Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-29 / 251. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 29. Szombati vendég 9 Simon Zsolt: „Nem tartom hitelesnek azokat a kritikusokat, akik most vetik fel az erkölcs kérdését egy olyan ügyben, amelyet már három éve ismernek. Miért e változás?” Az ellenzék kampánymanővereinek célpontja lett (Somogyi Tibor felvétele) Az utóbbi két hétben az ellenzék hajtóvadászatot indított Simon Zsolt földművelésügyi miniszter ellen volt cégének, a padári Agrotrade-nek juttatott állami támogatás miatt. Mindenki elismeri, törvényt nem sértett, ám az ellenzék etikai fiaskónak tartja az ügyet, s a miniszter távozását sürgeti. Erről, a madárinfluenzáról, illetve a hipermarketekben fellelt hiányosságokról beszélgettünk a tárcavezetővel. LAJOS P. JÁNOS Egy nehéz időszakon van túl, egyelőre sikeresen, hiszen búja a miniszterelnök és az MKP elnökének bizalmát. Az ellenzék azonban továbbra is a lemondását követeli. Ön valós problémának tartja a volt cégének juttatott állami támogatás ügyét? Egyértelműen az ellenzék játékáról van szó, hiszen ez az ügy már tavaly is terítéken volt. Akkor teljes mértékben sikerült tisztáznom, a magyarázatot mindenki elfogadta, azok is, akik most a leghangosabban bírálnak miatta. Továbbra is állítom, maradéktalanul eleget tettem az akkori és a jelenlegi törvények szabta feltételeknek, nem vagyok és már akkor sem voltam egyetlen cég ügyvezetője sem, kinyilvánítottam azt is, hogy mindkét cégemet el akarom adni, mint ahogy az időközben meg is történt. Maga az alaphelyzet azonban összeférhetetlenséget mutat, hiszen 2003-ban az ön tulajdonában levő cég támogatást kapott az ön által vezetett minisztériumtól. Figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági támogatás nem egy cég, hanem egy ágazat támogatásáról szól, továbbá azt is, hogy olyan rendszert építettem ki, mely segítségével a kérvényezők 97 százaléka megkapta a támogatást. Mindenki azonos arányú támogatást kap, ha például juhtenyésztésre elég pénz áll rendelkezésünkre, akkor mindenki a kért összeg 100 százalékát kapta, ha a kértnél kevesebb pénzünk volt, akkor valamennyi kérvényezőnek arányosan csökkentettük az összeget. Senkivel sem tettünk kivételt, egyetlen kérvényt sem utasítottunk el azzal az indokkal, hogy nincs elég pénz. A mezőgazdaságban a támogatási rendszer paramétereit év elején kell beállítani, akkor kell meghatározni, mire mekkora összeget szánunk. 2002 októberétől vagyok miniszter, 2003 januárjában adtam ki azt a rendeletet, mely az év folyamán megszabta a támogatások feltételeit. Akkor még az 1998-ban a Medar-kormány által jóváhagyott, a mezőgazdaság támogatásáról szóló jogszabály szerint kellett eljárni. Nem tartottam jónak a törvényt, de három hónap alatt egyszerűen képtelenség volt megváltoztatni. 2004-től már egy új, a ma is érvényes törvénytervezet alapján működött a támogatási rendszer. 2003-ban annyit tehettem, hogy olyan rendeletet adtam ki, mely alapján a támogatásokat megítélő bizottság tagjai a kérvényeket nem minősíthették, csak azt állapíthatták meg, hogy eleget tesznek-e a feltételeknek. Sokan azonban éppen azt kifogásolják, hogy 2003-ban a feltételeket ön szabta meg, és a kérvényeket ellenőrző bizottság tagjait is ön nevezte ki. Ez nem érdekütközés? Nem volt más választásom, mivel a törvény mást nem tett lehetővé. Sikerült azonban olyan feltételeket megszabni, melyek alapján a kérvények 97 százalékát pozitívan bíráltuk el. Tudni kell azt is, hogy 2003-ban több mint 61 ezer kérvény érkezett. És a fennmaradó 3 százalék? Azok nem feleltek meg az alapvető feltételeknek. Nem kaphattak támogatást azok, akik tartoztak valamelyik állami intézménynek, például a mezőgazdasági minisztériumnak vagy a földalapnak, csődeljárás indult ellenük, vagy hiányoztak az azonosításhoz szükséges adataik. Az akkor még tulajdonában lévő cég, az Agrotrade Kft. megfelelt a feltételeknek, és kapott támogatást. Ez nem ellentétes a törvényekkel. De vajon etikus-e? Nem tartom hitelesnek azokat a kritikusokat, akik az etika kérdését most vetik fel egy olyan ügyben, melyet már mindenki három éve ismer. Ha még tavaly senki nem talált kivetnivalót, akaratlanul felmerül a kérdés: vajon mi okozta ezt a hirtelen változást? Mondjuk ki nyíltan: az ellenzék politikai kampánymanővereinek vagyunk tanúi. Először csak Simonnal volt gond, később az MKP-val, legújabban már magyarkérdés lett az ügy. Sajnos, ez a téma a választások előtt még mindig ellenállhatatlan néhány politikus számára. Időközben a hasonló cipőben járó államtitkára lemondott. Nem akarja követni a példáját? Az államtitkárom döntését tudomásul veszem, de ehhez a kérdéshez már nincs mit hozzátenném. Ma mindkét korábbi cégét ugyanaz az ember vezeti: Poló- ni Péter, az unokatestvére. Az egyiket, az AGS Kft.-t még 2002 decemberében eladta, az Agro- trade-től azonban csak 2004 júniusában vált meg. Fennáll a gyanú, hogy mindkét céget ön irányítja. Valóban rokonom Polóni Péter, de nem közvetlen rokonom. Az AGS Kft.-ben csak résztulajdonos voltam, ezt engedtem át Polóni Péternek, aki a vállalat nagyobbik részét birtokolta. Az Agrotrade Kft.-ben, mely sokkal nagyobb, 6 százalékos részesedést kapott, de erről már az új tulajdonossal, a Barvik Kft.-vel történt megállapodás rendelkezik. A Barvik Kft. tulajdonosa, Barta Péter azonban Polóni Péter alkalmazottja egy másik cégben, vagyis felmerül a kérdés: ki kinek a főnöke? Erről őket kell megkérdezni. Ugyancsak furcsa, hogy a Barvik Kft.-t csak 2003 decemberében jegyezte be a bíróság 200 ezer korona alaptőkével, de 2004 júniusában már az Agrotrade tulajdonosa lett. Ön funkcióba lépésekor azt állította, azért késik az Agrotrade eladása, mert olyan vevőt keres, mely biztosítja a cég további létét. Megfelelt ennek a feltételnek egy alig féléves társaság? Alapvető célom az volt, hogy munkám eredménye ne vesszen el, és az Agrotrade alkalmazottainak megmaradjon a munkája. Nem tartottam etikusnak azzal az alkalmazottaim elé állni, hogy én miniszter leszek, önöket pedig elbocsátom. Megtehettem volna azt is, hogy részenként adom el a céget, eladom az állatokat, a gépeket, az épületeket és a raktár- készletet, és ezzel a cég fel van számolva. Nem akartam azonban megfeledkezni az alkalmazottakkal szembeni morális kötelezettségemről. Szerettem volna ugyanakkor rendes árat kapni a vállalatért, nem a valódi ár 40 százalékáért elkótyavetyélni, hiszen az Agrotrade kiépítésében 9- 10 éves munkám fekszik. A Smer újabb összefonódást lát ön és a Barvik Kft. tulajdonosa közt abban, hogy a kft. egy mintegy 2000 hektáros vadász- terület kialakítására kért és kapott engedélyt a rimaszombati erdészeti hivataltól. A vadászterület az Állami Erdők és az Állami Földalap tulajdonában lévő parcellákon fekszik, ezek a cégek is az ön minisztériumához tartoznak. Semmilyen kapcsolatom nincs ezzel a céggel, nem ismerem ezt az ügyet. Azt azonban el kell mondanom, hogy bárkinek, aki vadászterületet akar létrehozni, teljesítenie kell a vadászati törvény rendelkezéseit, mely szerint a vadászati jogról a tulajdonos dönt. A végső döntést a regionális erdészeti hivatal mondja ki egy közigazgatási eljárás végén. Ha bárkinek kifogása, ellenvetése van, akkor ezt a közigazgatási eljárás során érvényesítheti. Tervezi-e az Agrotrade visszavásárlását, miután távozik a miniszteri székből? Kategorikusan kijelenthetem, nem. A mezőgazdasági támogatáshoz visszatérve az MKP és az államtitkár miatt érintett másik párt, a KDH is azt állítja, hogy szükség van egy olyan szabályozás kialakítására, mely megakadályozza az Uyen ügyek kirobbanását. Lát erre valamilyen megoldást? Mindenképpen pontosan meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyeket egy politikusnak teljesítenie kell. Az ellenem folyó jelenlegi hajsza úgy értelmezhető, hogy csak az lehet miniszter, akinek nincs vagyona, nincs családja, nincs múltja, és jövőjét a politikával akarja megalapozni. Aki azonban valamilyen terület szakértőjének számít, dolgozott az adott szférában, már nem lehet miniszter. Nem szégyellem azt, amit eddig csináltam, a mezőgazdasággal foglalkoztam, mert ezt szeretem, és ez érdekel. Azzal a szándékkal vállaltam a miniszteri feladatokat, hogy az egész támogatási rendszert megváltoztassam, átláthatóvá és a mindenkori hatalomtól függetlenné tegyem. Vállaltam azt is, hogy az ágazatot sikeresen beviszem az Európai Unióba, megteremtem azokat a törvényi és intézményi feltételeket, melyek ehhez szükségesek. A csatlakozó tíz ország közül elsőként sikerült kifizetni a támogatásokat a gazdáknak, a rendszer működik, az uniós normáknak megfelel, és mindezt nem egészen két év alatt sikerült megvalósítani. Ausztriának mindez hat évig tartott. Ön szerint tehát kérhet támogatást egy politikushoz kapcsolható agrárcég? A mezőgazdaságban dolgozó cégek nem versenyképesek támogatás nélkül. Ha azt szabjuk feltételül, hogy a miniszter cége vagy volt cége nem kaphat agrártámogatást, akkor senki sem fogja vállalni ezt a funkciót. Figyelembe kell venni azt is, hogy agrártámogatás nemcsak Szlovákiában létezik, hanem az unió minden egyes tagállamában. Ott ezt hogy oldották meg? Több miniszterkollégámról tudom, hogy van saját farmja. Ilyen például a jelenlegi mezőgazdasági biztos - neki a férje gazdálkodik -, de jártam például a holland mezőgazdasági miniszter farmján. Ezt ott mindenki elfogadhatónak tartja. A nálunk 2004-től működő rendszer olyan szigorú, hogy a mezőgazdasági miniszter sem tud beleszólni abba, ki kap támogatást. A kifizető ügynökség felügyeli a rendszert. Az ügynökséget a mezőgazdasági és a pénzügyminisztérium, a számvevőszék és az Európai Bizottság is ellenőrzi. Uniós tagságunknak köszönhetően egyre több pénz jut a mezőgazdaságra. Ön szerint tehát korrupcióbiztos a jelenlegi rendszer? Igen. Tekintettel az elmúlt hetek eseményeire, ha felkérnék, vállalná újra a mezőgazdasági miniszteri posztot? Nagyon-nagyon meggondolnám. Szakmai szempontból fontosabb téma a madárinfluenza. A H5Nl-es vírust már Horvátországban is kimutatták. Idén megérkezhet hozzánk is? Ezt szinte lehetetlen megjósolni, függ az időjárástól, az eddigi meleg ősz ilyen szempontból inkább hátrányos. Igyekszünk olyan intézkedéseket elfogadni, melyek csökkentik a veszélyt. Gazdasági vagy egészségügyi szempontból veszélyesebb a betegség? Az emberi élet értéke felbecsülhetetlen, a fertőzés elkerülésének első lépéseként azonban azt kell megakadályozni, hogy az állatoknál kialakuljon. Minden intézkedést meghoztunk, mellyel ezt a veszélyt csökkenteni tudjuk. A nagytenyésztőknek biztosítaniuk kell, hogy az állomány ne kerüljön közvetlen kapcsolatba vadmadarakkal. Ezeken a farmokon szigorítjuk az állatorvosi ellenőrzést. Megtiltottuk a vadmadarak vadászatát, amíg a hőmérséklet nem csökken 0 fok alá. Az állatgondozók ebből a szempontból a legveszélyeztetettebb csoportnak számít. Ők hogyan védekezhetnek? Javasoljuk, hogy oltassák be magukat emberi influenza ellen, mivel ez növeli immunrendszerük ellenálló képességét. Természetesen be kell tartaniuk az alapvető higiéniai szabályokat. Egyes országokban tervezik az állatállomány beoltását madárinfluenza ellen. Nálunk lesznek üyen oltások? Szlovákiában nem lenne túl hatékony, mivel 291 nagytermelő van, ezek közül 250 zárt gazdaság, mely megfelelően védett. Csak 41 nyitott farm van, ahol főleg vadmadarakat, fácánt, struc- cot tenyésztenek, de ezeket hatékonyan tudjuk ellenőrizni. Ön azt állítja, a háztáji gazdaságokat nem fenyegeti veszély. Miért? Természetesen ezek az állatok is megbetegedhetnek, de akkor csak néhány állatot, nem több száz vagy ezer madarat kell elpusztítani. Természetesen a háztáji gazdaságoknak is ajánljuk, hogy védjék a szárnyasokat a vadmadarakkal való érintkezéstől. Az emberek félnek a madárinfluenzától, sokan megelőzésképpen leölik állataikat. Indokolt ez a félelem? Ilyen lépéseket korainak tartok. A nálunk kapható baromfihúst nyugodtan tudja ajánlani az embereknek? Mindenkit biztosíthatok arról, hogy az üzletekben kapható baromfihús egészséges és biztonságos. A hőkezelt élelmiszertől semmilyen bajuk nem származhat. Állítja ezt annak ellenére, hogy a héten nyilvánosságra hozott ellenőrzési eredmények szerint több hipermarketben is romlott, lejárt határidejű húst árusítottak? Megfelelőnek tartja az ellenőrzés rendszerét? Évente több mint 35 ezer ellenőrzést tartanak, ennek ellenére mindenkinek ajánlom, tüzetesen vizsgálja meg a húst, amelyet meg akar vásárolni. Nézze meg, jó-e a színe, nincs-e szaga. Ha gyanúsnak tartja, legjobban teszi, ha jelenti a minisztériumnak; ellenőreink minden bejelentést a helyszínen vizsgálnak ki. A legjobb eredményt azzal tudjuk elérni, ha nyilvánosságra hozzuk a romlott húst forgalmazó hálózatok nevét, mint ahogyan azt a napokban tettük. Ha Uyen sok az eUenőrzés, mivel magyarázza azt, hogy csak most, és rögtön Uyen sok hiányosságra bukkantak? Nagyon nehéz bizonyítani azt, hogy egy áruház a lejárt szavatosságú húst feldolgozva - például pácolva vagy más módon elkészítve - árusítja. Ha nem a pulton találják meg az ellenőrök, ha időközben már feldolgozták, ha a csomagolása eltűnik, utólag szinte lehetetlen bizonyítani, hogy nem tegnap, hanem ma adták el a húst. Ilyenkor már csak nyilvántartási probléma miatt lehet őket felelősségre vonni. Egy, a napokban tartott újabb ellenőrzés, melyet más megyéből érkezett eüenőrök végeztek, olyan helyen is talált romlott árut, ahol egy héttel korábban még minden rendben volt. Ez nem azt bizonyítja, hogy az eUenőrök összejátszanak az áruházakkal? Ez is előfordulhat. Erre orvosság lehet, hogy cseréljük az ellenőrök bevetési körzeteit, tehát azt javasoljuk, hogy például a nyitrai ellenőrök Zsolnán vagy Pozsonyban dolgozzanak, hogy ne alakulhasson ki kapcsolat közöttük és az áruházak vezetői között. Javasoljuk azt is, hogy a legmagasabb kiszabható bírságot egymülió koronáról ötvenmillió koronára emeljék. Mérlegeljük annak lehetőségét is, hogy három ugyanolyan hiba után megvonjuk az áruház működési engedélyét. Az egészséggel nem illik játszani. A legtöbb elégtelenséget a Tesco áruházaiban találták. Ön vásárolna húst a Tescóban? Mindenképpen nagyon figyelnék arra, müyen minőségű árut rakok a kosárba.
