Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-29 / 251. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 29. SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Káťa Kabanova szombat 19 Varázsfuvola vasárnap 17 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő sz. 19 Össztánc v. 19 KIS SZÍNPAD: Négy lába van a lónak sz. 19 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i THÁLIA SZÍNHÁZ: A dzsungel könyve v. 15 MOZI ■■■■■■■■■■■■■■■■ MLADOSŤ: A manó (cseh) sz. 18 Az élet egy csoda (jug.-fr.) sz., v. 20 Kávé és cigaretta (am.) v. 18 AUPARK - PALACE: Zorro legendája (am.) sz., v. 13.40, 16.20, 17.20, 19, 20, 21.40 Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény (ang.) sz., v. 14.40, 15.40, 16.40, 17.40 Hrubeš és Mareš - barátok jóban-rosszban (cseh) sz., v. 18.40, 21 Éjszakai járat (am.) sz., v. 15.10, 17.10, 19.10, 21.10 A rettegés háza - Amityville Horror (am.) sz., v. 15.30, 17.30, 19.30, 20.40, 21.30 Góóól! (am.) sz., v. 16.10 Ün- neprontók ünnepe (am.) sz., v. 13.50,18.30,20.50 40 éves szűz (am.) sz., v. 14.10, 16.30, 18.50, 21.20 Fekete víz (am.) sz., v. 18.20 Kicsi kocsi: Tele a tank! (am.) sz., v. 14, 16 Négy tesó (am.) sz., v. 15.50 A barlang (am.) sz., v. 18,20.10 Madagaszkár (am.) sz., v. 15.20 Vad galamb (ang.l) sz., v. 15.50 Farkasok birodalma (fr.) sz., v. 17.50, 20.30 Charlie és a csokigyár (am.-an- g.) sz., v. 14.40, 17 Még mindig lakótársat keresünk (fr.-ang.) sz., v. 19.20 Hotel Ruanda (am.) sz., v. 21.50 Az élet egy csoda (jug.-fr.) sz., v. 19.40 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ DRUŽBA: Szerelmem nyara (ang.) sz., v. 16.30,18 Hotel Ruanda (am.) sz., v. 20 CAPITOL: Dogtown legendái (am.) sz., v. 16,18 Éjszakai járat (am.) sz., v. 20 ÚSMEV: Zorro legendája (am.) sz., v. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: A titkos ajtó (am.) sz., v. 16.15, 19.15 ■■■■■■' dél-szlovákja WKKSHŠKKHH!I SZENC - MIER: Mennyei Királyság (am.) v. 18 GALÁNTA - VMK: Dogtown legendái (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Az élet egy csoda (jug.-fr.) sz., v. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Farkasok birodalma (fr.) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE-VMK: Kényszerzubbony (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A sziget (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Dogtown legendái (am.) sz., v. 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kinsey - Mindenki másképp csinálja (am.-ném.) sz., v. 16.30,19 PLAZA: Cápasrác és Lávalány kalandjai (am.) sz., v. 14,16 Charlie és a csokigyár (am.-ang-) sz., v. 15.15 Egy szoknya, egy nadrág (am.) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Fekete víz (am.) sz., v. 15.30,17.45,19.45 Góóól! (am.) sz., v. 19.45 Hazárd megye lordjai (am.) sz., v. 15.45,17.45 Légcsavar (am.) sz., v. 14, 16, 18, 20 A rettegés háza - Amityville Horror (am.) sz., v. 16.30,18.15, 20.15 A szállító 2. (fr.-am.) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Szívem csücskei (am.) sz., v. 17.30, 19.30 Ünneprontók ünnepe (am.) sz., v. 18, 20.15 Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény (ang.) sz., v. 15.45,17.45,19.45 40 éves szűz (am.) sz., v. 15.45,18,20.15 Több mint 6 milliót kapott a felújításra a Thália Új évad új köntösben KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Az új évadban új köntösbe öltözött a kassai Thália Színház. Az épület felújítása több mint hatmillió koronába került. Igencsak csipkednie kellett magát a színház vezetőségének a felújítási munkálatok megszervezésénél. Ahogy Kolár Péter igazgatótól megtudtuk, május 13-án volt az elmúlt évad utolsó előadása, ám a kormányhivataltól kapott 3,8 milliós összeget június 30-áig ki kellett meríteni. Az új széksorok és a színházterem „átváltoztatása” ebből a támogatásból valósult meg. Új, zöld kárpitú kényelmes ülések várják a látogatókat, ezek szélesebbek, nagyobbak, múlt a régiek voltak, és a pótszékek is ugyanolyan mintára készültek. Valamivel nagyobb lett a színpad is, az oldalsó függönyöket és a nézőtér szőnyegét szintén kicserélték. A legnagyobb változáson azonban az előtér ment keresztül. A ruhatár áthelyezésével és a belső terek egybenyitásával levegősebb, nagyobb termet kaptak a színház- látogatók. Ezentúl nem kell tolongani a kabátok körül, mivel a büfé mellé, az eredeti társalgó helyére átköltöztetett ruhatár jobban hozzáférhető. A multifunkdós kávézótársalgó-előtérben kényelmes asztalkákat és karosszékeket helyeztek el, a közönség kellemes környezetben folytathat eszmecserét az előadásközi szünetekben. Az előtér átépítésére a Kassai Megyei Önkormányzat adományozott a színháznak csaknem 3 millió koronát. Az évadnyitó A dzsungel könyve musical bemutatóján részt vett minden jeles személyiség, akinek érdeméből a kassaiak és környékbeliek a megújult színházat élvezhetik. Csáky Pál miniszterelnök- helyettesnek és Rudolf Bauer megyefőnöknek azonban az előadás előtti rövid üdvözlő beszéden kívül még egy kötelessége volt csütörtök este. Hogy a Márai Stúdió is az ünneplés részévé váljon, emléktáblát avattak az épületben, melyet a stúdióépület átépítésében résztvevők tiszteletére terveztek. Kolár Péter igazgató azzal indokolta a három évvel ezelőtti stúdióátépítés megörökítését, hogy „a városban egyetlen kézzelfogható emlék sem maradt fenn, mely hírül adná, müyen magas fokon volt hajdan a színművészet Kassán. Ez a tábla jelet hagy az utókornak, mely hajlamos a feledésre.” A 2002-es rekonstrukció megvalósítóit ezentúl márványtábla örökíti meg a stúdió belsejében. Fonod Zoltán tanárként a magyar irodalom, tanszékvezetőként kollégái és a diákok érdekeit tartotta szem előtt Vannak, akiket szeret az idő (Somogyi Tibor felvétele) Fonod Zoltán 75 éves. Any- nyira hihetetlennek tűnt, hogy nem akartam elhinni, ezért ellenőriztem egy lexikonban is, és ott is az állt: született 1930. október 29- én, Ekecsen. DUSÍK ANIKÓ Vannak, akiket szeret az idő, alig hagy nyomot fizikumukon, szellemükön, s úgy tűnik, Fonod Zoltán is egyike a szerencséseknek, ezért is tűnt annyira hihetetlennek ez a születésnap. Alig pár hete, mikor a hazai magyar irodalomtudomány egyik nesztorát, Türczel Lajost köszöntöttük, Fonod tanár úrral beszélgetve eszembe sem jutott, hogy annak is van már vagy jó pár éve (csekély 25), mikor diákként a magyar tanszék padjait koptattam, s hogy tanár és diák számára egyformán múlik az idő. Ma a lányom van abban a korban, mint én akkor, valaha, mikor Fonod Zoltán a magyar tanszékre került. Nem ismertem. Sohasem mozogtam a fővárosi írótársaságban, a politika ahogy volt, nem érdekelt, kuloárinformációkat nem gyűjtöttem. Diák voltam, akit egyedül és kizárólag az irodalom nagy ügyei és kérdései foglalkoztattak, mégis nehéz volt nem észrevenni, érezni a tartózkodást, ami a Madách egykori igazgatójának, fő- szerkesztőjének a magyar tanszékre kerülését kísérte. Státusa ellenére külső ember volt, ennek minden hátrányával, de talán előnyével is. Mert valljuk be, mi, egyetemi emberek - tanárok és diákok egyaránt - kicsit sznobok vagyunk. Világunk zárt, a belépőket nem könynyen osztják, s így minden újonnan érkezőt, főként az olyat, akinek érkezése meglepő, árgus szemmel figyelünk. A legkisebb hibát is észrevesszük és feljegyezzük. Nincs könnyű dolga annak, aki helyt akar állni. Talán nem kevés, ha azt mondom, Fonod Zoltánnak ez sikerült. Tanárként a magyar irodalom, tanszékvezetőként kollégái és a diákok érdekeit tartotta szem előtt. Elfogadom, ha nem mindenki ért egyet fenntartások nélkül azzal, amit mondtam, de ma, ugyancsak tanszékvezetőként azt is tudom, milyen energiákat kell megmozgatni ahhoz, hogy lendületét ne veszítse az a remélem mindenki számára oly fontos masina, melyet pozsonyi magyar tanszéknek hívnak. A ’80-as évek legnagyobb veszélyét a tanszék tanári karának lassú elöregedése, az utánpódás hiánya jelentette. Fonod Zoltán tanszékvezetőként egyik fontos feladatának tekintette a tanszék fiatalítását. Tüdőm, mert megtapasztaltam, mit meg nem tett azért, hogy aspiránsi helyet szerezzen a tanszék számára. Én például - egyetemi diplomával a zsebemben - tanszéki titkárnőből lettem aspiráns. Titkárnő is csak azért voltam, hogy „állományi tagként” adódó alkalommal egyik napról a másikra előléphessek. Esetemben ez úgy történt, hogy 1988 november legvégén az elvtársaknak feltűnt, maradt a kasszában annyi pénz, hogy december elsejétől a magyar tanszék végre megkaphassa a többször kérvényezett helyet. Feltéve, ha pár óra alatt talál megfelelő adeptust. Ahhoz kellett az előrelátás, hogy ez a valaki ott legyen, ahol keresték, és akkor legyen ott, amikor keresték. 1986 és 89 között Fonod Zoltán tanszékvezetőként nemcsak a főnököm volt, hanem témavezető tanárom is. Sohasem kényszerítette rám a véleményét, nem várta el, hogy a biztosabb úton járjak, túlzott óvatossággal fogalmazzak, vagy kerüljek meg témákat, írókat, életműveket. Szabad kezet kaptam a 20. századi irodalom szemináriumainak vezetésében is. Nem állítom, hogy sohasem voltak vitáink, de miután az irodalom szerepéről vallott elképzeléseink csak részben egyeznek, ez természetes. Ma már tudom, hogy az irodalom kérdései egyben generációs kérdések is. A háború, majd a jog- fosztottság éveinek tapasztalataiból születő irodalomkép a résztvevők perspektívájából nézve jogos és érvényes, kirekesztése egy generáció tapasztalatainak tagadását is jelenthetné, ugyanakkor vitathatatlan, hogy konzerválása a későbbi generációk tapasztalatainak, az irodalomhoz, az irodalom szerepéhez, a világhoz való viszonyának tagadását jelentené, de ez már túlmutat egy köszöntő keretein, még akkor is, ha az ünnepelt vitakészségéről (is) ismert. Boldog születésnapot Fonod tanár úr! Kiderült, hogy a fiatal nemzedék nem csak „villanyzenében” gondolkodik Pozsonyi Dzsessznapok a sokszínűség jegyében JUHÁSZ KATALIN Ha azt kérdeznék tőlem, ki aratta a legnagyobb sikert a 31. Pozsonyi Dzsessznapokon, minden bizonnyal a japán zongoravirtuóz Hiromi Uehara és a Spanish Harlem Orchestra nevét említeném elsőként, aztán hozzátenném, hogy valamennyi fellépő hatalmas ovációt kapott a lelkes közönségtől. A rétegműfajként kezelt dzsessznek nemcsak stabü rajongótábora van, hanem újabb és újabb érdeklődők bukkannak fel a PKO-ban, akiket legtöbbször egy-egy, stílusokat ötvöző húzónév húz a tett színhelyére. Mint például Pee Wee Ellis, a funky „feltalálója”, vagy a salsában és rumbában utazó Spanish Harlem Orchestra. Tavaly a Level 42 jelentette a kapcsolatot a tömegzene és az elit csemegék között, azaz a szervezők tudatosan törekszenek a sokszínűségre. Ennek jegyében érkezett a svéd Nils Landgren Funk Unit is, melynek vezetője igazi minden lében kanál, olyannyira, hogy ha az ember végigböngészi eddigi munkásságát, alig hiszi el, hogy ugyanaz az ember áll valamennyi projekt mögött. Most például ABBA-slágereket dzsesszesített a svéd különítmény, ami nagy merészség, mert nagyot lehetett volna bukni vele. Nem ez történt, az együgyű dalocskákból komoly kompozíciók születtek, és nyilván sikerült ABBA-rajongókat szerezni a dzsessznek, akik esetleg Landgren más albumait is megvásárolják. A Manhattan hírhedt Spanish Harlem negyedéből érkező 13 tagú salsa-kommandót egyszerűen nem lehetett ülve hallgatni. A zenélés mellett a Puerto Ricó-i kisebbség szószólói is, szívükön viselik a helyi közösség jövőjét, azt akarják, hogy minden helyi muchacho spanyol suliba jáijon, olyanok, mint egy Csemadok-éneklőcsoport, már elnézést a hasonlatért. Hiromi azonban minden szinten tarolt, utólag kérek elnézést a be- harangozóban elsütött Vanessa Mae-hasonlatért, ez a hölgy sokkal komolyabb kategória, a szimpla virtuozitáson és a személyes bájon túl valódi invenció és kreativitás is kihallatszik a zenéjéből, melyben sok az improvizáció. Ráadásul a végén mosolyogva dedikált, és mindenkivel fényképezkedett, magánemberként is nagyot domborítva. Személyes kedvenceim azonban a Franciaországból érkezett Sayag Jazz Machine, akik az underground elektronikus zenét vegyítik a dzsesszel. A samplerről érkező drum and bass ütemekre szaxofonos fújja a dallamot, basszusgitár helyett pedig valódi nagybőgőbe ugrik bele a bőgős, mindenki nagy örömére. Ráadásul egy VJ-t is hordanak magukkal, aki a színpadi történések alapján improvizál képeket a vetítővászonra. Ilyesmi először fordult elő a Pozsonyi Dzsessznapok történetében, a konferanszié, Peter Lipa meg is jegyezte, bizony ezt a műfajt is elérte a modernizáció. A fiatal nemzedék azonban nem csak „villanyzenében” gondolkodik, példa erre Bolia Gábor, aki tizenhét éves korát meghazudtoló biztonsággal és eredetiséggel fújja szaxofonját. A Bolia Quartet nyitotta a háromnapos fesztivált, megteremtve a kellemes alaphangulatot. Az idei felhozatal minden eddiginél színesebbnek bizonyult, az örökzöldeket és filmdalokat saját fazonjához igazító Stacey Kenttől a műfaj egészére ható David Sanbor- non át egészen Pee Wee Ellisig, akit a funky feltalálójának tekint a szakma. Ebben sok igazság lehet, Ellis ugyanis egykoron James Brown zenekarának vezetője és hangszerelője volt, ő fújja például a Get Up, a Sex Machine és a többi vüágsláger szaxofonszólóját. Végezetül tegyünk említést a B teremről, ahol idén nem volt akkora élet, mint egykoron, amikor a fesztivál fellépői egymást váltották a két színpadon, mégis különleges hangulat uralkodott a fehér abroszok fölött. A nagyterembe ugyanis tilos volt italt bevinni, a poharakkal érkezők kénytelenek voltak gyorsan elfogyasztani a méregdrágán mért sört és üdítőt, vagy helyet foglalhattak a B teremben, ahol óriáskivetítőn nézhették az átellenben folyó koncertet. Nem egyszerű home-videóról beszélek, magát a csúcskvalitású tévéfelvételt lehetett figyelemmel követni. A Szlovák Televízió ugyanis hat kamerával dolgozott, hogy néhány hónap múlva adásba kerülhessenek a koncertek. A kisterem azonban nem csak eny- nyit nyújtott, mindhárom estén egy-egy hazai zenekar mutatkozott be: a Nu Nylon Family, a Los Re- medios nevű flamenco-jazz formáció, valamint az új reménységnek számító Lucia Lužinská és zenekara. Egyikőjük sem rengeti meg alapjaiban a műfajt, ám palettaszélesítő zeneként abszolúte vállalható, amit csinálnak. A Spanish Harlem Orchestra (TASR-felvétel)
