Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-05 / 230. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 5. Kultúra 9 Nálunk nem elég jó zenésznek lenni, menedzseri, üzletemberi képességek is kellenek Három nap a dzsessz jegyében RÖVIDEN Ezüst Kamerát nyert Pados Gyula A Sorstalanság című filmben nyújtott operatőri munkájáért Ezüst Kamera díjat nyert Pados Gyula Macedóniában. A Balkán legendás operatőrei, a Manaki testvérek emlékére alapított operatőri filmfesztiválon 12 játékfilm versenyzett. A verseny magyar meghívottja, Koltai Lajos Sorstalanság című filmjének operatőre, Pados Gyula - Alain Marcoennel, a cannes-i Arany Pálmás L’Enfant című film operatőrével megosztva - nyerte el az Ezüst Kamerát. A zsűri indoklásában kiemelte Pados Gyula találékony művészi megközelítését, valamint a történet képekre átültetésének kiemelkedő módját. (MTI) Hotel Ruanda Egy évtizede az emberiség történetének egyik legszömyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában. Három hónap alatt egymillió embert mészároltak le. A könyörtelen történések közepette egy hétköznapi ember családja iránti szeretetétől vezérelve több mint ezer menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy menedéket nyújt nekik az általa vezetett hotelben. A megrázó igaz történet középpontjában egy olyan ember bátorsága áll, áld szembe mert szállni a ruandai összecsapás barbár kegyetlenségével. Rendezte: Terry George (Kanadai-dél-afrikai) Fiatal filmesek Miskolcon Megkezdődött a CineFest, a Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja Miskolcon. A borsodi megyeszékhely második alkalommal fogad fiatal filmeseket, az idén 83 alkotás versenyez. A versenyre 30 országból 272 nevezés érkezett, a legtöbb alkotó eljött a rendezvényre. Jöttek vendégek Európából, érkeztek filmesek Egyiptomból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Mexikóból, Kanadából és Iránból. A benyújtott művekből előzsűri válogatott, a már szelektált alkotásokat mutatják öt napon át a miskolci Kossuth és a Hevesy ART mozi termeiben nemzetközi szakmai testület és a közönség előtt. (MTI) Szerelmem nyara Egy hosszú, forró nyár története. Mona 15 éves. Iszik, betörésekből tartja fönn magát, mellesleg pedig játékgép-függő. A kocsmában, ahol dolgozik, pocsékul mennek a dolgok. Megismeri az előkelő családból származó Tamsint, akinek édesanyja színésznő. A sorsdöntő találkozást követően a két tinédzser eddig sem nyugodt élete végleg a feje tetejére áll. Mona Tamsinék luxusvillájába költözik, ahol a lányok vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esnek, ami egész addigi életüket megváltoztatja. Rendezte: Paul Pavlikovsky (Angol) Cápa a fejben - új cseh filmdráma Maria Procházková, aki eddig animációs filmeket rendezett, elkészítette első nagyjátékfilmjét, Cápa a fejben címmel. A történet főhőse egy különös figura, Sémán úr, aki saját mikrovilágában él a város- központban egy lepusztult bérház első emeleti lakásában, s ha kimozdul a négy fal közül, csak az utcára megy le alsónadrágban és atlétatrikóban, s azzal tölti az idejét, hogy a járókelőket figyeli, s megpróbál velük elbeszélgetni. A film ennek az „ártadan őrült figurának” (Oldrich Kaiser játssza) a lelki világát próbálja bemutatni, (tb) Polanski saját gyermekkori élményei a Twist Olivérben A felesége ösztönözte Megrázó igaz történet a kegyetlen ruandai eseményekről Ismét elégedetten nyalogathatták szájuk szélét a kassai ínyencek az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett nemzetközi dzsesszfesztiválon, amelyet - csodák csodája - idén a kulturális minisztérium is támogatott. JUHÁSZ KATALIN A tárca feltétele az volt, hogy minél több hazai előadót „vonultasson fel” a fesztivál, ami végül is logikus feltétel, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy külföldi sztárok e fesztiválon kívüli alkalmakkor csak elvétve fordulnak meg Kassán. A GeS klubban ugyan stabil, értő közönségre találnának, Szabados Géza tulajdonos tendenciózus „tanító-nevelő” munkával mára kialakította a műfaj helyi rajongótáborát, ám a támogatók változatlanul előnyben részesítik a kommersz szórakoztatóipart. Ezért is üdvözlendő a kulturális tárca döntése. (Nem akartam szóba hozni, de muszáj: Hollandiában külön dzsessz-szakosztály működik az ottani tárcán belül, amely egyrészt külföldre utaztatja a holland dzsesszistákat, másrészt lehetőséget teremt számukra a hazai érvényesülésre. Mi persze fényévekre vagyunk ettől, viszont már az is nagy dolog, ha a minisztérium nem ignorál egy ilyen hiánypótló rendezvényt). Már a kínálat mosolyt csalt az arcomra, aztán vesztemre beszélgetésbe elegyedtem a kassai fesztivál szlovákiai résztvevőivel, és jókedvem szertefoszlott. Fél órán át ecsetelték a műfaj reménytelen állapotát, hogy nálunk nem elég jó zenésznek lenni, menedzseri, üzletemberi képességek is kellenek az érvényesüléshez. Nem véletlen, hogy egyre főbben ragadják meg az első adandó alkalmat, és Nyugatra utaznak felvételeket készítem, illetve külföldi formációkba virtuózkodják be magukat. Ha ugyanis a zenész nem kap kellő visszajelzést, úgy érzi, muzsikája iránt nincs érdeklődés, és oda megy, ahol legalább egy fokkal több elismerésre van esélye, megmutathatja tehetségét, és ha úgy adódik, még életművet is építhet. Ennek ékes példája Müo Suchomel, a zseniális avantgárd szaxofonos, aki jelenleg félúton van a dzsessz és a kortárs komolyzene között; nemcsak saját hangszerén belül, hanem az egész hazai dzsessz-szakmában forradalmárnak számít, és fáradhatatlan A Tariška kvintett újítóként húzza magával az egész vircsaftot. „Fontos a közeg, a közönség, hogy lehessen tudni, kinek, hol és miért szól a dzsessz. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai zenészeknek nincs lehetőségük saját helyüket meghatározni, még hozzávetőlegesen sem. Az üzleti érdekektől megfertőzött közegben ritkán bontakoztathatják ki képességeiket. Sokan jobb híján aprópénzre váltják tehetségüket, és beszállnak az igénytelen pop-bizniszbe” - állítja Milo Suchomel, akinek hosszabb időt kellett Montrealban töltenie ahhoz, hogy hazatérve ismét képes legyen felvenni a harcot a „süket fülek” ellen. Kassára egy európai színvonalat képviselő kvartettel érkezett, ráadásvendégként pedig Juraj Bartoš, a trombita hazai Tomsits Rudolfja is megjelent a színen, aki ugyan valamivel hagyománytisztelőbb, mint Suchomel, ám kettejük „beszélgetős” szólózása különleges élményt nyújtott. Kiemelném még Klaudius Kováč zongoristát, aki finom eleganciájával lenyűgözte a hallgatóságot, és az avantgárd hangkollázsokat naturalista tárgyüagosság- gal tudta vegyíteni. Radovan Tariškát, a fiatal altszaxofonost sem kell félteni, mert ifjú kora ellenére a fél világot telezenélte már, és újabban Ľuboš Šrámek zongoravirtuózzal, valamint két szlovén zenésszel társulva kísérletezik. A fesztiválon fellépő kvintett egy dzsessz-tanszék tanári karát is kitenné, többen közülük zeneakadémián tanítanak, a szlovén Jure Pukl pedig épp a nagydoktorit készül letenni dzsesszből a grazi akadémián. A csütörtöki napon érdekes módon nem az osztrák sztárvendég, Heinz von Hermann dobbantott a legnagyobbat, hanem az előtte hallható szlovák-moldáv Pačora trió, valamint a Gulo Čar, a prágai roma funkisták családi csapata. A veterán osztrák szaxofonos-fuvolás Hermáimról most legyen elég any- nyi, hogy egyike ő a kontinens mértékadó bebop- és swingzenésze- inek. Nem mondhatni, hogy felfor- gatóan újító szándékkal áll hozzá a dolgokhoz, ám ezen az estén korrekt szólókat és gyönyörű dallamíveket produkált, ráadásul humoránál is volt, jópofa kommentárokat fűzött a számokhoz. A Pačora név mögött Stano Palúch, Szlovákia Lajkó Félixe bújik meg, aki Robert Ragan bőgőssel és egy moldáv cimbalmossal társult, hogy közös erővel egybemossák a népzenét a dzsessz haladóbb irányzataival. Palúch fiatal kora ellenére akkora név már a szakmában, hogy mindenki kapásból őt hívja, ha lemezen vagy turnén hegedűsre ván szüksége. Persze mindig hozzátesz valamit saját magából a produkcióhoz, legutóbb például Zuzana Mojžišovának húzott néhány felejthetetlen futamot. Aznap este mintha egy kis ír hatást is felfedeztem volna játékában, de Stanonak még ez is jól állt. A csütörtöki est fénypontja viszont egyértelműen a Gulo Čar volt, akik valahol a Level 42, az Incognito és a Shakatak által behatárolt háromszög közepén foglalnak helyet, első lemezük az év csehországi szenzációja, élőben pedig olyan lehengerlő- ek, hogy a kritikusok tavaly nekik ítélték a legjobb live act díját. Elég, ha annyit mondok, hogy kilencen vannak a színpadon, hárman alkotják a ritmus-szekciót, a trombitás egyetlen nem romaként kettő helyett is fúj, a három vokalista egyike pedig egy igazi fekete hangú funky-díva, Irena Hor- váthová. Miles Davis-feldolgozás- sal kezdték, de ezen kívül csak egy Incognito-számot játszottak saját felfogásban, a többi mind közös szerzemény, a szövegek pedig roma nyelvűek. Mondták, hogyan áll fel rokonilag a képlet, de csak annyit jegyeztem meg, hogy mindenki valakinek a testvére, unokatestvére, férje, felesége a zenekarban, kivéve a már említett fehérholló trombitást. A GeS klub beavatatian közönsége próbált ugyan ülve maradni, de a színpadi történések hatására rövid időn belül szinte mindenkinek táncra kellett perdülnie. A prágai funkisták bizonyára nem utoljára játszottak Kassán. A pénteki napon már ki kellett tenni a „Megtelt” táblát a GeS klub ajtajára. A tumultus oka valószínűleg Charlie volt, aki odavonzotta a dzsesszfesztiválra egyébként nem járó közönséget is. Ha kötekedni akarnék, megjegyezhetném, hogy igencsak álságos húzásnak tartom az elitizálás jegyében Jazz címmel albumot megjelentetni, amelynek az alapokon kívül nem sok köze van a dzsesszhez, de ne bántsuk az idős énekest, mert jó hangulatot csinált a klubban. És ha ennek a húzásnak köszönhetően néhányan utat találnak az igazi dzsessz felé, már meg kell emelnünk kalapunk. Szabados Géza szerint a műfajban mostanában nem ritka az üyesmi, a legnagyobb fesztiválokra is meghívnak egy pár nagy halat populá- risabb vizekről, hogy becsalizzák a közönséget. Félig-meddig a dzsesszrock határán mozog Ruggero Robin gitáros is, aki Olaszországból érkezett hűséges bőgősével és dobosával. Virtuóz technika, érzelmi alapú megközelítés. A vüág ugyan nem billen ki négy sarkából attól, amit csinál, de el kell ismerni, hogy letett valamit az asztalra. A fesztivál, mint rendesen, most is Peter Lipa koncertjével zárult, amelyen, mint rendesen, a dzsessz mellett volt egy kis blues és swing is. Lenne még miről írni, a három nap alatt ugyanis kilenc koncertet láthatott a nagyérdemű. Igazi örömünnep volt, és ismét bebizonyosodott, hogy van igény erre a műfajra, akár évente többször is. A madarak már csiripelnek is egy tavaszi holland-szlovák dzsesszta- lálkozóról. De erről majd a maga idejében. • MTI-HÍR Roman Polanski rendező a saját gyermekkori élményeiből is merített, amikor elkészítette Charles Dickens TWist Oliver című regényének lengyel filmváltozatát. „Oliver sorsa a gyermekkoromat idézte fel”- mondta Polanski filmjének múlt heti varsói bemutatóján. „Megtapasztaltam, mit jelent kilométereken át zokniban, vérző lábbal menetelni, és azt is átéltem, hogyan bánnak az emberek egy szülő nélkül maradt gyerekkel.” A rendező lengyel zsidó szülők Franciaországban született fiaként gyerekkorában túlélte a krakkói gettót, egy vidéki rejtekhelyen pedig a holokausztot. Anyját Auschwitzban megölték. A Twist Oliver megfilmesítésekor saját gyermekeire is gondolt Polanski, aki A zongorista című alkotásáért megkapta mind a legjobb filmért, mind a legjobb rendezői munkáért járó Oscar-díjat. (Ez a műve arról szól, hogyan élte át a varsói gettó borzalmait Wladyslaw Szpüman zongora- művész.) Polanski elmondta, hogy a TWist Olivért gyerekeknek szóló témaként dolgozta fel, s azt is elárulta, hogy a felesége ösztönzésére vitte filmvászonra a Dickens-regényt. Nagyot dobbantott a szlovák-moldáv Pačora trió (Judita Čermáková felvételei) Mona (Nathalie Press) és Tamsin (Emily Blunt)
