Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-19 / 267. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 19. Családi kör - hirdetés 13 A gyermekek számára legjobb példa a szülő, egy kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat jó példát mutat A szerelmet, házasságot is tanulni kell Ha elvonatkoztatunk a média által belénk sulykolt „így viselkedj” monológoktól, akkor képesek leszünk önálló emberként, spontán viselkedni (Képek: archívum) Néhány reális tanács fiataloknak * Amíg tudományos kísérletekkel alá nem támasztják, addig ne hidd el, hogy bármi (megcsalásra való hajlam, poligámia, mások iránti vágy) meg van írva a génjeidben, vagy a partneredéiben. * Ha a génekben meg volna írva, hogy nincs örökké tartó szerelem, akkor nem látnánk olyan embereket, akik még 30 év házasság után is szerelmesen néznek egymásra, márpedig látunk. * Az ember természetének, hozzáállásának kialakulását nagyban befolyásolja a szülőktől látott minta. Ez azonban nem azt jelenti, hogy soha nem változol meg. Hí Nem az számít, hogy mit ír a sajtó; ha valamivel nem értesz egyet, mondd ki, beszéljétek meg. „A szerelemben és a háborúban mindent szabad.” Mindketten tudtok változni, de beszélni kell róla. * Felejtsd kint a külvilágot. Ne mások kapcsolatát vedd alapul. Ahány ház, annyi szokás; ami a szomszédnál bevált, lehet, hogy a ti kapcsolatotokban nem a legjobb ötlet. Igyekszem folyamatosan nyomon követni a legtöbbek által vásárolt női magazinok felhozatalát. A minap éppen egy újságcikk formájában zajló vitára lettem figyelmes. Valaki végre felszólalt az ellen, amit ma a magazinok próbálnak belénk sulykolni. KÓKAI KATA Olyan sok ma már a hasonló témájú írás, hogy talán észre sem vesszük, de aki nap mint nap ezt olvassa, előbb-utóbb alkalmazni kezdi. A fent említett vita a régi és új párkapcsolatmodellekről szólt, míg az egyik fél kifejtette véleményét az „újfajta” többekkel-is-járok-egy- szerre módszerről, a másik fél igyekezett bizonyítani, hogy a régi párkapcsolatmodell a természetes, hiszen évezredek óta (többé-kevés- bé) jól működik. A ló túloldalán A vitába nem vagyok hivatott beleszólni, de egy dolog biztos, mai társadalmunk átesett a ló túloldalára. Míg régen vadidegeneket adtak össze a szülők, akaratuk ellenére, ma sokan több vasat is tartanak a tűzben, nem egyszer vadidegenekkel (legalább ez az egy közös). Egyre többen ismerik fel, hogy valami baj van ma a pár- kapcsolatokkal, hiszen női magazinok oktatják az embereket: „mit vegyél fel, hogy sikered legyen; üyen és ilyen a jó szex; ha így viselkedik, nem szeret, ha úgy, az azt jelenti, hogy...” Amikor azt látom, hogy valaki hasonló praktikák bevetésével igyekszik széppé tenni egy kapcsolatot, mindig eszembe jut, amit egy idős hölgytől hallottam: „ha szeretitek, megértitek egymást, nem lehet baj”. És valóban, ha spontán viselkedünk egy kapcsolatban, ha nem félünk szóvá tenni olyan dolgokat, amik rosszulesnek, őszinteséggel minden köny- nyebben megoldható. Ha csupán a statisztikákból indulunk ki, vajon miért lehetséges, hogy a házasságok majdnem fele válással végződik? És ezt miért annak tulajdonítják, hogy az emberek személyiségét eltorzítja, ha egyetlen kapcsolatban élnek? Tény, hogy sokan egymás alapos ismerete (és talán igazi szeretete) nélkül kötnek házasságot. Mégis sok olyan párt látok, akik nyolcvanon túl is nyugodtan, békésen élnek együtt. Ma sokszor hazugságba kényszerítik az embereket, akik nem érzik már a felelősség súlyát. Egyre kevésbé tudunk alkalmazkodni, s nyíltan beszélni érzéseinkről. Mit jelent ma egy szakítás? Csupán a továbblépést egy új kapcsolat felé, nem pedig egy különleges, egyedi kapcsolat lezárását. Talán, ha elvonatkoztatunk a média által leüt ötvenféle párkapcsolatmodelltől, a belénk sulykolt „így viselkedj” monológoktól, akkor képesek leszünk önálló emberként, spontán viselkedni, s megértőbb kapcsolatokat kialakítani. Felelősek vagyunk a fiatalokért Hasonló jellegű, „elemző” írások a női lapokon kívül leginkább tiniknek szóló magazinokban jelennek meg. Elgondolkodtatott, vajon müyen párkapcsolatot tud kialakítani egy olyan ember, aki újságokból tanulja meg a jó kapcsolat titkát. Elsősorban azt a házas- ságmodellt tekintjük mintának, amit környezetünkben látunk. De ha a szülők nem mutatnak jó példát, maradnak a barátok és a sajtó. Ma éppen arról olvastam, hogyan ismerjük meg a férfüélek titkát. A jó tanács abból állt, hogy ha párunk más nőkkel barátkozik, az természetes, tehát hagyjuk rá, hiszen a vadászösztön a génjeiben van. Vagy adjuk ki az útját. Úgy hiszem, a tudományosan alá nem támasztott „ez és az a génjeinkben van” nem adhat magyarázatot az egyes emberek viselkedésére, s az általánosítás sem jó megoldás. Ugyanígy egy színes magazin azt írja, ha jó kapcsolatot szeretnél, akkor titkold el párod elől, hogy másfelé is kacsintgatsz. És tarts szeretőt, mert az divatos. A legújabb felfedezés szerint ráadásul az ember poligám, így nem kell a másik szemére vetni, ha több partnere is van. Kérdés, hogy akkor miért „találták ki” a házasságot, miért van tiltva a legtöbb országban a többnejűség? Hiszen alapvetően, aki szerelmes, arra rózsaszín köd borul, s mintha szemellenzőt viselne, csak egy embert, a szeretett személyt látja maga előtt. Ezért eszébe sem jut, hogy a „divatnak hódolva” szeretőt tartson. (csaladinet) Gyermekeink jó kapcsolatáért Elvált szülők gyermekei általában két csoportra oszlanak: egy részük fél a házasságtól, a szülői rossz példa miatt, mások pedig tanulva a rossz példából műiden igyekezetükkel azon vannak, hogy boldog családot teremtsenek. A gyermekek számára legjobb példa a szülő. Egy boldog kapcsolat jó példát mutat. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk befolyásolni magunkat. Ne másokat utánozzunk, és mindent beszéljünk meg. Rippl-Rónai József: Szüleim negyven évi házasság után, 1897 SZÓ MI SZÓ Mellényt a biztonságért! TÓTH FERENC Sárga mellényt kell majd viselnünk, ha menet közben bütykölni kell a kocsit. Na persze nem ezeket az újakat, mert elektronikát sajnos nem lehet ti- zennégyes kulccsal meg kombinált fogóval javítani. Sajnos. A régi Wartburg, az igen... egy komplett motort lehet hozzá vinni a csomagtartóban. Csak kiszáll az ember, kidobál ezt-azt, és már mehet is tovább. Hajh, elektronikamentes gyújtáskapcsolók, hová tűntetek immár az idők ködében! A sárga mellényt természetesen mindenkinek fel kell majd vennie, akár Wartburgja, akár Mercedese van. (Ez persze vicc volt.) Kérem, én béketűrő ember vagyok. Járok bekapcsolt fényszórókkal vakító verőfényben. Szereltem piros ködlámpát külön kapcsolóval pontosan negyvenkét centiméter magasra az úttesttől. Mert az ilyesmitől - állítják - növekszik a biztonság, és nem jönnek nekem a száznyolcvannal diszkóba száguldó belőtt tizenévesek. Vettem vadonatúj elsősegélycsomagot is, ha mindezen abszolút biztonságot garantáló óvintézkedések dacára mégis nekem jönnek. Mert a régi - mondják - már nem jó. Hogy miért nem jó, azt nem mondják. Nem jó, és kész. Nagyon divatjamúlt volt már benne a szürke gumifásli, az szentigaz. De hát kérik, ezért sok más autótulajdonossal együtt én is kidobtam a szemétbe a drága és természetesen még mindig használható kötszercsomagot. Igaz, a dobozban egész jól elférnek bizonyos horgászkellékek. És persze kicseréltem a rendszámot is uniósra alig háromnapi sorban állás után. És elviszem a kocsit is műszaki vizsgára, hogy minél tisztább levegőt bocsásson ki, ami egy huszonöt éves Lada esetében csak természetes. És van már krétám, amivel körülrajzolhatom magam, ha esetleg mégis belém trafálnak a diszkóba igyekvők. És legföljebb gúnyos mosollyal honorálom az ősi beugratós zsarukérdést: „Van-e tartalék izzókészlete?” Hogyne, kérem. Akár egy egész karácsonyfára való. És nemsokára veszek téli gumit is, persze, használtat, mert négy új ára messze meghaladná a - na jó - autó jelenlegi piaci értékét. Mindezt meg lehet érteni. A biztonság mindenekfelett! Kicsit fura, hogy minél több a biztonsági óvintézkedés, annál több a baleset. Emberek százai halnak szörnyű halált, vagy válnak egész életükre rokkanttá egyetlen hétvégén. És ne tessék már nekem azzal jönni, hogy azért haltak meg, vesztették el a végtagjaikat, vagy tört el a gerincük, mert nem volt náluk tartalék izzókészlet. Lenne néhány új javaslatunk a közlekedés még biztonságosabbá tételének érdekében. Legyen a kocsiban például könnyűbúvár-felszerelés is. Igen jól jöhet, ha mondjuk beleesünk egy folyóba. És kéne még akkumulátorra csatlakoztatható sarokcsiszoló, amivel ki tudjuk magunkat vágni szorult helyzetünkből. Ha két kamion közé szorulunk, üyesmi. És legyen még vasmacska lánccal, hogy ha kifú a tornádó a tengerre, le tudjunk horgonyozni egy lakatlan szigeten. Ne feledkezzünk meg a hordozható műtőasztalról sem, amin szükség esetén kisebb műtétet végezhetünk magunkon, és kell még egy felfújható gumiügyvéd, hogy gyorsan végrendeletet tudjunk diktálni - vallásosaknak felfújható pap -, és kell hegymászókötél, hogy ki tudjunk mászni a szakadékból , meg rambókés, hogy le tudjuk szúrni a grizlimedvét, ha megtámad, és kell cápaszigony és tűzoltószekerce és viharlámpa és monszunsátor, mert ez mind-mind csakis és kizárólag arra szolgál, hogy egész az egekig fokozódjon a közlekedés résztvevőinek biztonsága, és dehogy is arra, hogy különféle mondvacsinált ürügyekkel ismét megkopasszanak. ' De persze türelmesek vagyunk. Fizetünk, vásárlunk, cserélünk, biztosítást, sárga mellényt, téli gumit, franckarikát. Lehet, hogy valaki már úja a tanulmányt, mely kimutatatja, hogy a ífanckarika kimondottan jó hatással van a közlekedés biztonságára. Meg a fityfe- ne, az is. És igazán alig egy pár százas az egész. Ha kettőt fizet, egyet kap. Fő a biztonság. Fő az egészség. Főhet a fejünk, honnan teremtsük elő az újabb sarcot. Pardon: hozzájárulásunkat a közlekedés biztonságához. A biztonságos vezetésért (Mucska Krisztián felvétele) Már Nagykéren, Nagymegyeren vagy Nagyfödémesen is... BP-5-14542
