Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-16 / 265. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 16. A Pátria rádió holnapi kínálatából válogathatnak • • Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ November 17-én, A szabadságért és a demokráciáéit vívott küzdelem napján reggel 7-től 17 óráig közvetítjük műsorainkat. Egyórás, Ünnepi reggel c. zenés összeállításunkban híreket, Miklósi Péter ünnepi jegyzetét, sportösszefoglalót, névnapi köszöntőt, évforduló- és eseménynaptárt hallhatnak. Fél 9- től a rádió hangarchívumából válogatunk: összeállításunkból kiderül, hogyan zajlott a bársonyos forradalom a rádió magyar adásában. 9.20-tól A nemzet emlékezete címmel Bukovszky László történésszel, levéltárossal beszélgetünk az 1989- es rendszerváltásról. Fél 11-től a Randevú különkiadásában arra keressük a választ, mennyit tudnak a mai fiatalok a bársonyos forradalomról s elődjeik szerepéről a rendszerváltásban. 11 órától megismételjük A kultúra világa hétvégi adását, majd a Kossuth rádiótól átvett Aranyemberek c. portréműsorban Márk Gergely rózsanemesítőt ismerhetik meg. 12.50-től megismételjük Naplemente c. műsorunkat, amelyben az időseket és betegeket ápoló komáromi Oázis központ lakói vallanak a társkapcsolat fontosságáról. Fél kettőtől megismételjük irodalmi magazinunkat, a Tékát, a 14 órai hírek után pedig a Kívánságműsort hallgathatják felvételről. 15 órakor hírek, majd ünnepi kiadással jelentkezik délutáni zenés, publicisztikai magazinunk, a Pulzus, amelyben 1989 novemberében született fiatalok, mai 16 évesek mondják el, mit tudnak a bársonyos forradalomról, a vasfüggönyről, ’56-ról, ’68-ról, a politikáról és arról, mi a fontosabb életükben: a továbbtanulás vagy a gyors meggazdagodás. A stúdióban a 16 évvel ezelőtti eseményeket Bárdos Gyula parlamenti képviselővel, az MKP frakcióvezetőjével idézzük fel, aki akkoriban újságíróként dolgozott. További témáink: könyvet ír Királyhelmec főteréről Bogoly János helytörténész; müyen lesz Komárom városfejlesztési terve; Pozsonyban tartott előadást Ki- szely István antropológus. 17 órakor kezdődik Ünnepi játékunk, majd fél hattól a Napzártában ösz- szefoglaljuk a legfontosabb eseményeket. (B. E.) JÁTÉK • • Szavazzon On is! A Magyar Televízió olvasást népszerűsítő játéka, A Nagy Könyv, amelyet a határon túli nézők is érdeklődéssel követnek, a vége felé közeledik. A Magyar Televízió most közös játékra invitálja a Kedves Olvasókat, így az Új Szó olvasóit is, azt tudakolva, hogy a középdöntőbe juttatott művek közül - Micimackó, A kis herceg, A Pál utcai fiúk, 1984, Abigél, Az arany ember - melyik áll legközelebb a szívéhez, melyiket hozná ki győztesnek. A Nagy Könyv további útja: November 24-én 20.05-kor az 1. középdöntőben a Micimackó, A kis herceg és A Pál utcai fiúk mérkőzik meg egymással, december 1-jén 20.05- kor pedig az 1984, az Abigél és Az arany ember közül kerül ki a győztes. A vigaszágas szavazás során a legjobb 10 mű közül (természetesen a kiesettek közül választva) még egy mű kerül a döntőbe (december 1. és 10. között). December 15-én, csütörtökön 20.05- kor kezdődik a Döntő, azaz a legkedvesebb regények mindent eldöntő csatája. A résztvevők a középdöntőkből és a vigaszágon bejutott művek (azaz összesen 3 könyv). Részt vehet a Döntőn! Kérjük olvasóinkat, újak meg, a középdöntőbe bejutott hat műből melyiket tartják kedvenc olvasmányuknak! Jelöljék meg az alábbi szavazólapon azt a regényt, amelyre voksukat adják, s a szavazólapot borítékban vagy levelezőlapra ragasztva küldjék el szerkesztőségünk címére: Új Szó, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Rétjük, a levelezőlapra vagy borítékra újak rá a jeligét: A Nagy Könyv. Szavazataikat péntek (november 18.) éjfélig adhatják postára. E-mailben jövő kedd (november 22.) délig küldhetik el szavazatukat a következő címre: edit.mislay@ujszo.com . A beküldők közül kisorsolunk egy személyt, aki családjával (max. 3 fő) a Magyar Televízió vendége lesz a december 15-ei Döntőn. A család 2. osztályú vasúti útiköltségét és szállását a Magyar Televízió fedezi. SZAVAZÓLAP A. A. Milne: Micimackó Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk George Orwell: 1984 Szabó Magda: Abigél Jókai Mór: Az arany ember Beküldő: Cím: ....... Az ötvenedik születésnapját ünneplő táncegyüttes jubileumi bemutatója a Hviezdoslav Színházban Ünnep az Ifjú Sziveknél Első és egyetlen félhivatásos - 2000-től már hivatásos - táncegyüttesünk megélte a fél évszázadot. Amit nem sikerült az elődjének, a NÉPES-nek, az az Ifjú Sziveknek sikerült. Az alkotói és szervezési válságok ellenére is megélte az ötven évet, és ráadásul - nevéhez hűen - mindvégig ifjú maradt. TAKÁCS ANDRÁS Alkotói felfogásában és műsorpolitikájában az Ifjú Szivek ma is tartja magát a eredőként választott Ady-vers szelleméhez: „Ifjú szivekben élek s mindig tovább...” És bár az egykori alapítók - meg sokan a később bekapcsolódottak közül is - mára már, bizony, megőszültek, az együttes irányában megmaradtak ugyanolyan lelkeseknek, mint régen. Ezt igazolta az ünnepi bemutató körüli nagy belépőjegy-hajhászás is. Az ünnepi előadásnak helyet adó Hviezdoslav Színház nézőtere túlságosan kicsinek bizonyult. Mi az a hat-hétszáz ember - azok a szerencsések, akik jegyhez jutottak- viszonyítva ahhoz a tényhez, hogy az együttes mintegy kétezer ember munkájának köszönheti mindig megfiatalodott életét!? Szerencsére a vezetők - látva a nagy érdeklődést - azonnal meghirdették a pótbemutatót is, amely november végén lesz az Astorka Színházban. Oda is befér vagy négyszáz ember, talán mindenki jegyre talál. Mert nem szabad visz- szaélni a valamikori tagok ragaszkodásával: ez a ragaszkodás, ez a szeretet nagyobb érték, mint az állami költségvetési támogatás, mert igaz, hogy a nélkül nehéz volna létezni, de e másik nélkül meg minek. Ennek az évfordulós összejövetelnek a színházi műsoron kívül a szeretet kinyilvánítása volt az igazi értéke. Ez azt is jelezte, jelentette, hogy érdemes volt minden korban megvívni a harcot (időnként szinte az élet-halál harcot) az életben maradásért. Ifjú korunkban nagyon sokan részt vettünk az együttes munkájában, de csak most - őszülő vagy kevésbé őszülő fejjel - jövünk rá, hogy mit is jelentett az életünkben az a közösség, amelyet Ifjú Sziveknek hívnak. Erről gazdasági, politikai és kulturális életünk különböző területeinek vezetőiként vagy megbecsült napszámosaiként dolgozók sokasága is vallhatna. Számosán közülük vallottak is, hiszen az ötvenéves születésnap alkalmából kiadott könyvben közel ötvenen mondták el véleményüket, az együttes fennmaradásával kapcsolatos gondolataikat s vallottak átélt élményeikről. Csanaky Eleonóra Az Ifjú Szivek 50 éve című könyve gránitból emelt emlékkő. A megmaradás írásbeli dokumentuma. Az együttes létezését így már évszázadok múlva sem lehet letagadni. És milyen jó ez! Az elmúlt fél évszázadnak hány olyan- kulturális életünk számára nagyon fontos - eseménye, cselekedete, alkotói eredménye volt, amely nincs dokumentálva, és maholnap az emlékek is elmosódnak. Szolgáljon például e könyv mindannyiunk részére, és a lehető legszélesebb körben teremtse meg a kulturális tettek dokumentálásának igényét. Legyen egyben mindenki saját tetteinek krónikása is! Elismerem, hogy az ünnepi színházi előadás megszerkesztése úgy, olyan sorrend megállapításával volt helyes, ahogyan az megvalósult, én azonban mégis a műsor második részéről szólnék először. Nincs szándékomban búálni a látottakat, hallottakat, mert értelmeden lenne. Itt egyértelműen az együtteshez ragaszkodás, az együttesben végzett munka lelkes felelevenítése volt az érték. Az „öregebbek” közül a színpadra merészke- dők a szívüket adták a tánchoz, az énekhez. Micsoda érték volt ez az énekkar, ha néhány próba alatt még most is négy új énekkari művet voltak képesek betanulni! A fejlődés szükségszerűségének megértése mellett is felvetődik a kérdés: a változtatást nem lehetett volna másként megvalósítani? Hiszen a Lúčnica - amely indulásakor az együttes példaképe volt - ugyancsak elvált az énekkarától és a nagy vonószenekarától, sőt még a népi zenekarától is, a Szlovák Állami Népművészed Együttes is, a Magyar Állami Népi Együttes is, a Honvéd Együttes is rákényszerült ezeknek a fájdalmas döntéseknek a meghozatalára, de az együttesek leválasztott részei önállóan is tovább működnek. Sőt, nagyon magas új művészi értékeket teremtenek, lásd például a Budapesten működő Magyar Férfikart. Ott a továbbélést meg tudták oldani, társadalmi és politikai összefogással a feltételeket biztosítani tudták. Számunkra, nemzetiségiek számára üyen összefogás elképzelhe- tetíen? Nekünk értékeink megőrzésénél csak az egyéni kezdeményezés és a „kapkodva, elsietve megoldás” jut? Eddig két nagy népi zenei együttest izzadt ki az Ifjú Szivek. Nem vagyunk mi pazarlók, értékeinkkel bánni nem tudók? Különben mindkét említett együttes annyira „szereti” a Sziveket - vagy talán olyan művészed magasságokra jutott?! -, hogy az emlékműsorban már nem láttuk őket. Érdekes, politikusaink nem szégyellték kötődésüket az együtteshez, meg én sem, akinek Hudec miniszterhez benyújtott petícióval szorgalmazták az igazgatói leváltását. Mi ott voltunk a színpadon, illetve a közönség soraiban. Az együttes Hégli Dusán koreográfus és Koncz Gergely prímás vezette alkotógárdájának a Felföldi levelek című új műsorral megint nagyon magas nívót sikerült elérnie. Azzal, hogy zenei és irodalmi nagyjaink leveleit Hégli beleszőtte a műsorba, új lehetőséget nyitott az alkotói képzelet számára. Gondolom, követendő példát akart állítani. Lehet tehát őket követni, no persze legalább az általuk mutatott színvonalon! Merthogy az előadói színvonal tekintetében a táncosok meg a zenészek - és a szövegek tolmácsolói is -, nagy örömünkre, szintén igen magasra tették a mércét. A táncosok és a zenészek meglátásom szerint leginkább a szlovák táncokban váltak önfeledten improvizálókká. Különösen a gyetvai tájegység hagyományos zenéjének és táncainak megformálása során érzékeltem ezt. Ez a muzsika persze egyébként is nagy rögtönzési, ciírázási lehetőséget nyújt. Koncz Gergely prímás élt is a lehetőséggel, és sok-sok elődjét meghazudtoló ügyességgel cifrázta a dallamokat. A táncosok sem maradtak el tőle. A felvállalt motívumköteget mindenki olyan egyéni módon díszítve táncolta, amely szülte utánozhatadan - de úgy is mondhatnám, hogy megis- mételheteden. A látott szabad, kö- teden táncolási stílus ugyanis azzal jár, hogy a táncosoknak minden újabb előadásnál újra kell fogalmazniuk a táncok díszítését. Ez az esetenkénti újra- meg újrafogalmazás láthatóan nem okoz számukra különösebb gondot, szülte már magától jön, hiszen az az anyag tökéletes ismeretéből és a mély átélésből fakad. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar táncoknak a megfogalmazásával, illetve előadásával kapcsolatosan elmarasztaló vélemény formálódott volna meg bennem. Azoknak is szívesen tapsoltam, mert az előadásuk rutinossága és megnyerő színvonala magával ragadott. Akárcsak a - jelentős mértékben szakmai - közönséget. (Ennyi táncos nézőt már régen láttam egy együttes műsorán.) A műsor részletesebb értékelésére később még visszatérek. Jelenleg csupán azt tartom szükségesnek leszögezni, hogy az ötvenéves évfordulóra készült új műsor is bizonyítja: az együttes jelenlegi társulata - alkotói, műszaki és adminisztrációs személyzete - garanciát jelent az együttes további sikeres munkájához. Érdemes őket meghívni minden magyar, sőt szlovák településre is, mert olyan értéket mutatnak be, amely emberi és kulturális mivoltunkban nemesíthet, és amely egyértelműen bizonyítja azt is, hogy a Kárpát-medence hagyományos népi kultúrája egy tőről fakadt, az egyes nemzeti kultúrákat hajdan azonos vagy nagyon hasonló külső hatások érték - elősegítve vagy éppen gátolva fejlődésüket. Az Ifjú Szivek jubüeumi bemutatója a népi kultúra igazi örömünnepe volt. Az ötvenéves munka elismerését jelentette. Kifejeződött ez abban is, hogy az előadás keretében m memoriam kitüntetést adományoztak a népdalgyűjtés és kórusműalkotás egyik nagy hazai személyiségének, Szijjártó Jenőnek, és számtalan köszöntő levelet kapott az Ifjú Szivek Magyar Tánc- együttes is. A táncosok meg a zenészek igen magasra tették a mércét. (Kiss Gábor felvételei)
