Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-28 / 250. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 28. Nagyszünet 9 A Nickelback végre határozottan elindult a saját útján, vadonatúj lemezükkel meghódították a slágerlistákat Harapósra sikerült a visszatérés A Nickelback visszatérése fergetegesen sikerült (Red Dot-felvétel) Kanada jelenlegi legsikeresebb rockzenekara világszerte nagy rajongótáborral büszkélkedhet, így aztán nem is csoda, hogy az új album olyan jól szerepel a nemzetközi slágerlistákon. ISMERTETÉS Kanada, annak dacára, hogy méretei és jelentősége ellenére soha nem volt igazán popzenei nagyhatalom, azért büszkélkedhet jó néhány olyan zenekarral, illetve előadóval, akikre érdemes vagy érdemes volt odafigyelni. A hatvanashetvenes évek nagy sztárjaitól, mint The Guess Who vagy éppen Neil Young, a főként hazájukban sikeres, alternatív rockzenében utazó The Tragically Hipen át, egészen az itthon is roppant népszerű Alanis Morissette-ig, ha nem is hosszú, de mindenképpen impozáns a névsor - nem is beszélve az olyan, most feltűnt zenekarokról, mint az Arcade Fire. Hogy a Nickelback bekerül-e ebbe a képzeletbeli pop-panteonba, az még kérdés, de hogy világszinten jelenleg ők a legsikeresebb kanadai rockzenekar, az már korántsem. A sikerig hosszú volt az út, hiszen a zenekar már több mint tíz éve megalakult, egy poros kisvárosban hívta életre a frontember Chad, testvére, a basszusgitáron játszó Mike Kroeger és még két barátjuk közreműködésével. A kezdeti, garázskorszak után hamar elhagyták a feldolgozásokat, és igyekeztek inkább a saját dalokra koncentrálni, így 1996-ban egy független kiadónál, a Roadrunnemél már meg is jelenhetett első nagylemezük, majd egy hosszú kihagyás után, négy évvel később a már jóval sikeresebb második is. Ez a két korai lemez talán nem túl ismert a nagyközönség számára, hisz hard rock- és metalhatásoktól sem mentes, de alapvetően a posztgrunge hullámot meglovagló zenéjükkel nem sok vizet zavartak az akkori dömpingben, ebben pedig közrejátszhatott az igazán karakteres dalok és az egyéniség hiánya is. A zenekar csak a harmadik nekifutásra talált rá a nyerő formulára, ez a lemez, a Süver Side Up és az erről kimásolt single, a How You Remind Me pedig meg is hozta nekik a világsikert. A korongból több mint kilencmillió fogyott világszerte, a dalt és a hozzá készült klipet pedig megállás nélkül játszották a rádiók és a zenei csatornák, ami nem is csoda, hisz nem bíztak semmit a véletlenre, ebben a számban felvonultattak minden olyan összetevőt, ami a zenekart ellenállhatatlanul slágeressé teszi. A nem kevés pátosz - ami éppúgy működhet egy kis klubban, mint egy több ezer férőhelyes stadionban a grunge korszakból átmentett, de annál jóval finomabbra polírozott gitárhangzás és persze a nem elhanyagolható popérzékenység és dalszerzői véna olyan hatásos elegyet alkotott, hogy a hatalmas siker nem is lehetett kérdéses. A folytatásra két évet kellett várni Az viszont annál inkább, hogy a hirtelen jött népszerűség mennyire lesz hosszú életű, egy ilyen lemez után van-e még muníció a zenekarban, vagy végleg visszasüllyed a ismeretlenség mocsarába. A folytatásra két évet kellett várni, és bár a banda - köszönhetően a Chad Kroeger által is énekelt Pókember betétdalnak, mely ugyancsak szép karriert futott be a slágerlistákon - addig sem került ki teljesen a reflektorfényből, azért a valódi megmérettetést mégiscsak az új lemezanyag fogadtatása jelentette. És bár a zenekar hozta az elvárható szintet, a 2003-as Long Road nem mutatott különösebb fejlődést az előző lemezhez képest, sőt, gyakorlatilag annak a második részét készítették el, profi módon ugyan, de izgalommentesen, jóval kevesebb fülbemászó dallal. Azért egy esszenciális Nickelback-sláger jutott erre a lemezre is: a Someday jelentékeny sikere miatt a zenekar egyelőre nem esett ki a közönség kegyeiből. Az együttes az albumot most addig nem adta ki a kezéből, amíg a tagok nem érezték úgy, hogy mindegyik szám maximálisan tükrözi az elképzeléseiket. „Tökéletességre törekszünk” - mondta erről Kroeger, „ha befejezel egy dalt, és nem ragad meg benned, hogyan várható akkor el ez bárki mástól, aki csak egyszer vagy kétszer hallja ezt?” A visszatérés pedig kétségkívül hatásosra sikeredett, hiszen azon kívül, hogy a pár hete megjelent All The Right Reasons azonnal az amerikai lemezeladási lista élén startolt, a fiúknak ismét biztos a pozíciójuk világszinten is. De a lemezeladásoktól elvonatkoztatva, pusztán magát az új anyagot vizsgálva is egyértelmű, hogy jóval erősebb produkcióval van dolgunk, mint két évvel ezelőtt. A jól megválasztott sztárközreműködők, úgy is, mint Billy F. Gibbons a ZZ Top-ból vagy a morbid módon épp a saját emlékére íródott dalban egy régi Pantera-szólóval posztumusz megjelenő, nemrégiben tragikus módon elhunyt Dimebag Darrell pedig kellőképpen feldobják a lemezt. Bátor kísérlet Amit vállaltak, azt következetesen, profin és szívvel viszik végig, és talán most először mernek egy kicsit bátrabban is kísérletezni. így, a már-már hagyományosnak mondható Nickelback-sláger, a Photograph és egy-két finomkodó grungerock ballada mellett, van itt néhány meglepően dühös és harapós, kemény rocksláger, egy kis country és végre némi játékosság és humor, ami eddig sajnálatos módon hiányzott a repertoárból. Az All The Right Reasons egy olyan zenekart mutat, amely végre határozottan elindult a saját útján, s ha ez a tendencia továbbra is ilyen ütemben folytatódik, akkor a feltehetőleg két év múlva megjelenő új lemezen már a szkeptikusoknak is okozhatnak meglepetést, (o) Aki nem hiszi, járjon velünk utána! Mert állítani mindig könnyebb egy dolgot, mint bebizonyítani azt. Hogyan terjed a hő? ISMERTETÉS Arra a kérdésre, hogy terjed-e a hő, mindenki gondolkodás nélkül rávágná, hogy igen, de hogy hogyan, azon talán kicsit töprengem kellene. Mert állítani mindig könnyebb egy dolgot, mint bebizonyítani azt, ezért ma nemcsak azt próbáljuk példával alátámasztani, hogy teijed-e a hő, hanem azt, hogy hogyan! Kezdjünk is hozzá! Érzed, ha meleged van, érzed, ha fázol, és azt is érzékeled, ha egy hideg helyiség fokozatosan melegszik, miközben te ott vagy. Erre nagyon jó példa az, amikor most télen apukáddal vagy anyukáddal készültök valahová autóval. A téli hidegben az autó nagyon lehűl, és amikor beszállsz, még a kabátot sem veheted le, mert olyan hideg van. Amint azonban a motor működésbe lép, elkezd melegedni, ezáltal a fűtés is beindul a kocsiban. Percről percre egyre melegebb lesz, végül már a kabátodra sem lesz szükség. Tehát egyértelmű, hogy a levegő gyorsan vezeti a hőt. De vajon mi a helyzet egy tárgy esetében, ami például fémből vagy üvegből készült? Egy egyszerű kísérlettel ezt hamar megtudhatjuk. A kísérlethez szükséges néhány kellék, ezek a következők: egy fémrúd, gyertya, játékgolyó, üvegrúd. Ha gondot okozna a felsorolt kellékek valamelyikének a beszerzése, akkor próbálkozz az iskolában valamelyik tanárodtól segítséget kérni. Az iskola egy olyan hely, ahol mindenféle herkentyű megtalálható, biztosan ilyenek is lapulnak valamelyik szertár polcain. A dolgod annyi, hogy gyújtsd meg a gyertyát. Amikor már megolvad a kanóc körül a faggyú, a fémrúd végétől kb. 15 cm-re csö- pögtess rá belőle, és amíg folyékony, ragaszd a segítségével a fémrúdhoz az egyik játékgolyót. Ugyanezt ismételd meg többször, és 3 cm-enként ragassz további golyókat a fémcsőhöz. Amikor megdermedt a faggyú a csövön és stabilan tartja a játékgolyókat, tartsd a fémcső végét a gyertya lángjába. Ahogy melegíted a cső végét, és minden jól működik, akkor a fémcső elkezdi vezetni a meleget. A meleg hatására viszont a faggyúnak meg kell olvadni, és a játékgolyónak le kell pottyanni. Aztán a másodiknak is és a harmadiknak is szépen soijában. Ha így történik, akkor megvan a bizonyítékod arra, hogy a fém vezeti a hőt. Ha ugyanezt egy üvegcsővel végzed el, már nem pont ugyanez történik. Az üveg ugyanis sokkal nehezebben vezeti a hőt, mint a fém. Próbáld ki és hasonlítsd össze a két esetet! Ha megtetted, akkor meg is fogod kapni a választ a címben feltett kérdésre, és többé nem jöhetsz zavarba, ha valaki tőled kérdezi ezt meg. (n) PÁLYÁZÓ Rajzpályázat határon túli gyerekeknek AJÁNLÓ A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége rajzpályázatot írt ki 3-14 éves, határon túli gyerekek számára Az én családom címmel. Az alkotások bármilyen technikával készülhetnek, a lényeg, hogy saját munka legyen! A rajzpályázaton három kategóriában indulhatnak a jelentkező gyerekek: 3-7, 8-10,11-14 éveseknek. Technikai feltételek: mindenfajta ceruzarajz, zsírkrétarajz, festett és vegyes technikával készített - kizárólagosan saját készítésű alkotások - vehetnek részt a pályázaton. A pályaművek hátoldalán kérik jól láthatóan feltüntetni a pályázó korosztályát, nevét, életkorát, pontos értesítési címét, óvodá- ja/iskolája nevét és címét. A rajzokat postán lehet eljuttatni a következő címre: UCDMR Filiala M-Ciuc, Toplita nr.22, sala.19, Miercurea Ciuc 530241. A pályázatok beküldési határideje: 2005. november 30. A beadott pályaművekből kiállítást rendeznek, (ú) Az alkotások bármilyen technikával készülhetnek (Képarchívum) SZAMÁRFÜL Lucy Maud Montgomery: Váratlan utazás KÖNYVAJÁNLÓ A könyv alapján készült kanadai sorozat film formájában is rendkívül nagy sikert aratott. Te is láttad a tévében? Nos, akár láttad, akár nem, mindenképpen érdemes elolvasni is Lucy Maud Montgomery ifjúsági regényét, vagyis a Váratlan utazást, amely egy kislány, de valójában egy egész falu életét mutatja be. Sara Stanley élete egy napon válságba kerül. Apja üzlete csődbe megy, és kénytelen gyermekét vidéki rokonaihoz, Avonlea-be küldeni. Sara ez- idáig mindent megkapott, amire csak vágyott: érdekes utazások, vadonatúj játékok, szép ruhák. Jómódú apja semmit nem tagadott meg tőle. Barátai ugyan nem voltak, de eszébe sem jutott, hogy hiányozna valami az életéből. A kislány most egyszerre idegen és ellenséges világban találja magát, ahol úgy tűnik, senki sem örül az érkezésének. „Azok, akik sajnálkoztak Sarán, tudták, hogy a kislány igen sokat utazik, hogy kevés vele egykorú barátnője van, és mindenekelőtt, hogy az édesanyját már hároméves korában elveszítette. Azok, akik irigyelték, úgy vélekedtek, hogy Louisa dadus Sara minden kívánságát teljesíti, hogy az édesapja szörnyen elkényezteti, és hogy egyszerűen töméntelen pénzt költenek a ruháira, a játékaira és a házitanítóira. Hogy mi az igazság, azt már jóval nehezebb volt kideríteni. Sara rejtélyt jelentett jó néhány ember számára, és néha még önmaga számára is. Az egyik percben majd szétvetette a bátorság és az önbizalom, a másikban elfogta a félsz, és kételkedni kezdett önmagában. Sara és a dadus befordultak a Victoria sétányra. Ezt a széles utcát kétoldalt öreg juharfák szegélyezték. Lombjuk árnyat vetett a járdára, s kissé enyhítette az augusztus végi hőséget. A sétányon nyüzsögtek a divatosan öltözött emberek. A hölgyek mind pompás szalmakalapot viseltek, amelyet atlaszselyem szalag és Spanyolországból származó, finom mívű, házilag készített művirágok díszítettek. Néhány hölgy fodros napernyőt tartott a kezében, és ruháikból finom levendula-, kölni vagy parfümillat áradt.” Olvasd el te is! (sn) Lucy Maud Montgomery (1874-1942) (Képarchívum)
