Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-31 / 252. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 31. Az elmúlt héten került a boltokba Robbie új albuma Intensive Care címmel Felemás fogadtatás Robbie új albumának beharangozó dala, a Tripping a második he­lyig jutott az angol kislemezlistán (Reuters-felvétel) SZUBJEKTÍV Hogyan tovább? Az a zenei fesztivál, ame­lyik évtizedek óta életképes, bizonyára hatalmas jelentő­séggel bír. Az ötvenéves Euro­víziós Dalfesztivál azonban nem igazán. Ezt művileg tart­ják életben. Mindent túlél, de közben a célját - ha egyálta­lán volt neki - már jó ideje el­veszítette. Az elsőt ’56-ban, ti­zennégy ország részvételével a svájci Luganóban rendezték meg, az ötvenediket idén má­jusban, Kijevben. A szervezők a jubileum alkalmából kis nosztalgiaműsorral kedves­kedtek önmaguknak és a né­zőknek október 23-án, Kop­penhágában, amelyet har­mincegy ország élőben közve­tített. Ünnepeltek, mintha minden a legnagyobb rend­ben volna. Az ünnepség keretében szavazni lehetett a gála törté­nelmének legjobb dalára - az eredeti versenyhez hasonlóan telefonon várták a voksokat. Érdekes módon a megméret­tetésben nem vett részt az ösz- szes győztes, egy tizennégy dalból álló listára szűkítették le a kört. A nézők az ABBA slá­gerét, a Waterloo címűt vá­lasztották meg a legjobbnak, amellyel a svéd kvartett 74- ben diadalmaskodott. A szer­vezők azóta sokszor és most is hangsúlyozták, hogy az ABBA a fesztiválnak köszönheti a vi­lághírnevet. A megállapítás nem fedi a valóságot, mivel már előtte is eléggé ismert volt Európa-szerte, így min­den bizonnyal nélküle is befu­tott volna. Hiába a nagy felhajtás, a beléje ölt rengeteg pénz, a verseny évek óta nem ad sztá­rokat Európának. Ám, amíg a nyolcvanas évekig jelentett valamit a részvétel, addig az utóbbi időben szinte semmit. A résztvevőket néhány nap múlva elfelejtjük, sőt, a győz­test is. A fesztivál már régen nem tudja betölteni az ugró­deszka szerepét. Manapság minden ország saját magát látja el kedven­cekkel - a Megasztár és a hozzá hasonló tehetségkuta­tó versenyek futószalagon termelik az olyan sztárokat, akik kizárólag hazájukban tudnak érvényesülni, ott is csak ideig-óráig, s mivel ez a trend, az összeurópai popze­nei seregszemlék mára még inkább elveszítették szerepü­ket, ilyen formában egysze­rűen nincs szükség rájuk. Az ünneplés után ezen kéne el­gondolkodni. (puha) 1995. július 17-én hatalmas sokk érte a Take That rajon­góit: Robbie Williams kivált a fiúcsapatból, hogy szóló­karrierbe kezdhessen. A szakmabeliek egy percig sem hittek a sikerében, meg voltak győződve arról, né­hány hónapon belül a fele­dés homályába vész. Ehhez képest most, tíz évvel ké­sőbb ő Nagy-Britannia leg­nagyobb zenei kincse. REFLEKTORFÉNYBEN A kezdet a szakmát igazolta, a magánéleti problémákkal küszkö­dő Robbie szólódalai nem igazán találtak megértő fülekre. A ’97 de­cemberében kiadott Angels című hozott fordulatot a karrierjében, s innentől kezdve - Amerikát leszá­mítva - vüágszerte sikert sikerre halmoz. A „tévedhetetlen” kritiku­sok nagy nehezen belátták, hogy tévedtek az énekes megítélésében, azóta dicshimnuszokat zengenek róla. Ha a tengerentúlon is befutott volna, ma ő lenne a pop királya. Az egy hete megjelent Intensive Care című albumának fogadtatása vi­szont korántsem egységes, leg­alábbis a közönség körében, mivel a szakma tetszését ezúttal is mara­déktalanul elnyerte. Már a beha­rangozó felvételt, az énekes által gengszter-minioperának nevezett Tripping címűt is felemásan fogad­ták: egyesek eddigi legjobb felvé­telének tartják, mások épp ellenke­zőleg, a legrosszabbnak. Albumá­ban leginkább azok csalódtak, akik előző slágereihez hasonló dalokat vártak. Sejteni lehetett, hogy nem a kitaposott úton megy tovább, ta­valy ugyanis szakított korábbi szer­zőtársával, Guy Chambersszel, aki­nek keze az összes nagy slágerében benne volt, és Stephen Duffyt szer­ződtette maga mellé. Az együttmű­ködés első gyümölcse, a tavaly ok­tóberben kiadott Radio című dal, amely legnagyobb slágereit összeg­ző válogatásalbumán szerepelt, kétségkívül pályafutásának egyik legjobb szerzeménye. A széles kör­ben kevésbé, ám kritikailag elis­mert dalszerző-előadó eredetileg a Duran Duran énekese volt, de on­nan gyorsan távozott, és szólókar­rierbe kezdett. Később The Lilac Ti­me néven zenekart alapított, majd a kilencvenes években ismét szóló­ban próbálkozott, a Duran Duran szintetizátorosával, Nick Rhodesz- szal is készített közös lemezt, de előadóként összességében nem tu­dott maradandót alkotni. Az Intensive Care Robbie eddigi legkomolyabb, legérettebb munká­ja, amely hűen tükrözi életének utóbbi időszakát. Tavaly műit el harmincéves, és ezt elmondása sze­rint nehezen tudta feldolgozni. A kiegyensúlyozott magánélet iránti vágyódása súlyos depresszióba ta­szította, végül ismét, már sokadik alkalommal alkohol- és gyógyszer­függő lett. Mindez hallatszik az al­bumról. A gengszter-minioperának nevezett Tripping, a rockosabb Your Gay Friend, a szinti-popos ala­pú Sin Sin Sin és a The Rolling Stonest idéző A Place To Crash cí­mű dalokat leszámítva középtem­pós, érzelmes popzenét tartalmaz - több felvétel a Coldplay idei leme­zének hangzásvilágát idézi. A ko­rábbiaktól eltérően a mostam albu­mon nincs egyetlen olyan dal sem, amely első hallásra megmaradna az ember fülében. Lemezcége egyelőre nem dön­tötte el, hogy kiadja-e a korongot az Egyesült Államokban, mivel az énekes tengerentúli próbálkozásai eddig kivétel nélkül kudarccal vég­ződtek. Az előző stúdióalbumából, a 2003-as Escapology címűből az erős reklámkampány ellenére oda­át mindössze 136 ezret adtak el. Elképzelhető, hogy Robbie élete hamarosan megelevenedik a filmvásznon. Egy Los Angelesi kli­nikán, az említett alkohol- és gyógyszerfüggőségének kezelése során vetette papírra az életét. „Az írás a terápia részét képezte. Egyik barátom javasolta, hogy mutassam meg néhány hollywoodi filmesnek. Legnagyobb meglepetésemre a Pa­ramount Pictures megvette a jogo­kat. Bevallom, örülnék, ha film ké­szülne az életemről, de semmiképp sem akarok benne szerepelni, mi­vel a színészethez nincs tehetsé­gem” - nyilatkozta. (péjé, o, z) ROBBIE LISTAVEZETŐ SLÁGEREI ANGLIÁBAN 1.1998 szeptembere - Millennium 2.1999 novembere - She’s The One / It’s Only Us 3. 2000 augusztusa - Rock DJ 4. 2001 júliusa - Eternity / The Road To Mandalay 5.2001 decembere - Somethin’ Stupid (Featuring Nicole Kidman) 6.2004 októbere - Radio Gáspár Laci az elmúlt egy év legtöbbet koncertező magyar előadója; az első albuma elérte a platinastátust Bárhol jársz - elégedettség, második nekifutásra Gáspár Laci (Képarchívum) LEMEZÚJDONSÁG A Megasztár első szériájának versenyzői közül elsőként Gáspár Laci jelentette meg második albu­mát Bárhol jársz címmel. A debü­táló lemeze, a tavaly ősszel ki­adott Hagyd meg nekem a dalt cí­mű a tehetségkutató verseny sike­rét volt hivatott gyorsan kiaknáz­ni, és az énekes nemrég elárulta, olyannyira elégedetlen vele, hogy képtelen meghallgatni, egyetlen példány sincs belőle a birtokában. Az újat azonban nem tudja meg­unni. „Ilyen albumról álmodtam. Nemcsak én vagyok benne, ha­nem az egész életem, a teljes szí­vem és lelkem. Most több időnk volt a megfelelő stílus és megszó­lalás kikísérletezéséhez. A dalszö­vegek, a hangszerelés pontosan olyan, amilyet korábban is szeret­tem volna. Nem ragadtunk le egy stílusnál: a dzsesszes, a funkys, a soulos és az r&b-s hangzás keve­redik rajta. Határtalanul boldog vagyok, és nagy izgalommal vá­rom, müyen lesz a fogadtatása” - nyilatkozta. Laci a dalok zenei kidolgozásá­ban vett részt, a szövegeket töb­bek között Valla Attila, Szigeti Edit és a Junkies együttes jegyzi, a hangszerelést pedig az első le­mezhez hasonlóan Nagy Laci és Nagy Lajos végezte, akik ugyan a dzsessz világából érkeztek, de ez­úttal is ügyeltek arra, hogy a zene alapvetően popos legyen. A köz­reműködők között találjuk Kicsi Tysont is, a Zene mindenhol című felvételben rappel. Az album első slágeréhez, a Ma éjszaka címűhöz igazi gengszterklip készült a nép­szerű rendező, Indián (Gallér András) felügyelete mellett, egy elhanyagolt újpesti gyártelepen forgatták. Másodikként az Élet­fogytig tánc című dal jelenik meg róla maxi cédén. (pj, o) Kultúra 7 ZENEZÓNA Soul Asylum - visszatérés, új felállásban Menekülő vonat sosem tér vissza - énekli a Soul Asylum ’93 egyik vüágslágerében, a Runaway Tram címűben. Sokáig úgy nézett ki, a minneapolisi rockegyüttes sem tér vissza többé, évekig csend volt a háza táján, ráadásul az egyik tag, Karl Mueller basszusgitáros június­ban torokrákban elhunyt. A zenészek végre megtörték a csendet, be­jelentették, hogy az új stúdióalbumuk várhatóan márciusban kerül a boltokba. A zenekar az alapító tagok: Dave Pimer és Dán Murphy mellett Tommy Stinson basszusgitárossal és Michael Bland dobossal egészült ki. A napokban élőben is bemutatkoztak városuk és New York közönsége előtt, (p, e) The Strokes - lemez az űrből szemlélődve A The Strokes harmadik albuma a tervek szerint januárban kerül a boltokba, amelyen a New York-i rockzenészek a világ dolgait az űrből szemlélve éneklik meg - a korong a First Impressions Of Earth (Első benyomások a Földről) címet kapta. „A dalok arról szólnak, hogy egy űrből szemlélődő valaki hogyan látja a Föld történéseit” - nyilat­kozta az énekes, Julian Casablancas. Elsőként a brazil rajongók ismerhették meg a lemezt, az együttes a dél-amerikai koncertturné keretében először Rio de Janeiróban lépett fel, ahol az összes új dalt bemutatta, (p, b, e) OutKast - film csak jövőre, zenéje már idén A zenei sajtó egy éve arról cikkezett, hogy az atlantai hip-hop duó filmjének forgatása körül komoly gondok adódtak. Egy bennfentes tudni vélte, hogy több millió dollárral túllépték a pénzügyi keretet, és állítólag a film rendezője, Bryan Barber is sok problémát okozott, nem állt a helyzet magaslatán. Meneszteni azonban nem lehetett, mert annyira jóban van a két rapperrel, hogy szinte az OutKast har­madik tagjaként tekint rá mindenki. Big Boi és André 3000 cáfolták a sajtóban megjelent híreket. Az időközben elkészült My Life In Idlewild című film a húszas, harmincas évek Amerikájában játszó­dik, a klubtulajdonost és zongoristát alakító zenészek együtt próbál­nak meg túljárni a gengszterek eszén. A zenéje a hírek szerint még az idén megjelenik, a filmet azonban csak 2006 elején mutatják be. André 3000 elmondta: a dalokon természetesen érezni lehet, hogy a film egy régi történetet dolgoz fel. (p, z) OutKast (Képarchívum) The Darkness - a következő fejezet November végén lát napvilágot a brit The Darkness második albu­ma One Way Ticket To Hell... And Back címmel. A zenészek har­minckilenc dalt vettek fel a vüághírű producer, Roy Thomas Baker irányítása mellett. „Minden egyes felvétellel sokat foglalkoztunk, mindegyiket megkedveltük, ezért komoly vitáink voltak arról, me­lyek maradjanak le az anyagról. Baker azt mondta, már most nyu­godtan elkezdhetünk költekezni, mivel szerinte a lemeznek óriási si­kere lesz. Fantasztikus volt ilyen zsenivel dolgozni. Elképesztően jó füle van” - nyilatkozta az énekes, Justin Hawkins, (p, z) H ETI 7 ♦ Csütörtökön Lisszabonban adják át az egyik legrangosabb európai zenei díjat, a Music Television European Music Awards elismeréseket. ♦ Gwen Stefani amerikai tur­nén mutatja be első szólóalbu­mát - a Harajuku Lover Tour ne­vű fellépéssorozat keretében az énekesnő két új dalt is előad: a Wind It Up és az Orange County Girl címűeket, amelyek valószí­nűleg második lemezén kapnak helyet. ♦ A német nyelvterületen egy­re népszerűbb Melanie C új dala, a First Day Of My Life, aminek köszönhetően az énekesnő ápri­lisban megjelent és hatalmasat bukott harmadik szólóalbumát ismét kiadták, a felvétellel kiegé­szítve. ♦ Lola debütáló korongján számos népszerű zeneszerző működött közre, például Kárpáti Zsolt, Kovacsics Ádám, Makai Zoltán, Rakonczai Viktor vagy Sztevanovity Krisztián. ♦ Magyarországon már a megjelenés napján bearanyozó- dott a Depeche Mode új stúdióal­buma, a Playing The Angel. ♦ Mariah Carey áprilisban megjelent The Emancipation Of Mimi című nagylemezét novem­berben négy új dallal kiegészítve újra kiadják, és DVD is párosul hozzá, számos extrával. ♦ A Masive Attack gőzerővel dolgozik a következő albumán - a frontember, Robert ’3D’ Del Naja bejelentette, a dalok a góti­kus soul stílusban íródnak. (P)

Next

/
Thumbnails
Contents