Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-28 / 250. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 28. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 43. számában feltett kérdésre Vladimír Báján a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Szabó Irén lévai, Illés Melinda szentesi és Gajdosik Csilla csallóközkürti olvasónk nyerte. Gratulálunk! A megnyitó ünnepség holnap lesz Párkányban Újra könyvfesztivál Regényeiből, fél évszázados írói, emberi tapasztalataink birtokában kirajzolódik törekvéseink értelme Dobos László 75. születésnapjára (Somogyi Tibor felvétele) ELŐZETES A Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál nem tekint vissza nagy hagyományokra, mindössze pár éve merült fel az ötlet, hogy jó lenne hazai berkekben is egy olyan rendezvénysorozatot útjára indítani, amely révén könyvkiadóink s az általuk kiadott kötetek erőteljesebben a hazai olvasók látószögébe kerülnének. A kedvező tapasztalatoknak köszönhetően idén is lesz Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál, melynek megnyitó ünnepségét holnap tartják Párkányban, a helyi művelődési házban. A könyvünnep főrendezője a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍTj. Reggel 9 órától este hatig a hazai magyar kiadóink kínálatát bemutató, könyvárusítással egybekötött könyvkiállítás várja az érdeklődőket. A fesztivált Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyitja meg 11 órakor, köszöntőt mond Biró Ágnes kulturális államtitkár, a rendezMŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órától fél 12-ig a Hétről hétre című publicisztikai magazinunkat hallhatják. Felidézzük a parlament e heti munkájának legfontosabb mozzanatait, és elemezzük a Simon Zsolt földművelésügyi miniszter körül kialakult helyzetet. Ezt követi egy beszélgetés arról, miért fontos az iskolák tevékenységéről készített önértékelés. Miklósi Péter Terefere című műsorának vendége Simon Gyula huszonhétszeres válogatott labdarúgó. A Tékát 13 órától hallhatják, melyben a 75 éves Dobos Lászlóval beszélget a szerkesztő. 15 órától Élő reménység című egyházi műsorunkban a reformációval és annak az európai kultúrára gyakorolt hatásával foglalkozunk. Vasárnap 9.05-től a Vüágosság református egyházi műsorában a nagy vacsora példázatáról elmélkedik Molnár Zsolt csicseri lelki- pásztor. Röviddel 10 óra után Ranvény fővédnöke, közreműködik Tóth Tibor színművész, a Jókai Színház igazgatója és a Kisbojtár gyermektánccsoport. A 13 órakor kezdődő könyvbemutatókon az AB-ART Kiadó műhelyéből M. Csepécz Szüvia: Kicsi, kisebb, legkisebb című kötetével ismerkedhetnek meg az olvasók. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika című kiadványával, a Lilium Aurum Kiadó Szőke József: Csatangoló című munkájával érkezik a fesztiválra. A NAP Kiadó Bödök Zsigmond: Magyar feltalálók a közlekedés történetében, a Madách-Posonium Kiadó Popély Gyula: Búcsú a főiskoláktól című kötetét ajánlja a közönség figyelmébe. A Plectrum Kiadó Szászi Zoltán: Távolban Föld című könyvét, valamint Puntigán József: Losonc képeslapokon és Szlovákiai magyar ki kicsoda 2005 című CD-ROM-jait mutatja be. A helyszínen a szerzők dedikálják műveiket, (me) devú. A mese után iskolákat bemutató rovatunkban a Dunaszer- dahelyi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Középiskolába látogatunk el. Ezt követően a Pozsonyi Őszi Diákfesztivál programjairól, majd a Duna Menti Fotográfiai Ősz fiatal tehetséges fotósairól lesz szó. Sztárvendégünk a Discoexpress. 13 órakor Térerő: a Kárpát-medencei magyar szerkesztőségek közös magazinja, amely ezúttal a bukaresti magyar szerkesztőségben készült. A 14 órai hűek után a Kaleidoszkópot közvetítjük, melyben a történelemé és az emlékezésé lesz a főszerep. Dunaradvány és Virt polgármestere, Bödők László és Kovács János mondja el, hogy miért szeretne a két település önkormányzata a Hídverő Társulás településeivel összefogva emléket állítani a Zsitvatoroki Béke megkötésének 400. évfordulója alkalmából. 15 órakor Életpályák című műsorunkban Budinszky Júlia ko- loni tanítónőt mutatjuk be. (Nyit.) Harmincasok nemzedéke. Akkor születtek, amikor az emberiség kezdett kilábolni a világválságból. Mintha az akkori kor rájuk nyomta volna bélyegét. Feltámadó lendületét és a reményre való képességét, vágyakozását jobb életre és a szenvedések eltűrésének múló emlékezetét, az ébredéssel és újrakezdéssel járó tettvágyat. DUBA GYULA Európa maga mögött tudhatta az első világháborút és készült a másodikra. Mintegy fordulópontot jelölő korban születtek tehát, amely egyben választóvonalat jelenthetett. Amennyiben az időnek nyoma lehet a születő nemzedékek életjegyeire, rájuk is ily módon hathatott. Ezért jó újra olvasni Dobos László könyveit. Hasznosat akartam írni, de a hasznosság fogalmában nincs minden benne, amit mondani szeretnék. A lényeg, hogy jó újra- olvasni a műveket, ebben benne van a hasznos is! Az életünkből olyan kort idéznek meg, amelyet később, sikertelenül, szerettünk volna elfelejteni, felszabadultan eltemetni. De ez is bonyolultabb! Szívesen felejtettük volna, ugyanakkor erős kényszert éreztünk, hogy újra meg újra felidézzük, memen- tóként megmutassuk. Nemzedékünk sorsa csupa ellentmondásból áll. De Dobos regényeiből, fél évszázados írói és emberi tapasztalataink birtokában kirajzolódik és felértékelődik törekvéseink akkori és mai értelme. Előbb azonban néhány szót a nemzedékről. Az előttünkjáró korábban születettek többet éltek meg a régi vüágból, a háborút felnőtt fejjel látták, részesei is voltak, több tapasztalattal, más szemmel nézhették az utána következő éveket. Az utánunk jövőknek legfeljebb közvetett emlékeik vannak a múltról, mintegy beleszülettek a jövőbe. A harmincas nemzedék korváltozások határmezsgyéjén, mintegy vízválasztó gerincén eszmélkedett. Gyerekkoruk kalanddá formálta számukra a háborút. Amikor a háború után kamaszfejjel a képzelet szabadságára és érzelmi kalandokra lett volna szükségük, a kor földönfutókká tette őket. Történelmi erők csapdába terelték őket, s az igazságtalan kor azt sugallta számukra: ilyen az élet, el kell viselni! S amikor a csapda megnyílt, a szabadulástól és mohó vágyakozástól mámoros nemzedék lelkesen bemenetelt a születő társadalom önellentmondásos ketrecébe, a másik csapdába, amely felnőtt korának térideje lett. Itt kezdődhetnek a nemzedék titkai. Sajátossá teszi őket. Kölöncként vonszolja adottságait, fékez (hét) ik szárnyalását, növelik gondterheltségét és formálják erkölcsét, befolyásolják munkája természetét, és megszabják jóhiszeműségét. Esz- mélkedése tragikus idejét, cso- dátlan fiatalságát nem feledheti. Az 50-es évek elejéről Dobos Sodrásban című regényéből való a következő kép: a fővárosi járdán a sugárút szélén, nagy papírkofferen fiatalasszony ül, férje felette áll, egy hete esküdtek, szinte gyerekek, s ahogy népiesen mondják: váiják a jószerencsét. Éjszakáikat az állomáson töltik, albérletet keresnek. A nemzedék pályája lakáskereséssel kezdődik. Faluról, vidékről jöttek, új honfoglalás bajnokaiként, meghódítani a fővárost, bevenni a szellemi magaslatokat, elsajátítani az értelmiségi életet. A történelem önkényes kényszere után a tettek önkéntes kényszere következett. Létfilozófiájuk: a történelmi értelmű tettekért végzett munka - kötelesség! Dobos László közéleti pályaíve ismert. Kisebbségi intézmények létrehozása és irodalomszervezés, fontos tisztségek vállalása és a fél- reállítás igazságtalansága, nemzeti ügyekért végzett munka a számos közösségi tett. Ez alkalommal azonban inkább az íróról szólnék s műveiről. A közösségi és írói munka amúgy is összefüggnek, egy tőről fakadnak s összefolynak. A lapalapítás és regényírás genezise hasonló. Könyvei eligazítanak művészi erényei és szellemi arculata kérdéseiben. S a titokra is rávüágíta- nak, amit nemzedéki méretben érzek bennük. Pályája kezdetétől elméleti embernek, a tettekre alkalmasnak készült, de a lírikus látáshoz is van érzéke. A főiskolán irodalomelméletet tanít, már első regényén érezni újító - modernizáló - vonását: a Messze voltak a csillagok (1963) új témakezdeményezés és formai lelemény jegyeit viseli. Korai jelentés a „málenkij robot”- ról s az onnan való szökésről, amely köré háborús kor- és kórkép kerekedik. A mű esztétikuma korhoz kötött, életanyaga és nyelvezete időtálló. Dobos életérzésében tényszerűség és természetes líra munkál, s valami egyszerű, mert elemien természetes hősiesség. Első regényeink egyike. Nyelvezete tárgyilagos, nem stilizál, kijelentő és ténymegállapító, hasonlatai sem túlzók. Némi romantizáló ízt is érzünk benne, valamiféle szerény emelkedettség és egyszerű pátosz színeit. Formai értelemben első kísérleti regényünk, időrendje nem kronologikus, cselekménysora nem lineáris, az én-regény módszerével monologizál és célszerűen váltja az idősíkokat: a hatvanas évek elején modem jegyek! A fülszöveg szerint „az egyéni és nemzeti önismeret regénye”. Mondja és minősíti történelmünket, a humánum apró szikráit érezteti, a veszteségek áldozatait puritán érzéskoszorúval övezi. Dobos alkotóerői építkező jellegűek. Adottságként és jellemként nemzedékére utalnak. Önmagáról szólva is sorstársairól beszél. A szlovákiai magyar lét dramatikáját építi. De ahonnan egyetemes magaslatok felé vezethet út. Annak idején alighanem elveszett volna ez a nemzedék, ha nem az önkifejezést választja módszeréül, hanem netán az ideológiai látomások dalnoka lesz, vagy individuális absztrakciók jajongója! Sorsa tette közössége létének kifejezőjévé, elfogadva a kor kihívásait. Önmagát és olvasóit nyerte általa. Mást nem tehetett. S alkatából következően azóta is ezen az úton jár. Annak a jegyében telt élete, hogy a nagy vízválasztó meredély pengeélén jár, két oldalról szakadék s körülötte állandó a szélfúvás. Talán romantikus kép, de - tudja az író! - a belső mélységek, ahol az ösztönök riadtan követik helyüket a vüágban és igen... évtizedeken át gyakran a végzet sündörgését érezték maguk körül, ez a feszültség csak alkalmas metaforákkal érzékeltethető. Második regényében mindez benne van. A Földönfutók szlovák és magyar hősének drámája összefüggésében jellemzi a régiót. Sorsuk népi eredetű, mindkettőjüké a történelem zajlásában fogant. A történelem inkább átka, mint áldása ennek a tájnak. Nem lehet itt szélárnyékban élni! Mintha a bodrogközi táj - más szerzőink műveiben egyéb tájaink - a vüág huzatosabb helyei lennének. Ezért a sorsok - többségiek és kisebbségiek - változatosan drámaiak. A régió ősidők óta bő helyt ad a tragikumnak. Sugallatára mind a sorsok, mmd az írói látás természete tragikus. Dobos szövegeiben, alkatára jellemzően, alig ismeri a komikumot, tehát a dráma könnyedebb, felmentő lehetőségét, nem épít írásaiba könnyítő, humoros elemeket, nem lát pihentető derűt. De elbor- zasztó kataklizmákat, apokaliptikus látomásokat sem, s ez így van jól! így marad az élet „égi mása” (Arany) emberi méretű, elviselhető, és irodalmi érték. Történetei annak a mindennapján korszerű drá- maiságnak a jegyében folynak, amelyben a régió népe, szűkebben a szlovákiai magyarság él. A Földönfutókban már jelentkezik az élettények körképszerű gazdagsága és mitizált jelenségek ikonjellege, amely majd következő könyvében kiteljesedik. Az Egy szál ingben a 70-es évek első felében, a közéletből való félreállítása idején született, a szerző megjelenésében sem lehetett biztos. De írói útjáról a méltánytalanság és bizonytalanság sem térítette le. Nem választotta a meghasonlott pózát, íróként önmaga maradt. Hűen a nemzedéki adottságokhoz, a pengeélhez. Magatartását akár közéleti következetességnek is minősíthetnénk, magam inkább mély létérzékelésnek és szellemi makacsságnak vélem: önmagához való görcsös ragaszkodásnak. Szövege is ezt tükrözi. Emlékszem, annak idején hajlamosak voltunk némely részletben eszmei támpontokat (is) látni, korábbi közéleti munkájának visszfényeként. Talán lehetne így is értelmezni, mégis tévedtünk. Az Egy szál ingben a korábbi műveket meghaladó darabja Dobos szellemi útjának, az írói alapszemlélet és a választott történetiség és morál folytatása. A kor esztétikumának szerves része, amit politikumnak véltünk, a kisebbségi lét drámáinak és tragikumának sajátos eleme, az élet jellemzője. Akár a Sodrásban, ahol párbeszédek anyaga és gondolati értékek formája az ideologikus közbeszéd, eszmeszilánkok, melyek sorsdöntők lehettek. A huszadik század őrületének jellemzője, hogy hasonló szüánkokat kivallassanak az emberekből és megbüntessék értük őket! Az Egy szál ingben így lett magyarságunk múlt századi életének, a keleti végeknek a történelmi rajza, sajátos esztétikummal bíró tablója, melyről egykori élők és holtak mítoszba révült arca néz ránk, közöttük egykori önmagunk is ott van, ahogy hisz és reménykedik! A mítoszt nem véletlenül említem. A maradandóság és egyetemes érvény biztosítékát látjuk benne. S néha kérdezzük, mikor lesz a nemzedék sorsából, történelmünkből mítosz, amely a szélesebb körű érdeklődést s a vüágot is megérintheti?! Dobos László művei bírják a közös sors kifejeződése mitikusnak mondható jellemzőit. Stílusa okán is. A már említett komor és egyszerű nyelvezet helyenként archaikus elemeivel, a drámai szemlélet, mely a pillanatban látja a jelen és múlt tragikus villanásait, aztán létélményként valamiféle elemei „né- piség”, ősi zsoltárszerűség, mely a sajátos heroizmus, bizonyos mindennapi hősiesség kísérő motívuma. A mítoszok csodaelemei - lévén szó emberekről s nem istenekről! - nem kapnak helyet, de az erények hősiessé magasztosulhatnak. Műit a Sodrásban fiatal férjének alakja, ahogy borongva szemléli a sugárút forgalmát, míg fáradt asz- szonya a nagy kofferen ülve pihen. A Gondok könyvének esszéi, az Engedelmével című novelláskönyv történetei, a Hólepedő öntépő vallomásossága - nincs menekvés! A magyar értelmiségi sors hazai variációja a palettán. Zárt körben mozog az író - mint nemzedéke -, spi- rálszerűen emelkedhet, de végül visszaér önmagához. Nyelvi-formai kísérletei sem törik át a kört, van ebben makacsság is, emelkedettség is, mert determinált igazság vállalását jelenti. A kísérletek is csak arra kellenek, hogy a hűségnek a formája időszerű és hiteles legyen! Bizony László, még írói becsvágyunkat is a sorsunk határozta meg! Azokat a régi időket már sírásók nélkül is temetik az életenergiák, a múló idő zúdítja rá a göröngyöket. A kozmikus idő realizmust parancsolt ránk. Bizonyára alkatilag erre voltunk alkalmasak. Megfért bennünk a hit és a csalódás, s talán a remény „kékmadara” sem szállt el láthatárunkról. Nem kitalált metafora, hogy vízválasztó gerince élén jártunk, cipeltük a kockázat koloncait s talán a sorsvállalás fényéből is felvillantottunk némi szikrát. Erőt, egészséget a további munkádhoz, László! A fiatal hazai magyar színésznemzedékhez tartozó Gubík Ágnes dokumentumfilm-rendezőt játszik a Keep smiling című új szlovák filmben, amelyet ezekben a napokban forgat Pozsonyban Pavol Korec rendező (ČTK-f elvétel) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok
