Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-31 / 252. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 31. A Bánk bán koreai énekessel Németországban Élénk az érdeklődés MTI-HÍR Berlin. Koreai tenorral, Seung Jin Choi-jal a címszerepben mutat­ták be ötven év után ismét Erkel Fe­renc Bánk bánját Németországban. A Bánk bán dallamai ezt megelőző­en utoljára 1955-ben csendültek fel német színházban, Dessauban. A premier színhelye szombaton este a dán határhoz közel fekvő, Schles­wig-Holstein tartománybeli Flen­sburg volt, ahol Frigyesi András, a budapesti Várszínházban működő német színház intendánsa, Ná- dasdy Kálmán tanítványa állította színpadra Erkel művét. Tíz náció lányai és fiai működtek közre a német nyelvű flensburgi produkcióban, Petur bán szerepét szombaton a lengyel Jacek Jani- szewski énekelte. Frigyesi András elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt kezdte eljuttatni Flensburgba a Bánk bán különböző felvételeit, s a németek fájlalták, hogy csak ilyen későn ismerhették meg a magyarok nemzeti operáját. Flensburgban a Nádasdy-féle változatot és az ere­detit „gyúrta össze” Frigyesi And­rás, Biberach alakja hangsúlyozot- tabb, s nem nagyon ismert inter- mezzókat is játszanak. Michael Grosse, a produkciót fel­vállaló tartományi színház inten­dánsa a premier alkalmából azt emelte ki, hogy Magyarországon a Bánk bán még mindig formálja a nemzeti tudatot. „Az Európai Unió bővítésének és a globalizációnak a korában az identitás megtalálása és megőrzése, s ezekkel összefüggés­ben a haza kérdése düemmát okoz. A keresés közben a haza mítosszá válik - számunkra is, az opera hő­sei számára is” - állapította meg az intendáns. A flensburgi produkció iránt élénk az érdeklődés. A színház 460 férőhelyes, jegyigénylések érkeznek Dámából, de Berlinből és Stuttgart­ból is, ahol népesebb magyar koló­nia él. Flensburgban és a tarto­mányban egyelőre 15-20 előadással számolnak, s anyagi kérdés, hogy turnézzanak is a produkcióval. A Pátria rádió kínálatából válogathatnak Ünnepi műsorok PROGRAMAJÁNLÓ Mindenszentek ünnepén reggel héttől este hat óráig közvetíti mű­sorait a Pátria rádió. Ünnepi reggel című egyórás zenés összeállítá­sunkban híreket, sportösszefogla­lót, névnapi köszöntőt, esemény- naptárt és nemzetközi lapszemlét hallhatnak. A nyolc órai hírek után Mindennapi szentjeink címmel Ür­ge Tamás műsorát közvetítjük, amelyben fiatalokkal, felnőttekkel és lelkipásztorral beszélgetünk ar­ról, mit takar a szent ember kifeje­zés, s vajon szüksége van-e a XXI. századnak is a szentekre? Kilenc órakor Naplemente című műso­runkban az időseket és betegeket ápoló komáromi Oázis-központ la­kói vallanak a társkapcsolat fon­tosságáról. A szerkesztő-riporter N. Kákarov Szilvia. A tíz órai híre­kig gyermekdalokat közvetítünk. Tíz óra 5 perctől Isapur gyermekei címmel irodalmi összeállítást su­gárzunk, amelyben az elmúlásról lesz szó, valamint az emlékezésről, amely csak az embernek adatott meg. A teremtő különös adománya ez, amellyel bizony gyakran vissza is élünk, de nélküle életünk sivár lenne. Műsorunkban versek és olyan prózarészletek hangzanak el, amelyekben nagy magyar írók, költők emlékeznek elhunyt pálya­társaikra, barátaikra. 10.35-től re­neszánsz muzsikátjátszik a Gaudi­um régi zenei együttes. 11 órától a Kaleidoszkóp vasárnapi adását is­mételjük meg, majd Sünön Sza­bolcs olvassa fel írását az ötperces Anyanyelvűnkben. 13 órától a rá­dió hangarchívumából váloga­tunk. Egy negyven esztendővel ez­előtt készült műsort soroltunk ez­úttal ismét adásba: Nagy Jenő be­szélget Bartók Béláról az akkori csehszlovákiai zenei élet jeles kép­viselőivel, Eugen Suchoň és Ján Cikker nemzeti művészekkel, vala­mint Albrecht Sándornéval, aki­nek gyermekkori emlékei fűződ­nek Bartókhoz. A 14 órai híreket követően néprajzi műsorunk is­métlését hallgathatják, majd meg­zenésített verseket ad elő a Szélki­áltó együttes. A megszokott idő­ben, ünnepi kiadással jelentkezik publicisztikai magazinunk, a Pul­zus. (Tartalma a műsoroldalon.) A 17 órai híreket követően részletek csendülnek fel Mozart Requiem- jéből, fél hattól pedig a Napzártá­ban összefoglaljuk a legfontosabb eseményeket. (B. E.) Érdekes kiállítást rendeztek a párizsi Gran Palais-ban. A tárlat címe önmagáért beszél: Melankólia és őrület a nyugati világban. A kiállításon látható Francis Gruber 1944-ben festett olajképe, a Munka is (ČTK/AP-f elvétel) Szlovákiai magyar könyvfesztivál - zömmel már megint a szakma nézte-hallgatta egymást A sült galamb röpte Délutánra kiadónként átlagban 5-6 könyv fogyott el a standokról (A szerző felvétele) Párkány. Bár a jelzett szár­nyas más összefüggésben a szombati könyvnap egyik legfontosabb kiadványának címében szerepel, ha érdek­lődőként, vásárlóként, fo­gyasztóként továbbra is így viszonyulunk a hasonló ren­dezvényekhez, akkor ez a tubica alacsony röppályán sem fog a szánkba találni. De talán ha fejbe dobnak ve­le, magunkhoz térünk. BUCHLOVICS PÉTER Nincs mese, el kell fogadni a té­nyeket, nem kell mellébeszélni, sőt ideológiákat gyártani ahhoz: a nap végére már csak a legelszántabbak voltak kíváncsiak a losonciak be­mutatkozására, addigra a 42 fős közönség egy asztaltársaságnyira szűkült. S igenis, külön köszönet azoknak a helyieknek, akik egyál­talán eljöttek. Az viszont jelzésérté­kű, hogy szülte mindig ugyanazo­kat látni efféle alkalmakkor. Nem, ebben nincs apelláta, s nincsenek alibik, mint ahogy arra sincs, ami­kor valaki elmondja, hogy miért nem olvas egyáltalán. Mert ettől már csak az lett volna rosszabb, ha kivezényelnek egy csomó gimna­zistát - de ez nem következett be, hál istennek. Zömmel már megint a szakma nézte-hallgatta egymást, délután kb. fél négyig pedig - az egyik elárusító hölgy szerint - ki­adónként ádagban 5-6 könyv fo­gyott el a standokról. Rendben, a régióban bizonyára mindenki csak Musüt olvas vagy Römana-füze- teket. Pedig az előadások „több mi­sét is megértek”. M. Csepécz Szüvia Kicsi, kisebb, legkisebb című, az AB-ART-nál im­már második kiadásban megjelent gyermekkönyvének bemutatóján például éppen egy párkányi hölgy mondta el, hogy a gyerekek imád­ják - pedagógiai segédanyagként is pompásan bevált. A következő elő­adás és mű viszont már egyetemi szintre vitt: Mészáros András filozó­fus és Kontra Miklós nyelvész mu­tatta be a Fórum Intézet gondozá­sában megjelent Sült galamb? Ma­gyar egyetemi tannyelvpolitika cí­mű kiadványt, amely lényegében egy tavalyi debreceni konferencia anyagát foglalja magába. Mészáros András és a kötet szerkesztője, Kontra Miklós is lényegében egyet­len kardinális kérdést fejtett ki nyel­vészeti és történeti szempontból: el- lentétes-e a magyar nemzeti érde­kekkel a kizárólag magyar nyelvű oktatás? Hölgyeim és uraim, még ha most sokan a szívükhöz kapnak is: egyértelműen igen! Mert az a minőség, az oktatási szült és a ver­senyképesség rovására megy. Azaz öncsalás. De hát ezt eddig csak azok nem tudták, akik kizárólag magyar­ságtudatból alapítanak egyetemet. Mert nem az a kérdés: van e jogom anyanyelven tanulni - naná, hogy van -, hanem az, hogy csak azért választok-e egy adott szakot, mert az magyarul van, vagy azért, mert valóban az a szakma érdekel - még ha világnyelven és szlovákul is tud­nom kell azt. Mert, ha a szakmá­mért tanulok, akkor ez nem lehet akadály. Szőke Józsefnek, a Lilium Aurumnál megjelent Csatangoló cí­mű kötete kapcsán Hodossy Gyula kifejtette: már csak azért is szükség van az üyen olvasmányos, közért­hető, úodalmi, földrajzi, kultúrtör­téneti és történelmi vonatkozások­ban gazdag útirajzokra, mert törté­neti földrajzüag, regionalitásban még mindig tartja magát az az ósdi szemlélet, mely szerint Magyaror­szág és Szlovákia történelme és földrajza az államhatárnál kezdő­dik és végződik. Szőke József saját bevallása szerint a „Gyalogolni jó” móriczi szellemében barangolta be a helyszíneket, s azt a műfajt pró­bálta kultiválni, amelyben a nagy előd, Szalatnai Rezső is maradan­dót alkotott. Popély Gyula Búcsú a főiskoláktól című könyve viszont a szlovákiai magyar egyetemi oktatás és egyetemi lét 1918-tól 1945-ig ter­jedő időszakába enged alapos be­pillantást. A szerző előadásában ki­fejtette: a masaryky-beneši demok­rácia ebből a szempontból csak ki­rakat volt, mert 19 után intézmé­nyes magyar nyelvű felsőoktatásról nem beszélhetünk, az utolsó ilyen intézményt, a kassai jogakadémiát 1922-ben zárták be. S akadt olyan cenzor, még prágai egyetemi szak- folyóirat esetében is, aki a szerző­nek a magyar oktatásért írott cikkét azért csonkította meg botrányosan, mert az idézni merészelte, sőt ko­molyan vette Masaryk elnöknek a kisebbségek kulturális fejlődésének fontosságáról írt gondolatait. Horribile dictu: pont a Masaryk- idézeteket irtották ki a cikkből... A Madách-Posoniumnál ugyanakkor már készül a Popély-kötet folytatá­sa is. Szombaton utolsóként a lo­sonci Plectrum Kiadó gárdája talál­kozott a közönséggel. A szlovákiai magyar ki kicsoda - 2005 CD-rom kapcsán Ardamica Zorán elmond­ta: a jövőben a Fórum Intézet szak­mai és digitális hátterére is számíta­nak az adatfeldolgozásban, frissí­tésben és megjelenítésben, Tóth Károly igazgató örömmel vette az együttműködést. Puntigán József a Plectrum készülő míves anyagából, régi losonci képeslapokból tartott bemutatót, bőséges történelmi, iro­dalmi, helytörténeti vonatkozások­kal. Szászi Zoltán verseskötetét, a Távolban Földet Mizser Attila szer­kesztő méltatta, kiemelve a Szászi- versek rusztikus, bukolikus ízét, ám azt a fajta távolságtartást is, amely- lyel a szerző nem téved a sziruplíra posványába. Szászi birtokolja azt a bizonyos üveggolyót, de nem öncé­lú játékokra használja - derült ki a méltatásból. Ennyit hát gyorsfény- képszerűen a szombati napról - ne a tudósítást, inkább a könyveket tessék hosszabban olvasni. OTTHONUNK A NYELV Kézikönyvek, sorozatok nevének írása MISAD KATALIN Az akadémiai helyesírás 198. pont­ja szerint az egyedi címeket, tehát a költői művek, könyvek, értekezé­sek, cikkek stb. címét a következő­képpen újuk: az egyszavas címeket nagybetűvel kezdjük, pl.: Szózat, Rokonok, a többszavas címekben viszont csak az első szót és a tulaj­donneveket újuk nagy kezdőbetű­vel: Magyar értelmező kéziszótár, János vitéz. Egyes lexikonok, illető­leg alapműnek tekinthető kézi­könyvek címét azonban szokták az állandó címek szabálypontja sze­rint írni, azaz a többelemű címben minden szót nagybetűvel kezde­nek, kivéve a kötőszót. Ezt az eljá­rást egyes szakemberek azzal ma­gyarázzák, hogy a szerzők, illetve a szerkesztők így hangsúlyozni tud­ják a gyakran többkötetes mű címé­nek állandóságát, illetőleg a folyó szövegben az efféle kiemelés haté­konyan segíti az olvasót. Szerin­tünk az ilyen általános, csupán fel- tételezéseket tartalmazó megfogal­mazás még jobban elbizonytalanít­ja az írásgyakorlót, legalábbis ezt sugallja az alábbi - a szlovákiai ma­gyar sajtóból - gyűjtött példasor (a címek kivétel nélkül folyó szöveg­ből származnak): MAGYAR HE­LYESÍRÁSI SZÓTÁR, Magyar He­lyesírási Szótár, SZLOVÁKIAI MA­GYAR KI KICSODA, Szlovákiai ma­gyar KI KICSODA, Szlovák-Ma­gyar Kéziszótár, A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (vagy: Magyar Értelmező Kéziszótár), Új Magyar Tájszótár, Magyar tájszótár. Az állandó címeket, tehát az újsá­gok, hetilapok és folyóiratok címét nagybetűvel kezdjük. Ha több ele- műek, a címben levő kötőszó kivé­telével minden szót nagybetűvel írunk: Új Szó, Új Nő, Irodalmi Szemle stb. A könyvtárügy és a szakirodalmi dokumentáció terüle­tén azonban a szabvány előírásait követve csak az állandó cím első elemét kezdik nagybetűvel. A sorozatok címének írására azon­ban nem kínál megoldást az akadé­miai helyesírás. Némi eligazítást nyújt a Magyar Nyelvőr szerkesztő­ségének a kéziratok formájáról szó­ló tájékoztatója, amely a mintaként szolgáló bibliográfiai részletekben a szabályzat. 198. pontját követve csak a címek első szavának nagy kezdőbetűs írását javasolja. Az Osi­ris Kiadó Helyesírásé, kötete azt ja­vasolja, hogy a sorozatcímek - akár magyar, akár idegen nyelvről van szó - írásmódja is kövesse az állan­dó címekre vonatkozó helyesírási szabályokat, vagyis a névelő (ha­csak nem kezdő eleme a címnek) és a kötőszó kivételével minden kü­lönírt szó kezdődjön nagybetűvel, pl.: Nagy Klasszikusok, Osiris Könyvtár, Sapientia Humana. A szlovákiai magyar sajtó a sorozatcí­mek írásában általában a nagybetű- sítést részesíti előnyben, de itt is megfigyelhető az ingadozás: Ma­gyar Remekírók, Gyurcsó István Alapítvány Könyvek, Vámbéry Könyvek, Csallóközi Kiskönyvtár, Népismereti Könyvtár, A világiro­dalom remekei, Európa diákkönyv­tár, Búvár zsebkönyvek stb. Az írás azonban bizonyos esetek­ben többet tud, mint a beszéd. Az angol nyelvi hatásra teijedő szó belseji nagybetűsítés - elsősorban idegen vagy részben idegen nyelvű címekben - a folyamatos íráskor is megtartható. A kis- és nagybetűk tudatos váltakoztatása üyenkor a nyelvhasználat tudatosságát mu­tatja, többnyire új értelmi jelensé­geket sugallva: ArtFALatok, Mor­phoLogic, ChipVilág stb. A számje­gyeket tartalmazó állandó címek­ben meg kell tartam a számjegyírást - tehát: lOOxszép, 168 Óra, A 100 Legjobb-, miközben ügyelni kell az állandó címek alapvető helyesírási szabályára, azaz a különüt elemek nagy kezdőbetűs üásmódjára. A szlovák Plus 7 dm c. hetilap eseté­ben azonban a számjegy utáni szó már kis kezdőbetűs, mivel a szlovák a többelemű címekben - mind az állandóakban, mind az egyediek­ben - csak az első elemet úja nagy kezdőbetűvel, pl.: Slovenské pohľa­dy, Morfológia slovenského jazyka. Kivételt csupán a külföldi újságok, hetilapok, folyókátok képeznek, ezeknek címét a szlovák az eredeti üásmódnak megfelelően jelöli: New York Times, Le Monde.

Next

/
Thumbnails
Contents