényhozás, az üzleti szféra és a média követi. A civil és egyházi szervezetek a legkevésbé korrupt szervezetek között szerepelnek -jegyzi meg a jelentés. „A hal a fejétől bűzlik - jegyezte meg a jelentést kísérő közleményében David Nussbaum, a berlini székhelyű szervezet ügyvezető igazgatója. - Amikor a kormány korrupt, az alapvető reformokhoz szükséges hatalom annak a kezében van, akiben a legkisebb a hajlandóság a változtatásokra.” (m) A Transparency 55 ezer embert kérdezett meg 69 országban, és a felmérésből kiderült, a pártok a legkorruptabb intézmények. Fellélegezhetnek a parlamentek, de csak egy kicsit: a második helyen végeztek. A rendőrségnek csupán néhány afrikai országban sikerült az élre kerülnie. HOLOP ZSOLT Korrupció van sokféle, de ha a pénzt vizsgáljuk, alapvetően két csoportra osztható. Amikor az adókból, illetékekből és miegyébből beszedett pénzekben turkálnak azok, akik hozzáférnek, és amikor az adófizető zsebében maradt pénzt veszik ki azok, akik megtehetik. (Szerencsés esetben a kettő találkozhat.) Az utóbbi esetek azok, amikor egy zsírosképű, bunkó hivatalnok elvakkantja magát: tízezer, és meglesz a pecsét... Ehhez nem kell semmi ész, elegancia, és nálunk jobbára az ilyen esetek kerültek nyilvánosságra az utóbbi időben. Nevetséges tízezer koronán bukik le a frissen megválasztott megyei képviselő, pedig micsoda lehetőségek álltak még előtte ezen a téren... Vagy újságpapírba, tízórás esetben a kettőiszacskóba csomagolva adnak át pénzkötegeket, hát már egy rohadt aktatáskát se lehet beszerezni? Semmi színvonal, semmi kultúra. Ha az ember annak megértésére vágyik, hogyan, milyen szépen és jól működhet a korrupció, az első csoportban kell körbeszimatolnia, például az Állami Benzinbűz MegállapíTöbb orosz lap gyanúja szerint a főügyészség azért rendezett iratkutatást két moszkvai bankban rohamrendőrös felhajtással, hogy elrettentse vezetőiket Mihail Kaszjanov volt miniszterelnök demokrataegyesítő terveinek finanszírozásától. Az orosz ügyészek csütörtökön a Nyeftyanoj Bankban kutattak, amelynek egyik igazgatója Borisz Nyemcov, aki a Borisz Jelcin elnöksége alatti neoliberális zűrzavarban miniszterelnök-helyettesként működött; szerdán az MDM Bankban mutattak be iratelkobzó show-t, tó Állomás környékén. Az olvasó, aki nem jártas az intézmények rengetegében, fejcsóválással fogadja e ritkán szereplő hivatal nevét. Pedig ott van, Pozsonyban, egy Szép utcai bérházban, melyet az állam kizárólag e hivatal céljaira bérel egy parlamenti képviselőtől. Létrehozását annak idején egy magáncég, a Bernát és Társai Egyenruha Vegytisztító Rt. kezdeményezte, mégpedig a következő okból. Bernát egy napon rájött, hogy vállalatot alapít a Pozsonyban lakó összes egyenruhás állami alkalmazott, postás, rendőr, vasutas, vámszedő stb. egyenruhájának tisztítására. Hiszen a sok ezer szegény embernek nem telik minden héten ruhatisztítóra, az államnak viszont érdeke, hogy makulátlan legyen a ruhájuk. A cég tehát hajlandó ezt a rengeteg uniformist vegytisztítani, amiért az államtól fizetséget kér. Nem telt bele három hónap, dr. Gur- nemancz képviselő kijárta a dolgot, annak idején a pártkassza csinos összeget kapott tőle. Gumemancz a cégjogtanácsosa lett, az állam pedig megbízta a céget, egyelőre 15 millió tisztítással, próbaképpen. A tisztítás igen egyszerű, modem elv szerint folyt. A ruhákat beszedték a BEADÁS feliratú helyiségben, s másnap kiadták a KIADÁS feliratú helyiségben. Ezért a műveletért a cég - az állami díjon kívül - maguktól a tulajdonosoktól személyenként csupán tíz korona díjat szedett, és szavatosságot vállalt a tisztításnál tönkrement ruhákért is, de ilyesmi sose történt. Minden nagyszerűen működött, mindenki gazdagodott, a postást pedig, aki egyszer panaszkodni mert, hogy az ételfolt benne maradt az uniformisában, úgy rúgták ki állásából, hogy soha többé nem mert seamelynek igazgatótanácsi elnöke Kaszjanov kebelbarátja, Alek- szandr Mamut volt - mutatott rá a Nyezaviszimaja Gazeta. A Nyeftyanoj egyik menedzsere megosztotta a Kommerszanttal azt a véleményét, amely szerint a hatóságok figyelmeztetni kívánták Mamutot és Nyemcovot: eszükbe ne jusson finanszírozni Kaszjanov terveit, aki kedden bejelentette, hogy széles liberális koalíciót akar létrehozni, feltámasztva a jelentéktelenségbe süllyedt Demokrata Pártot. Egy piaci elemző annak a Kremlből vezérelt kampánynak a folytatását látja az akcióban, amely a Jelcin idején hova panaszra menni. Egyébként is, állami alkalmazott munkaidőben ne egyen, másrészt mit akar tízkoronás tisztításért. így ment ez évekig, míg a cég egyik elbocsátott alkalmazottja nemtelen bosszúból feljelentést tett, azt mondván, semmiféle tisztítás nem folyik, a cég soha egy ded tisztítóbenzint nem vett. A Bernát és Társai nem ijedt meg ettől az aljas rágalomtól, hanem kétszáz korona fejében rábírta két szomszédját, hogy tegyenek feljelentést a telepről kiáramló orrfacsaró benzinbűz miatt, és az ügy el volt intézve. Ekkor azonban Agyafurtovics közismert nálamtitkár magához hívatta Bemátot, és közölte, hogy a bűz-feljelentések miatt cégét ki kell helyezni egy gyártelepre. Hacsak... Nos, mivel a közelgő választások valóban közelegnek, Bernát bácsi fizet a pártkasszának, Agyafurtovics pedig kijárja az Állami Benzinbűz Megállapító Állomás létrehozását. Szerény működtetési költségeit Bernát állja majd. A hivatal minden hónap elején kimondja, hogy a tisztításhoz használt benzin szaga olyan kismérvű, hogy az ellene emelt vagy emelendő panasz épp az állami véleményre való hivatkozással automatikusan elutasítandó. Cserébe a vegytisztító rt továbbra sem enged be telepére egy ded benzint sem, és megkapja az államtól a tisztításra szóló kizárólagos szerződést. Nyolcvan évre. Sajnos, az ötlet nem tőlem származik. Egy klasszikus történet egy klasszikus szerzőtől, a múlt század elejéről. És semmi mást nem bizonyít, csak két közhelyet, hogy már eleink mindent tudtak, és hogy megéri olvasni magas funkdóban is. Mennyivel elegánsabb lehet az ember az .Aggyá tízezvadprivatizált stratégiai eszközök visszaszerzésére, s a Jelcin alatt vagyont és befolyást szerzett személyiségek politikai semlegesítésére irányul. Ennek keretében államosították vissza a Jukosz olajbirodalom egy részét, s ítélték nyolc évre a volt cégvezért, Mihail Hodorkovszkijt - írta a The Moscow Times. Mindenesetre a főügyészség azzal indokolta az iratelkobzásokat, hogy pénzmosással gyanúsítja a két bank egyes ügyfeleit. A jobboldali Nyemcov 2004 februárjában kapott igazgatói állást a Nyeftyanoj Banknál, miután a meggyengült liberális párt nem jutott be a dumába. Kell a zene most is! PUHA JÓZSEF Tudtam, baj van, de azt nem, hogy ekkora. Nekem a CD munkaeszköz, ellátnak vele a kiadók, ezért nem igazán voltam tisztában a piaci helyzettel. Ismerősöm a brit gitárzene elkötelezett híve, gondoltam, születésnapján meglepem egy bizonyos zenekar albumával. Kiderült, a mi - állítólag egyre európaiabb - fővárosunkból eltűntek a lemezboltok. Alig maradt meg mutatóban néhány. Régebben működött egy, a zenerajongók körében népszerű bolt, ahol maxi CD-ket (kislemezeket) is be lehetett szerezni. Fokozatosan kisebb helyiségbe költözött, most hiába kerestem, legutóbbi helyén utazási iroda kínálja a szolgáltatásait. Egy, valamikor szintén szebb napokat látott boltban kötögető asszonyság fogadott. Kértem. Mondta, hogy olyat nem tartanak, mostanában a „SuperStať’-ok lemezeit veszik, válasszak közülük. Érdeklődésemre elárulta, az utóbbi években jelentősen visszaesett a forgalmuk, ő nyugdíjas, amíg lehet, elüldögél itt, a tulaj már amúgy is húzza a vészharangot a vállalkozás felett. Végül egy áruházlánc üzletében sikerrel jártam, bár ott sem ment simán a vásárlás. Először is elárusítót kellett előkeríteni. Hosszas várakozás után a szemközti részleg kasszájából egy fiatal hölgy sietett a segítségemre. Sosem hallottam ilyen vicces nevű zenéről - mondta. Elpirultam, valóban vicces az együttes neve, csak most gondoltam bele. Mindegy. A lényeg: közösen megtaláltuk a CD-t az összevisszaságban. Mivel kérdeztem, készségesen elmondta, náluk is egyre kevesebb hanghordozó fogy. Főleg a középkorosztály vásárol. A fiatalok inkább másolnak, égernek. Egy külföldi CD hét-nyolcszáz koronába kerül, az ő öccse ennyiből tizenötöt „gyárt” odahaza. Ráadásul első látásra nem is tűnik fel, hogy hamisítványok. A suliban ezzel kereskedik, á minap egy tanár is rendelt tőle - megdöbbenésemre még ezt is megosztotta velem. Nem válaszoltam. Nem az én feladatom felvilágosítani, hogy a testvére bűncselekményt követ el. Távozásomkor még megjegyezte - nagy sóhaj közepette -, hogy már csak holnap kell idefutkos- nia, aztán visszakerül eredeti munkahelyére, a hentesáru-kereskedésbe. Tehát olyan valaki szolgált ki, akinek fogalma sincs a zenéről. Olyan, mintha a hentesnél az eladó nem tudná megkülönböztetni a disznóhúst a marhától. Szóval, nem arról van szó, hogy a zene a háttérbe szorult volna. Sőt! Nemrég készült egy összeurópai közvélemény-kutatás, kiderült belőle, hogy a célközönség, a mai tizen- és huszonévesek jóval járatosabbak a könnyűzenében, mint elődjeik tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt. A zene továbbra is kell. Talán jobban, mint bármikor. Csak nem mindenáron. Felmerül a kérdés: miért olyan drágák a hanghordozók, ha az említett suhanc az eredeti árából tizenötöt állít elő? Ez már egy másik jegyzet témája lehetne. Maradjunk annyiban, hogy sok embert tart el a zeneipar, azért. Persze ennél jóval összetettebb rá a válasz. rét!” elvakkantásánál. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK
