Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-01 / 277. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2005. december 1., csütörtök 3. évfolyam 37. szám Hogyan állunk a diákok tanulás iránti motivációjával? Miért nem akarnak jobban teljesíteni a fiatalok? Az intézmény színvonalának emelését jelenti Mi a pedagógusok teendője? Az érdeklődés felkeltése és kialakítása nagyszerű feladat (Somogyi Tibor felvétele) Közismert, hogy minden tevékenység alapja a motiváltság. Amennyiben ez nincs, az ember értelmetlennek érzi a tevékenységet. Motiváltán azonban óriási teljesítményekre képes. SZEBERÉNYIZ. JUDIT Ferenczi Sándor középiskolai tanár szerint a mai oktatási rendszer legfontosabb talánya a diákok tanulás iránti motivációjának az eltűnése. Ez az a motiváció, amit a gyerekek már az első években elvesztenek. Miért? Mi a pedagógusok teendője? A kutatók különbséget tesznek belső és külső motiváció között. A belső motivációval rendelkező tanulók a „saját érdekükben, a tanulásban rejlő élvezetért vagy sikerért vállalnak valamilyen tevékenységet’. Ezzel szemben a kívülről motivált gyermek arra törekszik, hogy „megszerezzen valamilyen jutalmat, vagy elkerüljön olyan büntetést, amelynek semmi köze sincs magához a tevékenységhez”, például a tanár dicsérete, jó osztályzata, matricák stb. A kisgyermekek általában nagyon kíváncsiak, az óvodában még ég bennük az ismeretek megszerzésének a vágya (gondoljunk véget nem érő kérdésözönükre - mi ez, miért üyen stb.). Az iskolába kerülve már megkezdődik a meglévő motiváció rombolása. Beültetik a gyereket egy-egy nagyobb létszámú osztályba, ahol a tanító nem tud mindenkivel személy szerint a neki legmegfelelőbb módon foglalkozni, csak kiosztja a feladatokat. S ezek igen gyakran monoton másolási műveletek. A gyengébbek tartanak a kudarctól, mert a többieknek sikerül, nekik nem. A tanító néni újabb 10 sor másolást ad fel nekik, hogy gyakoroljanak, a többieknek pedig azért, hogy elfoglalják magukat. A felsőbb osztályokban tovább folytatjuk a motiváció rombolását. A hazai iskolák nagy többségében „zárt tudás” átadására szervezett minden munkafolyamat. A tanítók úgy érzik: a cél egy bizonyos tananyag „befejezett” megtanítása. A nevelteket pedig pontosan arra kellene ösztönözni, hogy ne egy bizonyos tananyag elsajátítását, hanem az élethosszig tartó tanulást tekintsék céljuknak. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat adataiból tudjuk, hogy a hazai tanulók döntően a mechanikusan bevéső tanulás, a memoriter nem ritkán értelmetlen kínját és keservét járják végig. Ennek kapcsán nyomaszija őket a tanulás, amely mind az iskolai órákon, mind az otthoni lecketanulás során az élet valódi problémahelyzeteitől távol eső, nagy monotóniatűrést igénylő időtöltés. A magolás a motiváció egyik „gyilkosa”. Csak a memóriát fejleszti, de nem kevéssé lélekölő és szinte biztos a szorongás az iskolában. Persze az tény, ismeretanyag nélkül nem képezhetünk értékes embereket. Szükség van egy jól körülhatárolt tényanyag ismeretére. Ha pontosan ismeri a diák a követelményeket, a bizonytalanság feszültségét csökkenthetjük, ami segíti a motiváció fenntartását. Mi ösztönzi a tanulni vágyót? Eligazodási pontot jelent a tudásszerző motivációk ismerete. Ilyen a kíváncsiság. Ez veszi rá a kisgyereket, hogy a mese hallatán abbahagyja, amit éppen csinál, és nagy figyelemmel kövesse a történetet. Ez készteti a felnőtteket, hogy odaüljenek a Mindentudás Egyeteme műsorai elé, a kisebbet és a nagyobbat, hogy legyen türelmük a kirakós játékokhoz. Nagy energiaforrás van benne, ki kell használni. Az érdeklődés felkeltése és kialakítása nagyszerű feladat. Azért, hogy a kíváncsiság ne oltódjon ki, aktivizálni kell. Érdeklődés csak az iránt alakul ki, amiről van ismeretünk, csak akkor jön létre, ha az ismeretek kellemes élménnyel párosulnak, vonzó példák halmozódnak fel. Az érdeklődés abbahagy- hatatlan: öngeijesztő tudásszerző motívumként működik. Másodlagos tudásszerző motivációnak nevezzük a megoldási késztetést, mert csak akkor alakul ki, ha érdekünkben áll a hiányzó tudás feltárása, megszerzése. Bárki megrekedhet alacsony értelmi szinten, amorális lehet és bárki önfejlesztő személyiséggé érhet. Azon múlik, kiben milyen motívumrendszer alakul ki. A nevelés egyik fő feladata ezért a motívumfejlesztés kialakítása, folyamatos megőrzése és megszüárdításának segítése. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dr. Hadas Katalin pszichológus Óvodáskorban angolt? Fiam másfél éves, magyarul és szlovákul is beszél, mert vegyes házasságban élek. Szeretném, ha gyermekem elsajátítaná az angol nyelvet is, ám azt nem akarom, hogy összekeveredjenek a fejében a nyelvek, írassam be angol óvodába, vagy váljak, míg az alapiskolában angolt kezdenek tanulni? Jelige: Óvoda Príhoda, a neves cseh orvos-pszk chológus, aki szintén vegyes házasságban élt, mert angolul beszélő amerikai felesége volt, Dalibor fíá- - hoz születésétől kezdve csak csehül szólt, felesége pedig mindig csak angolul. Könyvében azt írja, hogy amikor beszélni kezdett a fia, vele mindig csak csehül, az anyjával pedig angolul beszélt. A gyereknek nem okozott gondot a két nyelv megkülönböztetése és egyidejű elsajátítása. Príhoda ezt annak tulajdonítja, hogy fia a két nyelvet először a két arc szerint különböztette meg. Nem tudom, hogy gyermeke másfél éves korára müyen szinten beszéli a magyar és a szlovák nyelvet. Valószínűleg még egyik sem megy neki folyékonyan. Ha pedig igen, akkor egy különös képességekkel megáldott gyerekről van szó. Ha ezt a két nyelvet nem keveri, mindig pontosan tudja, hogy a megszólításra milyen nyelven kell válaszolnia, akkor valószínűleg másfél év múlva, hároméves korában az újabb nyelv tanulása sem okozna neki nagyobb gondot. Tudni kell viszont, hogy a gyerek fejlődése nem egyenletesen, egyforma tempóban folyik. Van, amikor betegség, vagy valami más okból kifolyólag lelassul, s van, amikor a kedvező körülmények hatására felgyorsul. Balgaság lenne hosszú távra megjósolni, hogy milyen lesz az értelmi szintje, érdeklődése, motiváltsága, teherviselése. Bármüyen döntést is hozna most, nem biztos, hogy másfél év múlva az minden szempontból helyesnek bizonyulna. Azt javaslom, hogy ezt a komoly döntést egyelőre halassza el. Foglalkozzon sokat a gyermekével, figyelje, hogyan gazdagodik a szókincse, mennyire érdeklődik az őt körülvevő világ iránt, mi köti le a figyelmét, mik azok a feladatok, amelyeket könnyen meg tud oldani, hogyan fejlődik a koordinációja, hogyan ügyesedik a mozgása. Sokat meséljen neki, tanuljon versikéket, mondókákat. Vegye figyelembe azt is, hogy a gyereknek sok mindent kell megtanulnia, elsajátítania. Ügyeljen arra, hogy ne csak a két nyelvben tökéletesedjen a gyerek, hanem tárgyi tudása is gyarapodjon. Tanítsa meg, hogyan ismerkedjen meg idegenekkel, kiben bízhat meg és kiben nem. Tanuljon meg alkalmazkodni másokhoz, elfogadni mások akaratát. Ha hároméves korára is az ügyesebb gyerekek közé fog tartozni, nem keveri össze a két nyelvet, már hosszabb időre képes lesz lekötni a figyelmét, olyan gyerek lesz, aki „mindent tudni szeretne”, nyugodtan írassa be angol óvodába. Mihelyt azonban belép a gyerek életébe a harmadik nyelv, figyelje meg, hogy mennyire fogékony rá. Beszéljék meg, hogy ez lesz az óvoda nyelve, s figyelje meg, hogy nem ke- veri-e a másik két nyelvvel. SegítOktatással és neveléssel kapcsolatos kérdéseiket várjuk az iskolautca@ujszo.com e-mail címre vagy az Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. postai címre. sen neki abban, hogy meg tudja különböztetni a másik kettőtől. Ügyeljen viszont arra, hogy ezentúl ne csak a nyelvtanulás töltse ki az életét, hogy három nyelven tudjon köszönni, de hanyatlana tárgyi tudása, s lemaradna a többi gyerek mögött. Ha úgy látná, mielőtt a gyerek óvodába menne, hogy még sem magyarul, sem szlovákul nem tudja mondatokban kifejezni magát, gyakran keveri a két nyelvet, maga sincs vele tisztában, kivel hogy kell beszélnie, akkor inkább ne írassa be angol óvodába. Vagy akkor sem lenne ajánlatos, ha más téren lenne lemaradva a korosztályától. Akkor inkább arra kellene