Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-27 / 249. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2005. október 27., csütörtök 3. évfolyam 33. szám Mentálhigiénés óvodai gyakorlat pedagógusoknak A lassúbb felfogású gyerekek a felnövekvő nemzedék mintegy 15 százalékát alkotják A felnőttek is játszottak GAÁL LÁSZLÓ Deáki. Óvónőknek és szülőknek tartottak előadást és gyakorlati be­mutatót magyarországi szakembe­rek múlt hét pénteken a helyi ma­gyar óvodában. Környékbeli óvó­nők és néhány helybeli szülő két Győrből érkezett pedagógussal ta­lálkozhattak, Antal Judit mentálhi­giénés szakembertől hallhattak előadást, majd Szabó Ritával a kö­zös foglalkozást, barkácsolást, já­tékkészítést gyakorolhatták. Antal Judit egyebek mellett rá­mutatott, hogy a pedagógus részé­ről az odaadásnak értő odafigye­léssel kell párosulnia, hogy a kü­lönböző mentalitású gyerekekkel egyforma odaadással, de különbö­zőképpen tudjon foglalkozni. Hangsúlyozta a minta fontosságát, mert a gyerek nem abból tanulja meg, hogy hogyan kell viselkedni, amit mondanak neki, hanem ab­ból, amit a szüleinek vagy a neve­lőinek a viselkedésében lát. Példá­ul egy alkoholista szülő gyereke nagy valószínűséggel vagy szintén alkoholista lesz, vagy éppen ellen­kezőleg, egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A mentálhigiénés szak­ember olyan szociális érzelmekkel és érzelmi képességekkel kapcso­latos fogalmakat boncolgatott, mint a nyitottság, empátia, tole­rancia, kapcsolatteremtés, humor, viszony a normákhoz, ötletek meg­valósítása, saját érzelmek felisme­rése, saját érzelmekkel bánni tu­dás, én-üzenet, önismeret stb. A je­len lévő óvónők valószínűleg sok hasznos dolgot tanultak a győri szakemberektől, de nemcsak ők, hanem az ott lévő néhány szülő is, akik a saját gyerekük nevelésében hasznosíthatják a hallottakat-lá- tottakat, de esedeg szülőklubot alakítva a többi szülővel is meg­oszthatják tapasztalataikat. Szabó Ritával a közös foglalkozást, barkácsolást, játékkészítést gyakorolhatták a jelenlévők (Szőcs Hajnalka felvétele) A kisebb munkálatok még hátravannak Felújították az iskolát JÓZAN MÓNIKA Ekecs-Apácaszakállas. Kilenc­millió koronából új tető került az Arany János Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola három épületére. To­vábbi négyszázezerből, melyet az oktatásügyi tárcánál pályáztak meg, parkettáztak és tetőt cseréltek a tornatermen, valamint önkor­mányzati költségvetésből (150 ezer korona) felújították az iskolakony­hát. A munkálatokat nyáron végez­ték, az ünnepélyes átadást pénte­ken tartották három államtitkár részvételével. Mivel az uniós pályá­zatot a régiófejlesztési minisztériu­mon keresztül nyerték el, az iskola főbejáratánál díszelgő szalagot Lukács Zsolt államtitkár vágta át. Rövid beszédében azt kívánta, hogy az alapiskola még több állam­titkárt és minisztert neveljen. Ezzel Berényi Józsefre utalt, aki egykor az ekecsi alapiskola diákja volt. Az iskola tetőrekonstrukciójával a legégetőbb problémát oldották meg, további kisebb munkálatok még hátravannak. Polák László polgármester reményei szerint a község és az oktatási intézmény to­vábbra is fejlődni fog. Pályázat a Kárpát-medencei iskoláknak Szórványoktatás ISMERTETÉS A magyar oktatási minisztérium - az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően - idén is pályázati ke­retek között nyújt segítséget a Kár­pát-medencei szórványmagyarság közoktatásában tanuló diákok és tanárok munkájához. A 2005/ 2006-os tanévre vajdasági, erdélyi, kárpátaljai, valamint felvidéki szór­ványoktatással foglalkozó szerve­zetek nyújthattak be pályázatot utazási költségeik és általuk kiosz­tott ösztöndíjak finanszírozására. Mint azt az oktatási tárca honlap­ján ( www.om.hu ) közzétett ered­ménylista is mutatja, a 2005/2006- os tanévre 12 szervezet között osz­tott ki a tárca 14,8 miihó forintot. Ez a támogatási összeg 850 kisdiák és tanár teljes tanévi, állandó lakó­helyéről történő rendszeres bejárá­sához nyújt részben vagy teljes mértékben segítséget. Az elbírálás során kiemelkedő szempont volt az egy-egy településen már korábban sikerrel és eredménnyel működő tanítás folyamatosságának meg­óvása. (ep) Egyesek nélkül is szép az élet Nem kell mindig a maximumra törekedni (Képarchívum) A gyermek anélkül is bol­dog lehet, hogy tiszta egyes bizonyítványt hoz­zon haza, és sorra nyerje a tanulmányi versenyeket. És bár nem lesz főiskolai végzetsége, nem kell, hogy kisebbrendűségi komple­xusokkal küszködjön. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az iskolai végzettségnek manap­ság nagy társadalmi értéke van. Minden szülő azt várja el a cseme­téjétől, hogy majd ő sikeres és több diplomával rendelkező egyén lesz. Az esetleges iskolai sikertelenséget az egész család és a nevelés csődjé­nek tartja. Tényleg sikertelenségről beszélhetünk? A lassúbb felfogású gyerekek a felnövekvő nemzedék mintegy 15 százalékát alkotják. Ha nem hoz­nak haza egyeseket és méhecské­ket, még nem jelenti, hogy nem ér­hetnek el sikereket más területe­ken. Épp ellenkezőleg: gyakran ügyes mozgásúak, fürgék, van hu­morérzékük, kézügyességük, érzel­mileg és társadalmilag fejlettek. A gond az, hogy a mi iskolarendsze­rünkben nincs elég tér és kibonta­kozási lehetőség, hogy a gyengébb osztályzatú nebulók is megmutas­sák, tehetségesek valamiben, még ha a biflázás nem is megy olyan jól nekik. A hármas is jó A rosszabb felfogóképességű di­ák tanulmányi átlaga mindig gyen­gébb lesz, bár másban kiemelked­het. Még ha többet is készül az órákra, mint társai, gyengébben teljesít majd. Ám ez nem azt jelenti, hogy őt nem kell ugyanúgy bátorí­tani és megjutalmazni egy-egy hár­masért, hiszen nem kell mindig a maximumra törekedni. Varrnak olyan kisdiákok, akiknél a hármas is fejlődést és igyekezetei takar, mert megdolgoztak érte. Ha a gyerek nem fejlődik az is­kolában úgy, ahogy a szülei elvár­ják tőle, eleinte a tanárok és a szü­lők is segítenek neki. Ha nem ja­vulnak a tanulmányi eredményei, csalódottak lesznek, és ezt átviszik a csemetéjükre is, és elkezdik őt gyanúsítani. Ilyenkor hangzik el az a mondat, hogy „ha jobban igyekeznél, biztosan jobb jegyeket kapnál.” A gyanúsítgatás nem jár eredménnyel A diák természetesen igyekszik, hiszen meg akar felelni a szülei­nek. Ám ha nem áll be javulás, és a szülők sokat kritizálják, megvá­dolják azzal, hogy nem igyekszik eléggé, lusta, kényelmes és ne­hézfejű, automatikusan védekező helyzetbe húzódik. A maga mód­ján próbálja majd megoldania gondjait. Azt az egyet tudatosítania kell minden egyes gyengén teljesítő gyermek szülőjének, hogy cseme­téje nem érti, miért nem megy ne­ki - az igyekezete ellenére sem - a tanulás. Fokozatosan elveszíti az önbizalmát és a magába vetett hi­tét, nem tud összpontosítani, és ezek után még annál is rosszabbul teljesít, mint korábban. A legjobb védekezés a támadás Ha a gyermek állandóan a meg­felelés kényszerétől szenved, foly­ton gyanúsítják, védekezni kezd. Elutasítja az együttműködést, elfe­lejti és nem csinálja meg a kijelölt feladatokat, elveszíti a füzeteit és a tanszereit, esetleg az ellenőrzőjét. Gyakran próbálja magára más dol­gokkal felhívni a felnőttek figyel­mét, hazudik, találgat, sőt az ag­resszív viselkedés sem ritka. Vere­kedésbe keveredik, félelemben tartja, kineveti, megalázó helyzet­be hozza a kisebbeket és gyengéb­beket. Az eredmény: leromlik a magaviseleti jegy, és be is zárult az ördögi kör. Vannak olyan gyerekek is, akik éppen ezzel ellentétesen reagál­nak: magukba zárkóznak, sírnak, mindentől félnek és apatikussá vál­nak. (he, bz) Hogyan segítsünk? A szülőknek eltart egy ideig, míg belenyugszanak abba, gyengébb képességű a gyermekük, így nem hoz haza tiszta egyes bizonyít­ványt. Ne hibáztassák se magukat, se csemetéjüket, inkább segítse­nek neki fejleszteni azokat a képességeit, amelyekben kiemelkedhet és sikereket élhet el. Azzal segíthetnek a legtöbbet, ha reálisan felmé­rik, mire képes. Szembesíteni kell a gyereket azokkal a sikerekkel, amelyeket már eddig elért, hiszen így nő az önbizalma. Éreznie kell, hogy úgy fogadják őt el szülei, amilyen, és rosszabb jegyekkel is sze­retni fogják őt. A gyengébb gyerekek esetében nem éri meg mindent feltenni egy lapra, tehát a tanulmányi eredményekre. Ne rendeljünk alá mindent az oktatásnak. A hazai felkészülés nem szabad, hogy túlságosan le­terhelje a csemetét, és feleméssze az összes szabadidejét, hiszen ak­kor nem marad ideje a mozgásra, játékra és a kikapcsolódásra. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dr. Hadas Katalin pszichológus A dicséretért tanul Az unokám most másodikos, és nagyon nehezen megy neki az olvasás. Gyakran olvasok ne­ki meséket, mert szeretném, ha fejlődne a fantáziája. A szülei sokat dolgoznak, ezért sok időt tölt velem, és be kell vallanom, a nevelése is az én gondom, hi­szen a szülei későn jönnek min­den este haza. Hogyan segíthet­nék neki, hogy könnyebben ol­vasson? Jelige: Olvasás. Több oka is lehet annak, hogy az unokája nagyon nehezen olvas. Oly korban élünk, amikor olvasás nélkül is sok információhoz hozzá­juthat az ember, sőt, sok esetben úgy véli, hogy a filmen, tv-ben, vi­deón látottak sokkal mélyebb él­ményeket keltenek benne, mint a puszta olvasás. Ha a gyerek kisebb korában megszokta azt, hogy a televízió műsoraival elégítse ki fantáziáját, igénye sem lesz később arra, hogy nagy nehézségek árán megtanul­jon olvasni, mégpedig azért, hogy ezentúl a strapás olvasással kapja meg azokat az élményeket, melye­ket a tv tálcán felkínál. Ráadásul nincs türelme a mai gyereknek többször is elolvasni ugyanazt a szöveget csak azért, hogy másnap az iskolában hangsúlyosabban, érthetőbben olvasson. Nem tudom, hogyan zajlik az unokája egy napja, délután tanu­lás közben nem arra gondol-e, hogy mikor jönnek már érte, mi­korra ér haza. Ilyen korban a gye­rek még valakinek örömet akar szerezni a tanulással, nem azért tanul, hogy tudjon, hanem azért, hogy megdicsérjék. S lehet, hogy ő ezt a dicséretet a szüleitől várja. Nos, lehet, hogy egyszer-kétszer vagy netalán többször is előfor­dult, hogy a gyerek várta a jó telje­sítményért a dicséretet szüleitől, de azok nem igazán örültek a sike­rének, sőt lehet, hogy csendre in­tették, hogy most ne beszelj, mert hallgatjuk a híreket. így aztán a gyerek egy idő után arra a megál­lapításra jutott, hogy „hiába” ta­nul, úgy sem veszik észre, úgysem dicsérik meg. Ezért aztán szép las­san elfásul, s már nem érdekli őt, hogy zökkenőmentesen tudja-e már elolvasni a holnapra feladott leckét. Dicsérheti őt a nagymama agyba-főbe, ha apa nem mondja neki, hogy „büszke vagyok rád, fi­am!” Egészen más csengése van az egyik dicséretnek, mint a másik­nak lenne. Van azonban olvasási zavar is, a diszlexia, amely nagyon meg tudja keseríteni gyerekek és felnőttek életét egyaránt. Hogyan ismerhe­tő fel? Általában fejletlen a gyer­mek ritmusérzéke, dominanciaza­varai vannak (hol a jobb kezébe veszi a ceruzát, hol pedig a balba), nem tud tájékozódni, rossz az idő- és a térérzéke, általában gyenge az emlékezete. Olvasásnál téveszti a hasonló betűket (vagy hasonló alakjuk vagy hasonló hangzásuk miatt), olvasás közben kihagy be­tűket, szótagokat, szavakat, meg­fordítja a betűsorrendet, szótagok sorrendjét vagy a szavak sorrend­jét. Nagyon lassan olvas, s nem ér­ti az elolvasott szöveget, nem tud­ja elmondani, miről is olvasott, írása általában csúnya, szinte ol­vashatatlan. Ha az itt vázolt tüne­tek előfordulnak az unokájánál, akkor feltétlenül forduljanak szak­emberhez, gyógypedagógushoz. Esetleg logopédushoz. Ha a diag­nózis beigazolódik, akkor disz- lexiareedukációs terápiára vagy valamüyen más kisegítő terápiára fog járni. Az utóbbi időben jó eredményeket érnek el a kutyate­rápiával (olvasás közben a gyerek simogatja a kutyát) és lovas­terápiával is. A lovaglás összeren­dezett mozdulatokat igényel, s ha változik, javul a mozgása és rit­musérzéke a gyereknek, javul az olvasási készsége is. Mint sok minden mást, az olva­sást is gyakorlással sajátítja el az ember. Minél többet gyakorolja, annál jobban kell, hogy menjen majd az olvasás. Oktatással és neveléssel kapcsolatos kérdéseiket vár­juk az iskolautca@ujszo.com e-mail címre vagy az Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. pos­tai címre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents