Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-15 / 264. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 15. A kukorica a raktárban tovább szárad A termény él, lélegzik ÚJSZÓ-ISMERTETŐ Ismeretes, hogy a gabonafélék tárolására a legmegfelelőbb a 13- 14 százalékos nedvességtartalom, ekkor nagy tömegben melegedés és egyéb romlás nélkül biztonságosan tárolhatók. A magtár hőfokának 14 fokosnak kell lennie, s legjobb ha a páratartalom is 50 százalék körüli értékeket mutat. A kukorica esetében szükség van a termény szárítására. Ha ugyanis szárítás nélkül kerülne a zsákba vagy a tárolóba, befülledne és meg- penészedne. A betakarított termény ugyanis a raktárba kerülve tovább él, lélegzik. A légzés során a szénhidrátok vízre és szénsavra bomlanak, miközben hő is fejlődik. Az így képződött meleg és nedvesség viszont fokozza a légzési folyamatot, tehát kölcsönösen hatnak egymásra. Nálunk mesterséges szárítással vonják el e vizet a termény felületéről, így általában a nedvességtartalmának a felét elveszti. Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást belső nedvességdiffúziónak nevezik, lényege, hogy a nedvesség a termény belső részeiből kifelé mozog, mindaddig, amíg a koncentráció minden pontjában ki nem egyenlítődik. A szemes gabonák szárítási hőmérséklete a takarmánygabona esetében 110 - 130 fok, üyenkor a termény 60-70 fokra melegedik fel. Vetőmagok esetében ezek az értékek 55 - 75 fok és 40 - 45 fok (ez a mag hőmérséklete) között mozognak. A mesterséges szárítás helyett régebben azt a módszert is alkalmazták. amellyel az energiaigényes szárítást a termesztett fajták megfelelő társításával próbálták meg kiküszöbölni. Ennek lényege, hogy egy parcellába egymás mellé korai és későn érő fajtákat vetettek, s ősszel együtt takarították be és együtt is tárolták őket. A korai kukorica már túlságosan is szárazon került a raktárba, de ott mintegy nedvességelvonóként működött a vele együtt tárolt későbbi érésű s ezáltal nedvesebb kukoricával szemben, így a két fajtát általában kiegyenlített nedvességtartalom mellett tárolhatták, (sz) A szakszerűtlen szárítás energiatöbbletet igényel A túlszárítás veszélyei ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A kukoricaszemek kezdeti nedvességtartalma jelentős mértékben meghatározza a szárításra fordítandó hő mennyiségét. Megtakarítás ezen a területen elsősorban a hibridek érési idejének szakszerű megválasztásával érhető el. Ugyanakkor nem megfelelő az a gyakorlat, amely alapján jóval az optimális 13,5-14,0 % nedvességtartalom alá szárítanak. A túlszárítást az üzemek többnyire a biztonságra hivatkozva végzik, nem véve figyelembe azt, hogy a szakszerűdenül végzett szárítás egyrészt jelentős energiatöbbletet igényel, másrészt nagymértékben károsítja a termény minőségét is. Nyüvánvaló, hogy az erősebben kötött ozmotikus víz felszabadításához több hőenergia kell, ráadásul a héjzsugorodás miatt lezáródó kapillárisokból csak megnövekedett energiafelhasználással lehet a vizet a felületre juttatni. A kukoricaszem szárításakor ugyanis a nedvesség először a mag felületről távozik, majd egyre nagyobb energia-felhasználással a szem belsejéből a felületre kényszerítjük a víztartalmat. A túlszárítás ugyanakkor csökkenti a fehérjék emészthetőségét, rontja az aminosavak, főleg a lizin használhatóságát, de károsodik az arginin, a hisztidin, a triptofán és a treonin is. A túlszárítás következménye, hogy a kukorica esetében a szemek daráláskor üvegesen törnek. Az üyen kukorica etetése sertésnél az ún. nyelőcsői gyomorfekély kialakulásához vezethet, állítják egyes szerzők, (w) (Illusztrációs felvétel) Terményszárítás természetes levegővel - olyan gabonatárolóra van szükség, amelynek padozata szellőztethető A kukorica természetes szárítása A természetes légszárítás energiatakarékos szárítási módszer, amely különösen jól illeszthető a hazai időjárási viszonyokhoz. A jó minőségű szárított termék, amelyben nincs a magas hőmérséklettel járó maghéj feszültség-repedés, illetve hő okozta károsodás, vonzó megoldás. Azonban jó üzemszervezési gyakorlatokat kell követni ahhoz, hogy kielégítő szárítási eredményeket érjünk el. HORVÁTH FERENC A technológia alkalmazásának előfeltétele az olyan gabonatároló, amelynek padozata teljes felületen szellőztethető. Az eddigi tapasztalatok szerint egyik legfőbb gond ezzel a módszerrel az, ha túl nedves gabonával terhelik túl a tartályt, amit romlás és értékcsökkenés nélkül akarnak kiszárítani, főleg ha a tartályt egy vagy két nap alatt töltik fel. Ha már feltöl- tötték, akkor a szárító ventillátorokat úgy kell működtetni, hogy biztosítsa, hogy a gabona biztonságosan száradjon ki a kívánt ned- vességszintre, és közben minimális energiát használjon fel. Ha megértjük, hogy a szárítás hogyan megy végbe a tárolóban, segít összefogni a javaslatokat ezeknek a céloknak az elérésében. A szárítási folyamat A szárítási folyamat alatt, egy élesen elkülönülő nedvességproíil fejlődik ki a tárolóban, a tárolt termény rétegvastagságának függvényében. A tényleges szárítás egy 30-60 cm vastag szárító zónában megy végbe, amely felfele halad a kukorica tárolt rétegén keresztül, ahogy az szárad. A szárító zóna mögötti kukorica közelít a szárító levegővel egyensúlyban levő nedvesség tartalomhoz. A szárító zóna előtt levő kukorica nedvességtartalma viszonylag változatlan marad. A tárolt kukorica felszínhez legközelebb levő része romlik meg a legnagyobb valószínűséggel, ha a szárító zóna mozgása túl lassú. A szárító zóna mozgási sebessége nagymértékben függ a szárító levegő körülményeitől, a tartályban levő kukorica nedvességtartalmától, valamint a ventillátor által biztosított légáramlási sebességtől. Ezek közül a tényezők közül a szárító zóna mozgása kapcsolódik a legközvedenebbül a légáram mennyiségéhez. Ha megkétszerezzük a légáramlási sebességet, akkor a szárító zóna mozgási sebessége szintén megkétszereződik. Ha a ventillátor nem működik folyamatosan, akkor a szárítási sebesség arányosan csökken. Ezért, általában kívánatos folyamatosan működtetni a ventillátort egészen addig, amíg a szárító zóna keresztül nem halad a kukoricán, és az egész kukorica ki nem szárad legalább 18%-ra. Az időjárási körülményeknek csekélyebb hatása van a szárító zóna mozgására. A szárító levegő körülményei a szárító zóna alatt elhelyezkedő kukorica nedvességtartalmát befolyásolja. A mellékelt táblázatban található információk segítségével meghatározható az a nedvességtartalom, amelyre a kukorica ki fog száradni adott levegő hőmérséklet és relatív páratartalom mellett. Például 10°C és 70% relatív páratartalom mellett a levegő 15,4%-os nedvesség- tartalomra fogja kiszárítani a kukoricát. A táblázatot az újranedvesedés bemutatására is lehet használni úgy, hogy a nedvességtartalmakból levonunk egy százalékpontot. Ez azt a tényt tükrözi, hogy nehezebb visszaadni a nedvességtartalmat a szemekbe, mint kivonni onnan. Tehát 10°C és 70% relatív páratartalom mellett a levegő csak kb. 14,4%-ra fogja újranedvesíteni a kukoricát, nem 15,4%-ra. Az újra- nedvesítés általában csak egy kis mennyiségű kukoricát érint a tartály alján. Ezt a kukoricát többször újra lehet nedvesíteni, és ki lehet szárítani ahogy a szárító zóna keresztül halad a kukoricán. Mivel a szárító zóna mozgása az elsődleges szempont, ezért a ventilátor működtetése a rossz időjárás rövid időtartamai alatt csak kis mértékben befolyásolja a szárítási összteljesítményt. A kukorica betakarítási nedvesség-korláta Természetes légszárításnál a maximális megengedhető kukoricanedvességtartalom nagymértékben függ a szárító ventillátor által biztosított légáram mennyiségétől. Teljesen perforált szárító padlózatra van szükség ezeknek a légáramlási sebességeknek az alkalmazásához és egységes légáram elosztás biztosításához. Az időjárási körülmények mind a szárítási sebességet mind pedig a penésznövekedés és fejlődés sebességét befolyásolják. így, a maximális megengedhető nedvességtartalom változik a betakarítás dátumától, valamint az elhelyezkedéstől függően is. A módszer javasolt betakarítási nedvességeket tartalmaz az elhelyezkedés, betakarítási időpont és légáramlási sebesség számos különböző kombinációjára. Megjegyezzük, hogy a kukoricát magasabb nedvességtartalommal lehet betakarítani és szárítani késő ősszel, amikor a hőmérséklet alacsonyabb. A betakarítási nedvesség szintén növelhető, ahogy dél, délnyugati irányba melegebb, magasabb páratartalmú körülményeitől az ország hűvösebb, szárazabb körülményei felé haladunk. Ne felejtsük el azonban, hogy a magasabb nedvességgel rendelkező kukorica betakarítása hosszabb ideig tartó szellőztető ventillátor működtetést igényel, ami nagyobb energiafelhasználással jár együtt. A szárítási teljesítmény általában akkor a leg- kielégítőbb, ha 20-21%-os kukoricát takarítanak be körülbelül október közepén. A szárítási idő függ a betakarítás időpontjától, a kukorica nedvességtartalmától, a légáramlási sebességtől, és a helyi időjárási körülményektől. A ventillátor működtetési eljárásai szintén befolyásolják a szárítási folyamat befejezéséhez szükséges időtartamot. Hazánkban a természetes szel- lőztetéses terményszárítás környezeti feltételei megfelelőek, a forgalomban lévő szellőzőpadozatos terménytárolók kiválóan alkalmazhatók a gyakorlatban, (w) A szerző környezetvédelmi szakmérnök A szemes kukorica egyensúlyi nedvességtartalmai Hőmérséklet Levegő relatív páratartalma (%) (°C) 40 50 60 70 Nedvességtartalom (%) 80 90 0 12,7* 13,9 15,2 16,7 18,6 21,1 5 11,9 13,1 14,5 16,0 17,9 20,5 10 11,2 12,5 13,8 15,4 17,3 20,2 15 10,6 11,9 13,3 14,8 16,8 19,7 21 10,0 11,4 12,7 14,3 16,3 19,3 * 1 százalékpontot le kell vonni az újranedvesedés miatt. A szemek tárolása 14 százaléknál magasabb nedvességtartalom felett már nem biztonságos Energiatakarékos szárítás és tárolás ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kukorica termését az időjárástól és a fajtától függően 18-40 százalékos nedvességtartalommal takarítják be. A szemek tárolása azonban 14 százaléknál magasabb nedvességtartalom felett már nem teljesen biztonságos, a nedvesebb kukorica a tárolás során tönkremehet, penészedik. Ezért a termény tárolásra való előkészítésére és a raktározására.is komolyan oda kell figyelni. A kukorica szárítása az energiafelhasználás szempontjából meglehetősen nagy mennyiségű energiát igényel, s várható, hogy a jövőben is ez lesz az egyik legnagyobb szárítási kapacitásigényű növény. A kukoricaszárítás energetikai igényességét a növény sajátos vízleadási tulajdonságai és a magas nedvességtartalma okozzák. A szárítás energiaigényének csökkentésére több lehetőség is van. Az alacsonyabb nedvességtartalmon betakarítható hibridek termesztése során a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyobb termést a hosszabb tenyészidejű fajták adják, ezek azonban csak magasabb nedvességtartalom mellett takaríthatok be biztonságosan. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptemberre, októberre való időzítése önmagában is csökkentheti a szárítás energiaszükségletét. A szárítóberendezések hatásfokának javításával szintén jelentős energia-megtakarítás érhető el. A légátvezetéses, illetve recirkuláci- ós megoldások lényege, hogy a szárító berendezésből kikerülő levegőt újból hasznosítják, de ezek a megoldások nem mindig felelnek meg a terménykímélő szárítás követelményeinek. Ismeretes az ún. dryeration nevű eljárás alkalmazása is, amelynek lényege, hogy a szárítást 1-2 fokkal a tárolási nedvességtartalom elérése előtt befejezik, majd a terményt pihentetik, s a leadott víz a környezeti levegővel átszellőzve távozik. További megtakarítás érhető el e szárító falainak kellő hőszigetelésével. Az olcsóbb energiaforrások fel- használásával (pl. napraforgó-, kukoricaszár, szalma, erdőgazdasági hulladék stb.) az eddigi szénhidrogén alapú tüzelőanyagok kiválthatók, ami a költségeket szintén jelentősen csökkentheti. El kell azonban ismerni, hogy az üyen égetőberendezések beszerzési költségei jóval magasabbak, mint a hagyományos típusoké, de hosszabb távon mindenképpen megfontolandó beruházásnak számítanak. A kisebb energiaráfordítással szárítható hibridek előállítása és termesztése a nemesítők, a termesztők és a műszakiak közös összehangolt munkájának eredményeire épül. Ismeretes azonban, hogy a jól száradó hibridek többsége általában alacsonyabb FAO számmal rendelkezik, mint a rosszul száradok. Ez ugyan nem szabály, tehát az alacsonyabb FAO számú hibridek között is lehetnek rosszul száradok, és a ma- gasbb FAO számú hibridek is rendelkezhetnek jó vízleadó képességgel. (w) (Illusztrációs felvétel)
