Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-16 / 265. szám, szerda
32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 16. Felső részében a következő magyar felirat olvasható: „Szalay Rózái s Királyi Theréz özvegyek hagyományaiból készült 1867. Isten legyen a legnagyobb jutalmuk!” Felújított ékes oltár a szenei katolikus templomban Az oltár központi részében a keresztre feszített Krisztus és a Szent Sír látható, oldalt a sírhelyet őrző katonák alakja (A szerőfelvétele) Szene. Egy százharmincnyolc esztendővel ezelőtt készített, a maga nemében egyedülálló, s nemrégiben gondosan felújított oltárt szenteltek újra november 5-én a helyi Szent Miklós- plébániatemplomban. KORPÁS ÁRPÁD A Szent Sír-oltárt két gyermektelen özvegy hagyatékából a szenei egyházközség építette, a templomban 1867-ben helyezték el. Felső részében a következő magyar nyelvű felirat olvasható (újra) teljes pompájában: „Szalay Rózái s Királyi Theréz özvegyek hagyományaiból készült 1867. Isten legyen a legnagyobb jutalmuk!” A művészettörténészeknek egyelőre nem sikerült megállapítaniuk, hol készült az alkotás, valószínűsíthető azonban, hogy cseh- és/vagy németországi oltárok szolgálhattak mintául. Ami a legmeglepőbb: javarészt rétegelt, rétegenként csirizzel egymáshoz ragasztott papírlapokból készült az oltár, amelyet körülbelül ötvenezer csiszolt krisztályüveg- és gyöngydarab díszít. Az oltár központi részében a keresztre feszített Krisztus és a Szent Sír látható, oldalt a sírhelyet őrző katonák alakja. A négy és fél méter magas és négy méter széles oltárt mattra, feketére festették. Belső részében olajmécseseket lehetett elhelyezni, a füstöt speciálisan kialakított csatornákon keresztül vezették el. (Az oltárról az ezen az oldalon lévő inteijú- ban olvashatnak további részleteket - a szerk. megj.) A felújítás gyülekezeti és közösségi összefogás, valamint hathatós szponzori segítség eredménye. Valamennyi számlát még nem fizették ki, de a fő kezdeményező és szervező, Agárdy Gábor helyi és megyei MKP-s képviselő, a plébániai gazdasági tanács tagja szerint az összköltség várhatóan másfél millió korona körül mozog majd. Ebből magának az oltárnak a felújítása körülbelül 800 ezer koronába került, a többi pénzt a renoválással összefüggő egyéb munkálatokra fordították. A szponzorok (cégek, közületek és magánszemélyek) között ott találjuk a kormányhivatalt, Pozsony megye önkormányzatát, a Középeurópai Alapítványt, az Eximban- kot, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzatot, az Illyés Közalapítványt (és annak szlovákiai alkuratóriumát), a Rákóczi Szövetséget, a szlovákiai OTP Bankot, Szene város önkormányzatát, a Slovak Telecomot és a Transpetrolt, valamint a Duray Rezső MKP-s megyei képviselő vezette Szene és Vidéke Társulást, amely a gyűjtés pénzügyi koordinátora volt. Szakmai szempontból az egyházi műemlékek felújításával foglalkozó Elena Sabadošová irányította a restaurálást. Az újraszentelést Orosch János pozsony-nagyszombati segédpüspök végezte. Számos más közéleti személy mellett az ünnepi szentmisén jelen voltak: Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Ľubo Roman, Pozsony megye elnöke, valamint a támogató cégek, közületek vezető képviselői. „Ez az oltár gyönyörű, mégsem készült olyan nemes anyagból, mint amilyen a márvány vagy a tölgyfa. És mégis: müyén szép és kedves. Miért? Azért, mert az emberek szerete- téből készült. Azokéból, akik az oltár felépítésére ajándékozták az összeget, és azokéból, akik most restauráltatták. Megmutatták, ragaszkodnak e templomhoz, és ahhoz is, akinek a hajléka” - mondta a szertartáson Orosch János főpásztor, aki Vüiam Michalovič szenei esperesplébánossal együtt celebrálta a szentmisét. A megújult oltáron Bugár István, a Slovak Telecom vezérigazgató-helyettese gyújtotta meg a díszeket. Az ünnepségnek méltó keretet adott Pozsony Város Kórusának fellépése Ladislav Olásek vezényletével. „Azt kívánom, hogy ez az oltár szolgáljon alázattal és méltósággal - mondta beszédében Csáky Pál kormányalelnök. - Ha a jövőben ennél az oltárnál különböző nemzetiségű emberek találkoznak, bizonyára tudatosítani fogják, amit mi is tudatosítunk: keresztény hitünk, gyökereink, az a kultúra és az az európai civilizáció, amely erre épül, óriási megtartó érték mindannyiunk számára. Szolgálja hát egymás jobb megismerését és tiszteletét is!” A feladatokból részt vállalóknak (akik elismerő oklevelet is átvehettek) Ľubo Roman megyei elnök is köszönetét mondott. Agárdy Gábor a Szent Miklós-templomban lévő Szent Sír felújításának egyik fő kezdeményezője, szervezője volt. A munkálatokról és az alkotásról vele beszélgettünk. „Reméljük, ÚJ SZÓ-INTERJÚ Mi okozta a legnagyobb problémát a felújítás során? Talán az, hogy 1949-ben történt egy barbár beavatkozás a templomban. Hozzábetonoztak egy kóruskiszélesítést, ami szükséges volt ugyan, ám másként kellett volna megoldani. Mivel a kórus alja körülbelül nyolcvan centiméterrel alacsonyabb az oltár legmagasabb pontjánál, az építők az oltárt hetven centiméterre a talajba süllyesztették, és körülbelül olyan 10-15 centimétemyit rábetonoztak. Ezzel az oltár elvesztette a harmóniáját, és nem lehetett benne olajmécsest vagy villanykörtét cserélni, olyannyira beszorították egy pici most újabb sarokba. Akkor jött az ötlet, hogy vegyük ki az oltárt, tegyük át egy oldalrésszel tovább, olyan körülmények közé, amilyenek között volt. A kórusaljat egyszerű oldalkijárattá alakítottuk át. Az oltárt sok ezer gyöngy és üvegdarab ékesíti. Ezek egy részét újracsiszoltatták. Körülbelül 400-450 darabot több helyen kellett legyártatni: Csehországban és Németországban, Magyarországon, a keresztfő csiszolt ólomüvegeit Törökországban rendeltük meg. Késtünk is a felújítással, mert körülbelül három hónapig tartott, amíg elkészítették a megfelelő szerszámokat és az üvegeket. Reméljük, most újabb százötven százötven évig kibírja az oltár, és nem történik semmi baja. Mivel a második vatikáni zsinat után megváltozott a liturgia, az oltár látható és kivüágított lesz egész évben. A sírt, tehát a sziklába vájt barlangimitációt év közben lezárjuk, csak húsvétkor fedjük fel. Technológiai szempontból mit engedhettek meg maguknak az építők, és mit a felújítók? E téren óriási előrelépés történt. Akkor madzagokkal húzogatott, csúszós síneken mozogtak az olajmécsesek. A német, swabach betűs műszaki leírást is, amelyben például az is szerepel, hogy miként kell az olajmécsest homokkal feltölteni, vizet önteni rá, majd így beletenni évig kibírja a kanócot, hogy amikor a mécses elég, a nedves homok eloltsa a kanócot. Ki kellett vennünk ezeket a húzogatós részeket, és olyan világítással pótolni, amely a leginkább hasonlít a régi olajmécses lángjához. Semmi mást nem tudtunk találni, mint az egyszerű, régi, kis teljesítményű, vékony szálú izzót, amelynek tervezésénél a számítógépes technikát is igénybe kellett vermi. A műszaki leírást egyébként - portalanítás után - zsugorfóliába csomagolva visszatettük az oltárba egy róla készült felvétellel együtt. Az oltár papírból készült. Ez mennyire okozott gondot? Rétegelt papirosból, masszából gyúrt rétegekből áll az oltár, ameaz alkotás” lyet itt-ott fémmel megerősített faváz tart. Persze, sokat ki kellett cserélni ebből a kartonból, és ami megmaradt, abból is sok szétmál- lott. Még belé préselt, kézzel írt szerelmesleveleket is találtunk, amelyeket lisztből és enyvből készült csirizzel ragasztgattak egymáshoz. Az oltár klasszicista mű. Matt és fekete színe a halálra, az elmúlásra figyelmeztet. Például a német bányavidékeken vannak ilyen oltárok és az üveggyártásáról ismert csehországi Jablonec vidékén, de a szlovákiai Bakabánya környékén is találhatók kisebbek. Magyarországi restaurátor is részt vett a munkában. A deméndi származású, MagyarAgárdy Gábor (Képarchívum) országon élő Cserba László a kevésbé igényes munkát deméndi műhelyében végezte, az igényesebb javítást - mint amüyen az áthidalás, a felirat és a katonaszobrok rendbetétele volt-Budapesten. (korp) A Duna és Dunamocs község szoros összetartozását jelképezi a most felavatott, süttői travertínből készült emlékmű Asbóth Sándor (jobbról) és Mag Gyula (Vas Gyula felvétele) Köztéren is elhelyezték a falu címerét V. KRASZNICA MELITTA Dunamocs. Címertartó emlékművet avattak vasárnap Dunamocs főterén. „A címert a Duna hullámai ölelik át, azt jelképezve, hogy a dunamocsi ember mindig is szorosan kötődött e folyóhoz, mindennapi életének része volt. Sokuk megélhetését is a Duna biztosította, gondoljunk csak a vízimalmokra, a vízi szállításra vagy a halászatra - mondta az ünnepségen Asbóth Sándor polgármester. - Mag Gyula szobrászművész 30 éve ismeri községünket, az itt élők mentalitását, tudja, hogy a Duna és a falu szervesen összetartozik. Ezt az összetartozást jól érzékelteti a most felavatott emlékmű is.” A polgármester egyben reményét fejezte ki, hogy a fiatalokat is megérinti ez a szoros kötődés, amelyre most már a főtéri alkotás is emlékezteti őket. Az emlékmű süttői travertínből készült, amely Bellabás László bányájából származik. „Bellabás úr nagyapja a hontalanság éveiben volt kénytelen elhagyni Dunamocsot, de amint annak tanúi lehetünk, leszármazottai sem feledkeztek meg gyökereikről. A követ a bánya tulajdonosa jutányos áron kínálta fel községünk számára” - árulta el a polgár- mester. Maga a címer a dunamocsi emberek életének jellegzetes motívumait tartalmazza: a búzakalászt, a szőlőt és a vízikereket; ez utóbbi a vízimol- nárságra utal. Bár e címer már több mint öt éve jelképezi a falut, köztéren mindeddig nem volt látható. Mostantól azonban a község főterét díszíti, csakúgy, mint a 2003-as Hídverő napokon felállított szimbolikus kapu és a márvány ivókút, amely a magyarországi testvértelepülés, Süttő önkormányzatának ajándéka. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk október 26-ai számának Szülőföldünk mellékletében a „Feszty-festmények az első tárlaton” című írásban a szerző hibájából sajnálatos elírás történt. Akiállítás meg-, nyitóján a Feszty család nevében köszöntőt mondó urat Feszty Zsoltnak hívják, nem pedig Csabának. Az érintett és az olvasók szíves elnézését kérjük, (vkm) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
