Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-23 / 270. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 23. Szülőföldünk - hirdetés 27 Nem panaszkodni akarok, hanem dolgozni. A 32 éves Viliam Novotný orvos Kassán született. A Šafárik Egyetem Orvosi Karának elvégzése után idegsebészként dolgozott. 1997-ben kezdett politikával foglalkozni. Ettől kezdve politikai pályája töretlenül ívelt felfelé. 1998- ban a Kassa-nyugat városi ön- kormányzatának képviselője volt, 2001-ben Kassa megyei, a következő évben pedig parlamenti képviselőnek választották, ahol jelenleg az egészségügyi bizottság alelnöke. Egészségügyi kérdésekben a kormányfő tanácsadója, az EBESZ állandó küldöttségének elnöke. Jelenleg a Kassa Megye Önkormányzatának elnöki tisztségére pályázik. Novotný úr, Ön a megyei választásokon a gazdaságilag stagnáló Kassa megye önkormányzatának elnöki székét pályázta meg. A megyének menedzseri irányításra lenne szüksége. Miért döntött úgy, hogy a kerületi politikát választja a gyógyítás helyett, hiszen sikeres ifjú orvos ~ idegsebész volt? Be kell vallanom, sokáig mérlegeltem, hogy a politikai vagy az orvosi tevékenységemet folytassam e. A parlamenti munkám során sok tapasztalatot szereztem, más szemmel nézem a régió fejlődését. Úgy érzem, még elég energiám és bátorságom maradt, hogy a regionális politikának szenteljem életem. Nagyon kiábrándítóan néz ki Kassa, és az, ahogy a régió nem fejlődik. Nagyot csalódtam azokban az emberekben, akik Kassa és a megye élén állnak. Mindig büszke voltam arra, hogy kassai vagyok, családom már évszázadok óta itt él a városban és a régióban, amely jobb jövőt érdemel. Szeretném az álló vizeket kicsit felkavarni, és a regionális politikába egy kis életet vinni, hogy mozgásba lendüljön, a kassai egészségügyhöz hasonlóan. Inkább politikus szeretnék lenni, az orvosi tevékenységemet ezentúl hobbiként szeretném végezni. A SDKÚ - HZDS -DS- SZS koalíció jelöltjeként indul. Hogyan sikerült egyesítenie ennyire különböző pártokat? Nem tagadom, hogy a tárgyalások nagyon igénybe vettek, de a legnehezebb munkát a tagállomány meggyőzése jelentette. Célom viszont már az elején az volt, hogy minél nagyobb középjobbos koalíciót alakítsunk ki, amely támogatja a közös programot. Ma már azt mondhatom, én vagyok az egyetlen jelölt, akit működő koalíció támogat. A HZDS támogatása megtiszteltetés számomra, bármilyen ellentmondásosnak hat is. A választások nem a politikai pártokról szólnak, hanem személyiségekről és ésszerű, valós megoldásokról. Mit kifogásol a jelenlegi vezetés munkáján? Ön a mostani megyefőnök ellenjelöltje, biztosan egészen másként képzeli a megyei vezetőség tevékenységét. Júniustól mostanáig beutaztam egész Kassa megyét. Alvó tájat találtam, rengeteg lehetőséggel. Kassa Megye Hivatala miért nem kereste fel a polgármestereket, és miért nem egyeztet velük? Miért nem tudja a lakosság, mire jó a megye? Túl sok hasonló kérdést tehetnénk fel. A mostani vezetőségnek főként a nehézkességét rovom fel. Elismerem ugyan, hogy nem lehet mindent úgy csinálni, ahogy elképzeljük, ám a jelenlegi elnök több levelet írt Pozsonyba, mint amennyit otthon dolgozott. Csak panaszkodott, sopánkodott, a kassai polgármester jelentős segítsége mellett. S az eredmény? Semmi. Nekünk kell dolgoznunk. Mások segítségét várni, panaszkodni nem segít. Óriási lehetőségeink vannak! Tudjuk Önről, hogy a magyarlakta vidéken magyarul beszél. Ez nem jellemző azokra a politikusokra, akik nem az MKP-ből vannak. Miért tesz így? Régi kassai családból származom, kicsi koromtól fogyva szlovákul és magyarul is beszéltünk otthon. Az etnikai tarkaság nemcsak a Kassai kerületre, hanem egész Szlovákiára jellemző. Én az egész megye elöljárója szeretnék lenni, nem szeretném különféle kritériumok szerint csoportokra osztani az embereket, nincsenek előítéleteim. Feleségem is borsi. Ha valaki magyarul szól hozzám, én is úgy válaszolok. Az anyanyelv a kisebbségek kulturális öröksége, közelebb áll hozzájuk. De miért kellene a magyar nyelv használatának egyetlen párt kiváltságának lenni? Programjában a megye több problá- májáról is beszél. Gondolja, hogy Önnek sikerül ezeket megoldani? Nem problémákról beszélek, hanem lehetőségekről. Kerületünk annyi lehetőséget rejt, hogy mindenhol máshol már virágozna a régió. Mi sajnos egy helyben topogunk. Az az érv, hogy a befektetők idevonzásához hiányzik az infrastrukrúra, nem állja meg a helyét. A kehnyeci Konkoly polgármester már 11 befektetőt megnyert az ipari parkjának, a többieket az US Steel vonzotta régiószerte. A megyei hivatal 4 év alatt egyetlen, Kassa városa pedig még mindig nem oldotta meg a telkek kérdését, amelyeken az ipari parknak fel kellene épülnie. Ez mindenért beszél. Ha az ember igyekszik, megy a munka. A megye legfájóbb része Rozsnyó és környéke. A város felkészült az ipari park felépítésére, de a tervezetet nem sikerült beindítani. Ez nemcsak az állam hibája. Gondot okozott, hogy a város vezetősége és az állam meg a megyei vezetőség közti kommunikáció akadozott. Már közeledik a jó hír is, Rozsnyóba mégis készülnek befektetők! Biztos vagyok benne, hogy Rozsnyónak és Nagykaposnak nagyon nagy szüksége van az ipari parkra. Nem Peresnek meg a Kassa és Eperjes, a Torysa és az autópálya közti, árvíz által károsított területnek van szüksége ipari parkra. Ezidáig még a kehnyeci ipari parkot is alig használtuk ki, hogy befektetőket csábítsunk oda. Említette Nagykapost. Reálisan számíthatnak itt befektetőkre? Nagykapos az ukrán határon fekszik. A közeli Tiszacsernyő kitűnően kiépített vasúti infrastruktúrájának köszönhetően az egész régiónak jó esélye van, hogy az EU üzleti kapujává váljon! Ezt a lehetőséget nem szalaszthatjuk el, hiszen Kassa az egyetlen nagyváros, amely a széles nyomtávú vasútvonal mentén fekszik, az átrakodóhelyei mégis minimálisan vannak csak kihasználva. Ha Kassa megye déli részéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg Tokajról. Ezen a mezőgazdasági területen nem mondhatjuk, hogy özönlenek ide a befektetők. Hogyan kellene ezt a problémát megoldani? Tokaj nemcsak a kassai régió, hanem egész Szlovákia kincse. Sajnos az illetékesek megfeledkeztek az országnak erről a részéről. A választott képviselők megfeledkeztek arról, hogy a polgárok választották meg őket. Ha megnézzük, milyen helyet foglal el Magyarországon Tokaj, szemmel láthatóan nagy a különbség. Jó borocska, hagyományos kultúra, termálvíz, történelmi nevezetességek - déli szomszédaink ugyanilyen körülmények mellett turistaparadicsomot építettek, nálunk pedig Tokaj ugyanúgy alszik, mint a régió többi része. A kincseinket meg kell mutatnunk a világnak. Az a baj, hogy jó adottságaink vannak, de senki sem tud róluk. Hiányzik a külföldi képviselet. A választási programom részleteit a www.viliamnovotny.sk . honlapomon olvashatják. Úgy tűnik, energikus ember, akinek rengeteg terve van. Mit szól ehhez a családja? Nem hanyagolja őket el? Beismerem, hogy az utóbbi időben bizony elhanyagoltam a családomat, ami nagyon bánt, mert a család számomra a legnagyobb érték. Ha fáradt vagyok, otthon, a feleségem mellett kapcsolódom ki. Decemberre várjuk kisfiúnk születését, amit a legnagyobb győzelmemnek érzek. Nem mindegy azonban, hogy fog kinézni az a terület, ahol szeretném őt felnevelni. Ezért is választottam az „országos” politika helyett a hazait. Már előre örülök a karácsonynak, amelyet családi körben, a „legszebb ajándékunkkal” töltünk majd. Végezetül mit üzen az olvasóknak? Szeretném megkérni őket, hogy jöjjenek november 26-án szavazni! Nagyon fontos, hogy ne mások döntsenek helyettük. Az ember maga tudja a legjobban, hogy elégedett-e a mostani képviselőivel. Szeretnék megnyerni mindenkit. Nem ígérgetek, javasolok. Nem panaszkodni akarok, hanem dolgozni. Kerületünknek új impulzust szeretnék adni. Köszönöm a beszélgetést KP-5-12700
