Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-06 / 281. szám, kedd

10 Téma: a davis kupa-döntő ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 6. POZSONYI KRÓNIKA A sorozat győztesei 1900: USA 1902: USA 1904-06: Nagy-Britannia 1907-11: Ausztrália és Új-Zé- land 1912: Nagy-Britannia 1913: USA 1914: Ausztrália és Új-Zéland 1919: Ausztrália 1920-26: USA 1927-32: Franciaország 1933-36: Nagy-Britannia 1937-38: USA 1939: Ausztrália 1946-49: USA 1950-53: Ausztrália 1954: USA 1955-57: Ausztrália 1958: USA: 1959-62: Ausztrália 1963: USA 1964-67: Ausztrália 1968-72: USA 1973: Ausztrália 1974: Dél-Afrika 1975: Svédország 1976: Olaszország 1977: Ausztrália 1978-79: USA 1980: Csehszlovákia 1981-82: USA 1983: Ausztrália 1984-85: Svédország 1986: Ausztrália 1987: Svédország 1988-89 NSZK 1990: USA 1991: Franciaország 1992: USA 1993: Németország 1994: Svédország 1995: USA 1996: Franciaország 1997-1998: Svédország 1999: Ausztrália 2000: Spanyolország 2001: Franciaország 2002: Oroszország 2003: Ausztrália 2004: Spanyolország 2005: Horvátország ­Niki Pilic már háromszor nyerte meg a salátástálat, de igazán arra büszke, hogy győzelemre vitte földijeit A Davis-kupa csapatver­seny. Egyedül senki nem nyerheti meg. Ivan Ljubi- cic, a világ jelenlegi kilen­cedik legjobb játékosa is csak azért ünnepelhetett a döntő végén, mert csapat­társa, Mario Ancic nem in­gott meg a lehetőség és a felelősség sülya alatt. BŐD TITAJMILLA „Ha Mario nem veri meg Mer- tiňákot, akkor nem is érdemeljük meg a győzelmet’ - mondta köz­vetlenül a veresége után Ljubicic, amikor arról faggaták, nem fél-e, hogy a Hrbatý elleni megingása Horvátország Davis-kupa-győzel- mébe kerülhet. „Egyedül senki nem nyerheti meg a kupát” - tette hozzá. Pedig pont ebben bíztak a hazai drukkerek, akiknek Beck ki­válásával Dominik Hrbatý maradt minden reményük. Domino művelt már csodákat a Davis-ku­pában, legyőzte Roddickot, Haast, Lopezt, Sluitert, Coriát, miért ne szerezhetne most három pontot? „Domino képes rá, neki sikerülhet” - biztatták egymást és magukat a szlovák szurkolók. Szombaton azonban világossá vált, a csapatversenyben aratott sikerhez csapat kell. Hrbatý ugyanis Mertiňákkal az oldalán kikapott, így már nem csak rajta múlt a Davis-kupa sorsa. „A páros szárnyakat ad” - lelkendezett a horvát kapitány Niki Püic, és nem győzte hangsúlyozni, mekkora helyzeti előny a 2:l-es vezetés. A Nemzeti Teniszközpont fantaszti­kus hangulatában azonban a ha­zaiak legjobbja ötjátszmás drámá­ban diadalmaskodott Ljubicic fe­lett, így tovább húzódott a salá­tástálért folyó küzdelem. „Nagy­szerű meccset vívtam Ivánnál, s remélem, a fiúknak köszönhetően életem legszebb mérkőzéseként fogok rá emlékezni. Mišo ma nemzeti hős lehet” - bizakodott Hrbatý, és sietett vissza a lelátóról biztatni csapattársát. Michal Mertiňák helyett azon­ban SuperMario lett nemzeti hős. „Kemény helyzet volt. Nem volt mese, ha nyerek, bajnokok va­gyunk, ha nem, mindennek vége. Szeretném azt mondani, hogy jéghideg fejjel vágtam neki a döntő összecsapásnak, de