Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-21 / 268. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 21. 6 RÖVIDEN Jeanne Moreau visszatér Budapest. A hétvégén először járt Budapesten Jeanne Moreau, a világhírű francia filmszínésznő, és olyan forró fogadtatásban része­sült, hogy eltökélte: mindenképpen visszatér még a magyar főváros­ba. Ezt legújabb filmjének, a Francois Ozon által jegyzett Utolsó nap­jaim című alkotásnak a Corvin moziban lezajlott díszbemutatóján je­lentette be a művésznő. Jeanne Moreau az Europa Cinemas filmüze­meltető hálózat Budapesten rendezett 10. évi konferenciája alkalmá­ból látogatott Budapestre, hogy díszvendégként ő adja át Port Fe­rencnek, a Budapest Film igazgatójának a legjobb európai filmprog­ramért járó díjat, a Művész, a Puskin és a Szindbád mozik filmkínála­tának elismeréseként. E mozik azt vállalták, hogy műsoruk 70 száza­lékát európai alkotásokból állítják össze. (MTI) A NAGY KÖNYV • • Szavazzon On is! JÁTÉK A Magyar Televízió olvasást nép­szerűsítő játéka, A Nagy Könyv, amelyet a határon túli nézők is ér­deklődéssel követnek, a vége felé közeledik. A Magyar Televízió most közös játékra invitálja a Kedves Ol­vasókat, így az Új Szó olvasóit is, azt tudakolva, hogy a középdöntő­be juttatott művek közül - Mici­mackó, A kis herceg, A Pál utcai fi­úk, 1984, Abigél, Az arany ember - melyik áll legközelebb a szívéhez, melyiket hozná ki győztesnek. Részt vehet a Döntőn! Kérjük olvasóinkat, írják meg, a középdöntőbejutott hat műből me­lyiket tartják kedvenc olvasmá­nyuknak! Levélben péntek éjfélig adhatták postára szavazataikat olvasóink, e­mailben azonban még holnap délig voksolhatnak a következő címre: edit.mislay@ujszo.com . A beküldők közül kisorsolunk egy személyt, aki családjával (max. 3 fő) a Magyar Televízió vendége lesz a december 15-ei Döntőn. A család 2. osztályú vasúti útiköltségét és szál­lását a Magyar Televízió fedezi. A. A. Milne: Micimackó Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 1 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk M George Orwell: 1984 JhiBlaw Szabó Magda: Abigél Könyv Jókai Mór: Az arany ember Megjelent az Irodalmi Szemle novemberi száma Mécs László költészetéről LAPAJÁNLÓ Mécs László költői hagyatékából közöl verseket a folyóirat. Bárczi Zsófia terjedelmes tanulmányában Mécs László kötészetesztétikájával és a katolikus irodalom helyzeté­vel, értelmezésével foglalkozik a két világború között. A szerző rá­mutat: „a »katolikus irodalom« pontos körülhatárolására maguk az érintettek sem voltak képesek”, s bár hadakoztak a Nyugatban megjelent értékelésekkel, köztük Illyés szigorú megállapításaival, irodalom és ideológia kérdésében azonban jócskán megoszlottak a vélemények. Lényegében Rónay György véleményét fogadja el a szerző, miszerint „... külön »a kato­likus irodalom« nincs, ellenben van a magyar irodalmon belül olyan irodalom, amelyben a katoli­kus élmény valósul meg művészi formában: Babitstól kezdve Juhász Gyulán, Harsányi Lajoson, Sík Sándoron át Dsida Jenőig és máso­kig”. Mécs László költészetfelfogá­sát Bárczi Zsófia szerint „ugyan­azok az elképzelések uralják, mint a katolikus publicisztikát a har­mincas évekig”. Pomogáts Béla írása (A komp helyzetében) a magyarság és Ma­gyarország helyzetével foglalkozik. Az Ady-metafora kapcsán azonban nem a „kelet” és „nyugat” közt ver­gődő magyarság gondjairól szól, hanem a magyar kultúra (és ezen KI>V1H. ÉVP. íl 11. SZÁM 120*5. NOVEMBER T ÁRAJO.-SK kot leit ÍHig.vBléltálH)l Bétíő Zsófi»: UaHá MÜkibwuíü'Aí)» ŕ» Pomogáts Béla: A komp helyzetében A 75 évn Török Elemér köiiüntiw ÍXŕt-Gvdi ..'«jWMlgíwi laiíyrö mm»*1! Harold Pinter, az kid irositlmi NobcMijas Ember a tájban - táj az emberben Beács-j táwtó TSnaer Átjao Fám IRODALMI SZEMLE 2005 11 IRODALOM n KRITIKA Ci TARSaDaLOMTUKLMAN Y belül a magyar irodalom) identi­tászavaraira és bizonytalanságaira mutat rá. Közli a lap Csehy Zoltán és Török Elemér verseit, s köszönti Török Elemért 75. születésnapja al­kalmából. Ember a tájban - táj az ember­ben címmel Szeberényi Zoltán Duba Gyula Szerelmes földrajzom című kötetéről írt terjedelmes esz- szét. Vendégkritikaként közli a fo­lyóirat Bedecs László írását Tőzsér Árpád közelmúltban megjelent (Faustus Prágában című) verses drámájáról. Kritikát olvashatunk Spiró György Fogság című legújabb regényéről (Alexa Károly tollából). Bemutatja a folyóirat Harold Pintért, az idei Nobel-díjas dráma­írót is. (zsolt) Hangversennyel ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját a komáromi Concordia vegyes kar Igényesség és értékközvetítés A Concordia vegyes kar a szombati ünnepi hangversenyen (Vas Gyula felvételei) Komárom. Felemelő zenei élményben lehetett része mindazoknak, akik szom­baton részt vettek a Magyar Kultúra és Duna Mente Mú­zeumában a Concordia ve­gyes kar ünnepi hangverse­nyén, amelyet a kórus fenn­állásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek. A fi­náléban közel 100 torokból csendült fel Vivaldi Glóriája a Concordia és a szentend­rei Musica Beata vegyes kar közös előadásában, a Comorra kamarazenekar kíséretében. V. KRASZNICA MELITTA Stubendek István alapító tagja és kezdetek óta karnagya is az ének­karnak. A negyedszázados évfor­duló kapcsán még a koncert előtt beszélgettünk múltról, jövőről, si­kerekről, zenei hitvallásról. Milyen indíttatásból alakult a kórus huszonöt évvel ezelőtt? 1980-ban a Csemadok városi szervezetének kezdeményezésére született meg az énekkar; külön ki kell emelni Keszegh Pál és Bajnok István személyét. Én 1979-ben ke­rültem Komáromba, és kezdettől fogva motoszkált bennem is a gon­dolat, hogy létre kellene hozni a vá­rosban egy felnőtt magyar vegyes kart, amely hiányzott az akkori ze­nei palettáról. így találkozott a Cse­madok terve az én nem titkolt vá­gyammal. Miként áll össze a zenei reper­toár? A karnagy szava a megha­tározó, vagy van beleszólásuk a tagoknak is? Tüdni kell, hogy amatőr kórus­ról van szó, amelybe különböző zenei képzettségű, különböző ze­nei múlttal és ízléssel rendelkező emberek jelentkeztek. Az induló kórus zenei arculatát tehát ki kel­lett alakítani. E feladat elsősorban rám hárult, de mindig is nyitott voltam a kórustagok kezdeménye­zéseire. A legfőbb szempont azon­ban mindig az igényesség, az érté­kek közvetítése volt. Karnagyi fej­lődésem során szerencsére olyan emberekkel találkoztam, akik ezen az úton vezettek: még Bodrogköz­ben, amikor egy pedagóguskórust irányítottam, Reményik Sándor lá­tott el tanácsaival. Említhetném továbbá Párkai Istvánt, a budapes­ti kamagyképző egykori vezető karnagyát, aki szintén nagy hatás­sal volt rám, a Magyar Tanítók Énekkarában pedig Vass Lajossal és Janda Ivánnal dolgozhattam együtt. Ezek az emberek az igé­nyességet, a minőségre való törek­vést plántálták belém, amit a saját kórusomban is, remélem, sikerült meggyökereztetnem. Hiszem, hogy ez az igényesség eredmé­nyezte a Concordia töretlen pálya­futását. Az egyik Kodály Napok so­rán az akkori zsűri elnöke, Baross Gábor ezt valahogy úgy fogalmaz­ta meg, hogy rajtunk látja egy fel­nőtt amatőr vegyes karnak az egészséges, magas színvonalú fej­lődését. Bevallom, rendkívül jól­eső érzés volt hallani szavait. Mennyire állandó a tagság? A jövő szempontjából meghatáro­zó, hogy van-e utánpótlás? Az alapító tagok közül nyolcán vagyunk ma is a kórusban. Megér­demlik, hogy név szerint felsorol­juk őket: Bajcsi Mária, Bajnok Ilo­na, Hegedűs Margit, Mácza Mi­hály, Stubendek László, Szép Er­zsébet, Weszelovszky Gábor és jó­magam. A huszonöt év alatt sokan kicserélődtek, főleg a nők sorai­ban, ami talán érthető is. Hiszen a heti rendszerességű próbák nem mindig egyeztethetők össze a csa­ládi teendőkkel. Büszkén mondha­tom, hogy a megalakulás óta szin­te minden hétfőn megtartottuk a próbákat, ha nem is mindig teljes létszámban. Egy-egy fellépés előtt pedig heti több alkalommal is ösz- szejöttünk. Ezt a rendszerességet én egyébként mindig nagyon fon­tosnak tartottam, a hétfő hat óra egy biztos pont a kórus életében. Ami a jövőt illeti: elég nehéz a fia­talokat megszólítani, hiszen annyi lehetőségük van a kultúra számta­lan más területén kipróbálni ma­gukat. Akit viszont ez a műfaj ér­dekel, az megtalál bennünket. Ezt a műfajt azonban csak nagy szere­tettel lehet művelni, és szeretni kell azt a közösséget is, ahová be­kerül az ember. Tény, egyre nehe­zebb új tagokat megszólítani. Huszonöt év alatt számtalan helyre eljutottak. Az országot keresztül-kasul be­jártuk, de sokszor énekeltünk Bécs és Prága -templomaiban, jártunk Olaszországban, Spanyolország­ban, Németországban, számtalan­szor Magyarországon, a legemlé­kezetesebb mégis talán a 2000-es USA-beli háromhetes turnénk volt. Mindenütt magyar nyelven énekeltek? Igen. Vallom, hogy Kodály és Bartók hagyatékát felvállalva ne­künk magyarul kell énekelnünk. Az, hogy eljutottunk az Egyesült Ál­lamokba, szerintem annak is kö­szönhető, hogy mindig is a magyar kórusrepertoárból indultunk ki. Mert például spirituálét egy magyar kórus ne énekeljen Amerikában, hi­szen azt ott sokkal magasabb szin­ten művelik. De a magyar műveket mi tudjuk szíwel-lélekkel átérezni és közvetíteni a közönség felé. Stubendek István: „Az induló kórus zenei arculata kialakítá­sának feladata elsősorban rám hárult.” OTTHONUNK A NYELV Kapušianske Kľačanymagyar megnevezései (2) SZABÓMIHÁLY GIZELLA A hivatalos településnevek válto­zásáról szóló írásom előző részé­ben a most szlovák nevén Kapu­šianske Kľačany település magyar nevének változását mutattam be. Amint a történeti áttekintésből ki­tűnt, a szlovákiai települések ma­gyar neve kapcsán a fő problémát az jelenti, hogy a két világháború között, illetve az ún. táblatörvény kapcsán meghatározott név szá­mos esetben eltér az 1898. évi IV. cikk alapján megvalósított telepü­lésnév-egységesítés során, illetve az 1938-1941-es időszakban meg­állapított névtől. Mivel az előző részben csak futó­lag érintettem az 1994-es telepü­lésnév-jegyzéket, foglalkozzunk most elsősorban is ezzel! A jegy­zéknek az 1913-as helységnévtár­ral, illetve az 1930-as népszámlálás adatait tartalmazó települési lexi­kon adataival való összevetéséből az alábbi szülhető le: az 1994-es szabályozáskor számos esetben a két világháború között megállapí­tott névhez tértek vissza, eZ történt például Pozsonycsákány ~ Csá­kány (Čakany), Pozsonyepeijes ~ Eperjes (Jahodná), Dunajánosháza ~ Jánosháza (Janovce), Miglécné- meti ~ Migléc (Milhosť), Füleksá- voly ~ Sávoly (Sávoí) esetében (az első helyen a régi magyar hivatalos név, a második helyen az 1920-as években, illetve 1994-ben megha­tározott forma szerepel). A múlt század során számos változásra ke­rült sor a tekintetben is, hogy ko­rábbi magyar névvel nem rendel­kező falvak, főleg telepesfalvak jöt­tek létre néhány falu határában, il­letve az 1960-as és 70-es években számos falut összevontak. Mind­ezek következtében az 1994-es jegyzékben új, korábban nem ada­tok magyar nevek is szerepelnek. Az említett telepesfalvak közé tar­tozik például az említett jegyzék­ben Sárrét (Blahová) néven szerep­lő község, amely 1951-ben vált le közigazgatásilag Légtől (Lehnice); Blahová magyar neveként Sebők László a Gálháztanya megnevezést közli, valószínűleg azért, mert a források szerint ez a tanya képezte a telepesfalu magvát. Vyšné Valice (Felsővály) és Alsóvály (Nižné Valice) összevonásával 1971-ben jött létre Valice község, ennek ma­gyar neveként az 1994-es jegyzék a Vály nevet közli. 1960-ban Firkáé (Harkács) és Šankovce (Sánkfalva) községet Gemerská Ves néven von­ták össze, a jegyzék szerinti magyar neve Gömörfalva. A példákat to­vább sorolhatnánk. Nem egyértelmű az 1994-es te­lepülésnév-jegyzékben szereplő magyar nevek státusa: a törvény a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről beszél, s nem szere­pel benne a „település kisebbségi nyelvű neve” kifejezés. A kisebbsé­gi nyelvhasználati törvény végre­hajtásával kapcsolatos egyik bel­ügyminisztériumi utasításban pe­dig az olvasható, hogy a település nevét nem lehet a település kisebb­ségi nyelvű megjelölésével össze­téveszteni: így a közigazgatási szerv székhelyét megjelölő táblán a település államnyelvű neve sze­repel. (Egy másik iránymutatás­ban erre példák is vannak, pl. Járá­si Hivatal Dunajská Streda). Az ún. táblatörvény értelmében a jegy­zékben szereplő kisebbségi nyelvű „megjelölések” közúti jelzőtáblá­kon használhatók, egyéb hivatalos kapcsolatokban (szövegekben) csak a szlovák név szerepelhet. A helyzet azonban azóta változott, ugyanis az állami tanügyi igazga­tásról és az iskolai önkormányza­tokról szóló 2003. évi 596. számú törvény 21.§-a értelmében a ki­sebbségi nyelven oktató tanintéz­mények megjelölésekor a táblán az iskola székhelyét kisebbségi nyel­ven is feltüntetik, feltéve, ha az adott településen az adott kisebb­ség részaránya eléri a 20%-ot. A vonatkozó jegyzet pedig az ún. táblatörvényre utal. Mindebből te­hát az következik, hogy a táblatör­vény mellékletében szereplő ma­gyar nevek mégiscsak hivatalos­nak minősíthetők. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents