Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-09 / 259. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. NOVEMBER 9. RÖVIDEN Z. Németh István a Vámbéryben A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban (Vállalkozók Háza, Kukučín utca 459.) holnap 18 órai kezdettel ismerkedhet meg a nagyközönség Z. Németh István legújabb, Triatlon című verseskötetével. A Plectrum Könyvkiadó gondozásában megjelent versgyűjteményt Ardamica Zorán kiadóvezető mutatja be, majd Szászi Zoltán méltatja, (ú) Plectrum-könyvbemutató Losoncon A Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál keretében ma 18 órai kezdettel Losoncon a Kármán József Alapiskola Kármán Termében kerül sor a Plectrum Kiadó két kiadványának bemutatására. Puntigán József A Losonci Theológiai Szeminárium (1925-1939) című kötetét Ardamica Zorán kiadóvezető méltatja. Puntigán József pedig bemutatja azt a készülő könyvet és CD-ROM-ot is, amely Losonc történetének egyes fejezeteit dokumentálja történelmi fotók és képeslapok alapján. A kiadó könyvei a helyszínen megvásárolhatók, (ú) A költő bemutatása 21. századi eszközökkel József Attila plazmatévén JUHASZ KATALIN Kassa. Multimediális, interaktív vándorkiállítás érkezik a kassai Szlovák Műszaki Múzeumba a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a Kassai Polgári Klub - Magyar Közösségi Ház jóvoltából. A József Attila-emlékév alkalmából összeállított, a költő életéről és munkásságáról szóló „Eszmélet” című kiállítás hazánkban egyedül Kassán látható november 27-ig. A modem technika vívmányainak felhasználásával készült „virtuális” anyag merőben új eszközökkel, például szinkron vezérelt digitális videólejátszó, digitális hanglejátszók, valamint interaktív multimédiás programok segítségével mutatja be József Attila költészetét, tárgyi hagyatékát és életének egyes szakaszait. Az elektronikus grafika és a számítógépes háttéranimáció felhasználásával látványos és modem, ugyanakkor az életmű ismertetésének tárgyias formáját választották az összeállítók. A bemutatandó kéziratok, fotók, könyvek és dokumentumok képeit modem tipográfiával és kompozitálásos technikával dolgozták fel. Eddig többek között Budapesten, Szabadkán, Párizsban, Bécs- ben, Berlinben, Székelyudvarhelyen és Aradon láthatta a közönség ezt a nem mindennapi tárlatot, amelyen hét plazmatévé és két „használatba vehető” számítógép hivatott felkelteni az érdeklődést József Attila költészete iránt. Az interaktív, multimédiás forma az ösz- szeállítók szerint kiválóan alkalmas arra, hogy a látogatók mélyebb, összetettebb ismeretekre tegyenek szert, maguk is irányítva az információszerzést. A programot úgy állították össze, hogy a számítógép segítségével ki-ki saját tempójában, több szempont szerint juthat el a mélyebb összefüggésekhez. Az így elérhető adattömeg segítségével a látogatók képet alkothatnak a huszadik századi magyar líra világirodalmi rangú képviselőjének életéről és munkásságáról. A kiállítás fő támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a kassai „megállóra” pedig a Magyar Köztársaság Főkonzulátusának és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének társszervezésében kerül sor. A tárlat holnap 15 órakor nyílik a Szlovák Műszaki Múzeumban. A megnyitón a költő szlovák nyelvre lefordított versei is elhangzanak. Mács József könyvbemutatója Putnokon Szomszédolás ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A szülőföldnek, a szűkebb pátriának is vannak olyan felderítetlen zugai, ahová ritkán jut el az alkotó ember. Különösen érvényes ez olyan tájegységekre, melyeket a múlt század politika viharai úgy szaggattak darabokra, hogy létezésük szinte megkérdőjeleződött. Az egykori Gömör-Kishont vármegye déli részét alkotó Putnok és környéke az államfordulat után hasonló helyzetbe került, és ez a régió csak az utóbbi néhány évben kezdte új- raszőni a rég eltépett szálakat. A Tornaija és vidéke néven ismert mikrorégió például évek óta fennáll, és az egyik legnagyobb kisrégiója térségünknek. A virtuális Gömörország közelmúltban történt megalakulásán pedig a dél- gömöri falvak küldöttei már úgy jelentek meg, mintha sosem lettek volna odacsatolva a művileg kialakított Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, és mint akik természetes módon élik meg gömöri voltukat. Mi több, Bodnár Mónika, a putnoki Gömöri Múzeum igazgatója, aki évek óta szoros kapcsolatban áll rimaszombati és rozsnyói kollégáival, tagja volt az alakuló polgári társulás előkészítő bizottságának. Természetes törekvés tehát, hogy az újraillesztett csonkokba közös életet kell lehelni. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésén és a pályázati munka összehangolásán túl az identitás-keresés és -erősítés mellett a kultúra elmetélt szálainak újra összeszövése nyújt jó alkalmat a közös gondolkodásra. Erre szolgáltatott példát az az október utolsó hétvégéjén tartott író-olvasó találkozó, amelyen Mács József két éve megjelent, Öröködbe, Uram... című tetralógiájáról és az idei könyvhétre a Méry Ratio kiadó által kiadott Trianon harangjai című regényéről úgy beszélgetett a putnoki közönség a Madách-díjas felvidéki íróval, mint földi a földivel. A közös élményvilág, a felsejlő gyökerek újra megtalálása olyan keretet adott a közelmúltban tartott könyvbemutatónak, melyen alkotó és olvasója egyaránt érezhette az otthon melegét, és úgy válthatott szót egymással, akár a kerítésen átkönyöklő szomszéd a déli harangszó élőterében. Szerzőt és művét régi ismerősként fogadta a putnoki közönség. Bodnár Mónika igazgató szerint ezeket a találkozókat rendszeressé kell tenni, hiszen ma már semmi sem áshat árkot az egy identitású, egy nemzethez tartozó közösség tagjai közé, ha a kulturális és főleg lelki árkokat sikerül betemetni, (ky) A drezdai templom keresztjét elkészítő angol ötvösművész édesapja részt vett a város bombázásában Felszentelték a Frauenkirchét Az újjáépített Frauenkirche (A szerző felvétele) A hatvanas években voltam először Berlinben. Ott álltam a Brandenburgi Kapu előtt, már ameddig menni engedtek, lecöve- kelve, tátott szájjal, megrendülve. Akkor arra gondoltam, milyen lenne, ha szülővárosomat, Pozsonyt is ilyen határ osztaná meg, s teljesen kilátástalan lenne találkozni szeretteimmel. AICH PÉTER A kilencvenes évek elején Németország nyugati részén arra panaszkodtak, milyen sokba kerül az újraegyesítés. Megkérdeztem, vajon nem ezt akarták-e. Végül mindennek megvan az ára, s általában többe kerül, mint amennyivel kalkulálunk. Na de miről van szó: arról, hogy az legyen, amit akarunk, vagy arról, hogy olcsó legyen? Meg aztán a szellemi értéket hogyan lehet pénzben kifejezni? Mert igaz, hogy Németország újraegyesítése drága mulatság volt, de nem pénzről volt ám szó elsősorban. A hatvanas években Drezdában is voltam. Akkor láttam a néhai Frauenkirche NDK-s propagandanévvel ellátott romját is: Mahnmal (emlékeztető, emlékhely). Ez már így marad örökké, mondták, hogy a háború borzalmaira emlékeztessen. Miközben a kommunista rezsim A tomplom romja 1945-ben (Képarchívum) nyugatra mutogatott, nem volt persze érdeke egy templom újjáépítése, és nyilván eltakarítani sem merték a romokat. Aztán ledőlt a berlini fal, megtörtént, amiben kevesen hittek volna: összeomlott a kommunista rendszer. Ezt követően kaptak új erőre a Frauenkirche újjáépítését szorgalmazó hangok. Ez az architektúrájában egyedülálló barokk templom Drezda polgárainak akaratából épült föl 1734-ben, s a nyugati hatalmak teljesen értelmeden bombázásának lett az áldozata 1945. február 13-14-én. Akkor Drezda - a világ egyik legszebb városa - porig égett, majd pedig a szocializmus építését szenvedte negyven évig. A német újraegyesítés után föléledő akarat szinte a leheteüent valósította meg: a példátlan összefogásnak hála, a Frauenkirche immár újra a régi pompájában tündököl, és a közelmúltban már föl is szentelték. A180 millió euróba kerülő újjáépítés költségeihez korántsem csupán a drezdaiak járultak hozzá. Érkeztek adományok Németország egész területéről. Sőt, soksok más adakozó és segítő mellett Coventry, a nácik által lebombázott angol város - ma Drezda testvérvárosa - és az angol királya ház is hozzájárult a költséges munkálatok finanszírozásához. A templom felszentelésén a leggyakrabban elhangzó szó a megbékélés volt. Az újjáépítés ugyanis ennek köszönhető. Vidd a szeretetet a városba, otthonodba, mindennapi gondjaidba, hordozd szívedben, s őrizd meg - ez volt az egyik fontos üzenet. Mélyenszántó gondolatokkal teli és rendkívül emberi volt Köhler szövetségi elnök beszéde. Majd a köszönetnyilvánítások végtelen sora mindazoknak, akik a porból visszavarázsolt templom újjáépítéséhez hozzájárultak. Nem beszélve a nagyhatású, kiváló rendezési stratégiáról, amely oly felemelővé tette az egész fölszentelési ünnepséget. A becslések szerint 60-100 ezer ember gyűlt össze a templom előtti téren, amely még mindig építkezési terület, hiszen a templom körül (s nemcsak ott) nagyszabású építkezés folyik. A Frauenkirche újjáépítése hihetetlen energiákat szabadított föl: Drezda a szász tartomány, Németország, sőt egész Európa ügye lett. A megmaradt kövek régi helyükre kerültek, a nem létezőket újrafaragták, minden a réginek a pontos mása, az altemplomtól a csodálatos kupoláig. S mégis: több ez a réginél. Több néhány tragikus tapasztalattal, s több azért, mert bebizonyosodott: ha a hit, remény, szeretet akarattal és teremtő képességgel párosul, valóban csodákra képes. Talán ezért nevezik a Frauenkirche újjáéledését drezdai csodának. És emlékeztető is egyúttal e templom: arra hívja fel a figyelmet, hogy a szeretet, a béke akarása, a megbocsátás erősebb, mint a háborúk és diktatúrák rombolása. A nyáron ismét Drezdában jártam, mert újjászületésében szerettem volna látni azt, amit a kommunista rendszer oly nagy „odafigyeléssel” romhalmazként akart megóvni. És elmentem Berlinbe is, csak azért, hogy - hitetlen Tamásként - elmehessek a Brandenburgi Kapu alatt. Meglehet, ebben rejlik örökös bajunk: a jót és a rosszat egyaránt képtelenek vagyunk felfogni, átérezni, ha nem éltük meg az ellenkezőjét. A romokat azonban újjá kell varázsolni, és kezet kell nyújtani. A csodálatos drezdai Frauenkirche mostantól már erre is figyelmeztet, és sok mindent segít felfogni és átérezni. A Frauenkirche újjáépítése Németország, sőt egész Európa ügye lett. Tallózás a Kalligram új, bőséges és minőségi olvasnivalót kínáló összevont lapszámában Kiemelkedő színvonalú világirodalmi kínálat LAPAJÁNLÓ A Kalligram idei utolsó előtti számában a legínyencebbek világirodalmi érdeklődését is kielégíti, elég csak John Barth Az Úszó Opera című regényére gondolni, melyből a lap most terjedelmes részletet közöl. S folytatva a hirtelen kiragadott példák sorát: aligha kétséges, hogy a folyóiratban megjelent minden eddigi fordítás közt is kiemelt hely illeti meg Heiner Müller immár klasszikus darabját, a Hamletgép című drámát, mely itt Csapó Csaba átültetésében olvasható, a fordító ehhez tartozó tanulmányával együtt. A bölcseleti részt most egy Foucault-blokk alkotja, előbb Miroslav Marcelli esszéjével (A tudomány: a politika folytatása. A politika: a háború folytatása), majd egy Gérard Raulet- interjúval (mindkettő Németh István fordítása). A világirodalom közben is fel-feltűnik: újabb Kavafisz-darabokkal például (Déri Balázs fordításai) vagy a finn Risto Ahti versei révén (Polgár Anikó fordításai), s Gömöri György tolmácsolásában megszólal Janusz Szuber lengyel költő is. Ácsai Roland nem csak saját versekkel szerepel most a Kallig- ramban, hanem versfordításaival is: két amerikai költő, William Stafford és Theodore Roethke verseivel. A költészetnél maradva: aligha kerüli el a versbarátok figyelmét az a különös és szellemes összeállítás, melynek kolozsvári fiatalok a szerzői (Gyulai Levente, Vári Csaba, Demény Péter és Balázs Imre József). Igaz, a folyóirat húzóverse a lap legelején olvasható, Tandori Dezső Paper Star II. című alkotásáról van szó, melyhez Bedecs László elemző értelmezése tartozik. Végül a lap Bettes Istvántól is hoz négy verset. A prózák sora Bánki Éva rövid novellájával kezdődik (Szapolyai János szoboravatója), ezt követi a már említett Barth-regény- részlet, melynek középpontjában egy egyenlő szárúnak hitt szerelmi háromszög áll. Szappanos Gábor novellája (Bróker és hajléktalan) már egy egészen más - nyitottabb, hogy ne mondjam, maibb olvasót feltételez („léketekben árad Rózsi felől a szag”). Az esszék sorát Jász Attila írása, az Utas és holtidő (Avagy a menekülés szabadsága) nyitja, amely műfaját tekintve esszé és napló keveréke, az utazó és olvasó ember naplója. Földényi F. László esszéjének - mint azt az alcíme elárulja (Szócikkek egy Kertész-szótárból) - Kertész Imre és életműve a tárgya, közelebbről Auschwitz és az irodalom. Földényiről, legújabb kötetéről, A festészet éjszakai oldala című könyvről András Sándor tanulmányát olvashatjuk. Ebben a lapot záró tanulmányrészben kapott helyet Tőzsér Árpád egszéje is, mely egy József Attilának szentelt antológia kapcsán hangzott el a kötet bemutatóján, továbbá V. Gilbert Edit tanulmánya (két orosz regényíróról, Golo- szovkerről és Ulickajáról). Benyovszky Krisztián V. Gilbert Edit tanulmánygyűjteményét ismerteti Négy séta az orosz regény erdejében címmel, Bodor Béla pedig Farkas Zsolt ÉR című munkáját. A folyóiratot Vári Erzsébetnek a magyarul legutóbb megjelent Viktor Jerofejev-kötetről írott kritikája zárja, (cs)
