Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-10 / 260. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 10. II. Kárpát-medencei Folklórfesztivál Dal, tánc és vigalom ELŐZETES Dunaszerdahely. A II. Kárpátmedencei Folklórfesztiválra és Márton-napi vigalomra váija a közönséget szombaton a Duna- szerdahelyi Városi Művelődési Központ és a Kondé Miklós Polgári Társulás. A program kiállításmegnyitóval kezdődik 15 órakor. A művelődési központban Csörgő Zsuzsa természetfestő, Szalai Zsuzsa ruhakészítő iparművész, a népi kézimunkákat készítő Kovács Mária, Buják Vince kosárkötő, Sidó János fafaragó és Mészárosné Vatjú Angyalka csuhé- szalmafonó népművész munkáit tekinthetik meg a látogatók. A fél ötkor kezdődő folklórműsorban a városban működő Kistinglinc és Ágacska Gyermektánccsoport, a Csallóközi és a Csallóközi Senior Néptáncegyüttes, valamint a Tiszta Forrás népdalkor mellett fellép a Szőgyéni Gyermektánccsoport, a somotjai Csalló Néptáncegyüttes, a kéméndi Gyöngyösbokréta hagyományőrző csoport, a Békéi Férfi Éneklőcsoport, a Padányi Népdalkor, a Nyékvárkonyi Népdalkor és a Csallóközkürti Népdalkor. Magyarországról a Csesztregi Férfi Éneklőcsoport, az Ostorosi Női Népdalkor, a Gyöngyössolymosi Menyecskekórus és a Kartali Női Népdalkor lesz a fesztivál vendége, Szlovéniából a Kapcai Vegyes Éneklőcsoport érkezik. Szólózenészek is szórakoztatják majd a közönséget Bőgi Ferenc szájharmonikás (Bögellő), valamint három dudás, Nagy Iván (Dunaszerdahely), Istvánffy Balázs (Budapest) és Milan Rusko (Pozsony) személyében. Este nyolc órától táncház lesz, a talpalávalót a helyi Pántlika és Gyeplős népi zenekar húzza, (m) Szerethető, mozgalmas, gyógyító erejű előadás az újjászületett kassai Thália Színházban „Na, most a tuti tutituti...!” Leszek olyan „mihaszna majmóca”, hogy A dzsungel könyve kassai bemutatója kapcsán főleg magamról újak. Arról, milyen nihil-közeli állapotban le- ledztem e hét keddjén, és milyen szépen rendbe tett lelkileg ez az előadás, szinte az utolsó pillanatban. Erre mondja a művelt angol, hogy Saved the Day, a még műveltebb magyar pedig olyasmit, hogy: Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen. JUHÁSZ KATALIN Több mint két és fél ezer amatőr fotós kapcsolódott be idén digitálisfényképezőgéppel készített felvételeivel A SONY szemével elnevezésűverseny 4. évfolyamába. A 60 legsikerültebb fényképből készült kiállítás december 11-éig látható a Sony Carlton hotelbe- li ügyfélszolgálati irodájában. Képünkön az abszolút győztes, a pozsonyi Peter Lamata 3 emlék című fotója. Idén a magyar mozgókép Cottbus vendége A kissé más fesztivál” MTI-TUDÓSÍTÁS A cottbusi fesztiválmegnyitó tele volt magyar szimbólumokkal és elegáns utalásokkal. Cottbus erődítményszerű, de gyönyörű szecessziós színházában magyar nemzeti színű drapériával bélelték ki a zenekari árkot, piros-fehér-zöld színű selyem borította a szónoki pultot. Elsőnek Liszt Mefisztó-ke- ringője csendült fel az első sorban ülő díszvendég, Szabó István, a Mephisto Oscar-díjas rendezőjének tiszteletére, bemutatták a nagyfilmek előtt futó trélert (trailert), amely Fábri Zoltán Körhintájának híres jelenetére rímel, csak Törőcsik Mari és Soós Imre helyett mai szereplők ültek és forogtak körbe-körbe a körhintán. Cottbus, a Berlintől 150 kilométerre fekvő keletnémet város ismét filmfesztivált rendez, tudatosan főleg közép- és kelet-európai filmeket mutat be. Tizenöt évvel ezelőtt határozták el, hogy továbbra is figyelik a felbomlott szocialista térség filmjeit, filmművészetének alakulását. A cottbusiak már most szívesen emlékeznek arra, hogy a magyar filmek mindig is „kissé más fesztiváljuk” erősségei voltak. Az első fesztivál nagydíját is magyar film, Monory Mész András Meteója nyerte. A15., jubileumi fesztiválon talán a Cottbushoz való magyar ragaszkodást jutalmazták azzal, hogy a versenyprogramban és azon kívül pergő körülbelül száz film csaknem fele magyar. Magyarország az idén Cottbus vendége. A magyar filmeket főleg a Fókusz programban vetítik Magyar csoda - Az új magyar film összefoglaló címmel. A válogatók két szakaszra, a rendszerváltás idején, illetve az EU-csatlakozás előtti években készült filmekre összpontosítottak. Láthatók Enyedi Ildikó, Can Togay, Janisch Attila, Szász János, Monory Mész András, Pálfi György, Török Ferenc, Miklauzic Bence, Mundruczó Kornél filmjei. A Fábri- és a Simó-osztály rendezőinek filmjein kívül azonban műsorra tűznek korszakhatárokat átlépő játék-, rövid- és dokumentumfilmeket is. Látható lesz Bódy Gábor Nárcisz és Psychéjének 302 perces változata, így tisztelegnek a fiatalon elhunyt rendező emléke előtt. A versenyprogram tíz filmje közül kettő magyar: Mundruczó Kornél Johannája és Bergendy Péter Állítsátok meg Terézanyut című alkotása. A nemzetközi zsűrinek tagja Gryllus Dorka. A nyitónapon Szabó Istvánt ölelték körbe a hála hullámai. A mester öt éve a fesztivál tiszteletbeli elnöke, a cottbusiak „utazó nagykövete”, aki az itteniek filmszeretetének és szakértelmének a hírét viszi el a világba. Hálából és az életmű előtti tisztelgés jeléül különdíjjal jutalmazták Szabót, színes Lubina- üvegszoborral, Kovács Margit szobraira emlékeztető lányfigurával. Az elnevezés Cottbus és környékének szláv gyökereire utal. Kezdem ott, hogy két hét dolce far mente vakáció után vissza kellett térnem a Városba, az emberek közé. Egy rohanós, ám végül többé- kevésbé elszúrt munkanap után estem be abba a színházba, amelytől egy ideje nem várok túl sokat. Mindezek tetejébe ménkű nagy migrén kapott el aznap este, édesanyám csodagyógyszere sem apasztotta - „nyakamon a reggeli kelés, ez egy Woody ellenes eset” -, a villamosból készültem kiharapni a műanyag ülést. Nem sejtettem, hogy kéthetes távollétem alatt oly dolgok történtek a dzsungelben, amelyekre még Balu sem számíthatott, hiába vén medve. A társulat ugyanis megtáltosodott. Pörgős, mozgalmas és friss előadást prezentáltak, akkor sem nagyon tudnék belekötni semmibe, ha nagyon akarnék. Szinte. Már a leülés is jól sikerült, az újjá varázsolt nézőtér zöld székei kényelmesek, az ember ki tudja nyújtani a lábát, és akkor sem szerez kék foltokat, ha átmászkálnak rajta a későn jövők. Már az első számnál kiszúrtam, hogy a pesti előadás zenei alapjait használják a kassaiak, eleget böm- böltettem annak idején a cédét, szinte fejből tudom a dalokat. Rögtön az első szöveges jelenet rendkívül bájosra sikeredett, de ezt még hajlamos voltam egy az egyben a kölyökfarkasoknak tulajdonítani, mert ha gyereket látok színpadon, rögtön meghatódom. Később azonban döbbenten tapasztaltam, hogy alig férek a bőrömbe, rázom a fejem, verem a ritmust a térdemen, tán még dalra is fakadnék. Az állatsereglet jól festett, egyszerre lépett és élvezetes hangokat bocsátott ki magából, légyen szó farkasokról, majmokról vagy egyéb fajokról. A prímet azonban egyértelműen a keselyűk vitték, nekik írta Geszti Péter a legjobb dalszöveget, a Kegyelet Egylet dalán a felnőttek talán még jobban szórakoznak, mint a gyerekek. Dés László zenéjével nagyot bukni egyesek szerint nem lehet, szerintem előSirKán és afarkasfalka nagyjelenete fordulhat, mint ahogy elő is fordult párszor az anyaországban és azon túl is. Befelé menet még azért drukkoltam, istenem, csak ne legyen nagyon kínos. Ehhez képest az első felvonás végén Pólós Árpád (Balu) kis híján megbőgetett, úgy sikerült meghalnia. A Mauglit játszó Hundzsa Tamásról pedig azonnal tudni akartam, hány éves. Nos, a főhős még gimnazista, mint ahogy a farkasok, majmok, vadászok és asszonyok némelyike is a helyi Márai Sándor Gimnáziumból érkezett, azaz vérátömlesztés történt, ami rendkívül jót tett a társulatnak. Bizony, a vén rókák is szaporábban zizegtek, a farkasokról nem is beszélve. Gyakran azt sem lehetett tudni, ki a profi színész és ki a diák. A