Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-21 / 268. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ PER SPIEGEL, FOCUS Gerhard Schröder német kancellár holnap távozó kormánya úgy döntött, kedvezményes áron elad két Delfin osztályú tengeralattjárót Izraelnek. A hozzávetőleg egymil- liárd eurós ár egyharmadát a német szövetségi kormány állja. A szociáldemokrata-zöld kormány sokáig habozott, eladjon-e újabb tengeralattjárókat az izraeli haditengerészetnek. Német sajtójelentések szerint azért tétovázott, mert tartott tőle, hogy a zsidó állam atomfegyverekkel szerelheti fel ezeket a harceszközöket, veszélyeztetve a Közel-Kelet törékeny stabilitását. Izraeli források szerint azonban nem emiatt húzódott el az egyezség létrejötte, hanem az árvita miatt. Berlin sokáig vonakodott elfogadni azt az izraeli igényt, hogy részben a német állam finanszírozza a tengeralattjárók vételárát. Németország a kilencvenes évek elején ingyen engedett át Izraelnek két Delfin osztályú tengeralattjárót, egy harmadikat pedig a fegyverpiaci ár töredékéért adott el neki. KURIER A 8,2 milliós Ausztriában közel 5200 azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akiknek a csúcsfizetést jelentő évi 200 ezer eurónál nagyobb a bruttó bére. A jövő ősszel esedékes parlamenti választások közeledtével már a kormány- és az ellenzéki pártok is vázolták elképzeléseiket a személyi jövedelemadó tervezett módosításával kapcsolatban. A Wolfgang Schüssel kancellár vezette Osztrák Néppárt (ÖVP) például 2008-tól csökkenteni szeremé a legmagasabb adózási kategóriába soroltak terheit, az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) viszont 42-ről 45 százalékra emelné a legmagasabb adókulcsot. Az osztrák tömegtájékoztatás a közelmúltban adott hút arról, hogy az ausztriai dollármilliomosok tábora tavaly mintegy 5 százalékkal nőtt, és számuk 63 300 lett. AL-BAJJNA Az bakiak többsége ismét Ibrahim al-Dzsaafarit szeremé miniszterelnöknek egy felmérése szerint. Az Iraki Hezbollah síita párt által kiadott al-Bajjna napilap 38 ezer embert vont bele a felmérésbe, amelyet az ország 18 tartománya közül hatban végeztek. A megkérdezettek 51 százaléka azt szeretné, ha a síita Dzsaafari - az átmeneti kormány feje - a decemberi parlamenti választások után is hivatalban maradna, és ő lenne az első rendes parlamenti ciklusra kinevezett kormány miniszterelnöke. A felmérésben második helyen végzett Mital al-Aluszi világi szunnita politikus, őt a megkérdezettek 21 százaléka támogatja. Harmadik legnépszerűbbnek az előző miniszterelnök, a síita Ijád Allávi bizonyult, a negyedik Ahmed Csa- labi volt miniszterelnök-helyettes és az amerikai védelmi minisztérium egykori pártfogolt- ja lett. Allávi kormányát búálatok érték amiatt, hogy nem sikerült felszámolnia az országban dúló erőszakot. Neonáci öltöző (Gyenes Gábor rajza) Hat évtizeddel ezelőtt kezdődött meg a náci háborús bűnösök nemzetközi pere Nürnbergi monstreigazság Hermann Göring, Rudolf Hess a Kari Dönitz a baloldali, Albert Spee a jobboldali fotón. (TASR/EPA-felvétel) Hatvan évvel ezelőtt, 1945. november 20-án kezdődött az észak-bajorországi Nürnbergben a német háborús főbűnösök pere. MTI-HÁTTÉR Ebből az alkalomból a hét végén megemlékezést tartottak a délnémet városban; megjelentek hat évtizeddel ezelőtti monstreper szereplői is, köztük Whitney Harris egykori amerikai ügyész. Az 1945-46-ban lezajlott nürnbergi perben a náci rezsim 24 