összpontosítania, hogy minél előbb leküzdjék a lemaradást, s nem arra, hogy valamit három nyelven tudjon megmondani. Ha ugyanis túlterheli, ezzel lassíthatja gyermeke lelki fejlődését, vagy egy életre megutáltathatja vele az angol nyelvet. Ha valami miatt nem adja be angol óvodába, ezt ne kudarcként élje meg, hanem minél előbb igyekezzenek bepótolni a lemaradást. Ha pedig ön lenne bizonytalan a döntésében, keressen fel egy szakembert, aki szakmai szempontból elemzi majd gyermeke képességeit, amely alapján talán az ön számára is könnyebb lesz meghozni a döntést, hogy feltétlenül már hároméves kortól tanuljon angolul a gyermeke. Mindig a gyerek legyen a középpontban ÚJ SZÓ-ELŐZETES Az SZMPSZ Érsekújvári Területi Választmánya, a Comenius Pedagógiai Intézet és a Stampay János Alapiskola szeretettel hívja az érdeklődő óvoda- és iskolaigazgatókat a 2005. december 6-án, a köbölkúti iskolában megrendezésre kerülő regionális szakmai napra. Egyebek közt bemutatásra kerül a Magyarországon már eredményesen működő Belső Gondozás Rendszere (BGR), amely a tanórát, s annak szereplőit, a gyerekeket és a pedagógust helyezi középpontba. Célja, hogy a legfőbb partner - a gyermek - önmaga lehetséges maximumáig jusson el az intézményes oktatás-nevelés keretein belül. Ennek érdekében az intézmény tanulógondozást vezet be, amely elsősorban tanórán/foglalkozásokon megvalósuló differenciált (minden gyereknek a neki megfelelő) oktatás-nevelés biztosítását, másodsorban az intézményen belül a nevelő- testület tagjai közötti folyamatos szakmai konzultáció kialakítását jelenti. Arra a kérdésre, hogy lehete működtetni a BGR-t a szlovákiai magyar iskolákban, Geri Valéria, a köbölkúti Stampay János Alapiskola igazgatója és egyben a Comenius Pl BGR koordinátora egyértelmű igennel felel. „Erre komoly, megalapozott jelek utalnak. Ha rendszerként nem is, de a BGR elemei már nálunk is számos iskolában megtalálhatók. Nagy előnye, hogy a mindennapos oktató-nevelő munka során a legtöbb probléma megoldódna, ha a pedagógusok megtanulnák, hogyan lehet kezelni a tanulók közt meglévő különbségeket.” A találkozón Görcsné Múzsái Viktória, a győri CED Hungária Bt. képviseletében tájékoztatót tart a BGR magyarországi adaptációjáról, működéséről és jelentőségéről, felvázolva a szlovákiai lehetőségeket. További előadó Jan van de Wiel Hollandiából, ahol már több éve sikerrel működik a rendszer. Jelentkezni lehet a köbölkúti Stampay János Alapiskolában a következő telefonszámokon: 036/ 7592441,0908741424 vagy e-mail- ben: chrector@extranet.sk . (bk) A mindennapos oktató-nevelő munka során a legtöbb probléma megoldódna, ha a pedagógusok megtanulnák, hogyan lehet kezelni a tanulók közt meglévő különbségeket (Somogyi Tibor felvétele) A Pedagógusfórum új számából tallóztunk Segítsük a tehetségeseket! LAPAJÁNLÓ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének novemberi lapszámában arról olvashatnak, hogy zajlott a kistérségi oktatástervezés az ógyallai körzetben. Füleken tanácskoztak a nógrádi pedagógusok, ahol a középpontban a környezetvédelem és a tanárok személyisége volt. Pénzes István a Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kettős évfordulójáról számolt be. Stirber Lajos nyugalmazott pedagógus a komáromi Jókai Mór Alapiskolában rendezett képzőművészeti kiállításon szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, és beszámol a Somorján megrendezett ünnepi hangversenyről is, melyet a Híd Vegyes Kar és a Vass Lajos Kórus adott a város megalakulásának hatszázadik évfordulója alkalmából. A fejlődés csak akkor lehet valódi, ha az élet minőségét javítja - olvasható Antal Judit cikkében, aki a környezetegészség-nevelés feladatairól ír. Dúró Zsuzsa a tehetségfejlesztéssel foglalkozik írásában, és kiemeli: célunk, hogy felismerjük a tehetséget az összes társadalmi rétegben, segítsük kibontakozását, és felkészítsük a gyerekeket arra, hogy kreatív és tehetséges felnőtté válhassanak a jövőben. A lapban ezenkívül hasznos pályázatokat, közleményeket talál nemcsak a tanár, hanem a szülő és a diák is. (he) 5
