Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-27 / 249. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 27. Iskola utca 17 A kooperatív tanulás módszerével a gyermek megtanulja az iskolában, hogyan figyeljen oda másokra Hogyan tanítsunk hatékonyan? Meg kell tanítani logikusan gondolkodni a gyermekeket, hogy ne lehessen manipulálni őket (Képarchívum) Kooperatív tanulás, koope­ratív technikák - vajon mit jelentenek ezek? Hogyan kell ezeket a módszereket alkalmazni? Jó lesz ez majd a gyermekeknek? Ezekre és még más egyéb szakmai kérdésekre kaptak választ nyolc iskola pedagógusai a Móra Ferenc Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskolában Nemesócsán. FEKETE IRÉN Az előadók, Szalay Mária és Bartha Jánosné Debrecenből ér­keztek, a Kölcsey Ferenc Reformá­tus Tanítóképző Főiskola gyakorló- iskolájából. Nagy élmény volt, hogy olyan szakmabeliektől kap­tunk segítséget, akik nap mint nap a gyakorlatban is alkalmazzák ezt a hatékony módszert. Miért volt szükség erre a képzésre? Hazai viszonylatban a leggyak­rabban előforduló számonkérési szokás a következő: a tanár óra ele­jén felüti a naplót. A gyerekek búj­nának a pad alá, rettegnek, hogy éppen az ő nevüknél lapozódik fel. Végül elhangzik a név, a gyerekek megkönnyebbülnek, a kiválasztott megizzad. Megkezdődik a felelés. Az osztály többi tagja boldogan töl­ti el az időt mindenféle más dolog­gal, a felelő felel. A rossz tanuló örül, hogy nem őt hívták fel, a jó ta­nuló drukkol, hogy társa ne tudja a feleletet, mert akkor majd őt szólít­ja fel a tanár. A pedagógus pár kér­dést tesz fel, majd jegyet ad. Sajnál­ja, hogy igen kevés gyerek meghall­gatására jut ideje egy évben. A gye­rekek nem sajnálják. A kooperáció halvány jele, amit jellemző módon súgásnak hívunk, csalásnak minő­sül. Automatikusan felmerül a kér­dés - hogyan? Erre kaptunk egyér­telmű, meggyőző választ a két nap során. Kooperatív tanulási módsze­rekkel! Spencer Kagan olyan rendszert kínál, amelybe be van építve mint szükségszerű elem a segítség, együttműködés. A pedagógus által irányított rendszerben a gyerekek tevékenysége és megoldandó fel­adatai úgy vannak jelen a csoport­ban, hogy egymás nélkül nem bol­dogulnak, együttműködés nélkül a feladat megoldhatatlan. A kooperatív tanulás módszeré­vel a gyermek megtanulja az isko­lában, hogyan figyeljen oda mások­ra, hogyan törődjön azzal, hogy társa tudja-e a feladatát, megtanul­ja, hogy egy szöveget, feladatot, el­méletet hányféleképpen lehet ér­telmezni, hányféle módja van a megjegyzésnek, megtanulja, hogy különbözőek vagyunk. Megtanul várni, amíg a másik elkészül, egy­szóval olyan nélkülözhetetlen készségekre tesz szert, melyet meg­tanítani minden iskola feladata, mert ezek később biztosan haszná­ra válnak. Mi is a mai iskola feladata? Az előadók véleményével mind­annyian egyetértettünk: ♦ meg kell tanítani logikusan gon­dolkodni a gyermekeket, hogy ne lehessen manipulálni őket; ♦ fejleszteni kell a kommunikációs képességüket, hogy meg tudjanak érteni másokat, és meg tudják ma­gukat is értetni másokkal; ♦ egy nyitott társadalom értékes polgárává kell őket szocializálni; ♦ meg kell tanítani őket az infor­mációváltozás képességére (ma, amikor 8-10 évenként megkétsze­reződik az ismeretanyag, aligha tudja valaki megmondani, hogy 10-20 év múlva mire lesz szüksé­gük a mai fiataloknak). Ezeket az igényeket a kooperatív tanulással, technikákkal meg lehet valósítani. Nagyobb kedvvel áll ne­ki a munkához egyaránt a pedagó­gus és gyermek is. Ehhez kaptak ízelítőt pedagógusaink Nemes­ócsán. A tanárok véleménye ♦ „Meggyőződtem róla, hogy a kooperatív munka jelenthet megol­dást a tanításban előforduló problémáimra, nagyon igyekszem, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam.” ♦ „Ezek a kooperatív technikák jobban aktivizálják a tanulókat, mint az eddig használt, »jól bevált« módszerek!” ♦ „Arra kaptam választ, amire már régóta vágytam: hogyan lehetne még hatékonyabban tanítani? E két nap rádöbbentett, fontos volt a további munkámhoz.” ♦ „Ismét kaptam ösztönzést, ötletet, erőt, ismereteket a munkám­hoz. Kár, hogy azok nem hallották szavaitokat, akik nincsenek itt, mert »nekik is így jó«. De nekünk így is jó? Ezt a megfogalmazást nem én találtam ki, egy lelkésztől hallottam, és azóta magamban hordom ezt a gondolatot!” Mindenki mosollyal az arcán, kedvesen és megértőén közeledett egymáshoz, mert ez a nap a tiszteleté volt Nemzedékek találkozója az óvodában Mindhárom nemzedék körülállta a Barátság virágát és a szerétéi­ről énekeltek (A szerző felvétele) BORKA ROLAND Gúta. Az Erdei utca 8-as számú óvodában a Szlovákiai Magyar Pe­dagógusok Szövetsége közreműkö­désével immár hatodszor került sor a háromgenerációs találkozóra. A helyi nyugdíjasotthon lakói a gyer­mekekkel közösen felidézték a múltbéli eseményeket, felelevení­tették a népi hagyományokat és együtt énekeltek, táncoltak. A meghívott vendégek között jelen volt Árgyusi Imre polgár- mester, Németh Iveta elöljáró, Argai Éva, a dél-komáromi Kele­men utcai óvoda igazgatója, a Lé­pésről lépésre elnevezésű nevelő­oktató program koordinátora. Árgyusi a kezdeményezést mél­tatta: „Fontos, hogy a felnövő nemzedék közelebbről is megis­merje az időseket, megtanulja tisztelni, szeretni őket. A találkozó kiváló lehetőséget biztosít a nemzedékek kölcsönös megismerésére, és egyben a be­szélgetések alkalmával a legkiseb­bek kapnak egy szeletet a régmúlt idők korából, s talán jobban meg­értik majd azt.” A gyönyörű szí­nekben pompázó helyiségben alig fértek el az emberek, ám mindenki mosollyal az arcán, kedvesen és megértőén közeledett egymáshoz. Az idősek vezetésével a különböző sarkokban a gyermekek és a jelen­lévők betekintést nyerhettek az egyes, már-már elavulófélben lévő mesterségek fortélyaiba. Kipróbál­hatták a burgonyafigurák készíté­sét, az iskolakötelesek az Iskola ut­cai magyar iskola pedagógusai irá­nyításával matematikaórán vettek részt. A számok vüágából aztán a növényekből, virágokból álló ko­szorúk, asztali és falidíszek elké­szítésének módozataiba mélyed- hettek. Játék és néphagyomány A konyhasarokban az almás-má­kos rétes elkészítését figyelhették meg a gyermekek, melyből a társa­ság jóízűen falatozott. A szépszá­mú vendégsereget a helyi Gogh Zoltán énekes szórakoztatta. Majd az óvodások és az alapiskola alsó tagozatos diákjai köszöntötték az egybegyűlteket. A helyi Kézműves- ipari Magán-szakközépiskola diák­jai felügyelete alatt a gyermekek gesztenyéből, a mák héjából, a fe­nyőfa tobozából, színes falevelek­ből és papírokból különböző asztali díszeket készítettek, miközben gyermek- és egyéb dalokat énekel­tek. Voltak népviseletbe bújtatott játék babák is. A kiszámolósdi alatt az óvodások meghatározták, hogy a hétvégén kié legyen a Pongó név­re keresztelt feketepöttyös fehér plüsskutya. Ezúttal Finta Viktória vihette haza a játék kiskutyát és az átélt kalandokat a kis naplóba je­gyezhette. Danihel Nusi nevelőnő fontosnak tartja az idősek és a leg­fiatalabbak találkozását. „Műiden évben az idősek iránti tisztelet hó­napja alkalmából megtartjuk a ta­lálkozót, mert fontos, hogy megis­merjük egymást, hiszen a mai ro­hanó és sikerorientált, anyagias vi­lágban felüdítő a szeretet, a tiszte­let és a megbecsülés kinyüvánítása. Csakis e három segítségével tehet­jük széppé, nyugodtabbá és élhe­tőbbé a világunkat” - nyilatkozta Nusi néni. A találkozó végén a je­lenlévők körbeállták a barátság fá­ját, elénekelték a Szeressük egy­mást gyerekek című dalt, és a gyer­mekek sókerámiából készített vi­rággal búcsúztak a látogatóktól. Perbetén átfogó intézkedéseket hoztak Felújított tornaterem V. KRASZNICA MELITTA Perbete. Az egy-egy magyar, va­lamint szlovák óvodát és iskolát fenntartó helyi önkormányzat je­lentős intézkedéseket hozott. A szlovák alapiskola alsó tagozatát az eddigi helyéről átköltöztette a szlo­vák iskola pavilonjába, ahol a nagy laboratóriumi termek leválasztásá­val új osztályokat hozott létre. A szlovák iskola épületében az eddigi négy helyett csupán két magyar osztály maradt, a másik kettőnek a magyar iskola pavilonjában csinál­tak helyet. A két magyar és két szlovák óvo­dai csoport pedig eddigi helyéről a szlovák iskolások által felszabadí­tott épületbe került. így felszaba­dult a nagyobb, ám fűtés szem­pontjából a másiknál korszerűtle­nebb óvodaépület, amelynek hasznosítására több változat is fel­merült. „A csökkenő gyereklét­szám miatt kényszerültünk a fel­sorolt intézkedésekre. A gyerekek nem szenvednek hátrányt, elfér­nek az új helyeken, viszont a köz­ség csupán a téli fűtésen mintegy 200-300 ezer koronát tud megta­karítani. Az oktatási intézmények fenntartására így is közel félmillió koronát kénytelen saját költségve­téséből áldozni a község” - vázolta a helyzetet Gellérthegyi László polgármester. A nyár folyamán egy régóta idő­szerű beruházás is megvalósult: új padlózatot kapott a két iskola által közösen használt tornaterem. Brath Tibor, a magyar alapiskola igazgatójának tájékoztatása sze­rint a több mint 40 éves parketta- burkolat sem higiéniai, sem biz­tonsági szempontból nem felelt már meg a követelményeknek. A padlócsere mellett új hálók kerül­tek az ablakokra és átfestették a fa­lakat is. A beruházást, amelynek összértéke megközelítette a 450 ezer koronát, részben a Nyitrai Ke­rületi Tanügyi Hivataltól kapott 100 ezer koronás támogatásból fe­dezték, a maradék költségeken pe­dig a község és a két iskola oszto­zott. A közeljövőben tervezik a nyí­lászárók cseréjét is, amelyre a kor­mányhivataltól 200 ezer korona támogatást kapott a falu. Szabó Anikó hetvenéves iskolatáskája Nyolcvanéves az iskola Érsekújvár. Négy osztálytermet megtöltő, rendkívül gazdag iskola­történeti tárlat nyűt múlt héten a Czuczor Gergely Magyar Tannyel­vű Alapiskola fennállásának 80. és a magyar oktatás 55. évfordulója alkalmából. „Iskolatörténeti kiállí­tásunk összeállításakor külön ter­met szenteltünk az intézmény múltjának, jelenlegi eredményei­nek, és értékes tárlatot rendeztünk be volt diákjaink műalkotásaiból is” - tájékoztatott Novák Mónika. Festményekkel, grafikákkal, mű­vészi fotókkal mutatkoznak be az iskola jubileumi galériájában az öreg diákok. Az intézmény múltját bemutató kiállításon találkoztunk Matkovükné Szabó Anikóval, aki ráismert egykori tintatartóval és palatáblával ellátott iskolapadjára, amelynek oldalán ott csüngött az ő régi iskolatáskája. „Bármilyen hihe­tetlen, ez az én, ma már hetvenéves iskolatáskám! Nagyon szép emlé­keim vannak az alma materről” - mutatta nem kis büszkeséggel a barna bőrből készült táskát Anikó néni. „Tanulni szeretnénk a múlt eredményeiből, okulni és táplál­kozni az egykori diákok és pedagó­gusok áldozatkész munkájából” - hangsúlyozta Novák Mónika a megnyitó ünnepségen, (száz) Matkovčík Antalné, lánykori ne­vén Szabó Anikó az alapiskola jelenlegi diákjainak mutatja be régi iskolatáskáját (Csuport István felvétele) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvas­sák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszol­nak az általunk feltett kérdések­re, és a megfejtést november 2- ig beküldik, megnyerhetik az Új Szó ajándékát, egy CD-tartót. 1. Az iskolai végzettségnek manapság nagy társadalmi ... van. a. hitele b. értéke c. joga Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- maüben is eljuttathatják az aláb­bi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk meg­fejtése: lb, 2b, 3c, 4a. Köszön­jük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a kassai Méhes Évának kedvezett a sze­rencse, az Új Szó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents