Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-15 / 264. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 15. RÖVIDEN Magyar régiók a Vámbéryben Dunaszerdahely. Pomogáts Béla Magyar régiók című könyvét ajánlják az olvasóközönség figyelmébe holnap 18 órai kezdettel a Vámbéry Irodalmi Kávéházban (Vállalkozók Háza, Kukučín utca 459.). A „Különbözés az egységben - egység a különbözésben” alcímmel megjelent kötetet Tóth László szerkesztő mutatja be. Az irodalmi régiók kérdéskörét az esten Hodossy Gyula dunaszerdahelyi és Barabás Zoltán nagyváradi költő értékeli, (ú) Fődíjas lett A porcelánbaba Hollandiában A leeuwardeni filmfesztivál fődíját nyerte el A porcelánbaba. Gárdos Péter filmje a 27. Noordeljik Filmfesztivál fődíját, a Matad’or- díjat kapta a hollandiai Leeuwardenben. A fesztiválon Szőke András Zsiguli című filmjét is vetítették. A portugáliai Espinhóban vasárnap este véget ért CINANIMA filmfesztiválon magyar animációkat díjaztak. Ulrich Gábor Mielőtt című alkotása a 7 perc alatti filmek kategóriájának díját nyerte el, a Kecs- kemétfilm közreműködésével készült német alkotás, a Laura csillaga pedig az egészestés filmek kategória díját kapta. M. Tóth Géza Maestro című animációja a közönség díját nyerte el Portugáliában. (MTI) Előadás az első világháború emlékeiről Somorja. Dr. Bedécs Gyula „Az első világháború emlékei az Isonzó-völgyében és a Doberdó-fennsíkon” címmel tart filmvetítéssel összekötött előadást a Somotjai Fórum Klubban (Parková 4, a könyvtár épületében, bejárat az udvar felől) november 18-án, pénteken este 18 órai kezdettel. Beszélgetőtárs: Simon Attila, (ú) Mától: nemzetközi színházi fesztivál az Astorkában A Bárka Mulatsága Beszélgetés Lábik János festőművésszel, akinek a közelmúltban három önálló tárlata volt látható A lélegző természet képei (A szerző felvétele) ELŐZETES Pozsony. Visegrádinak is nevezhetnénk az Astorka Színházban ma kezdődő nemzetközi színházi fesztivált, hiszen a vendéglátó társulat előadásai mellett a kaliszi Teatr lm. W. Boguszlawskiego, a prágai Švandovo divadlo és a budapesti Bárka Színház produkcióját láthatja a közönség. A fesztivált ma délelőtt az Astorka egyik nagy sikerű előadása, a Play Gorkiy avagy A nyaralók nyitja, amelyet Gorkij darabja nyomán írt Roman Polák. Este hétkor repertoáijuk egy másik darabját, František Peroutka Ha újra születhetnék című művét mutatják be. Holnap délelőtt is a vendéglátóké a színpad: Csehov Ványa bácsiját játsszák. Délután négykor a lengyel Teatr Im. W. Boguszlawskiego a Trezor színházi klubban (bejárat a Nedbalova utcáról) Jevgenyij Gris- kovec Hogyan ettem meg a kutyát című darabjával mutatkozik be, amely a jelent és a közelmúltat hozza közelebb egy egyedi élettörténeten keresztül. Este héttől ugyancsak a lengyel vendégek lépnek színpadra a Ferragosto című előadással, amely a művészet kedvelőit a Caravaggio képeit idéző jelenetekkel és Petrarca szonettjeire írt dalokkal örvendezteti meg. Csütörtökön délelőtt ismét az Astorka előadása, Silvester Lavrík Csendes ház című színműve szerepel a programban. Este héttől a prágai Švandovo divadlo egy kortárs angol művel, David Farr Elton John szemüvege című crazy komédiájával szórakoztatja a meghívott közönséget. A helyzetkomikumokra épülő komédiában két jellegzetes szigetországi jelenség, a rock és a foci játssza a főszerepet. A prágaiak pénteken is folytatják a játékot: este héttől Dea Loher Klára esete című darabját mutatják be: Klára egy hétköznapi városban él, munkát keres, szerelmet, keresi a helyét a vüágban, amelyről úgy érzi, hogy valamivel tartozik neki... A fesztivál zárórendezvénye a budapesti Bárka Színház előadása lesz, ők Slawomir Mrozek Mulatságát hozzák Pozsonyba. „Három legény elindul a bálba. Úgy hallották, mulatságlesz. Kiöltöznek: öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág. A bálterem zárva. Betörik az ajtót. A terem üres. Most lesz mulatság vagy nem lesz? És ha lesz, kitől lesz? Másoktól? Maguktól? Mit kell tenni, hogy mulatság legyen? Hogy muzsika legyen. Hogy igaz legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.” A Bérezés László rendezte előadásban, amely Lengyelországban, az idei kaliszi nemzetközi fesztiválon elnyerte a legjobb együttes színészi munka díját, Szikszai Rémusz, Mucsi Zoltán és Scherer Péter lép színpadra. A fesztivál kísérőrendezvényeként pénteken színházi konferenciát tartanak az Astorkában. A seregszemle a kulturális minisztérium támogatásával, valamint a Lengyel Intézet, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Cseh Centrum együttműködésével valósul meg. (me) Kevés kortárs felvidéki képzőművész mondhatja el magáról, hogy művei egyszerre három önálló tárlaton láthatók. Lábik János festményeit az elmúlt hetekben az ipolysági Simonyi Lajos Galériában, az esztergomi Dobó Galériában, valamint Dömös Galériájában tekinthették- tekinthetik meg az érdeklődők. CSEPÉCZ SZILVIA A neves párkányi festőművész - aki a Párkányi Képzőművészkor alapító tagja és vezetője, több képzőművészeti díj tulajdonosa - hetvenkét évét meghazudtoló energiával tevékenykedik. Jelenleg éppen új, ismét Magyarországon nyíló tárlatára készül, rejtély, hogy a rengeteg szervezés mellett hogyan jut ideje a festésre. Mert képekkel telezsúfolt, saját kezűleg épített tetőtéri műtermében sorra születnek az új alkotások. Lábik János tájképfestő, az ezerarcú természetet mutatja meg üde és élénk színekkel, párás, tompa fényekkel vagy súlyos, sokszólamú lángolással. Hagyományos festészeti módszerek alkalmazásával alkot, mégis lenyűgöző változatossággal. A természet képeit saját egyéniségéhez igazítva viszi vászonra, s minden mozzanatában ott bujkál valamiféle nyugodt derű és bensőséges csönd. „Engem elsősorban maga a természet inspirál - mondja Lábik János -, a szülőföldem, a párkányi és esztergomi táj, és persze a vizek, a Duna, a Garam, a környékbeli holtágak. Nagyapám halászmester volt, apámmal együtt a vizek szerelmese. Tőlük örökölhettem a természethez való vonzódásomat. Vüágéletemben kinn szerettem dolgozni a terepen, még mínusz tizenhét fokos hidegben is festettem a Garam partján. A műteremben már inkább csak igazítottam a képen. Édesapám is festett, olajjal dolgozott, így én is olajjal kezdtem, aztán jött a pasztell, az akril, az akvareli. Szerintem ez utóbbi a legnehezebb, KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Január elsejétől új művészeti vezetője lesz az Állami Színház operatársulatának. Peter Dvorský, a világhírű operaénekes hosszabb fontolgatás után vállalta el a megbízatást. Az ötlet gazdája Karol Kevický, a jelenlegi művészeti vezető, aki szeretné kimozdítani a színházat az állóvízből. „Kassáról kevesebb szó esik, mint amennyit érdemel. Ennek megváltoztatásához azonban én nem vagyok elég. Szükség van valakire, akinek a neve jobban felhívja a figyelmet a kassai operára” - közölte a sajtó képviselőivel Kevický. Eddigi posztjáról önként távozik, továbbra is karmester marad a színházban, és új főnöke jobb keze lesz. Peter Dvorský elárulta, hogy sokat gondolkozott a kassaiak ajánlatán, és azon is, hogy Kevický nagylelkű gesztusát elfo- gadja-e. Az opera látogatottságámert ha a vízfestéket felviszi az ember a papírra, azon már nemigen lehet változtatni. Mostanában érzem már az éveket, kevesebbet dolgozom kinn olajjal, inkább csak vázlatokat készítek. Említette, hogy első mestere az édesapja volt. Hol és hogyan képezte magát? A két világháború között születtem, és ez erősen befolyásolta a sorsom alakulását. Esztergomba jártam iskolába, az Esztergomi Képzőművészeti Szakkörben és művésztelepeken tanultam a képzőművészetet. Nagy hatással volt rám többek között Novák Lajos, valamint Szőnyi István festőiskolája, de mindig a saját elképzeléseimet igyekeztem megvalósítani. Vannak művészek, akik egy- egy tájról kitörölhetetlen nyomokat hagynak vizuális emlékezetünkben. Az ön művei is ilyenek. Az ember szinte benne érzi magát a képben... Igen, van egy mondás, miszerint ahhoz, hogy az éjszakát meg- érezzük, kell, hogy annak hűvös árnyéka áthassa a lelkünket. A nak növelése nem egyszerű, és az anyagi támogatástól is függ a nívós előadások színrevitele. A kassai színház operatársulata pedig nem tartozik a jól finanszírozott művészeti intézmények közé, ezért új támogatókat is szükséges lenne keresni. Dvorský tervei között szerepel az operatársulat bővítése, neves művészek vendégszerepeltetése, a repertoár szélesítése, eddig nem játszott művek előadása is. Mivel posztját csak januárban foglalja el, konkrétabb elképzeléseit még nem árulta el. „A publikum szeret új arcokat látni a színpadon. Eddig szerzett külföldi tapasztalataimat és kapcsolataimat szeretném Kassán felhasználni, hogy az operát a világ nagy társulataihoz tegyük hasonlóvá.” A színház vezetése úgy gondolja, neves művészek felléptetésével nem csak a helybeli közönség, hanem a külföldiek részéről is megnőne az előadások iránti értermészetben semmi sem állandó, minden pülanatról pillanatra változik. Elég, ha egy felhő átvonul az égen, és még a levelek zöldje is megváltozik. Ezért szeretek én a szabadban dolgozni. Ha valamely látvány vagy színharmónia megragad, azt igyekszem rögzíteni. A természet kifogyhatatlan motívumokban, hangulatokban, és a tájba beletartoznak az emberi alkotások is: templomtorony, tóparti stég, távoli hidak... Festőként soha nem tekintett messzebb a Duna menti tájtól? De igen. Több európai országban festettem, de az én világom az itteni táj. A szülőföld. Ismerősei, barátai, tisztelői tudják önről, hogy időnként elajándékoz egy-egy képet. Ez így van, sőt néhanap el is adok néhányat. Valamennyi a szívemhez nőtt, de hát a nyugdíjból nem hogy ecsetre vagy festékre, másra sem igen futja. Egyszer megesett az is, hogy a tudtom nélkül „adtam el” egy akvarellemet. Magyarországon, Tatabányán volt kiállításom, és az egyik kédeklődés. Ehhez szükség lesz arra is, hogy a játékterv és a szerep- osztás már egy évvel a tervezett előadás előtt hozzáférhetővé váljon, a belépőjegyeket pedig legalább fél évvel előre meg lehessen rendelni. pem eltűnt. Fél évvel később hívott az ottani rendőrség, hogy elfogták a tolvajt, aki többek között az én festményemet is értékesítette Budapesten. Azt, amit én úgy tízezer forintra értékeltem, negyvenezerért adta el. De mivel annak idején nem jelentettem a lopást, sem a pénzt, sem az akva- rellt nem kaptam vissza. Hogyan látja az itteni festők helyzetét? Amióta 1990-ben megalakult a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, szervezettebb lett az életünk, több lett a lehetőségünk országos szinten is megmutatkozni a nagyközönség előtt. Sajnos azt is ki kell mondanom, hogy az ember olykor éppen a szakmán belül kapja a legnagyobb pofonokat. Talán nemtörődömségből, talán szándékosságból vagy irigységből. Én mindenesetre igyekszem magam túltenni az ilyesmin, a saját régiómban több kulturális egyesület tagja vagyok, rengeteg helyre hívnak, és úgy érzem, szeretettel. Az ilyen kapcsolatokat kell megbecsülni, minden mást pedig elfelejteni. Peter Dvorský a művészeti vezetést nem „távúton” kívánja gyakorolni, hanem a város által kiutalt lakásban fog lakni. Ha a szomszédok eltűrik, hogy énekeljen, még panelházba is hajlandó beköltözni. Mucsi Zoltán, Szikszai Rémusz és Scherer Péter a Mulatságban (Kassay Róbert felvétele) A társulat bővítését, neves művészek vendégszerepeltetését és a repertoár szélesítését is tervezik Dvorský lesz a kassai opera művészeti vezetője (Szűcs Éva felvétele) i __i___________ Ka rol Kevický és Peter Dvorský
