Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-29 / 251. szám, szombat
ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Samil Bászájev csecsen gerillavezér a 2001. szeptember 11-eihez hasonló, repülőgép- rablásos kamikazetámadást tervezett a Kreml, egy atomerőmű és más célpontok ellen a kabard-balkárföldi Nalcsik elleni nagyszabású rajtaütés során - erősítette meg egy amerikai tanulmány, amelyet a tegnapi orosz lapok ismertettek. A Stratfor amerikai biztonsági kutatóközpont tanulmánya szerint az iszlám gerillák eredetileg nem október 13-ára, hanem 17-ére tervezték az észak-kaukázusi orosz tagköztársaság elleni összehangolt támadást. Fő céljuk a repülőtér elfoglalása volt, hogy öt polgári gépet raboljanak. Ezeknek a Kremlbe és az orosz kormányszékházba, a Volga menti bala- kovói atomerőműbe, valamint egy szintén volgai vízi erőműbe és az észak-kaukázusi katonai körzet rosztovi főhadiszállásába kellett volna becsapódniuk. A géprablás kudarca esetére a gerillák kormányzati épületek aláaknázását és ,tú- szok ejtését tervezték Nalcsik- ban a Stratfor-jelentés szerint, amely dicséri az orosz biztonsági erőket. Ezek ugyanis tíz nappal előbb információt szereztek a készülő terrorakcióról, így a gerillák egy részét sikerült harcképtelenné tenniük, ami kétségbe ejtette a többieket, és támadásuk előre hozatalára késztette őket, kellő előkészítés nélkül. Nyikolaj Se- pel orosz főügyészhelyettes mindebből annyit erősített meg csupán, hogy a terroristák tervezték a nalcsiki repülőtér elfoglalását is. A főügyészség adatai szerint a terroristák 40 nalcsiki objektumra akartak csapást mérni, beleértve a repülőtér elfoglalását is - mondta Sepel, de hozzátette: ellenőrzik a géprablási tervekről szóló „médiainformációkat”. POLITIKA Vojiszlav Kostunica elutasítja Koszovó elszakítását Szerbiától, de a déli tartomány felosztását sem tartja elfogadhatónak. A belgrádi napüapnak adott inteijújában a szerb kormányfő kijelentette: Szerbia kész kompromisszumra, lényegi autonómiát adna Koszovóban, és ami ennél is fontosabb, ez a kompromisszumos javaslat a nemzetközi jog legáltalánosabb és legfontosabb elvein alapszik. „Azt hiszem, az elkövetkező időszakban általános egyetértés lesz abban, hogy teljesen elfogadhatadan egy demokratikus ország fel- darabolása, és az, hogy akarata ellenére rákényszerítsék a nemzetközileg elfogadott határainak megváltoztatását. Szilárdan hiszek a nemzetközi balkáni összekötő csoport ismert elvében, amely kimondja, nem lehet szó Koszovó megosztásáról. Ezt az elvet maradéktalanul végre kell hajtani, vagyis nem lehet szó sem Koszovó, sem Szerbia felosztásáról” — szögezte le Kostunica. A belgrádi média idézett egy ismert amerikai Balkán-szakértőt is. Charles Cap- chan egyetemi tanár a BBC- nek nyilatkozva azt mondta, Koszovó felosztása lenne a legkevésbé kívánatos megoldás, de nem lenne szabad ezt előre kizárni.- Fiatal húsra cserélt a férjem. Nem úgy, mint a szupermarketek a romlott árut... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Szárnyát vagy combját? Az 1918-1920-ban pusztító spanyolnátha, tudományos nevén H1N1 több mint húszmillió áldozatot szedett, s a Föld lakosságának megközelítőleg egy- harmada megkapta. NAGYANDRÁS Ezért nem értem, mit pánikol mindenki pár elhullott szárnyas miatt, no meg a mostani madárinfluenza, azaz a H5N1 egyelőre rendesen még be sem mutált. A természet időnként megtréfálja bolygónk élő egyedeit, hol egy jégkorszakkal pusztítja el az őshüllőket, hol egy vízözönnel tizedeli meg az emberiséget. Az ádáz és elkeseredett harc, a természet folyamatos legyőzni akarása a 19-20. század emberére jellemző, azóta próbálkozunk mindennel szembeszállni, valóban nagyobb, mint kisebb sikerekkel. De a természet eszén nem lehet olyan könnyen túljárni, így megnyugodhatunk, a vírusok mutálódni fognak még, így előbb-utóbb nemcsak azok kaphatják el a madárinfluenzát, akik tátott szájjal várják, hogy berepüljön a sült galamb (na jó, az már nem fertőz), hanem bárki más is. Ehhez persze még ki kell alakulnia a megfelelő receptornak, mert állítólag ez az, illetve ennek hiánya, ami miatt repliká- ciójuk az emberben gátolt. Na de szálljunk csak vissza a földre, hagyjuk a szárnyasokat. Hétvégi körkérdéseink: Kinek lesz a hétvégi asztalán hipermarketben pácolt sertéstarja, esetleg helyben sült grillcsirke? S a párizsi salátával hogy állunk? Amikor még egészen kicsi voltam, egy barátommal Louis de Fu- nes számunkra felejthetetlen filmje, a Szárnyát vagy combját? alapján - ahol a főszereplő egy bédekker írójaként végiglátogatta az ország szállodáit és éttermeit - mi is eldöntöttük, hogy leteszteljük a pozsonyi talponállók salátaválasztékát. Akkoriban majdnem minden második helyen találtunk már-már bugyogó krumplisalátát, zöldellő párizsit, így most a hipermarketek engem egyáltalán nem leptek meg, csak visszatértek a rég megszokott rendszerhez. Ezután majd jön az előző napról megmaradt kenyér, melyet zsákba téve, ugrálva rajtuk kell puhítani, s hadd ne folytassam. Egyébként a hét híre szerintem, hogy Bukarestben az államkincstár a vasúttársaság adóterhei és tartozásai miatt lefoglalta az ország legfontosabb és legmodernebb vasútállomását, a Gara de Nordot. S ha nem fizetnek, akkor egyszerűen elárverezik. A kérdés számomra csak az, hogy egy vasúti pályaudvart vajon a vasúttársaságon kívül még kinek érdeke üzemeltetni? De lehet, hogy ott már más szelek fújnak, hiszen Romániában már megjelent a madárinfluenza. Most a hipermarketek engem egyáltalán nem leptek meg. Ljajics távozna, ha ez használna a vajdasági nemzetiségek közti viszonynak Szőnyeg alá söpri a zaklatásokat PETKY JÓZSEF Raszim Ljajics szerbia-monte- negrói emberi jogi és kisebbségügyi miniszter hajlandó lemondani, ha a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) úgy látja, hogy ez jót tenne a vajdasági nemzetiségek viszonyának. „Ha a VMSZ azon a véleményen van, hogy lemondásom hozzájárulna a nemzetek közötti viszony javításához a Vajdaságban, akkor ez ellen nincs semmi kifogásom” - közölte a Dnevnik című újvidéki napilapnak adott interjúban Ljajics. Megjegyezte azonban, a VMSZ követelése mögött a probléma átpolitizálásának szándéka áll. A VMSZ a minap követelte a miniszter lemondását, miután magyarellenes falfirkák jelentek meg több helyen Újvidéken. A párt emlékeztette Ljajicsot korábbi kijelentésére, mely szerint távozik hivatalából, ha kiderül, hogy valóban folytatódnak az incidensek. A párt szerint a miniszter kizárólag a magyarellenes zaklatások szőnyeg alá söprésével foglalkozik. Ljajics szerint egyértelmű, hogy ő nem tehető felelőssé a falfeliratok megjelenéséért. Megjegyzi, hogy a vajdasági nemzetiségi viszonyokért inkább Korhecz Tamás, a VMSZ tartományi kisebbségi minisztere felelős, mert nagyobb a hatásköre. Párbeszéddel lehet eljutni a probléma megoldásához, és ilyen megfontolásból jövő szerdán Ljajics Belgrádban találkozik Kasza Józseffel, a VMSZ elnökével, Korhecz Tamással és Vojiszlav Kostunica szerb kormányfővel. Hétfőn Korhecz Tamással együtt országos kampányt indít: Szabadkán és Zomborban átfestik a gyűlöletszító falfirkákat, és felszólítják a helyi hatóságokat, hogy szerte az országban kövessék példájukat. A belgrádi politikus szerint a politikai és etnikai hátterű feszültségek sajnálatosan megnövekedtek, és várható volt, hogy ismét incidensek történnek a Vajdaságban, Magyarországon pedig egyre gyakrabban megjelennek szerbellenes falfirkák, és kitörik a szerb templomok ablakait. A ma- gyar-szerbia-montenegrói kormányközi vegyes bizottság decemberi ülése jó alkalom lesz az indulatok csillapítására, és arra, hogy a probléma megoldása visszatérjen az intézményes keretek közé. Ljajics elismeri, nagy a távolságtartás az országban élő nemzeti közösségek között, ez szerinte az elmúlt évtized politikáját jellemző háborús konfliktusok és az etnikai gyűlölet „fekete gyümölcse”; a fenti politika következményeit nem lehet felszámolni egy évtized alatt sem. „A társadalom a háború utáni trauma időszakát éh, ezért az átmenetünk is sokkal fájóbb, nehezebb és bonyolultabb, mint más országoké” - mondta Ljajics a lapintetjúban. A szerző az MTI belgrádi tudósítója KOMMENTÁR A bosszúálló miniszter Wt/tKKÉkMMK kocúr lászló WHSSSSBKBBBHk A kereszténydemokrata belügyminiszter, Vladimír Palkó szerdai döntésével bebizonyította: se nem keresztény, se nem demokrata, hanem egy hatalomgyakorlástól elborult agyú, indulatoktól vezérelt, arrogáns bosszúálló - ezek a tulajdonságok pedig sem a kereszténységnek, sem a demokráciának nem sajátjai. Palkó a rendőrök keddi, kukásmellényes demonstrációját követően visszahívta tisztségéből a rendőrszakszervezet vezetőjét, Miroslav Litvát, aki csütörtöktől nem a belügy tudományos és fejlesztési osztályának vezetője, hanem a Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság telekommunikációs és informatikai osztályának munkatársa. Nem osztályvezető, hanem „sorállományú” rendőr, lehet, hogy ő veszi fel a kapitányságra befutó telefonokat - új funkciójába akár ez is belefér -, és még tartsa szerencséjének, hogy nem egy kereszteződést kapott egy síppal. Mert ahol ez a módi, ott akár ez is előfordulhatott volna... A belügyminiszter azzal indokolta a szakszervezeti vezető - egyébként törvénybe nem ütköző - menesztését, hogy megingott benne a bizalma, mivel Litva a keddi tüntetésen hazudott, mikor azt állította, hogy a rendőrök kezdő fizetése 9000 korona körül van. Palkó szerint ez nem igaz, a rendőrök kezdő fizetése nem 9000 korona, hanem a különböző pódékokkal, 13. és 14. havi fizetéssel akár a 13 ezer koronát is elérheti. A fizetési nyilatkozatháború során az a szomorú helyzet állt elő, hogy mindkét félnek igaza van. Egy első fizetési osztályba sorolt rendőr fizetése a közalkalmazotti törvény értelmében - a 13. és 14. havi fizetéssel együtt - valóban 9100 korona, helyes volt tehát a felirat a keddi demonstráció transzparensein, ennyit azonban csak a rendőrszakközép - a megnevezés csalóka, ez egy egyéves gyorstalpaló, ahova érettségi után lehet jelentkezni - diákjai kapnak, a kezdő posztos rendőrök fizetése ennél magasabb, a rendőr őrmester akár bruttó 13 300 koronát is hazavihet. De ne böngésszük a közalkalmazotti bértáblát, a kezdő rendőr kezdő fizetése szégyenletesen alacsony, és annyi pénzért kellene megállítania, mondjuk, egy Hummert, amelyben két, kopaszra borotvált szekrényhátú ül. Csoda, hogy inkább elfordítja a fejét? A rendőrök keddi tüntetése valódi, közvetlenül 20 ezer ember - tehát megközelítőleg ugyanennyi család - pénztárcáját érintő, közvetve azonban az egész társadalomra kiható problémára hívta fel a figyelmet. Egy fegyveres testület tagjai vélhetően csak akkor vonulnak az utcára, ha nem lámák más megoldást, nem véletlen, hogy ez volt az első ilyen jellegű tüntetés a demokratikus Szlovákia történetében. A tárcavezetői válasz azonban egy csapásra visszahozta a diktatúra áporodott levegőjét a minisztérium falai közé (is). JEGYZET Sírkövek és hírkövek TALLÓSI BÉLA Nem! Azt mondtam, nem írok halottak napi dolgokról, hiszen a téma úgyis dől még a csapból is, ilyenkor mindenki erről ír és beszél. Persze így van rendjén, nem szabad felejtem, meg kell emlékezni, hiszen a szeretet örök - még ha ez így kimondva-leírva olyan giccsesnek, szappanoperásnak, közhelyesnek vagy szoc- reál kifejezéssel élve panelszövegnek tűnik is. De tűnjön, én e témában a felejthetetlen riporter, Déri János szerint igazodom. A Volt egyszer egy fesztivál dmű műsor egyik részében Toldy Máriával beszélgetett két táncdal- fesztiválos sikerszáma - a Rövid az élet és a Más ez a szerelem - kapcsán. Nagy sláger volt mindkét dal, ismerte el az énekesnő, majd a szerzőktől elnézést kérve hozzátette, valójában mind a kettő egy kicsit közhelyes. Déri János pedig a maga alázatos bölcsességével oly módon intézte el nagyon intelligensen és hitelesen a dolgot, hogy: ugye, Mária, sokszor mondta már valakinek, hogy szereti, pedig az is olyan közhelyes. És így van, kimondhatjuk, leírhatjuk százszor, ezerszer, a szeretet nem lehet közhelyes. Legfeljebb hiányos, de ez más dolog. Visszatérve: a szeretet örök, nem múlik el az emberrel, ezért legalább így halottak napja tájékán meg kell emlékezni arról, hogy valakit valamikor elveszítettünk. Nem írtam volna róla, ha nem olvasom egy tudósításban, hogy manapság milyen sírkő a legkedveltebb. Nem is amiatt gurultam be, hogy olvasom: a márvány sírkövet tíz év alatt megeszi a savas eső, míg a gránit nyolcvan évig is ugyanolyan marad, ezért jóval drágábbak az ebből készült sírkövek. Inkább attól rágtam be, hogy azt is tudatja velem a hú: a műkövet már nem keresik, csak a szegényebbek, vagyis a műkő csak a kevésbé tehetősek körében kedvelt. És ezt olvasva értettem meg, mi mart ott belül legutóbb, amikor kint jártam a temetőben. Hogy ott is láttam, ki ki volt. Ki volt tehetősebb, ki kevésbé. Hogy kinek milyen volt a múltja, ott van a súon. Hosszan álldogáltam egy-egy suhant előtt, és sorsokat próbáltam összerakosgatni. Álltam olyan előtt, amelyik csak egyszerű betonnal van leöntve - nyomta őket az élet, most a beton nyomja őket, egyedül maradtak halálukban. Álltam olyan előtt, amelyik gazzal volt benőve - a kereszt lábánál egy szál ledobott száraz vúág, ki tudja, ki szánta meg a szerencséden ottnyugvót; biztos egy szegényebb, kevésbé tehetős, mert bennük még több a részvét. Álltam - műkő! - súkő előtt, amelybe nincs belevésve a félj elhalálozásának a dátuma; ő már nem intézkedhet, más nem intézkedik, ezért a súkő információja szerint megszületett, és örökké élni fog. Talán mégiscsak kellett volna írnom halottak napi dolgokról. Miattuk. A műkövesek miatt. Na, nem baj, majd jövőre. Ha megéljük.
