Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-26 / 273. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 26. MINDENNAPI KENYERÜNK A nagy testvér valóban néz HAĽKO JÓZSEF Utcákon, útkereszteződésekben, házakon és autópályákon óriásplakátok tömkelegé hirdeti: „a nagy testvér mindent lát”. A fölirat mögül gunyorosan vigyorog a műsorvezető, hogy az is, aki esetleg eddig még nem vette észre, tudatosítsa, ez a valóság- show minden eddiginél szórakoztatóbb. Egy újabb álszórakozás, George Orwell 1984 című regénye által inspirálva, annak főhőse ugyanis a titokzatos Nagy Testvér. Aki bár „testvéri’, diktátor is, figyel mindenkit, s a legapróbb intimitásig tudni akar mindent mindenkiről. Hogy ellenőrzése alatt tarthassa, irányíthassa és megbüntethesse. Ám a nagy testvért hirdető feliratok bizonyos értelemben mégiscsak igazak s elgondolkodtatok. Jobban, sokkal jobban, mint amennyire azt ennek a show- műsomak a reklámőrületében alkotói elképzelni képesek. A keresztények viszont már több mmt kétezer éve tudják, hogy „a nagy testvér valóban mindent lát”. Csakhogy szó sincs semmiféle titokzatos ismeretlenről, a nagy testvér maga Jézus Krisztus. Ó a szó legjobb értelmében testvér. Ezért is születik gyermeknek Betlehemben, hogy átélhesse mindazt, amit a felnőtté válás során minden egyes ember átél. Isten fia emberré lett, hogy az ember Isten gyermekévé lehessen. Isten volt, Úr volt, ugyanakkor a testvérünk is volt - velünk étkezett, velünk ült egy asztalnál, velünk együtt dolgozott, örült és sírt. Testvéri módon lépett az emberi mindennapokba, hogy megszentelje őket. Nem akármilyen testvér volt, ő valóban „nagy testvér”. Mindenben hasonlított hozzánk, a bűneinket kivéve. Azért nagy, hogy lélekben mi is felnőhessünk hozzá. Azért szent, hogy mellette és őáltala mi is szentté lehessünk. Szeretetteljes, hogy megszégyenítse a mi makacs kevélységünket. A „nagy testvér” nagysága pontosan megfelel mindannak, ami később lejátszódott a Golgotán. Ott ugyanis saját testvérüket a saját testvérei a maguk fajtájából ki- és megtagadták. Ő mégis hű maradt, keresztre szögezett mozdulatlan kaijával újabb testvéri ölelést kínált. Ő, a testvér a testvérek között, nevükben kiált az égre: „miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) Testvér a testvérek között mindenkiért könyörög: „bocsáss meg nekik” (Lk 23, 34). Testvér a testvérek között elsőként töri meg a halált. Nem is nagy testvér ő, hanem a legnagyobb. Mert győztes, mert feltámadott halottaiból. Ezért él, és FIGYEL! VIGYÁZZATOK - szólít fel advent első vasárnapjának evangéliuma. (Mk 13, 33) Jézus Krisztus, a mi Istenünk, Urunk, a mi nagy testvérünk lát minket. Többször is hangot adott ennek: veletek vagyok a világ végezetéig. Figyel minket, ám nem mint egy rigolyás ellenőr, aki cinikusan, elégtételt véve koppint a megtévedt ember körmére. Nem is mmt egy csúcsmenedzser, aki az emberi disznóól egyenes adásából a lehető legtöbb pénzt akaija kisajtolni. Úgy figyel, mint a pásztor figyeli az elveszett bárányt, hogy visszaterelhesse a nyájához. Igen, Jézus úgy néz, ahogy a vakra, a süketre, a némára, a bénára nézett: nem azért, hogy nyomorúságukból bulvárszenzációt kreáljon, hanem hogy teljesen meggyógyíthassa őket. Adventnek, melynek kicsúcso- sodása a betlehemi születés, ennek az adventnek az elején a várva várt nagy testvér, Jézus Krisztus arra figyelmeztet bennünket: vigyázzatok, legyetek éberek! Ezt az éberséget segíti a tudat, hogy Jézus figyel, szüntelenül rajtunk tartja a szemét. Lát bennünket, mindnyájunkat külön- külön, ezért aztán felelnünk kell minden egyes cselekedetünkért, a tetteinkhez vezető legtitkol- tabb indítékokért is. De azért is figyel, hogy segítsen, megtalálja, támogassa az eltévelyedett testvért, aki épp csúszkál valahol valamelyik tévúton. És még valami: Jézus Krisztus életünk minden másodpercét figyeli, de látja az egészet egységében is. Éppen ezért lesz koronatanúja és bírája az utolsó ítéletnek, ahogy azt VI. Pál pápa is kifejezte: Krisztus, TESTVER, tanítója és pásztora véges napjainknak, igazából eljő. Mégpedig mmt kérlelhetetlen bíra halhatatlanságunk küszöbén... A szerző római katolikus pap csaladivilag@ujszo.com Már a fiúk nevelésekor ügyelni kellene arra, hogy megbecsüljék a házimunkát végző nőket Erőszak a családban = 0 tolerancia Az ember, bizony, kiszolgáltatott lény (Archív illusztrációs felvétel) A nők elleni erőszakot az ENSZ 1993 óta jogsértésként kezeli. A nők, de különösen a családon belüli erőszak megelőzését és kezelését az EU is felügyeli, és szorgalmazza, hogy a tagországok kormányai a problémával kiemelten foglalkozzanak. PÉTERFI SZONYA Az Európai Parlament 1997- ben határozatot fogadott el az unió tagországaiban lebonyolításra kerülő kampányról, melynek célja a nők elleni és a családon belüli erőszakkal szembeni állami és társadalmi szintű „zéró tolerancia” elérése. Az erőszak különböző formái nem kerülik el Szlovákiát sem. Bár vannak olyan erőszakos cselekmények, amelyeket büntet a társadalom, a nők elleni erőszak megnyüvánulásai felett gyakran szemet huny. Talán azért is, mert a kormány, az illetékes szociális tárca nem foglalkozik érdemben a kérdéssel. Ennek bizonyítéka az is, hogy a nők elleni erőszak nemzeti stratégiája, valamint a megelőzésre összpontosító nemzeti akciós program kidolgozásánál a tárca nem vette figyelembe a polgári nősegélyező társulások, a harmadik szektorban hosszú évek óta sikeresen dolgozók javaslatait, észrevételeit. A múlt héten az IVÓ Társadalomkutató Intézet szervezésében megtartott konferencia értékelte a hazai nem túl rózsás helyzetet, és úgy, mint számos EU-ország, meghirdette a 16 akciónap az erőszak ellen kampányt. Egyeztetés, pénz nélkül A felszólalók kertelés nélkül kimondták, hogy az állam anyagi támogatása nélkül az önkéntes, önsegélyező csoportok nem képesek fenntartani a jelenleg működő védőhálózatot, krízisközpontokat. - Az erőszak társadalmi probléma, ezért a társadalmi normák megsértése miatt kell felelősségre vonni a bántalmazókat. Nevükön kell nevezni a dolgokat: nemcsak a testileg, hanem a lelkileg kínzott nők és családtagjaik is áldozatok - magyarázta felszólalásában Jana Cviková, az Aspekt feminista kiadó szerkesztője. Kifogásolta a minisztérium nemzeti stratégiáját azért is, mert csak általánosságokban kezeli a problémát. - Felesleges célokat tűz ki, pl. honlapot tervez az összes krízisközpont, segélyszervezet címével, holott a jegyzék már régen megtalálható a világhálón, igaz, nem a minisztérium fejléce alatt. Állítjuk, nem szégyen tanulni azoktól, akik az eltelt évtizedek alatt megtanulták, hogyan kell hatékonyan védeni az áldozatokat az ag- resszorral szemben - mondta. Vannak jó példák- külföldön Az ausztriai krízisközpont (Wiener Interventionstelle gegen Gewalt in der Famüie) képviselője, Barbara Ille leszögezte: Európában minden ötödik nő legalább egyszer életében az erőszak áldozatává válik. Ausztria-szerte majd 30 éve alakultak meg az első nőotthonok, melyek menedéket nyújtottak a bántalmazó férjtől távozó nőnek, gyerekeknek. - Nem volt könnyű elfogadtatni a kormánynyal, a társadalommal, hogy az áldozatoknak másfajta segítségre is szükségük van, nemcsak a 24 nőotthonra. Sikerült elérni, hogy ma már nem az agresszor által veszélyeztetett nők, gyerekek kényszerülnek otthonuk elhagyására, hanem a bántalmazónak kell távoznia a közös fedél alól. Nincs szükség hosszadalmas pereskedésre, a helyszínre érkező rendőrök feladata, hogy az agresszort tíz napra kiutasítsák a lakásból. Ugyancsak - 48 órán belül - kötelesek jelenteni az esetet az illetékes intervenciós központnak, annak dolgozói nyomban kapcsolatba lépnek az áldozatokkal, felvilágosítják jogaikról és a segítségnyújtás formáiról - tudatta az osztrák felszólaló. A megfelelő intézkedések ellenére jelenleg 1400 nő próbálja lakását elhagyva rendezni életét. Nem ritkaság, hogy ismételten kerülnek vészhelyzetbe, gyakori, hogy az agresszív partner néhány hetes, hónapos kihagyás után újra támadásba lendül. A konferencia hazai résztvevői némi irigységgel hallgatták Barbara lile beszámolóját arról, hogy ha az agresszor nem hagy fel a bántalmazással, a lakásból való kitiltását a bíróság akár 3 hónapra is meghosszabbíthatja. És mert a kereső családfő kényszerű távozása miatt a család anyagi gondokkal szembesülhetne, az állam vállalja a lakhatási és életviteli kiadásokat. A hazai viszonyok ismeretében, amikor a segélykérést a rendőrök általában nem veszik komolyan - kötelességüket megszegve a bejelentés után nem mennek ki a helyszínre, s ha mégis, akkor lebeszélik az áldozatokat a feljelentés megtételéről -, Ausztriában a rend őrei speciális kiképzésben részesülnek csak azért, hogy a legmegfelelőbben kezelni tudják a krízishelyzeteket. A családon belüli erőszak része a feleségbántalmazás, a testi, lelki és szóbeli erőszak, a lányokat és nőket érő szexuális zaklatás, a prostitúcióra kényszerítés, a nők üzletszerű használata és az emberkereskedelem. Tudatosítani kell, hogy a bántalmazó környezetében felnövő gyerekek lelki problémákkal szembesülnek, s nem ritka, hogy felnőttként hajlamosabbá válnak az agresszióra. A konferencia résztvevői leszögezték: a családon belüli erőszak elnézése, az áldozatok magukra hagyása a társadalmi következményeket tekintve a demokráciának, az alapvető emberi jogoknak is a megtagadása. Nemi alapú megkülönböztetés A felszólalók szerint a családon belüli erőszak nem szüntethető meg sem megfelelő törvények elfogadásával (nélkülük ugyancsak nem!), sem a jogszabályok betartásával, noha ezek alapfeltételek. Minden egyes embernek fel kell lépnie az erőszak megnyilvánulásai ellen, hiszen nincs, aki ne észlelné. - Beszélni kellene a strukturális erőszak fogalmáról is, amely alatt a nők alacsonyabb rendűsé- gének megnyilvánulásai értendők. Sokan természetesnek tartják, hogy ugyanazért a teljesítményért a nők kevesebb bért kapnak, vagy előmenetelük során, főleg ha már középkorúak, hátrányos helyzetbe kerülnek a férfiakkal szemben. A nemi alapú megkülönböztetéssel nem foglalkozik senki. Holott már a fiúk nevelésekor ügyelni kellene arra, hogy megbecsüljék a házimunkát végző nőket. És végérvényesen véget kellene vetni annak a szemléletnek, hogy a társadalom a férfiakat a produkció, a nőket a reprodukció alapján ítélje meg. De az alaptémánál maradva, amíg a többség erélyesen nem utasítja vissza „az asszony verve jó” beszólásokat, addig nem lehet szó kedvező változásról - sorolta ugyancsak Jana Cviková. Pedig ha az áldozatok és az elkövetők környezete nem hunyja be a szemét, ha bántalmazást tapasztalva nem fordul el, hanem segít a bajba jutottaknak, és nyíltan elítéli az erőszakot, ha a társadalom kikényszeríti a hatalomtól, jogalkotóktól a hatékonyabb fellépés szükségét, akkor majd megelőzhetők, illetve jelentősen enyhíthetők lesznek a családon belüli erőszakos megnyilvánulások. Márpedig ez a legalapvetőbb lépes az agresszió általános elterjedése ellen. HALT DER GEWALT! Állj az erőszaknak! i i i 4 < í í i i ( i A A A A KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Brooklyn, 2005. november 12-13. MOLNÁR MIRIAM a Az emberek errefelé kétféleképpen szoktak megházasodni: az egyik csoport a lehető legszerényebb körülmények között, kevés felhajtással köt általában civü esküvőt. Ide tartoznak azok, akik repülőre ülnek, és Las Vegasban egy hétvége keretében, idegen tanúk jelenlétében válnak házastársakká. A másik csoport tagjai legalább egy évvel a kitűzött dátum előtt elkezdenek tervezni, több embert foglalkoztatnak hónapokon keresztül, nagy lakodalmat csapnak és rengeteg pénzt költenek rá. Az ünnepség, melyen szerencsém volt részt venni, a második csoportba tartozott. Magára az esküvőre vasárnap került sor, de a legközelebbi rokonság már szombaton délután gyülekezni kezdett Manhattan déli sarkában, a kikötőbéli szállodában. Este hatkor már mindenki a közeli Paris Caféban ült, és örömmel rendelt a vőlegény apja számlájára a sokrétű menüből. Több pohárköszöntő következett a többfogásos vacsora közben, láthatólag jól érezte magát a társaság, bár több hölgy aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy bele fog-e férni másnap a ruhájába. A menyasszony, az őt kísérő koszorúslányok és a jegyesek édesanyái vasárnap hajnak hatkor randevúztak a szálloda konferencia- termében, ahol négy fodrász és három maszkmester (férfiak és nők egyaránt) várta őket. Az átváltozóművelet remekül sikerült, mindenki meg volt elégedve. Akik később ébredtek, lázasan vasaltak és szépítkeztek, hogy készen legyenek kilencre, amikor is az egész társaság átballagott az esküvő helyszínére, hogy a két profi fotós és az egy szem videokamerás egy órán keresztül különböző kombinációkban kapja őket lencsevégre. Novemberhez képest meglepően kellemes volt a hőmérséklet, bár a reggel párásnak indult. A koszorúslányok ciklámen színű hosszú selyemruhában díszelegtek és gyönyörű ciklámen-narancssárga csokrokat szorongattak, miközben a menyasszony fehér, gyöngyökkel díszített ruhát viselt. Az ő csokra csodás fehér orchideákból állt. Az esküvőtervező, egy magas, vékony férfi tornacipőben, barna öltönyben futkosott, és kiabált különféle segítőire, miközben az érintettek gyakorolták a ceremónia részleteit. Közben érkeztek a vendégek, megnyílt a bár és a büfé is. Egy nagy terem vagy kétszáz emberrel telt meg, akik ettek, ittak és ismerkedtek. Kisütött a nap. A menyasz- szony és a vőlegény eközben két rabbi, két tanú és szüleik jelenlétében aláírta a házassági szerződést. Mindkét rabbi közreműködött a ceremónián. Először a két édesanya gyújtott egy-egy gyertyát, majd a menyasszony és a vőlegény egy közöset a két már égő gyertyával, ezzel jelezvén, hogy két családból most egy új alakult. Ezek után a házasulandó felek igent mondtak, gyűrűt és csókot cseréltek, valamint elégették azokat a papírlapokat, amelyekre előzőleg, a rabbi kérésére, hibáikat írták fel. Megköny- nyebbülten és boldogan sétáltak kéz a kézben a tapsoló rokonság között a teremből kifelé, és végre ( elkezdődhetett a dínomdánom. A pincérek figyelmesek, az étel finom, a beszédek viccesek és azé- A nekar remek volt. Órákon át telve volt a parkett fiatallal és időssel, még a 94 éves rabbi is ropta a menyasszonnyal. Hat óra is elmúlt, mire elbúcsúztunk, átöltöztünk és kisétáltunk a párás New York-i estébe. Taxival suhantunk haza, fáradtan de elégedetten - micsoda hétvége!
