Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-09 / 259. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES A lap kommentárja szerint Csehországban a romakérdés válthat ki a franciaországihoz hasonló zavargásokat. „A poli­tikai vezetés ezt a problémát évek óta nem a súlyának meg­felelően kezeli. Nézzünk bele a pártprogramokba, találunk-e valami megoldást a kérdésre, holott időzített bombáról van szó. A romáknak másfél évti­zed alatt sem sikerült egyeden olyan vezetést sem összeállíta­niuk, amely valamennyire is hiteles lehetett volna a többsé­gi társadalom előtt, illetve a ro­mák között”. Ugyanakkor František Bublan belügymi­niszter a Právónak elmondta, nem tart a franciaországihoz hasonló zavargásoktól.- Nézhetetlen a Markíza híradója, mióta ilyen mélyen hallgat Rusko zsenialitásáról! (Peter Gossányi rajza) Az idei jelentés csak két rossz pontot adott az országnak: nem biztonságosak a határok és nagy a korrupció Románia az unió kapujában Tegnap, éppen két héttel az EU-s országjelentés közzé­tétele után Szlovákiába lá­togatott Traian Basescu, Ro­mánia elnöke. Egynapos lá­togatása során Szlovákia három legfőbb közjogi mél­tóságával tárgyalt. KOCUR LÁSZLÓ Bár Basescu egy hírügynökségi nyilatkozatában még a látogatás megkezdése előtt - ugyan látszólag pozitív kontextusba helyezve - ki­fogásolta, hogy a két ország között csak 400 millió euró értékű áru cserél gazdát, így megpróbált ko­moly, gazdasági jelleget is társítani látogatásához, valójában rövid ud­variassági vizitről van szó, különö­sebb diplomáciai tét nélkül. Hisz mi már az uniós határon belülről mosolygunk az EÜ kapuja előtt to- porgó Romániára, csaüakozási szerződését meg már június 21-én (elsőként!) ratifikáltuk (bár ez a kétségkívül pozitív gesztus nem ka­pott komoly sajtóvisszhangot, ugyanis abban az időben mindenki Pavol Ruskóval és a gázművek szét- tagolásával volt elfoglalva). A román elnök elsősorban ta­pasztalatokat szeretett volna cse­rélni szlovák kollégájával, a házel- nökkel és a miniszterelnökkel a csatlakozási folyamatról. A triász­nak vélhetően eleven emlékei van­nak erről a periódusról, hisz nem is olyan régen még nekik is csontig be kellett nyalni minden vegzatúrára érkező brüsszelinek, hogy minél kevesebb piros pontot gyűjtsünk össze, s zászlónk mihamarabb ott loboghasson az Európai Parlament impozáns épületegyüttese előtt. Románia bizakodó a 2007-es csadakozással kapcsolatban. Nem­régiben a román diplomácia egyik magas rangú képviselője egy újság­írókkal folytatott, mikrofon nélküli háttérbeszélgetés során kifejtette, nem számolnak azzal, hogy a csat­lakozásra csak 2008-ban kerülne sor, bíznak abban, hogy minden feltételt sikerül teljesíteniük. A csaüakozási szerződés védzára- déka azonban ebben a tekintetben eléggé kategorikus: ha a legfonto­sabb területek némelyikén fennáll a belépéskori felkészüleüenség ve­szélye, ajánlhatja a csadakozás egyéves elhalasztását. A belépésko­ri felkészüleüenség nem túl konk­rét fogalom, bár az előző ország­jelentéshez képest Románia mér- földes lépéseket tett. Tavaly a jelen­tés kapcsán még annak a lehetősé­ge is felmerült, hogy ha az évvégé­ig nem sikerül lezárni a környezet- védelmi, az igazságszolgáltatási, a belügyi és a versenyügyi fejezetet, akkor nem írhatják alá 2005 első felében a csaüakozási szerződést, és búcsút mondhatnak a Bulgáriá­val közös csatiakozásnak. Az idei jelentés már csak két „rossz pontod’ adott a balkáni or­szágnak: a határok nem biztonsá­gosak, és mindennapos a korrup­ció. Ezek az érzékeny területek a védzáradékhoz vannak kötve: ha nem lesz érdemi előrelépés, akkor a csadakozás 2008-ra tolódik. Románia csatiakozása merőben új geopolitikai helyzetet teremt az unióban. Megnövekszik az európai államszövetség posztszovjet tér­séggel alkotott közös határa: Mol­dova is szomszédunk lesz, és lénye­gesen hosszabb szakaszon lesz ha­táros az unió Ukrajnával (a két or­szág csatiakozása elképzelheteüe- nül távoli). Bulgária csadakozásá- val pedig közös határ teremtődik a délnyugat-balkáni térséggel. Az unió intenzívebben kihasználhatja a Fekete-tenger nyújtotta kereske­delmi lehetőségeket. Ugyanakkor a hosszabb, a jelenleginél kevésbé biztonságos határon - ráadásul korrupt közegben - könnyebbé vá­lik a bűnözők és a. terroristák beszi­várgása a térségbe. A korrupció felszámolását illető­en az elnök és Calin Popescu Tari- cenau miniszterelnök egyaránt bi­zakodó: „A korrupció felszámolása most már az ügyészeken és a búi­kon múlik, hiszen a kormány meg­teremtette a jogi feltételeket az igazságszolgáltatás működéséhez” - mondták közös értékelésük so­rán. Nos, a jogharmonizáció folya­mata kétségkívül megkezdődött, a 29 csaüakozási fejezet 140 terüle­tének túlnyomó részén vélhetően nem fognak felmerülni jogharmo­nizációs problémák. Romániában egyszerűsítették a bírósági eljárás folyamatát, a bíráknak véleüensze- rűen osztják ki az ügyeket, bevezet­ték a nálunk már bevált agent pro­vocateur intézményét, ám a kor­rupciót nem fogja felszámolni né­hány paragrafus megléte vagy nem léte. Es Brüsszelnek az sem elég, hogy olykor - az immár megrefor­mált - törvényszék elé állítanak egy-egy korrupt harmad-negyed- vonalbeli hivatalnokot, hisz a meg­vesztegetés jelenségével az állam- igazgatás legfelsőbb szféráiban is találkozhatunk. Ugyan Basescu szlovákiai látoga­tása során biztosította a sajtót, 2007. január 1-ig megoldják a ha­tár védelmét, a szervezett bűnözést meg seprűvel verik ki az országból, úgy, hogy nyoma sem marad, ez vélhetően nem fog maradéktalanul sikerülni. A száraz, fanyar, szigorú eurokrata benyomását keltő bőví­tési biztos, Olli Rehn szerint a koc­ka még nincs elvetve, a következő hónapokban a reformok végrehaj­tására kell majd koncentrálni. A csadakozás időpontjáról való végső döntésről a 2006 áprilisában köz­lendő, soron kívüli országjelentés mondja ki a végső szót. Addig nem árt, ha Basescu elnök szorgalma­san vizitel és győzködik. Mint pél­dául tegnap, Pozsonyban. Az okok közt a tömeges bevándorlás, az elégtelen integráció, a munkanélküliség és a radikális iszlám szerepel Az európai sajtó fél a zavargások terjedésétől MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A muzulmán hitű bevándorlók beilleszkedése nagyobb problé­mát jelent Franciaország és szom­szédai számára, mint 1848 vagy 1968 forradalmai - véli az angol The Daily Telegraph. A kulturális árok egyre mélyül, amihez hozzá­járul a nyugati materializmus el­len uszító radikális iszlámisták mozgalma. A válság érzetét csak erősíti a politikai felelősök tehetet­lensége. Hátterében az európai kormányok már évek óta képtele­nek fellendíteni a gazdaságot, ami a választók kiábrándulásához, alacsony választási részvételhez vezet. A The Guardian felelősség­re vonja Nicolas Sarkozy francia belügyminisztert, aki a zavargá­sok elején kijelentette: „Meg kell tisztítani a külvárosokat a csőcse­léktől”. „Ezek után meglepő-e, ha Franciaországban a rasszizmus fertőzőbb, mint a Egyesült Király­ságban?” - teszi fel a kérdést a lap. A The Independent szerint Fran­ciaország példát vehetne a brit multikulturalizmusból, amelyre példának egy manchesteri iskolát hoz fel, ahol 37 különböző nemze­tiségű diák tanul, és ahol a faji identitást a lélek gazdagításának fogják fel. A madridi El Mundo az iszlám szerepére világít rá a franciaorszá­gi zavargásokban. „Éppen a me­csetek előimádkozói voltak azok, akik a nyugati értékek elleni gyű­löletre uszítottak. A tömeges be­vándorlás, az elégtelen integráció, a munkanélküliség, az állami el­lenőrzés alól kicsúszó iszlám: ezek voltak az összetevői annak a ve­szedelmes elegynek, amely októ­ber végén felrobbant Franciaor­szágban.” A lerombolt iskolák és a felgyúj­tott autók a „régi” Franciaország és az elővárosok képezte „új” Franciaország közötti totális elide­genedést jelképezik - mutat rá a svájci Bemer Zeitung. - Francia földön ma még nem uralkodnak olyan állapotok, mint az apartheid Dél-Afrikájában vagy a Gázai öve­zetben - ám az összehasonlítás csöppet sem abszurd. Ezt minden­kinél jobban tudják a francia rend­őrök, akik különleges megerősítés nélkül már évek óta nem merész­kednek be bizonyos elővárosokba. Kétséges, vajon a Nicolas Sarkozy belügyminiszter által pártolt ke­mény erőszak jelenti-e a megfele­lő eszközt e gigantikus probléma megoldásához. A német lapok arra helyezik a hangsúlyt, hogy „meg kell őrizni a bevándorlókat a társadalom belse­jében”, mert így lehet csak elkerül­ni, hogy a kivetettség érzése ural­kodjon el rajtuk. Egyes berlini vá­rosrészekben, mint Moabit vagy Neukölln, hasonlóan robbanásve­szélyes a helyzet, mint amilyen a franciaországi zavargásokhoz ve­zetett. A helyzetet sem különleges rendőri erők, sem még több egyen­ruhás kivezénylése nem fékezheti meg - vélekedik a dán Politiken. A Brüsszelben és Berlinben felgyúj­tott autók azt mutatják, hogy a francia probléma egyben európai. Földrészünkön mindenhol az ed­diginél célúányosabban és eltökél­tebben kell munkálkodni a sok- nemzetiségű valóság alakításán. A számtalan mulasztás után nincse­nek könnyű megoldások. KOMMENTÁR Aki magyar, veszélyes? BARAK LÁSZLÓ Elképesztő, de minimum furcsa szlovákiai fenomén, hogy egy nemzetközileg támogatott, függetíen civü szervezet vagy annak munkatársa is, képes etnikai uszítás gyanújába keveredni. Konkré­tan, a Transparency Internacionál Slovensko (TIS) elnevezésű szer­vezetről van szó, amely, a többi között, a közpénzek megítélésének feltételeit és módját hivatott monitorozni. Különös tekintettel az esetieges korrupció motiválta részrehajlások vizsgálatára. Egészen biztosan nem véletien, hogy a szóban forgó szervezet egyik munkatársa, Emília Sičáková-Beblavá, vonatkozó „kutatásai­nak eredményeid’ a szlovák napi sajtó legalább akkora terjedelem­ben pertraktáltá tegnap, mint azokat a koholmányokat, amelyeket Simon Zsolt nyakába akartak varrni a minap... E „kutatások” ugyan­is egy újabb „magyar politikus”, Miklós László, a környezetvédelmi tárca vezetőjének tevékenységét próbálják meg kikezdem. Egy Sičáková-Beblavá által készített statisztikai kimutatás szerint a kör­nyezetvédelmi minisztérium által kezelt, ún. envúonmentális alap­ból, - a szóban forgó pénzforrásból a.kistelepülések környezetvédel­mi beruházásait támogatja az állam - több mint 16(!) százalékkal nagyobb arányban részesültek a „magyarok által lakott”’ települések (913 megítélt pályázatból 266 „magyar falu” lett kedvezményezett), mint amennyi „számarányuk szerint járna” nekik... A vonatkozó végkövetkeztetés szerint mindez az „etnikai alapú protekcionizmus gyanúját keltheti...! Mármost, békeidőben, vagyis kampányidősza­kon kívül, némi fanyar mosollyal megállapíthatnánk a buzgó „refe­rentka” kutatásairól, hogy fnindössze némi nemzeti vagy holmi mentális kielégítetienség okán adhatta a fejét egy üyen átiátszó számmisztikái zsonglőrködésre és végkövetkeztetésre. Mivel azon­ban kampány van, vélhetően célúányos megbízást teljesít! Ami szak­mai szempontból vaskos melléfogás, de mindenképpen több, mint trehányság. Mert a szlovák többségű társadalomban megint az etni­kai gyűlölködés úgy-ahogy szunnyadó parazsát szíthatja! A végered­mény tekintetében sajnos ugyanez a helyzet akkor is, ha csak a saját, nem létező szakállára provokál a hölgy. Annál is inkább, mert szer­vezetében vélhetően már akkor is végeztek hasonló vizsgálatokat, amidőn hat éven át Vladimú Mečiar regnált itt. Akkor bezzeg senki­nek nem jutott eszébe azon szömyülködni, hogy „a magyar települé­sek” legfeljebb szitokszót kaptak kormányuktól, nem pediglen pénzt! Tehát, ha esetieg igazak is az elhivatott „etnostatisztikus” állításai, ak­kor sem történt más az MKP kormányzásának ideje alatt, mint hogy ellensúlyozták azt a nyüvánvaló hátrányt, amelyet a dél-szlovákiai kistelepülések szenvedtek el anno, az északiakkal szemben. Etnikai alapon! Ha tehát hallgatott volna a TIS embere, akkor bölcs maradt volna! Amint a központi szlovák sajtó illetékes munkatársai is. Egyéb­ként meg, igen nagyot tévednek a szlovák térfél közéleti szereplői - ha már etnikai alapon vizsgálódunk -, hogy képesek ilyesmivel ártani a MKP-nak. Hiszen az egyre szaporodó etnikai indíttatású manipulá­ciók hovatovább arra késztetik lehetséges választóit, hogy a novem­ber 26-i megyei választásokon a lehető legtöbben és megint önvédel­mi alapon legyenek kénytelenek politikusaikra szavazni...! JEGYZET Szorul a hurok PUHA JÓZSEF A rendőrök gyakrabban jár- őröznek a lakótelepen. Parancs­ba kapták, hogy csípjék nyakon az elkövetőket. A reklámcégnél ugyanis betelt a pohár, bejelen­tést tettek rongálás miatt, né­hány vásott kölyökre gyanakod­nak. Persze, a helyiek tudják, az ötvenes éveiben járó Béla a tet­tes. Valószínűleg a rendőrök is tudják, ám szolidaritásból, vagy ki tudja, miért, a kölyköket kere­sik. Furcsa, hogy a reklámcég őket gyanúsítja, hiszen a gyere­keknek nincsenek komoly politi­kai meglátásaik, s ha „rongál­nak”, nem tesznek különbséget a fürdetések között. Béla kizáró­lag a politikai óriásplakátokat célozza meg: pingál, írogat rá­juk. Szórakozás és szórakoztatás céljából. A szereplőkön kisebb, szigorúan esztétikus fazonigazí­tást hajt végre, és frappáns, té­mába vágó megjegyzéseket ú melléjük. Meg kérdéseket, ame­lyekre természetesen senki sem ad választ. Béla nem felejt, tud­ja, ki mit ígért a választások előtt, s általa a lakótelepen élők is képben vannak. Mert minden­ki megnézi, elolvassa műveit, üzeneteit. A többség megmoso­lyogja. így arrafelé örülnek min­den választásnak, most épp a közelgő megyeinek, ilyenkor akad alapanyag bőven. A minap egy haldokló párt plakátját is ki­ragasztották, amely arról tanús­kodik, hogy 35 ezer új munka­hely létesült, nekik köszönhető­en. Reggelre az egyik hölgy ka­lapot kapott, a másik szemüve­get, a bukott miniszter bajszot, hűséges alattvalója szakállat. A ruhátokat meg én varrtam, leg­közelebb feltüntetem a zakón - ezt körmöké melléjük. Bélát a húdetés érzékenyen érinti. A kö­zelmúltban szűnt meg a munka­helye, az állítólagos újakból pe­dig neki nem jutott. Szabóként dolgozott, közel négy évtizedig. A munkahivatalban azt mond­ták, képeztesse át magát, és a nyelvtanulásról se feledkezzen meg. Jót nevetett a jó tanácson. Egyedül éldegél segélyből és ke­vés mellékesből. Háromszobás lakását nem akarja kisebbre cse­rélni, mert abban bízik, hogy lá­nya egyszer hazatelepül Kana­dából. Fiát és menyét három éve egy részeg autós gázolta halálra, feleségét tíz éve veszítette el. Csak látszólag heverte ki a sors­csapásokat. A humor tartja ben­ne a lelket. Mindenen nevet. Ha politikai fürdetések láttán nem engedhetné szabadjára fantáziá­ját, az a végzetét jelentené. Fél­tik is ismerősei, főleg most, hogy vadásznak rá. De addig nincs nagy baj, amíg a rendőrök is a kölyköket gyanúsítják.

Next

/
Thumbnails
Contents