főszereplője ült a vádlottak padján. Közülük tizenkettőt halálra ítélt az antifasiszta koalíció képviselőiből álló bíróság, kilencen hosszú, részben életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak. Három vádlottat fölmentett a búóság. Hermann Göringnek, az eljárás egyik fővádlottjának már az első világháború után az antant búósága elé kellett volna állnia: püóta- ként nem védett városok bombázása miatt kellett volna felelnie. Az antant azonban nem állított fel ilyen bíróságot. Adolf Hitler (Schicklgruber) búodalmi kancellár, 1938-tól a német fegyveres erők legfőbb parancsnoka, Henrich Himmler, az SS, majd a Gestapo főnöke, belügyminiszter és Joseph Paul Goebbels, Hitler propagandaminisztere már nem kerülhetett a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék elé, mert a felelősségre vonástól való félelmükben mindhárman öngyilkosok lettek. A Krupp konszern tulajdonosának, Gustav Kruppnak a perét egészségi okokból későbbre halasztották, Martin Bormann-nak, Hitler helyettesének ügyében az eljárást távollétében folytatták le. A nürnbergi per során az agressziót a történelemben először minősítették a „legsúlyosabb háborús bűncselekménynek”. Első ízben vontak felelősségre háború kirobbantásában és háború okozta mérheteden szenvedésekben vétkes állami, katonai és pártvezetőket. A törvényszék hazugságnak minősítette azt az érvet, hogy Németország megelőző jelleggel, preventív céllal támadta meg a Szovjetuniót. A győztes hatalmak az Egyesült Államok indítványára fogadták a nürnbergi helyszínt. Ennek szimbolikusjelentősége volt: ez a város volt a nemzetiszocializmus fellegvára. A per nemcsak igazságszolgáltatási és történelmi esemény volt, hanem elsőrendű sajtószenzáció is. Húsz országból mintegy négyszáz tudósító kísérte figyelemmel az eseményeket. Riportjaikat néhány évvel ezelőtt bibliofil kiadásban jelentette meg Steffen Radimaier, a Nürnberger Nachrichten rovatszerkesztője. Előkelő az akkori helyszíni tudósítók névsora: Ernest Hemingway és Erika Mann, Louis Aragon és John Steinbeck, Erich Kästner és Konsztantyin Fegyin, Robert Jungk és Rebecca West. Nagyjából megegyezett a véleményük abban, hogy nem a „legfőbbek” kerültek a nürnbergi törvényszék elé. Ettől eltekintve az amerikai fővádló, Robert Jackson úgy fogalmazott, hogy a perbe fogottak vétke nem az volt, hogy a háborút elvesztették, hanem az, hogy elkezdték... A másodrendűség érzését keltette, hogy a tényleges főbűnös, Adolf Hiüer nem ült a vádlottak padján, amit Peter de Mendelssohn kissé fonákul így kommentált: „Az embernek az az érzése, hogy a törvényszék nem a fényt vádolja, hanem a villanykörtéket.” A vádlottak mindvégig a német bíróság kizárólagos illetékességét hangoztatták, eredmény nélkül. A Nemzetközi Katonai Törvényszék négy tagból és négy póttagból állt. A négy győztes nagyhatalom fővádlóinak feladata volt a bűncselekmények és elkövetőik kinyomo- zása, a vizsgálat lefolytatása és a vádirat elkészítése. Az ítélet meghozatalához és a büntetés kiszabásához legalább három búó jelenléte volt szükséges. Halálra ítélték többek között Hermann Göring birodalmi marsaik, a német légierő főparancsnokát (kevéssel kivégzésének időpontja előtt öngyilkos lett), Joachim von Ribbentropot, a náci Németország külügyminiszterét, Wilhelm Keitel táborszernagyot, vezérkari főnököt, aki német részről a fegyverletételi okmányt aláírta, Alfred Jodl vezérezredest, Arthur Seyss-Inquartot, aki osztrák belügyminiszterként Hitler utasítására előkészítette az Ansch- lusst. A kegyelmi kérvények elutasítása után a halálos ítéleteket 1946. október 16-ra virradóan a nürnbergi fegyházban végrehajtották. Az ENSZ-közgyűlés 1946 decemberében hozott egyik határozatában jóváhagyta a nürnbergi eljárás elveit, és azokat a nemzetközi jog elveinek szintjére emelte. A NÜRNBERGI PER SZÁMOKBAN ♦ A per során meghallgattak 236 tanút, 300 ezer eskü helyetti nyilatkozat hangzott el és 5330 okmányt gyűjtöttek be. A per lefolyását 22 kötetben, 15 ezer oldalas jegyzőkönyvben rögzítették. ♦ Az eljárás előkészítéséhez Robert Jackson amerikai búó ezer munkatársat foglalkoztató külön hatóságot hozott létre. A tárgyalás során 12 tolmács szimultán fordított angol, francia, orosz és német nyelvre. Titkárnők egész hada dolgozott a per okmányain, olykor nyakig elmerülve a papúhalmazban, ami a történelmi fotókon jól látható. ♦ A vádlottaknak 27 szabadon választható fővédő és 54 asszisztens állt rendelkezésükre. A tárgyaláson csak meghívottak lehettek jelen. ♦ A vádlottakat az Igazságügyi Palota melletti börtönben helyezték el szigorú őrizet alatt, és egyszemélyes cellájukban szinte éjjel-nappal figyelték őket az őrök. Ennek ellenére két vádlott öngyilkosságot követett el: Robert Ley a per megkezdése előtt, Hermann Göring pedig a halálos ítélet kimondása után. (MTI) KOMMENTÁR A korrupció ára BARAK LÁSZLÓ Megint rajtakaptak egy polgármestert, aki gyaníthatóan a rábízott közpénzzel közvetlenül, közvetve pedig a hatalmával üzérkedett. Jozef Pohančeník, Čadca polgármestere állítólag azért kért és kapott másfél millió koronát egy építkezési vállalkozótól, hogy annak cége gyorsan inkasszálhasson harmincmilliót, amellyel az ön- kormányzat lógott neki. Az építkezési vállalkozó a rendőrséggel együttműködve húzta csőbe Pohančeníkot. Aki vagy egy első ízben próbálkozó kétbalkezes és telhetetlen főszer, vagy pedig egy gátlástalan helyi kiskúály, aki folyamatosan gründolta magánvagyonát az efféle piszkos pénzekből. Utóbbi esetben olyannyira fejébe szállhatott a dicsőség, esetleg úgy meg lehetett szorulva, hogy már óvatos sem volt, a látszatra sem ügyelt. Pedig csak újságot kellett volna olvasnia itt-ott, hiszen a sajtó mind többször számol be arról, hogy a pár éve törvényesített agent provocateur intézményének köszönhetően kerülnek hűvösre az óvatlan közszereplők. Lásd a függetlenként megválasztott nagymegyeri polgármesternek, Sámuel Lojkovičnak ugyancsak egy építkezési vállalkozóval megtörtént hasonló afférját. Ennek az ügynek egyébként napokon belül pont kerülhet a végére, hiszen lefülelése óta vizsgálati fogságban lévő Lojkovičnak e hónapban kell majd a Speciális Búóság tanácsa elé állnia, megmagyarázandó a megmagyarázhatatlant. Mármint, hogy miért kér valaki kenőpénzt egy érvényben lévő telekeladási szerződés megtartásáért, stb. Ugyanilyen megmagyarázhatatlan Pohančeník tette is, hogy sápot akart egy annak rendje-módja szerint elvégzett és hivatalosan átvett munka honoráriumából. Ennek ellenére felesleges azon szörnyülködni, hogy milyen mocskos a világ. Annál is kevésbé, mert az ilyesminek már nagyon-nagyon régen nincsen hírértéke...! Nagymegyeren például mindössze tizenhárom százaléknyi választópolgár vett részt a minap azon a népszavazáson, amelynek tárgya a kóterben veszteglő polgármester leváltása volt. Az ignoránsok többsége persze vélhetően azért nem akart „ítélkezni”, mert épp ők azok, akiknek köszönhetően majd egy évtizede első ember lehet Lojkovič Nagymegyeren. Ilyen alapon tehát elsősorban önmagukkal kerültek volna szembe... Ráadásul a korrupciót vajmi kevesen tekintik e tájakon komoly bűncselekménynek. Elsősorban azért, mert épp maguk az érintettek, vagyis a korrupciót nap mint nap elszenvedő és gyakorló emberek akadályozzák leginkább annak felszámolását! Ez a korrupció ára, amit mindenki megfizet! Az üyen szemlélettel azonban még igen-igen sokáig csakis a jóistenhez mehetnek panaszra az emberek. Vagy elszegődnek agent provocateurnek, mint a tárgyalt esetek beavatott szerepői... A legintelligensebb megoldás azonban mindenképpen az lenne, ha valamennyi vonatkozó választási procedúrát kellő információk birtokában és a legkevésbé sem érzelmi alapon abszolválnának a lehetséges választók. így nagyságrenddel több esély lenne arra, hogy a legkülönfélébb közéleti posztokra ne kerülhessenek szélhámosok, haszonleső senkik vagy minden hájjal megkent potenciális bűnözők. És nem ám csak Nagymegyeren meg Čadcában! JEGYZET Semmi cicó. J JUHÁSZ KATALIN Jövőre felcsapok kampányszlo- genúónak. Talán ez az egyetlen úott műfaj, amelyből királyi módon meg lehet élni. Tulajdonképpen már a „Leť s Make Things Better” világsikere óta foglalkoztat a gondolat, figyelmesen elolvasok minden felúa- tot a flakonokon, dobozokon, (Az édenkert íze, Fehér Erő, A legtöbb, mi adható), és elemezni próbálom az üzeneteket. Állítólag a politikus is termék, ugyanúgy el kell adni, mint más terméket. Elég azonban egy pillantás a megyeielnök-jelöltek választási plakátjaúa, hogy rájöjjünk, nálunk gyerekcipőben toporog még ez a művészeti ág. Kreativitásnak semmi jele, semmi fehér erő és édenkert. Bátorság és alkotó potenciál tehát nem kell ehhez a szakmához, vagyis pár perc alatt gyárthatnék olyasmiket, hogy: Ő a tettek embere. Válaszd a haladást. A mi régiónk, a mi jelöltünk. Éljünk jobban. Teérted hajtok. Ez utóbbit már persze nem a plakátokon olvastam, de akár olvashattam volna is, legalább felkapnák a fejüket a fásult polgárok. Mert a többségnek fogalma sincs, mi az a megyei önkormányzat, kikre és miért kellene voksolnia, és hogy a „župan” szó nem csak fürdőköpenyt jelent. Sejhették ezt a szlogenúók is, mert mintha szándékosan igyekeztek volna minél primitívebb üzeneteket fogalmazni, lásd fentebb. A primitivizmus tettekben is megnyilvánul, a versenyzők ravasz cselekkel igyekeznek be- küzdeni magukat a tévébe. Az újra induló fürdőköpenyeknek könnyű: hetek óta látogatják az iskolákat, kórházakat, buksikat simogatnak, orvosi műszereket adnak át, szalagokat vagdosnak. A többiek viszont agyalhatnak, mivel tűnjenek ki, mert a választási programok hívószavai több- nyúe azonosak: új munkahelyek, befektetők, infrastruktúrafejlesztés, az egészségügy, autópályák, uniós projektek. Kifejezetten gyomorforgató például, amikor egyesek iskolásokkal disztribuáltatnak szóróanyagot vagy lufikat, melyekkel nemcsak a kétévesek, hanem szüleik is le- vehetőek a lábukról. Dúlnak az ingyenkoncertek, evés-ivások. A legundorítóbbat azonban a Smer elnökének sikerült produkálnia. A BMG-sek soros naggyűlésén felpattant, és azt ígérte a szerencsétlen, kisemmizett lézereknek, hogy ha a párt jelöltje győz, kiboxolja nekik az államtól a kárpótlást. Na, erre milyen szlogen passzol? Megvan! „Semmi cicó, hajön Fico”? Holnap felajánlom neki, bizonyára a havi fizetésem többszörösét kasszúozom vele...