nem így volt. Eléggé izgultam. Az első játszma rövidítésében azonban el­kaptam a fonalat, s onnantól fog­va már én irányítottam a meccset” - nyüatkozta a boldog Ancic, de elhárította a túlzó dicséreteket. „Ez a siker csapatmunka eredmé­nye” - s remekül rátapintott a lé­nyegre. A szlovákoknak ugyanis, akik épp a csapategységnek kö­szönhetően verték meg a spanyo­lokat, a hollandokat, s az argenti­nokat is, a döntőben Karol Beck nélkül nem volt versenyképes együttesük. Egy ember pedig (hívják bár Hrbatýnak vagy Ljubi- cicnak) egyedül nem nyerhet Da­vis-kupát. ÚJ SZÓ-JELENTÉS „A Ljubicic elleni mérkőzés vég­érvényesen az utolsó volt?” - szól a kérdés Karol Kučerának, a szlo­vák Davis-kupa-csapat legrégebbi tagjának, aki tizenkét év alatt 18 vereség mellett 33 győzelmet könyvelhetett el a sorozatban. „Valószínűleg igen. Már eldöntöt­tem, visszavonulok a profi te­nisztől” - felel röviden az egykor a világ hatodik játékosaként jegy­zett Kučera. Dominik Hrbatý, a szlovákok jelenlegi legjobbja nem hagyja ennyiben a témát, szólni kíván. „Karol hosszú évek óta a barátunk, s fantasztikus teni­szező. Olyan magasra jutott, aho­vá senki közülünk. Mindig kiváló csapattárs volt, sok győztes meccset vívott, amiért nagyon há­lásak vagyunk neki.” S a teljes Da- vis-kupa-csapat felállva tapsol a búcsúzó Kučerának. Az 1998-as Australian Open elődöntőse kicsit talán meg is ha­tódik. Úgy érzi, neki is válaszolnia kell. „Köszönöm a fiúknak, hogy egy üyen nagyszerű csapat része lehettem, s köszönöm Milošnak, hogy a pályafutásomból valami csodálatos dolgot csinált.” Néhány másodperc csend, egy visszavonu­ló teniszező tiszteletére. Mert bár ma már mások a hazai csapat csü- lagai, Kučera a szlovák tenisz ki­emelkedő alakja marad, (bt) Öt horvát, hat trófea (TASR-felvétel) 94. Davis-kupa-döntő, 2005. december 2-4., Pozsony, Nem­zeti Teniszközpont: Szlovákia- Horvátország 2:3 Péntek Kučera-Ljubicic 3:6, 4:6, 3:6 Hrbatý-Ancic 7:6, 6:3, 6:7, 6:4 Szombat Hrbatý, Mertiňák-Ljubicic, Ancic 6:7, 3:6, 6:7 Vasárnap Hrbatý-Ljubicic 4:6, 6:3, 6:4, 3:6, 6:4 Mertiňák-Ancic 6:7, 3:6, 4:6 A győztes válogatott Játékosok: Mario Ancic Ivan Ljubicic Ivo Karlovic Goran Ivanisevic Kapitány: Niki Püic Nem Michal Mertiňák, hanem Mario Ancic lett a finálé nemzeti hőse Egyedül nyerni nem lehet Állva tapsoltak a visszavonuló Karol Kučerának Nagy játékos búcsúzik Ljubicic volt a nap legboldogabb vesztese Mečíŕ a játékosokkal is megbeszélte, kit állítson be az utolsó egyesre (SITA-felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS „Németország kapitányaként háromszor nyertem már Davis-ku­pát. Egyik győzelem sem jelentett azonban annyit, mint ez a mostani, amit a földijeimmel együtt értem el. Horvátország annak idején a so­rozat harmadik vonalában kezdett. Hittük, hogy ennél többre vagyunk hivatottak, de persze a döntőről még nem is álmodtunk. S lám, ma mi vagyunk a Davis-kupa bajnokai” - mondta meghatottan Niki Püic néhány perccel a horvátok törté­nelmi sikerét követően, mialatt a piros-fehér kockás szurkolótábor önfeledten ünnepelte az övéit. A vendégtábort Mario Ancic tet­te boldoggá, ő viszont nem akart érzelmekről beszélni: „Nem szere­tem, ha az érzéseimről kérdeznek. Sok műiden lejátszódott bennem a meccslabda előtt, de igyekeztem az adogatásomra összpontosítani. A győztes pont után pedig már kitör­hettek az érzelmek...” Ivan Ljubicicot mintha kicserél­ték volna, a Hrbatýval vívott három és fél órás küzdelem után falfehé­ren, fáradtan felelgetett a kérdé­sekre, Ancic győzelme után viszont ragyogott: „Én vagyok a nap leg­boldogabb vesztese! Egy pillanatig sem kételkedtem a sikerben, még akkor sem, amikor kikaptam Domi- niktól. Mikor megtudtam, hogy Mertiňák játszik, biztos voltam benne, hogy Mario elbír vele.” Bár nem lépett pályára, a diadal­nak nagyon örült Goran Ivanisevic, a horvátok mára már legendás játé­kosa is: „Ha az ember csak a pálya széléről biztatja a többieket, nem sokat tehet, legfeljebb a hangját ve­szítheti el” - nyüatkozta rekedten Ivanisevic. „Ez a mostani siker rög­tön a wimbledoni győzelmem után következik a rangsorban.” Hogy mi döntött, mi volt a kulcsmomentum, melyik adoga­tás bizonyult a legfontosabbnak, a győzelem mámorában a horvátok számára másodlagossá volt. „Mi vágjunk a bajnokok, - szögezte le Mario Ancic megunva a sok be­szédet, - ebben a pülanatban nincs ennél fontosabb.” S való­színűleg nem volt horvát Po­zsonyban, Zágrábban, Splitben és sehol máshol, aki ne értett volna egyet vele... (bt) Horvátok emelték a magasba, horvátok vitték haza (SITA-felvétel) Mečíŕ kapitányként legnehezebb döntését hozta meg A megérzéseire hallgatott ÚJ SZÓ-INTERJÚ Beck kiválásával nehéz helyzet­be került Miloš Mečíŕ, a szlovákok kapitánya. Kit nevezzen a min­dent eldöntő utolsó meccsre? Vé­gül Mertiňákra esett a választása. Mečíŕ elismerte, sokáig rágódott a kérdésen. Kapitányként volt már nehe­zebb helyzetben, mint amikor arról döntött, kit küldjön pályá­ra a döntő mérkőzésen? Elismerem, még nem. Késő éj­szakáig tartott, míg elhatározásra jutottam. A fiúkkal együtt hoztuk meg a döntést. Miért Mertiňák kapott bizal­mat? Mertiňák és Kučera is hasonló formát mutattak az elmúlt napok­ban. Karol azonban jóval keve­sebb tétmeccset játszott, Mišo többet is edzett. De igazából nem is annyira a tények vagy az ered­mények, inkább a megérzéseim irányítottak. Mi döntött a horvátok végső győzelméről? Két pontban foglalnám össze: kiválóan játszottak a horvátok, és az utolsó játszma utolsó pontját ők nyerték. Az utolsó pülanatig bíztam a sikerben, Ancic fáradni látszott a harmadik játszmában... Viszont üyen magas szinten szá­momra már nincsenek vesztesek. Mindenki győztes, aki részt vett ebben a fantasztikus döntőben. Milyen érzés volt a pálya szé­léről figyelni ezt a fordulatos összecsapást? A kispadon nem futkoshattam, pedig néha úgy éreztem, ezt keüe- ne tennem. Mindegyik találkozó nagyszerű volt, hihetetlen, egy életre szóló élmény. Soha nem fo­gom elfelejteni ezeket a napokat. Bárcsak gyakrabban élnénk át ilyesmit! (bt) < < ( < ( < ( < ( < I ( ( l < ( (

Next

/
Thumbnails
Contents