Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-19 / 267. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 19. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Angyal KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Hölgylátogatóm érkezett. Alig lépett szobámba, megmutatta új lakkcipőjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam őt, odadobtam kutyámnak egy darab kockacukrot. Ó közben megkívánta a kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta. Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot, de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a „piros leves”-t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és fél esztendős. Arca - a setesuta hajacskájával, óriási kék szemével, be nem fejezett tétova vonásaival - olyan, mint a természet sietve odavetett, művészi vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga a rajz gyönyörű. Mindig így képzeltem az angyalokat. Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden mozdulata, észrevétele érdekelt. Sokat tanultam tőle. Először azt, hogy a lelke - arcocskájával ellentétben már teljesen készen van. Az az ősemberi lélek ez, melyet csak úgy tanulmányozhatnék, ha messze szigetekre utaznék, ahol vad törzsek élnek. Ez a csöpp angyal maga az önzés. Legelső ő, s a holmijai. Utána következik az apja és anyja, s azok holmijai. Ennyi az erkölcse. De van benne bizonyos kezdetleges jóság is. Dadája, aki elkísérte, megbántotta valamivel. Fölemeltem az asztalon heverő kést, s azt indítványoztam neki - lovagiasan és barátian hogy megölöm a dadát. Tiltakozott ellene. A dadát nem szabad megölni. Őt magát se szabad megölni, apát sem, anyát sem, engem sem, még a kutyámat sem. Kérdeztem, hogy akkor kit szabad megölni? Azt felelte, hogy a cigányokat. Kérdeztem, hogy miért szabad a cigányokat megölni? Azt felelte, hogy azért, mert „nem ismeri őket”. Ebben a finom megállapításában már a mai „műveld’ emberiség erkölcsét fedeztem föl, amely a gyilkosságot főbenjáró bűnnek tekinti mindaddig, míg egy szűkebb közösség tagjairól van szó, de megbocsát- hatónak, sőt erénynek tartja, mihelyt „idegen”-ek az áldozatok, akik más fajtához, más osztályhoz tartoznak, vagyis olyanok, akiket „nem ismerünk”. Rövid eszmecserénk után enni kezdett. Három almát tettem eléje. Egyiket a jobb kezébe szorította, s úgy majszolta, a másikat baljába fogta, hogy el ne vegyék tőle azalatt, harmadikat ölébe tette, s állandóan feléje sandított. Félt, hogy kifog rajta az étvágy. Szerencsére sikerült bekebelezni mind a hármat. Ekkor könnyükén szuszogott föl. Bevezettem a fürdőszobába, hogy megmossam kezét. Ott megpillantott egy kis lila szappant. Kijelentette, hogy azt hazaviszi. Neki adtam. De észrevett egy rózsaszín meg egy fehér szappant is. Ragaszkodott ahhoz a szándékához, hogy ezeket is hazaviszi, mert - amint megjegyezte - „neki sok kell”. Méltányoltam szempontjait. Csakhogy nem nyugodott addig, míg papírt nem szereztetett velem, s be nem csoma- goltatta, át nem köttette zsineggel. Amíg ezzel foglalatoskodtam, eltűnődtem, miképp is alapozhatnak rajongó emberboldogítók egy társadalmat olyan elméletre, melyből a tulajdonjogot, a birtoklás nagyon emberi ösztönét teljesen kikapcsolják. A kisemberek első mondata: „Add ide.” ... Félek, hogy ez a nagyemberek utolsó mondata is. Játékot kerestem számára. Sajnos, nálam már régóta nincs ilyesmi. Több évtizede kizárólag papírral-tollal játszom, érzésekkel és gondolatokkal. A tükörszekrényben megleltem a gombosfiókot. Tartalmát eléje öntöttem a szőnyegre. Férfi- és női gombok voltak ezek, csontgombok, acélgombok, cérnagombok, gyöngyház gombok. Könyökig dúskált bennük. Egyszerre izgalom fogta el. Fölkelt, arra kért, csomagoljam be a gombokat is, a szappanok mellé, sürgősen haza kell mennie. Most előszedve minden érvelő képességemet és ékesszólásomat, igyekeztem lelkére beszélni, hogy micsoda kegyetlenség egy költőt és annak családját télvízidőn gombok nélkül hagyni, hiszen gombokra nekünk is szükségünk van, feleségemnek, fiamnak, énnekem, még szegény kutyámnak is. Nagylelkűségére bíztam, hogy döntsön belátása szerint. Csak bámult rám tiszta angyalarcocskájával, rejtélyes, kék szemével. Letelepedett gombjai közé, hosz- szan kutakodott, aztán fölemelt egy gombot, melynél nem volt se hitványabb, se kisebb, egy rozsdás, csempe nadrággombot, s átnyújtotta nekem. Dadájának sugárzó arccal újságolta, hogy adott nekem egy gombot. Arról, hogy kapott is százki- lencvenkilencet, hallgatott. Ekkor egyszerre megértettem az emberiség történelmét. Ha az imént a vagyonszerzés ősi folyamatát láttam, kicsinyített, de valószerű formájában, most fény derült arra, micsoda az az önzetlen nemesség, mely megkönyörül az ínségeseken. Hálásan megköszöntem előkelő kegyességét, aztán megindul- tan arcon csókoltam ezt a kis, jótékony angyalt. (Forrás: MEK) „Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal Minden mozdulata, észrevétele érdekelt. Sokat tanultam tőle.” (Benkő Tímea felvétele) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: november 23. 1. Hány évvel volt fiatalabb Marie Calisch Zay Imrénél? a) 24 b) 14 c) 13 2. Ki volt Carl Rogers? a) amerikai teológus b) angol pedagógus c) német pszichológus 3. Mi a legjobb módszer a szeretet megtanítására? a) az óvodalátogatás b) az iskolai erkölcs- és hittanóra c) a szülői példa 4. Mi veszélyezteti manapság a fiatalok kapcsolatteremtését? a) a drágaság b) a felületes, egyoldalú tanácsok c) a tudadanság 5. Mit szeret az angyal? a) a vajas kenyeret b) a mézes kenyeret c) a lekváros kenyeret November 12-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3c, 4a. Az AB-ART ajándékát Molnár Erzsébet, galántai kedves olvasónk nyerte. HÁZIASSZONYLEXIKON Páclé készítése Nagyon finom ecetet vegyünk hozzá. Egyharmad rész vízzel keverjük. Annyi legyen az összes lé, hogy a pácolnivaló húst alaposan elfedje. Veszünk még leveszöldséget, megtisztítjuk, karikákra vágjuk, azután szemes borsot, babérlevelet és kevés sót. Mindezt a lével jól felfőzzük, és forrón öntjük a pácolnivaló vadra vagy húsra. Azonnal lefedjük, és hűvös helyen tartjuk használatig. Télen egy hétig is eláll a hús a pácban, nyáron 2 napig. Pálma Ha a pálma a leggondosabb ápolás mellett is megbetegszik, vagy visszafejlődik, azt csak a takarításnál fellépő huzatnak tulajdoníthatjuk. Kertészetekben az üvegházakat és melegítőszekrényeket, ahol pálmákat tartanak még nyáron, a legnagyobb hőségben sem szellőztetik. Nyáron sem szabad huzatnak kitenni a pálmát. Lehetőleg huzatmentes, szabad helyen kell tartani. A pálma kezelése télen: Kevés öntözés, pormentes, nem nagyon száraz levegő (esetleg vízzel telt edényeket kell felállítani), a hőmérséklet sose legyen magasabb 10 °C-nál. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Az ember, ki tette a dolgát, most elégedetten summáz Őszi tájkép KÖBÖL ZOLTÁN Ráheveredett az ősz a tájra. Hűvös szél csatangol végig a mezőkön, perlekedik a levelüktől lassan megözvegyülő fákkal. Reggelente már a nap is tovább lustálkodik. Pihen, hisz tavasztól egész nyáron át babusgatta a természetet. Vele pihen a táj is. Vagy talán mégsem? Ezernyi búzacsíra pattan, s borul csomóba a mezőkön, hogy majd puha hótakaró alatt vészelje át a zi- mankós téli napokat. Egy rókafi vacsora után koslat a Bódva-parton, a riadt vadkacsák jajgatva csapkodják magukat fel a töpplyafák fölé. Őzek verődnek csapatokba, ősi ösztöntől hajtva 'szervezik a nagy téli család életét. Szarvas bőg az őszi avaron, kéjesen csalogatva magához teheneit s egyben üzenve ve- télytársainak: „Nem ajánlom, hogy megpróbáljatok felszarvazni!” Mégis akad, kit nem tántorít el a vén galléros figyelmeztetése, s az udvarlást olykor bizoiiy vad bikák agancsainak csattogása váltja fel. A vadmalacok is otthagyták csíkjaikat az augusztusi nyárban, helyettük sűrű, fekete sörtéket eresztettek. Visongva turkálják az erdőt makkok, gumók után kutatva. Persze csak alkonyat után, nehogy vadászélményként végezzék be zsenge életüket. A házak kéményei is vidáman pöfékelnek. Némelyik kissé kettesen néha visszaköhögi a szobába füstjét, de egy kis kormolás után már ő is jó mélyeket szippant a kályha tüzéből, s leheli ki az ég felé. A kerti diófa nagyokat nyújtózkodik, s csodálkozva nézi, ahogy árnyéka egészen a csűrig kúszik el. Nem érti, hogy nyáron miért csak alatta henyél a fénynek e furcsa képzete. Sütőtök gömbölyödik ke- vélyen a kert végében. Türelmesen vár, hisz tudja, becses csak úgy lesz igazán, ha már a dér kissé megcsípte. Akkor aztán sütőbe kerül, hogy majd majszos gyerekhadak lakmá- rozhassanak az édes, ragacsos finomságból. Egy egér sündörög a fal tövében, rést vagy egy nyitva felejtett ajtót keresve, amin besurranhat téli kvártélyra a kamarába. Az egész évi gondoskodást meghálálva borultak szép, gömbölyű virágba a krizantémok, s elhunyt lelkek sírhalmait, varázsolták habzó-fehér virágoskertté, S az ember, ki szorgosan tette a dolgát tavasztól őszig, most elégedetten summázza munkája gyümölcsét. Ráheveredett az ősz a tájra. Hűvös szél csatangol végig a mezőkön, s együtt fütyörészik a levelüktől megözvegyült fákkal... KI A NYERŐ A Családi Kör november 5-ei Nyerőjének szerencsés beküldői: Kuszi Zsuzsa, Tardoskedd Varga Péter, Nagykapos Nyeste József, Fülek Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel küldte el. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
