Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-18 / 266. szám, csütörtök
18 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 18. ÍZ LET Kogyófúra Murci-módszer Amikor kedves ismerősömtől kölcsön kaptam a vékonyka könyvecskét, naivan azt hittem, csak inni kell a forrásban lévő bort, és fogyni lehet. Mert ugyebárjói tudjuk, borász testvéreim, hogy hét liter murával teljes egészében lecserélhető vérkészletünk, s mindez újjászületést eredményez. Van ebben a hetes számban valami misztikus, és most nem a gonoszokra, de nem is a törpékre és a hétfejű sárkányra gondolok. Inkább a pozitív dolgokra: mondjuk, a hét mesterlövészre, bár a nemjóját neki, falumban mostanában nemcsak lövöldöznek a legények, hanem robbangatnak is, aminek csak egyeden pozitívuma volt, ha már pozitív lelki beállítottságomnak köszönhetően erről ejtek szót: Ödi borász barátomnak a nagy robajtól és a falun végigsöprő légnyomástól hamarább kezdett erjedni s forrni a bora. Mivel minden újdonságban találok valami megfontolandót, rögvest belevetettem magam az olvasnivalóba. Még hogy Murd-mód- szer! Ez több, mint találó. Tényleg azt hittem, hogy ez az a jól bevált hét liter. Ugye, az sem újság, hogy hétévenként cserélődik ki az ember szervezete, s ilyenkor vagy jobbra, vagy balra (akarom mondani, rosszabbra) fordul állapota. De a hordókban pezsgő murával csak a jobb sorsról beszélhetünk. Egy fiatalember, aMt Murányi Marcellnek hívnak, megírta azt, hogy hogyan tudott fogyókúra és csodaszerek nélkül huszonkét kilót lefogyni. Azzal kezdi a minden fölös hájától megszabadult fiatalember, hogy „mindent ehetsz, és felesleges kilóid eltűnnek”. S mindamellett, hogy szórakoztató olvasmány a könyve, rengeteg hasznos gyakorlati tudnivalóval és útmutatóval szolgál. Nem lövöm le a poént. Azt hiszem, ennek a szerző sem örülne, hogy csak így egyszerűen kitálalnám, felszolgálnám módszerének titkát. De ínycsiklandozásképp azért egy-két fejezetcímet be-belopok jegyzetembe: mériegtelenítés, magvas gondolatok, tejhatalom, tojáskéj, zsírfelirat. Igen, sok mindenről árulkodhatnak ezek a szavak, de ahhoz, hogy eljussunk a gyakorlati részhez, át kell rágni magunkat ezeken a fejezeteken. Igaz, nem fontos, de akkor az olvasmányélménytől fosztjuk meg magunkat. Na, én is eltökéltem: kipróbálom a Murá-módszert. Kiszámoltam, küenc hétig fog tartam. Ez testre szabott. Ki lehet számolni a könyv tartalmából. És tényleg nem kell fogyózni, sót, enni kell! Reggeli, ebéd és vacsora nélkül nem lehet megszabadulni a leadandó kilóktól. Kedves olvasóm, kilenc hét múlva beszámolok a kogyófúra eredményéről (sic: nem elírás, sem sajtóhiba: kogyófúra). Persze csak akkor, ha túlélem. Mondom, mindenről beszámolok. Egyelőre bírom. Csak éljem meg a reggelt! Mert azon sok múlik ám! De a vacsora időpontja is lényeges. Erről többet nem nyilatkozom. Hagyom magam meglepni. Mériegtelenítem magam jó két hónapig, magvas gondolatokkal próbálom napközben ellátni magam, s remélhetőleg egy-két évtizedre még el tudom odázni sírkövem zsírfeliratának berovását is. Azért egy dolog bánt: a Murá-módszerrel a pincémben lévő murámat is el kell hanyagolnom, ha be akarom tartani a szabályokat. Persze, minden az időbeosztáson múlik. De azért Mara, ne kívánd tőlem, hogy a reggeli kakaóm helyett asztalra kerüljön a mura! Igaz, hol lesz akkorra már mura? S ha nem reggel, akkor mikor, Mara? Ehhez még visszatérünk kilenc hét múlva. Ha túlélem a kogyófürád! [(Erő)Forrás: Murányi Marcell: Mindenevő fogyózás avagy a Mur- d-módszer, Medicina, Budapest, 2001] Borbély János szakácsmester több száz receptet hordozott fejében, és sosem keverte össze egyiket sem A receptnek mesélője Karéi Čapek (1890-1938) cseh író, drámaíró, remek elbeszélő szerint:, ,A viccnek szerzője nincs, csak mesélője.” Eme elmés mondását a sütés-főzésre, illetve a receptekre vonatkozóan imigyen formálnám: A receptnek szerzője nincs, csak mesélője. Kívülről talán egy pidt erőltetettnek tűnhet, de a lényege, hogy csak az tudhat receptekről mesélni, aki főzni is jól tud. MOTESIKY ÁRPÁD Volt nekem egy kedves gyermekkori cimborám, Borbély János, aki a nagyon régi szakácsmesterséget választotta hivatásául, életének céljául. Hangsúlyoznom kell, nemcsak mint szakmát sajátította el tökéletesen a főzést, hanem megszállottan fejlesztette is tudását. Több száz receptet hordozott fejében, és sosem keverte össze egyiket sem. Gyűjtötte a régi szakácskönyveket, étlapokat, és mindent, ami a szakmájával összefüggött. A főzéshez való hajlama már gyerekkorában megmutatkozott. Tehénpásztorko- dásunk közben nyárson remek betyárpecsenyéket sütött, de a szalonnát is másként csinálta, mint mi. A nyársra a szalonna közé vöröshagyma-karikákat tűzdelt, ami mindjárt más ízt adott az egésznek. Legendás főszakács A szakmát Pöstyénben tanulta ki. Első munkahelye az ötvenes években Nyitrán, a Magyar Vendéglő volt. Főztjének hamarosan híre ment a városban, a vendégek elégedettek voltak és dicsérték a fiatal szakácsot. Csakhogy városrendezés címen a vendéglőt sajnos lebontották. Azután a Zobor 3-as vendéglőnek lett a fószakácsa, ott, ahol a Magyar Tanítók Központi Énekkara alakult több mint negyven éve. A régi nyitraiak gyakran felkeresték, noha egy piát távol esett a várostól, a Zoboron lakó Bártfay Gyula (1888-1979) szobrász is gyakori vendége volt. Sajnos János aránylag korán, a századfordulón, 62 éves korában itt hagyott bennünket, és magával vitte a szakácstudományát is... De a hatvanas évek végén, amikor már a Mladosť főszakácsa volt, három receptet lejegyeztem tőle, meg is jelentek a Vasárnapi Új Szó Vasárnapi ebéd rovatában. A receptek alapanyaga az őzhús volt. Az első őzpástétom elkészítésének a receptje, második vadászleves bécsi gombóccal, és a harmadik tűzdelt őzcomb áfonyával. Az őzből ritkán szoktunk levest főzni, így most annak a receptjét ajánlom. Vadászleves bécsi gombóccal Hozzávalók: 50 dkg őznyak, 3 sárgarépa, 5 dkg petrezselyem, 5 dkg zeller, babérlevél, fekete bors, só, paradicsompüré, 10 dkg sima liszt, 2 zsemlye, 2 tojás, 2 dkg dara, 1 g curry, 10 dkg zöldborsó, 3 hagyma, 3 dkg vaj, 1 dl tej és zöldpetrezselyem. Elkészítése: A kicsontozott és megmosott őznyakat apró kockákra vágjuk. Az apróra vágott hagymát zsírban megpirítjuk, majd felöntjük paradicsompürével. Hozzáadjuk a húst, és mérsékelt tűzön 10 perág Teszteljük, majd hozzákeverjük a lisztet. Ezzel egy időben 2 liter vízben feltesszük a kockákra vágott zöldségeket és az előzőleg zsíron megpirított őzcsontokat, és puhára főzzük. A csont levét a zöldséggel a húsra öntjük és 20 percig együtt forraljuk, miközben beletesszük a bécsi gombócokat. Bécsi gombóc Hozzávalók: 2 kockákra vágott pirított zsemlye, 2 tojás, 2 dkg dara, zöldpetrezselyem, só, vaj és tej. Elkészítése: A pirított zsemlyére ráöntjük a tejet, hozzáadjuk a tojást és a többi kelléket, majd galambtojás alakú gombócokat készítünk és a levesben 20 perág főzzük. É(T)KES SOROK GYERMEKEKNEK Rózái kalandjai a konyhában B HORGAS BÉLA 1 g Rózái hétfőn a Konyhahában lakó királylánnyal szövetkezett, a szőke Prézliával. Prézlia, szólt Rózái, bánatos vagy, látom, bánatod okát én kitalálom és megsegítelek. Ha Rózái veled, ki ellened? Nem tudom, pityergett Prézlia, a szőke, és pisze orrát kábán megtörölte egy nagykockás, tarka zsebkendőbe. Nem tudom, sóhajtott újra, és itatni kezdte az egereket, de Rózái azt mondta, jól van, elég lesz, gyerekek, és erre el is tűntek rögvest, előbb a könnyek, aztán a kilenc szürke és szomjas kisegér. Megmondom én, hogy mit tegyél, bólintott Rózái, és Prézlia meg ő a küszöbre ültek és megbeszélték, hogyan lehetne elbuktatni Kredenc király híres fővezérét, Gyulát, a gyalut. Először is, szólt Rózái, a gyalu, az a bizonyos Gyula, buta. Ha háztűznézőbe jön, bukjon el már a küszöbön, bukjon menten! Én majd mintegy mentemben, kifeszítek egy kötelet keresztben, ő csak jöjjön és nézzen, de lába elé bizony ne lásson, bután megcsodáljon és hasra essen, Kredenc király és udvara nevessen és űzze el Gyulát, a butát. Ó, mondta Prézlia, és szája tátva, te vagy a legravaszabb dáma Konyhahában, ó, hogy csodállak, s milyen jó, hogy itt lehetek veled - és itatni kezdte újra az egereket. Rózái kedden a késekkel csatázott - előbb persze megteázott, evett kekszet s kétszersültet, hideg epret, meleg levest, rántott csirkét uborkával, s úgy mérkőzött, úgy vívott ott, villogott a kardja, tőre, nincs olyan kés, hogy legyőzze, Konyhahában nincsen olyan! A háborúságot a fanyelű kezdte, Rózái hírnevét álnokul kikezdte, azt pletykálván a tésztaszűrőnek, hogy Rózái kikezdett Gyulával, a butával. Ó, ez a fafejű kés, mit várjon tőle az ember? Semmit. Életien elme. Meggondolatlan. Fekszik a porban... Rózái egy sötét fiókba zárta, ott aztán nincsen társasága, csupán egy toliseprű és egy rossz üvegmosó. No meg a zsémbes és bosszús Kredenc király. Rózái szerdán a szélnél sebesebben keringőzni kezdett az esti szürkületben, s mert táncosa éppen a seprű volt, Gyula vezér így szónokolt: királyom, királyom, fenséges királyom, felséges Kredencem, ne vess meg engem, de nézz e nőszemélyre, ki Rózáinak mondja magát és a seprűvel sűrűn bokázik, ki fanyelűt a fiókba zárta, nézd, király, hogy lobog meggypiros ruhája, táskáján a csat milyen kényesen ég - nem ismerős e látvány? Nem gondolod, hogy Rózái boszorkány tán? Kredenc király csak hümmögött, hogy „szorkány, szorkány, keringő, nincs szebb, mint a táncosnő”, és tapsolt hozzá Prézlia, csattogott a pléhtető fedő: legyen Rózái a hercegnő... S akkor a lassan süllyedő szürkületben, a konyha kövére loccsanó esti csendben, a fodrozódó sötétségben táncra keltek mind a tárgyak, trappoltak és billegtek, egyetlen árnyba tömörültek s belepörögtek a konyhai éjszakába, keringőztek lélekszakadva, míg egyetlen kattanásra vissza nem adta helyüket a villanylámpa sárgás fénye. Rózái csütörtökön a csendről ismét megfeledkezett, s bár a csendrendelet akkor már életbe lépett, énekelve és csengőt rázva lépett be Konyhahába s leült a lábasokkal trécselni, Prézliával pletykálni, hogy: Nahát! Uram fia! Összeszűrte a levet Ella és Gyula, vagyis özvegy Mozsámé, született Krumpli Ella - és Gyula vezér, a gyalu. Több ez, mint gyanú, szinte tény, bár fény-telen, vagyis sötét, nem találni a közepét, a magvát, csak hát hogyan suhanjunk át a történeten, mintha nem volna semmi baj, ha nem sejtjük, mi a lényeg?! Tényleg... Micsoda csütörtök! Ezer és ezer ördög csőstül és bezárva dörömböl a kék kredencfiókban... A bajban, szól Rózái, szemmel látható: úgy ellágyul Ella és Gyula, hogy Ellát végül villával, Gyulát, a puhát, kanállal kellett összeszednimemi... Kéretik, kérem, nem nevetni, mert így járhat minden kellető, legyen az Ella, Gyula vagy én, te, ő - szól Rózái, és Prézlia buzgón bólogat, mert éhes, de nem tudja, vajon szóljon-e: vajon való, ha megkérdi: mi van ennivaló? Rózái pénteken nagy ramazurit csapott, kérdezze meg bárki a tepsit vagy a csapot, a használatlan fa- teknőt esetleg; Rózái a nagy Kre- dencnek visszabeszélt, tekintélyére nem volt tekintettel, vállát vono- gatta és grimaszolt... Rózái ráadásul mindezen csak nevet, s ha netán ramazurit nem csap, hát galibát okoz, míg egyszer le nem fokozzák: konyhatündéiből konyhaboszorkánnyá, és világ csúfjára szombaton egy csorba vaslapáttal vagy macskarágta seprűvel találja szemben és együtt magát - nahát! Rózái szombaton boszorkányosán egy macskarágta seprűnyélen suhan, tűnik, bukkan, hipp-hopp, itt-ott... Szombaton Rózái szabadon rögtönözhet: bajuszt mázol a tejfölös köcsögnek vagy a mennyezeten tipeg fejjel lefelé, mi meg szájtátva lesünk föl, hogy jaj: csak le ne essen. Nem esik. Zubog a tűzhelyen piros fazékban a víz, gomolyog a gőz, a komor Kredenc se győz savanyú pofát vágni, hiszen ő sincs fából, s ha igen, nem fapofa mégsem, nem arra született, hogy csak álljon, és el se mosolyodjék ennyi szamárságon. Rózái vasárnap Konyhaha fénye csöndjében megül békén egy kis- széken: pihen, sütkérezik. Az ember akkor csöndesen odasündörög, s mintha rágcsálna barna mákoska- lács-héjat, mintha melegedne kezében magas üvegpohár, aztán hallgat, de a csönd beszédes, és a boszorkányos tündér szemében égnek furcsa fények, mesélni kezd, aki hallja, odaképzeli magát, mert Rózái a hét napjairól mesél... Hétfőn hintóbán hintáztam, hiába pö- röltek a pékek, kedden karikát fűztem a fából vaskarikába, szerdán a széllel bélelt árnyak kertjét jártam, csütörtökön csórtam egy csárdás, csőrös pörgettyűt, pénteken pi- széztem, piros, piros, sárga, szombaton mulattam a boszorbálban, vasárnap végre leültem a székre s megérkeztem Konyha-hihi-hába. IZVI1AG Szerkeszti: Cs. Ltszka Györgyi Levéldm: ízvilág, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail dm: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