fejfájásom pedig húsz perc után sitty-sutty elmúlt. A magyarországi vendégrendező, Moravetz Levente, aki az elmúlt évadban a felejthető Dankó Pistával debütált a kassai Tháliában, ezúttal kivágta a rezet, bármit is jelentsen ez a mondás. A bemutatón állítólag Dés és Geszti is a térdüket csapkodták néhány poén láttán. Kár, hogy lemaradtam erről, és egy meglehetősen lagymatag közönséggel néztem végig a november 8- i előadást, ám annak örülök, hogy a kedvenc tévéreklámomra való utalást azonnal „vették”. Egyébként a dolognak már híre ment a városban, van úgy, hogy be sem lehet jutni a Tháliába, még a pótszékekre sem. Kassára zarándokolni viszont mindenképp érdemes, kérem Önöket, ha tehetik, ne várják meg, amíg a hegy megy Mohamedhez, hanem utazzanak Kassára, és tekintsék meg az újjáépített színházi előteret és nézőteret, valamint az újjászületett társulatot, akik bebizonyították - számomra legalábbis mindenképp -, hogy van élet a halál után. Na, most pedig megpróbálom szavakba foglalni, mitől, és mihez képest jó ez az előadás. Mindenekelőtt a Thália eddigi zenés darabjaihoz képest, legalább öt évre visz- szamenőleg. Továbbá sosem gondoltam volna, hogy nyolc-tíz ember képes tömeget csinálni a színpadon, méghozzá egymás után többször is, számos átöltözéssel. Azt sem feltételeztem, hogy néhány jól megválasztott mozdulat (koreográfus: Dévényi Ildikó) már táncnak tűnhet, néhány ötletes jelmeznek köszönhetően (Molnár Gabriella) pedig megelevenednek a dzsungel lakói. Öltözködésben is a keselyűk viszik a prímet Dudás Péter fő-keselyű vezetésével, ám Ká, a kígyó (Germán Lívia) is megérdemel egy kalapemelést, főleg a vedlési jelenetért. Sikerült keríteni egy igazi „deákbilles” vendéghangot a Sir Kánt játszó Tóbisz Titusz révén, és Nagy Kornéliának (Túna) is egész jó hangja van. Hundzsa Tamásból pedig még bármi lehet, ha így folytatja. Díjazandó továbbá, hogy volt korrepetitor (Marik Erzsébet), hogy a jelmezeken sem igyekeztek spórolni (Molnár Gabriella) és hogy a fények végig a helyükön voltak. Nem tudom, hány éves kortól ajánlhatom ezt a darabot. Ötévesek mindenesetre csak szülői felügyelettel engedhetők be, mert szó esik egyebek mellett a hataloméhségről, a halálról, az elmúlásról, arról, hogy az ember végül magára marad a cudar világgal szemben, saját erejéből kell talpra állnia. Hogy a másságot, az „idegent” senki sem fogadja be igazán. Hogy mindig az (ifj. Szaszák György felvételei) ösztönök győzedelmeskednek a józan ész fölött. Megannyi elgondolkodtató üzenet, amelyek remélhetőleg az eredeti Kipling-regényből is eljutottak már mindazokhoz, akik megnézik ezt a feldolgozást. „Alapvetően arra törekedtem, hogy a zene a szereplők karakterét, a szituációkat mélyítse, erősítse, és közben a történetet vigye, lódítsa előre. És még valami: miután ez a darab prózai színháznak készült, a dalok megírásánál figyelembe kellett vennem, hogy nem profi énekesek adják elő, így a hangteijede- lem és a dalok nehézségi foka ennek megfelelő” - olvasható a műsorfüzetben Dés Lászlótól. Nos, ha szigorú akarnék lenni, csak a vendégként fellépő Tóbisz Tituszt, valamint a Kát alakító Germán Líviát engedném át az énekvizsgán, ám ki akar itt szigorú lenni, amikor hosszú pangás után végre történik valami a Thália deszkáin?! Petrik Szilárd (Akela) szuverén vezérfarkas, Bagira (Kollárik Lucia, illetve más alkalmakkor Varga Lívia) gondoskodó, mélyen érző párduc, Buldeó (Zetyák György) pedig öntelt és nevetséges emberfajzat. Kell ennél több? Ja, és a színház honlapja is megújult, (www. thaliaszinhaz.sk), holnap első dolgom lesz, hogy rákattintsak. Merthogy e sorokat közvetlenül az előadás után írom, miután hazafelé menet jót hancúroztam a parkban egy törpe snaucerrel, akit sétálni vitt ki a gazdája. Valószínűleg megérezte rajtam a farkasszagot. Mármint a kutyus... Maugli a majmok között Hundzsa Tamás (Maugli) és Pólós Árpád (Balu)
